Egy sötét erdőben egy síró kislány ült egy kövön. Az éjszaka hideg volt, hűvösen fújt a szél. Fehér haja az arcára tapadt a sok sírástól. Reszketett mint egy falevél melyet a szellő nem hagyott volna békén. Mintha az Anemo Archon játszadozna a széllel. Nem sok idő kellett mire az eső is eleredt. Crystal sietve kelt fel eddigi ülőhelyéről és elindult, hogy találjon egy kisebb barlangot ahol meghúzhatja magát.

Nem is kellett sok idő mire talált egy apró barlangot. Lábait átölelve figyelte, ahogy az eső elkezd egyre jobban esni, és egyre több pocsolya keletkezik. De mit keres egy kislány egyedül egy sötét erdőben? A kislány szülei eltűntek pár napja és senki sem hallott róluk. Fülét pár napja megütötte egy beszélgetés, melyben azt hallotta, hogy szülei Liyueba mentek, hogy egy ott lakó emberrel beszélhessenek, de Liyueből azóta sem tértek vissza. Így a lány maga indult el Liyue irányába.

Apjával rengeteget járt már Liuye falain belül, így az utat már ismerte. Sőt apjától már rengeteget hallott már Moraxról is, a Geo Archonról. Crystalt már az első pillanatban is elvarázsolta Liyue. Örült volna ha oda született volna. De sajnos ez nem így történt. Viszont Mondstadttal sem volt semmi gondja. Szerette szülő otthonát. Tüsszentve húzta össze magán kabátját, majd kipillantott a barlangból az éjszaka sötétjébe. Nem volt mozgás az erdőben. Csend honolt, minden aludt.

Crystal a közelben tűz fényét vélte felfedezni. Hasa nagyot kordult, összes kajáját elfogyasztotta az előző pihenőjén. Elgondolkozott, ha arra tűz van lehet, hogy emberek vannak abban az irányban. Felkelve helyéről lassan lépdelt ki a barlangból. Tudta, hogy a közelben lehetnek slimeok és hozzájuk hasonló szörnyek is. De még ereje nem volt elég, hogy kiálljon ellenük. Hisz még gyakorol. Lassan haladt tovább a fény irányába. Táskáját a barlangban hagyta, csak feltartaná, ha menekülésre kerülne a sor.

-Még egy kicsi-suttogta mikor már majdnem a fény közelébe ért-Remélem tényleg emberek-motyogta maga elé, majd mikor a fához ért, gyorsan mögé bújt, és óvatosan kipillantott a fatörzse mögül, majd gyorsan vissza is húzta a fejét, amikor megpillantotta mi is volt a tűz környékén egy Pyro Abyss Maget vett észre, pár kisebb hilichurlal.

Nem mert megmozdulni, hiszen ha észre veszik őt megtámadják, még mielőtt elérne Liyue városához. Csendben maradt, nem mozdult. Tudta, hogy az Abyss Magek veszélyesek, ezért is nem akart megismerkedni közelebbről vele. Szemeivel körbe pillantott a közelben. Hirtelen megpillantott egy disznót, aki egyre közelebb ért hozzá. Tudta ha az állat észre veszi, akkor elrohan. És lehet az Abyss Mage irányába rohanna. Nyelt egyet, hiszen az állat megállt közvetlen előtte. Majd a disznó felé emelte fejét, és az állat ijedten rohant el mellette abba az irányba, amerre az Abyss Mage volt. Crystal kipillantott a fa mögül, de bárcsak ne tette volna. A hilichurlok akkor indultak meg a fa irányába. Elkezdett rohanni abba az irányba amerre táskáját hagyta. Ahogy igyekezett nem vett észre egy kiálló gyökeret, így lába megakadt és egy hatalmasat esett arccal előre.

-Ite-a fehér hajú lehunyta szemeit a fájdalomtól, majd mikor kinyitotta a szemeit szembe találta magát a hilichurlokkal, majd nem sokkal később megjelent az Abyss Mage is. Az Abyss már épp megtámadta volna, mikor a lány megpillantott egy kis repülő követ, majd az Abyss a kő érkezésének irányába pillantott, ahogy a lány is, majd hirtelen egy másik irányból is érkezett egy kő darab

Az Abyss vissza pillantott a lányra, majd pajzsát felrakva indult el a kövek érkezésének irányába. Crystal fájdalmasan ült fel, amikor eltűntek a közeléből a hilichurlok. Megpróbált felállni, de fájdalmasan ült vissza le a földre.

-Jól vagy?-szólalt meg egy ismeretlen hang- Feltudsz állni?-lépett elő az egyik fa mögül egy fiú. Crystal a fiúra emelte barna íriszeit. A vörös vele egy idős lehetett de ezt a sötét miatt nem tudta kivenni

-Mintha nem láttad volna nem tudok felállni-mordult a fiúra- Vaksi fiúcska-fonta keresztbe a kezeit a fehér hajú

-Gomen gomen-emelte fel védekezően a vörös- Az Abysst figyeltem, hogy elmenjen a közelből, és békén hagyjon-lépett oda majd kezet nyújtott a lánynak

Crystal egy kis ideig hezitált, de elfogadta a fiú kezét, aki felhúzta őt. A szemeit a vörösre emelte, aki elmosolyodott féloldalasan.

-Arigato-szólalt meg a lány-Azt is, hogy megmentettél-mosolygott kissé bátortalanul a fiúra

-Nagyon szívesen. De mit keresel kint ilyenkor?-nézett körbe-Elkeveredtél a szüleidtől?-emelte vissza íriszeit a lányra

-Nem....-hangja elcsuklott-Épp őket próbálom megkeresni. Már napok óta semmit sem hallottam róluk. És mivel olyan helyre mentek ahol már többször jártam. Elindultam magam. Nem várok másra. Senki sem segít-próbálta könnyeit visszatartani

-Oh ne haragudj-nézett kék szemeivel a lányra-Nem tudtam, nem akartam olyan témát felhozni ami.....-a fiú nem tudta befejezni a mondatát, mivel a fehér hajú megrázta a fejét, hogy nem bántja, a fiú kérdése

Nem tudta, hogy mivel vidítsa fel az előtte állót. Gondolataiba merülve eszébe jutott egy dolog, ami tetszene a vele egyidősnek, így csak elmosolyodott, és nem engedte el a lány karját.

-Megbízol bennem?-tette fel az egyszerű kérdést, melyre a fehér hajú rápillantott-Lehet ez hülye kérdés volt-mosolygott rá barátságosan

-P...persze-mondta ki egy kicsit félve, de olyan érzés kerítette hatalmába, hogy megbízhat a fiúban. Pedig ez volt az első találkozásuk

-Csukd be a szemeidet-ült le a fiú-Egy pár percig, amíg nem szólok-mosolygott barátságosan-És nem megölni akarlak ne aggódj ezen

Becsukta a szemeit. Nem tudta, hogy vajon a vele egy idős vörös mire is készülhet. Tippje sem volt. De valahogy megnyugtatta a hangja. Egy darabig csendben állt. Azt is gondolta, hogy fogta magát, és itt hagyta és átverte őt. És hamarosan az Abyss is visszatér és meghal.

-Kinyíthatod-hallotta meg végül a hangját, melyből kivette, hogy még most is mosolyog

Szemeit kinyítva megpillantotta a fiú keze körül úszkáló pici bálna formát. Szemei felcsillantak, hisz még sose látott ilyet egy elem használótól sem, akiket eddig ismert. Tartaglia ahogy megpillantotta a lány csillogó szemeit, tudta, hogy sikerrel járt. Leült mellé a fehér hajú, majd a bálna felé nyúlt, mely átkerült az ő kezébe

-Azta-emelte rá a szemeit-Akkor te ha jól sejtem Hydro.....-nem tudta befejezni, mivel a fiú felmutatta neki a visiont, melyen jót nevetett

-Hogy hívnak?-kérdezte meg végül a vörös, miután eltűntette a bálnát a lány kezeiből-Szólíts Tartagliának

-Crystal-mosolygott barátságosan-Örvendek Tartaglia-még egy darabig beszélgettek, majd beszélgetést kezdtek hallani az erdő másik feléből, akik Crystal nevét kiabálták. A lakosok kezdték el keresni az eltűnt kislány, így a vörös hajúnak se kellett több felkelt, elköszönt, és ott hagyta

-Time Skip-

Eltelt 10 év. Crystal azóta megtanulta használni képességét, és Jean rengeteg feladatot oszt a lányra. Azóta Tartaglia felől sem hallott. A lány épp Liyueban volt. Ha nem akadt semmi teendője melyet Jean adott volna neki, kimozdult a falak mögül. Cryo visionje az oldalán lógott, egy láncon. Ruhája egy fekete szoknya volt. Melyen két oldalt vágás volt, mely rápillantást engedett fehéres bőrére. Crystal hallott az újonnan megjelenő Travelerről is, de személyesen még nem volt alkamuk találkozni.

A lány sétálgatott a város lakók körében, és szemeivel figyelte a finom ételeket értékes árukat is. Nem sejtette, hogy ez az utazás Liyue városába más lesz mint az eddigiek