Crystal sokat köszönhetett Janenek. A szőke megbecsülte őt. Míg a legjobban a város lakók kerülték, amit sose értett. Nem tett semmi olyat, ami okot adott volna erre nekik. Jane mellett még Lisára és Ventire is sokat számíthatott. Ventit legjobb barátjának tudta be a fehér hajú. Mintha a gondját viselné a fiú, és ezért hálás volt neki. Mindig szerette a fiú történeteit hallgatni, mintha valóság lenne minden, amit mesél neki. Néha el is gondolkozott azon is, hogy Venti olyan számára mint egy védőszent. Mint Mondstadtnak az Anemo Archon Barbatos a védőszentje. Furcsálta is, ahogy azt a nagy szobrot nézte mindig Barbatosról, mintha Ventit vélte volna fel benne, de ezt sose hozta fel a fiúnak. Elmosolyodott gondolatain, majd fejét megrázva emelte tekintetét az egyik árushoz, majd odalépve megnézte az árukat, amiket a fiatal férfi árult.

-Üdvözlöm kisasszony-szólalt meg végül-Elnyerte tetszését valami?-mosolygott barátságosan a férfi-Szeretné megvenni?

-Köszönöm-emelte szemeit fel az előtte állóra-Egyenlőre még csak nézelődőm. De mindig is remek áruk vártak mindenkit ebben a városban-mosolyodott el-Rengeteg finom étel is várja a pihenni váró embereket is

-Köszönjük kisasszony eme becses szavakat-a férfi szemei felcsillantak-Próbálunk megfelelni az elvárásoknak, és ezek a szavak melyeket Ön mondott jól esnek nekünk

-Csak az igazat mondom Uram. A város is gyönyörű Ningguang-sama remek munkát végez védelem terén is-mosolygott Crystal

-Sokat tud a városról, de biztosan nem ide valósi-mérte végig a lányt-Ha jól sejtem a nem messze elhelyezkedő Mondstadtból érkezett kisasszony

-Hai, pontosan. De rengeteget olvasok is a városról, szóval már olyan mintha itt élnék. Bár a szívemben mindig is itt éltem-gondolkozott el, hisz ez mind igaz volt. Szerette szülő otthonát is, de mindig is szerette a kalandokat, az utazást. Sose szeretett egyhelyben ülni. Akkor úgy érezte az idő megállt

Nem messze a lánytól elhalad egy lány. Fehér ruhája volt, szőke hajjal, az oldalán pedig kardja pihent. Mellette pedig egy kis lebegő társ tartott. Az említett nem volt más mint a már elhíresült Traveler-chan. Kötelessége őt is a város falain belülre szólították. De ahogy Crystal hallotta Lumine a lány rendes neve, és bátyát keresi. Nem sokkal később elhagyta a standot, melyen szebbnél szebb dolgok voltak, de a lány kifogyasztotta Mora készletét. Sóhajtva emelte szemeit a gyönyörű tiszta, kék égre. Egyetlen felhő sem volt az égen, mely arra adott következtetést, hogy az egész nap ilyen gyönyörű lesz. Szerette ha a nap sugarai melegítik bőrét, mindig jobban szerette a napos időket, mint amikor egész nap szakad az eső.

Eközben nem messze a fehér hajútól egy vöröses hajú fiú sétált az emberek között. Szürke ruhája melyben elszórtan fekete színek is fellelhetőek voltak, Hydro visionje kék színben pompázott oldalán. Kezein fekete kesztyűk pompáztak. A fiú nem is sejtette, hogy hamarosan egy kisfiú elfogja rontani terveit. A kisfiú boldogan járta Liyue városát, hátha megpillanthatja azt aki miatt ilyen hosszú utat tett meg. De egyenlőre a kisgyerek nem pillantotta meg bátyát. Így ez szomorúsággal töltötte el őt. Hisz már nagyon látni szerette volna azt a személyt aki mindig is megvédte őt, és szerette. Nagyon szomorú volt, mikor bátya elhagyta őket, és van, hogy hónapokkal később ugrik csak haza pár órára, és már ott is hagyja őket. Így minél gyorsabban látni szeretné őt. De eddig egyszer sem vélte felfedezni, az emberek között, de nem adja fel, előbb utóbb belekell fusson bátyába. A fehér hajú lány kilépett az emberek tömegéből, és elindult, hogy szállást találjon magának éjszakára, hisz azt eddig nem intézte el, és mielőbb leszerette volna tudni a szállását, bár mivel Mora készletét elfogyasztotta, nem tudta, hogy vajon fog e szállást találni. Ahogy haladt, hogy szállását megtalálja, hirtelen egy kisfiú rohant neki, aki a nagy lendülettől majdnem, hátra esett, de a gyors reflexeknek köszönhetően még időben eltudta kapni őt.

-Nem esett bajod?-emelte szemeit a kisgyerekre-Nem szabadna így rohangálnod, bajod eshet. Mi a neved? Ide valósi vagy?-guggolt le a fiúhoz a fehér hajú

-Elnézést, nem figyeltem-emelte fel rá szemeit a gyerek-A nevem Teucer, és nem ide valósi vagyok, csak most érkeztem nem olyan régen-mosolygot barátságosan a lányra- Én Snezhnayából jöttem ide, hogy a bátyámmal lehessek egy kicsit

-Snezhnayából? Az nincs közel, ennyire szeretnéd látni a bátyádat Teucer?-simogatta meg a fejét a fiúnak- Nagyon szereted a bátyádat, ha ilyen utat megteszel érte-mosolygott, megértette a fiú érzéseit, igaz neki sose voltak testvérei, de Venti mindig tett arról, hogy sose érezze egyedül magát és Jean is

-Igen nagyon szeretem őt, fontos nekem a bátyám, és mindennél jobban látni szeretném már őt-kelt fel a kisfiú-Ideje tovább keresnem őt-mosolygott továbbra is-Hiszen ő Snezhnaya legnagyobb játékkereskedője. Olyan szeretnék lenni mint ő-indult tovább 

-Oi-sietett utána Crystal-Nem kóborolhatsz csak úgy egyedül Teucer. Segítek megkeresni neked, mert nem nyugodnék, bajod is eshet. Nem vállalom a kockázatot. Szóval? Merre induljunk el?-emelte le szemeit a mellette haladó kisfiúra-Van sejtésed, hogy merre tartózkodhat a bátyád?

-Sajnos nincs-szomorodott el- De ha meglátom, felismerem és odarohanok-csillantak fel a szemei-Hisz tudom, hogy örülni fog nekem, nekem mindig örül

-Rendben, nos akkor keresésre fel-indult el a fehér hajú, ruháját a szél megfújta. Ruhája hajához hasonlóan fehérszínben pompázott. Egy egyberészes ruha volt rajta melyen elszórtan kis hópehely minták voltak felvélhetők. Mely lábainál ketté vált, így látható volt fehér bőre. Cryo Visionje a combján volt fellelhető. Hajában is két kisebb hópelyhes csat volt, mely haját oldalra tűrte.-Keresés indul kicsi Teucer-indult el Crystal mellette pedig Teucer is elindult

Egy órája sétáltak már a városban, de még mindig nem találták meg azt a személyt akit keresnek. Crystal sóhajtott, majd szemeit a kisfiúra emelte. Nem akarta elszomorítani, és segíteni akart neki megtalálni a bátyát. Szemeivel körbe pillantott, majd megvakarta a tarkóját. Kezdte feladni, hogy megtalálják. Ahogy látta Teucer is kezdett elbizonytalanodni, hogy megtalálja bátyát. Lehajtotta szomorúan a fejét, majd megállt. Crystal is megállt rápillantva.

-Valami baj van?-térdelt le elé a fehér hajú

-Kezdem feladni, hogy megtalálom-mondta elcsukló hangon nem mozdulva meg a kisfiú-Már rég megkellett volna találnom a Nii-sant. Ahj merre lehet?-kérdezte szomorúan

-Ne add fel-simogatta meg a fejét-Lehet dolga van és nincs ideje erre sétálgatnia-gondolkozott el-Mivel foglalkozik?

-Ő a városunk legnagyobb játék készítője-csillantak fel a szemei-Ha felnővök segíteni szeretnék neki-mosolygott barátságosan-Nagyon sokat segít a családnak

Crystal elmosolyodott, sose hallott senki így beszélni a testvéréről, mint ezt a kisfiút. Neki nem voltak testvérei. De ez boldogsággal töltötte el őt. Megsimogatta a kisfiú fejét. Nem tudta, hogy ki is lehet ez a rejtélyes testvér. Akit ennyire megszeretne találni Teucer.

-Teucer?-szólalt meg egy hang a hátuk mögül-Mit keresel itt? Egyedül vagy?-záporoztak a kérdések

-Bátyus-fordult meg a fiú, majd bátyához rohanva a nyakába vetette magát-Végre megvagy-ölelte szorosan

Crystal oda sétált hozzájuk, majd elmosolyodott. Szorosan megölelte öccsét, majd megborzolta a haját, mosolyogva. Nem számított rá, hogy mielőtt visszatérne otthonában, valamelyik testvérét is fogja látni.

-Nem számítottam rád-szólalt meg ismét-Miért vagy itt egyedül?-kérdezte aggódóan a fiú

-Nem egyedül vagyok-mutatott a fehér hajúra-Vigyázott rám, és segített megkeresni téged-mosolygott bátyára-Szóval nem voltam egyedül

Tartaglia a lányra vezette szemeit, majd féloldalasan elmosolyodott. Ismerősek voltak neki a gyönyörű szemek, és a hó fehér tincsek. De ahogy észrevette a lány nem ismerte fel.

-Nagyon szépen köszönöm, hogy vigyázott rá Kisasszony. Remélem nem okozott sok gondot a kisöcsém-emelte szemeit öccsére, majd vissza a lányra

-Ne aggódj, nem okozott. Nem tudtam volna nyugodt lenni, ha egyedül hagytam volna-mosolyodott el a fehér-De ha megbocsátotok nekem még van dolgom, így most rád bízom-megsimogatta a kisgyerek fejét

-Semmi gond. És még egyszer köszönöm-fogta meg a lány kezét, majd kézfejére nyomott egy puszit

A lány meglepődött, majd elbúcsúzott tőlük. Már elég messze volt tőlük, mikor még utoljára hátra pillantott. De már senkit se látott. Folytatta útját, a közeli kis hotelhez, ahol szállásban reménykedett. Nem sok kellett neki ahhoz, hogy egy hotelt találjon, majd bement, és beszélt a recepcióssal, aki adott neki egy szobát. Így lesz hol töltenie az éjszakát. Holnap pedig kell Morát szereznie, és kifizetnie. Amint belépett a szobába egyből a kényelmes ágyra vetette magát, nagyon fáradt volt már. Egyből el is aludt. Az álmok világába csöppent, mely sok titkot rejtegethet.