- Oh, szóval felébredtetek.- mondta a nő. Beljebb lépett, és kedvesen mosolygott ránk.

- Hát...mondhatni ja. Csak Claw még alszik. Amugy....öhm..

- Konan.- javított ki

- Konan. Hogy kerülünk ide?-Konan felkapcsolta a villanyt hogy ne a fél homályban legyünk. Ekkor megszeppenve nézett rám. Jaj már megint.

-A...a szemed...

- Tudom, tudom. Milyen rondák már. Bocsi, de akkor sem fogom őket eltakarni.

- Félre érted. Gyönyörűek.

Jaj ti most biztos nem értitek miről van szó. A jobb szemem barna, míg a másik kék. Vessetek meg tessék, én akkor is büszke vagyok rá!

- K..köszönöm..-suttogtam. De gyorsan észhez tértem és a lényegret kérdeztem.-szóval miért is vagyunk itt?-

- Az akatsukinak szüksége van rátok. Erősek vagytok.

Hirtelen fejembe hasított a gondolat.

- DE NEKEM 3 HÓNAP MÚLVA CHUNIN VISZGA!!!- Kezdtem ordítozni. Mire Claw felébredt ám jobbnak látta vissza aludni.

Konan csak egy jót nevetett ezen.

- Nyugi. Felkészítünk hisz mi mind S szintü ninják vagyunk!

- Köszi.

- Oh, apropó. Gyertek le reggelizni.- mondta.

- KAJAAAAA!!!!!- ordítoztam mint egy hülye gyerek. Claw valószinű a csodálatos hangomra kelt fel. Megint. Viszont nem aludt vissza. Körbe nézett aztán megkérdezte.

- Rika, most meg megint mit csináltál?- kérdezte kómásan.

- Én semmit.-Emeltem fel megadóan a kezem, majd eszembe jutott hogy be se mutatkoztam Konannak.- El is felejtettem. A nevem Rika. Ő meg a testvérem, Claw.

- Örvedek.- köszönt Konan.

- Szintúgy.- mondta Claw rezzenéstelen arccal.

- Claw, nála van kaja.- mondtam csillogó szemmekkel.

- Hogy te mindig csak a kajára gondolsz!- vágott fejbe nővérem.

- Hm! azért ne legyél oly naiv. Gondolok másra is.

- Hogy mit egyél következőre.

- Nem erre gondoltam!

- Hé!-szólt Konan- Rika, ha ennyire éhes vagy meg mutassam neked az étkezőt?

- Igeeeeen.

- Akkor gyere.

Rá nyújtottam a nyelvem Clawra, majd el galoppoltam Konan után. Nem sokára ő is jött.

***

- Mond Rika, szólíthatlak Rika-channak?- kérdezte Konan.

- Persze.

És...halk hangokat hallottam. Mesziről. Fura, mert tisztáta olyan vagyok mint egy róka. Gyors vagyok, kitűnő a hallásom, szaglásom, látásom.
Kiváncsi lettem. Úgy éreztem mint ha kinőtt volna belőlem egy farok. De nem igazán érdekelt. A hang irányába mentem, ami egy idő múlva ismerős volt. Oda értem az ajtóhoz, amiből jöttek a hangok.

Be kukucskáltam. És most meg úgy éreztem mint ha füleim nőttek volna. Hátra néztem és nem volt ott semmi. Megérintettem a fejem ám ott sem volt semmi.

Résnyire kinyitottam az ajtót, és halgatóztam.

- szerinted melyiké lehett?- kérdezte a...azt hiszem Hidun.
Nem..Hidan!

- Melyiké há a kislányé. A nagyobbik ő fiú.

- Nem hiszem.... valami nősiesség volt a hanjában. De amikor rám ordított...az a szín tiszta gyűlőlet..- vérzet el az orra.

- Te pe...áljunk meg. Valaki figyel minket.

Megilyedtem, ezért hátrálni kezdtem pár lépést.
Amikor valaki befogta a szám és elrántott.

Azt láttam hogy a maszkos ki néz majd vissza megy a szobába.

- Tudod te lyány...ha megtalált volna Kákuzu akkor te most deglet lennél.

Ekkor vettem észre. A keze...KÉK? MI A JÓ ISTEN?!

Szembe fordított magával. Ez kék minden hol. JESSZUS DE MAGAS. És a szemeim kémlelte.
Na most kiváncsi vagyok, hogy neki mi lesz a reakciója.

Csak vigyorgott egyett, és azt mondta.

- Hoshigaki Kisame vok.- vigyorgott tovább.

- Tsumaki Rika. Köszi...öhm..hogy megmentettél?- vakartam a tarkóm.

- Nincs mit Rik.

- Rik?

- Baró nem?

- Hát...öhm...nem igazán. Amugy...te mi vagy?- kérdeztem Kisamét.

- A szörny aki az ágyad alatt lakik.- mikor látta rezzenéstelen arcom amivel azt mutattam ki hogy ,,ha-ha-ha nagyon vicces vagy." Azt mondta- Nyugi csak vicceltem. Félig cápa vagyok.

C-c-c-c-cápa?!

- Jó, akkor én megyek is. Szia!-siettem el. Félek, nem is, rettegek a cápáktól.

-Cső Rik.

***

Ez a barlang olyan mint egy labirintus. Ja, hogy nem mondtam hogy egy barlang szerűségben vagyok? Hupsz...hehe.

Hirtelen hatalmasat ordított a hasam, ami azt jelentette: éhes.

- Eh, csak találjam meg a konyhát!- morogtam.

Ám futást hallottam a hátam mögött. Hátra néztem, és egy narancsott láttam futni. Legalább is a fákják, amik ott voltak és világítottak azt mutatták.

Nem nagyon ilyedtem meg, de azért egy kisebb görcs támadt a gyomromba.

- Új láááááány!- kiáltotta úgy, mint ha éppen egy megfuladni készülő kacsa lett volna aki elöbb nyelt le egy krétát.

Mikor ide ért, elesett. Viszont hamar felugrott és azt kiálltotta.

- Tobi jó fiú!

- Öhm...szia...?

- Szia! Hogy hívnak?

- Rika.- mondtam. Apropó megkérdezem hol van a konyha és ott eszek valamit.

- Az én nevem Tobi és jó fiú vagyok. Éhes vagy Rika-chan?

- Gondolat olvasó vagy Tobi. Igen és gyorsan mutasd a konyhát vagy felfallak.- kezdtem ijeszgetni, mire ő...elszaladt sírva.- HÉ. VÁRJ MÁR! UGYE ARRA VAN A KONYHA?- Ordítottam Tobi után. Nem válaszolt, de akkor is követtem hátha meg éhez.

És igazam is volt! Meg éhezett, be ment a szent helységbe=konyhába és elővett valamit amit elkezdett falni.

Rajta kívül több ember is volt.
Köztük szólva az a fickó is, aki Claw bugyiját szorongatta.

Tobi észre vett és oda szaladt egy szőke hajú lány...nem. FÉRFI mögé.

- Deidara-senpai segíts! Meg akar enni!- kezdett el sírni.

,,Deidara-senpai" csak maga elé meredt fapofával majd egy gondterhelt arcal rám nézett mire kínosan elmosolyodtam. Utána Tobit kémlelte. Majd újra engem. Majd újra őt.
És eeeeeez egy örökké valóságog volt.
Itt a vége fuss el véle.

Na jó nem is, csak hülyülök.

- Hé.-szólított meg- Ki vagy, hm?-Mély hangja volt, így arra következtettem hogy egy férfi.

- Deidara-senpai! Ő az új lááááááány.-mászott a srác nyakába Tobi.

Néma csöndben voltam. Most azt akarom hogy Clawot fiúnak nézzék, és akkor megint az lesz mint Konohában, MINDENKI fiúnak nézi, amikor egy lány. Azt hiszem...

"Hülye gyereeeeeek~"

Hallom a fejembe a hangot.

"MÉG MINDIG HALLOM A GONDOLATAIDAT TE SÜGÉR. HOL VAGY TE SZERENCSÉTLEN??
_
Igen, nekünk Tsumakiknak van egy olyan justunk, amivel tudunk fejben komunikálni. Ezt csak mi tudjuk csinálni. Másokon nem működik.
_

Itt vagyok a konyhánál. Te hon vagy?

Peinnél.

Kinél?

PEINNÉL.

Jó mindegy. Megkérek majd valakit hogy mutassa meg hol van az a PEIN.

ok. Cső."

És innentől...nem hallottam őt.

- HALLÓ!!- ordított a szőke hajú Deidara-senpai.

- Mi az?

- Mi a neved, hm?

- Rika. Deidara...senpaaaiii- utánoztam Tobit.

- Ne már hát te is kezded hm? Felrobantalak! Hm!

- Mindegy.

Oda fordultam Hidanhoz.
Majd fapofával oda köszöntem.

- Téged ismerlek.

És ennyivel letudtam.

Viszont csináltam magam ÉTELT amit meg ettem és finom volt.

- Hé. Valaki elkisér PEINhez?-Hangsújoztam ki a nevett.

- Majd én hm.- mondta Deidara és el ment egy irányba. Én meg követtem.