Idén is jelölték a csapatunkat az Országos Bajnokságon elért első helyezésünkért a
XIII. kerület kiváló sportolói díjra, szóval pénteken az önkormányzatban virítottunk. Díjaztak az edzőket is.

Épp edzőm nevét olvasták fel, mire drága Ádám elfelejtett felállni, majd sietve próbált kiszabadulni a kis hely miatt sarokba szorult helyéről. A székét sikeresen megfogtuk, de az edzőm majdnem orra borult.

Utána következtem én az esésekkel. Kifelé menet még semmi gond nem volt, teljesen kultúráltan sikerült kibattyognom és átvennem a díjat, majd visszafele nem vettem észre, hogy emelkedik a talaj, és én béna megbotlottam. Természetesen a másik edzőm orra előtt. Az a vicces, hogy mindketten elkezdtünk röhögni, és pont elkaptuk egy túlbuzgó és büszke apuka gyilkos tekintetét.

Az esemény végén az állófogadásnál (alias ingyen kaja-pia) két csapattársammal kóstoltuk és pontoztuk a különböző ételeket/italokat, és rendkívül "szofisztikált GhUrMhÉ" (ahogyan akkor fogalmaztunk) kifejezésekkel díjaztuk a remek szendvicseket és süteményeket.

Csodálatos élmény volt ismét✨✨