- Márk, ezt nem hiszem el! Ez a film sokkal rosszabb volt, mint a múltkori!

- Megvettem neked a csokit, a chipset és a gumicukrot is! Flóra, a francba, ezért cserébe igazán elvártam volna, hogy legalább egy kegyes hazugsággal megajándékozz!

- Ez volt a minimum a múltkori borzadály után!

Mindkettejük feje kezdett dagadni, ráadásul mindenki minket bámult.

- Jól van, kedves házaspár, elég lesz! – lépett közbe Kriszti. A lányra nézett. – Flóra, szerintem is eltúlzod a dolgokat. Megvett neked mindent, amit kértél. És te – fordult Márk felé. – Te tényleg nem tudsz filmet választani.

Hangosan nevetni kezdtünk.

Régen éreztem magam ilyen jól. Már hiányoztak a barátaim.

Otthon egy üzenet várt Bencétől.

Bence: Pénteken suli után egy pizza?

Napsugár: Nem jó. Anyával vásárolni megyünk, még nincs ruhám a bálra.

Ahogy elküldtem az üzenetet rögtön megbántam. Nem hazudtam, tényleg ruhát keresek a bálra. Valami belső kényszer hatására úgy éreztem, le kell koptatnom a srácot. Meglehet, egy kicsit könnyebb lenne mindkettőnknek, ha nem találkoznánk.

Bence: Akkor holnap nem ülünk be valahová egy kávéra? Nincs harmadik órám, és láttam a helyettesítésnél, hogy lyukas órátok lesz.

Ő viszont nagyon is találkozni akart.

Napsugár: Nagy gond lenne, ha nem találkoznánk?

Bence: De miért? Megbántottalak valamivel?

Napsugár: Nem, csak... Mindegy. A lényeg, hogy az utóbbi időben nagyon elhanyagoltam a barátaimat, és most velük szeretnék lenni. Majd beszélünk.

Bence: Oké.

Valóban lyukas óránk volt. Hella, Kolos és Kornél társaságában a büfénél időztünk, egy-egy pohár forró teával. Vége lett a kellemes őszi időnek, pedig el tudtam volna viselni még néhány fagyizást.

- Flóra kérdezte, hogy nincs-e kedvünk most hétvégén egy pizsipartit tartani náluk.

- Szuper ötlet! – helyeseltem.

- És velünk mi lesz? – kérdezte Kornél. – Az ilyenek nem tipikus csajbulik szoktak lenni?

- Ne aggódj, nem lettetek elfelejtve! Egyedül leszünk, szóval nyugodtan maradhattok ti is.

Csendben kortyolgattuk a teánkat. Örültem, hogy sok időt tölthetek velük, de ezeket a programokat körüllengte egy bizonyos „végzősök vagyunk, annyi időt kell együtt töltenünk, amennyit csak lehet"-életérzés.

- Aztán kivel jöttök a bálba, csajok?

Remek kérdés, Kolos, köszönjük! Bencét lekoptattam, Ádámot meg szimplán nem akartam megkérni. Az meglehetősen kínos lett volna.

Hella rám nézett.

- Bencével jössz, nem?

- De, igen. – Miért válaszoltam ezt?

- Ádám uncsijával? – Kolos arcára kételkedés ült ki. – Komolyan összejöttél vele?

- Nem, nem jöttem össze vele. És ő nem Ádám. Ők ketten tűz és víz. Különben is – vontam fel pimaszul a szemöldökömet. – Kolos, ha jól tudom, neked sincs párod. Miért nem mész Hellával?

Barátnőm arca felragyogott.

- Szuper ötlet! – Kiskutyaszemekkel nézett a fiúra. – Ugye megteszed?

Kolos lazán bemutatott nekem.

- Meg.

Hella visítva ölelte őt magához. Én közben úgyszintén beintettem a fiúnak. Nagyon szívesen.

Napsugár: Nincs kedved holnap eljönni velünk? Kíváncsi lennék egy külsős véleményére is. Nem akarok akármilyen ruhában megjelenni az utolsó bálon.

Bence: Ennyit arról, hogy inkább a barátaiddal lennél?☺

Napsugár: Hétvégén végig velük vagyok. Bocs a múltkori kiakadásomért.

Bence: Nem gáz. És kösz. Jól esik, hogy valakinek számít a véleményem.

Napsugár: ☺