Dóráért küldtem. Napsugár anyja nem maradhatott az Alvilágban, hiszen ha minden jól megy, hamarosan a lánya is halott lesz. Azt pedig meg kellett akadályoznom, hogy ők ketten itt találkozzanak. El kellett intéznem, hogy Eszter a Mennyországba kerüljön. És ebben csakis Dóra tud nekem segíteni.

Nem láttam Dórát azóta, hogy az apja villámhárítónak használt. Szegény lányt akkor nagyon emésztette a bűntudat; nem is voltam benne biztos, hogy eljön a hívószavamra. Lehet, hogy személyesen kellett volna elmennem hozzá... vagy nem. Nem szívesen találkoznék újra az Istennel, ha nem muszáj. Bár ez szerintem érthető.

Eszter össze volt zavarodva. Csak annyit értett a történtekből, hogy meghalt, és nem tudni, a Mennybe vagy a Pokolba fog-e kerülni. Fekete blúza teljesen tönkrement a vértől, így bátorkodtam felmenni anyám szobájába (örök hála földi nagyszüleimnek, hogy miattuk anya egyre többet tartózkodik a Földön), és az egyik bársonyból készült vörös ingét odaadtam a nőnek.

- Öltözzön át nyugodtan! Nem venném a szívemre, ha ebben a véres rongyban kéne itt várnia.

- Elég különös ez a helyzet – mondta, miután visszajött, immár tiszta ruhában. – A fiam lehetnél, erre közlöd, hogy te vagy maga Halál! Ne haragudj, hogy a Halált nem ilyennek képzeltem.

- Megértem. Csontvázra, vörös szemekre és fekete füstre számított, gondolom. Sajnálom, hogy csalódást okoztam.

Harsányan felnevetett. Ez a nevetés kicsit sem hasonlított a lányáéhoz. Ez megnyugtatott.

- Őfelsége, a kisasszony megérkezett.

- Köszönöm, Konrád! – Mikor elhaladtam mellette ennyit még hozzáfűztem: - Kérlek, barátom, maradj itt a hölggyel! Ha minden jól megy, mire visszajövök már tudni fogom, mi lesz vele.

Konrád bólintott, haptákba vágta magát, mint a katonák, és szóba eredt Eszterrel.

- Meséljen, asszonyom, milyen élete volt ezelőtt?

- Nem vártam, hogy még látni akarsz.

Dóra a-vonalú napsugár miniruhát viselt. Tejszín haja ősznek hatott emellett az élénk szín mellett. Vidámnak tűnt. Jó volt látni, hogy már nem emészti magát a történtekért.

- Köszönöm, hogy eljöttél. A segítségedet szeretném kérni.

- Sosem voltál a mellébeszélés híve, igaz, Szilveszter?

- Nem szeretném rabolni az idődet.

- Nem rabolod. Rád mindig van időm.

A beszélgetés veszélyes vizekre tévedt. Idejében vissza kell vezetnem a saját medrébe, ha nem akarok megint egy síró lányt vigasztalni. Illedelmesen szóltam hát.

- Dóra, ezt már egyszer megbeszéltük. Az érzelmeim szempontjából láthatóan még idegen vagyok számodra.

- Te nem vagy idegen.

Eltátottam a számat. Merész kijelentés, még tőle is. Ennél már csak az volt merészebb, amikor a karjaimba ugrott és megcsókolt. Beleadott minden bűntudatot, fájdalmat és örömöt, hogy újra láthat. De ez a csók már nem tudott semmilyen érzelmet kiváltani belőlem. Miért is tudott volna? Hiszen én csak Napsugár csókját akartam újra az ajkamon érezni. Amióta megcsókoltam nem tudok másra gondolni, csak arra, hogy minél előbb a feleségem legyen. És Dóra érzelmeivel sem akartam tovább játszadozni. Nem érdemelte meg.

Elfordítottam a fejem, két kezembe fogtam mindkét kezét, és mélyen a szemébe néztem.

- Soha többé ne csókolj meg! Hozzám se érj. Dóra, ha ilyet lehet állítani, te vagy a legjobb barátom. De semmi több. Meg kell értened, csak neked akarok jót! Nem érhetek többé hozzád. Soha.

Dóra fáradtan felsóhajtott.

- Ne haragudj, de te nem lehetsz a legjobb barátom, és ezt jól tudod. – Még egyszer a szemembe nézett, aztán visszaterelte beszélgetésünket az elejére. – Szóval, miért is kellett idejönnöm?

- Napsugár anyjáról van szó. Meghalt.

Rosszallóan csóválta meg a fejét. Az a bizonyos női megérzés...

- Hogyan történt?

- Gyilkosság.

- Szilveszter, mi a fenét csináltál?!

Dóra feje eltorzult a dühtől. Nem kellett hozzá sok ész, hogy kilogikázza, az én kezem van a dologban.

- Megöletted? Miért?

Kezemet a szájára tapasztottam.

- Ne ilyen hangosan! – kértem. – Az anyja a szomszéd szobában van.

- Hát aztán? – köpte felháborodottan, miután elengedtem. – Mit akarsz még attól a szegény nőtől? Elvetted az életét, ez tiszta sor. De én hogy jövök a képbe?

- Dóra, Eszter nem maradhat az Alvilágban. El kell intézned, hogy a Mennyországba kerüljön. Könyörgöm, segíts! Bármit megteszek!

- Ó, szóval bármit? – kérdezett vissza csábító hangszínen.

Megbotránkozva néztem rá. Bármit kérhetne tőlem, a Haláltól, erre most azt fogja kérni, hogy maradjunk bensőséges kapcsolatban. A fenébe!

A lány hozzám lépett, kezével megsimított arcom vonalán, majd a nyakamon is.

- Rendben van. Most hazamegyek, és intézkedek ez ügyben. Ha végeztem, visszajövök, és hozok magammal valakit, aki a nőt eljuttatja a Mennyországba. Utána lesz időnk mindent átbeszélni kettőnkről. – Az utolsó mondatot alig értettem, mert ismét csókba hívta ajkamat.

Elfordultam tőle.

- Egyet tisztázzunk. Ez a megállapodás csak korlátozott ideig érvényes. És semmit sem jelent a számomra.

- Igen, azt mindjárt gondoltam – nevetett rám. – Ne aggódj, nem is kívánok semmi olyasmit, hogy vegyél feleségül. Néhány alkalom erejéig beérem egy szerető-szintű kapcsolattal, Szilveszter.

- Örömmel hallom. A mielőbbi viszontlátásra!

Dóra elégedetten mosolyogva fordult ki az ajtón.