Sarah szemszöge:

Tegnap este még sokáig voltam vent, gondolatok csak úgy cikáztak a fejemben de végül sikerült elaludnom nehezen.

-Sarah kelljél már fel! A munkák nagy részét már megcsináltam!-mondta öcsém szemrehányóan.

Hamar indultam de bele ütköztem Hannahba ki rémültnek tünt, azt mondta hogy az apja olyan mintha reggelre kicserélték volna.

-Nem lehet hogy csak imádkozik?-kérdeztem hisz az ablak előtt ült a férfi és motyogott.

-Nem. Olyan mintha valakivel beszélne de egyben értelmetlen szövegeket motyog.-mondta.
-Nem reagál semmire ami ebben a világban érne hang és anyám csak azt mondta, hogy imádkozzunk.-mondta tovább miközben leültünk és a bibliát lapozgattuk.

De hamar mennem kellett mert édesanyja megjelent és kidobott a házból azzal az indokkal hogy én csak bajt hozok majd az ő fejükre.

Miután ki lettem dobva haza mentem és egy kicsit még pihentem aztán felkelltem  de nem találtam sehol Henryt és a kutyámat, az egész város teljesen fel volt fordulva, a termések elrohadtak, az állatok megvesztek, a gyerekek eltüntek, a kútnál meg egy szokatlan nagy tömeg állt vagyis ha ez tömegnek mondható.

-A víz mérgezett!-hallottam egy férfi hangot amit nem igazán értettem majd megláttam a kút kosarát amiben számomra fontos kiskutyám hevert csatakosan és holtan.

Nem értem mi folyik itt Unionban most hisz ez egy nyugodt város viszont most olyan mintha valami sötét energia, mágia megszállta volna eme kis várost.

De a rémálom csak erősödött mikor megláttam egy csomó nőt, anyákat és idősebb testvéreket meg kedves barátokat kik a község házánál próbálnak bejutni ám sikertelenül, de néhány férfi a kúttól ide gyűlt és betörte az ajtót de bár nem láttam volna. Ott volt Abigail kis szeretett húga kivel nagyon jóban voltam én is meg kis öcsém is viszont ott volt Henry öcsém is meg még egy pár gyerek is még és Hannah édesatyja Miller lelkészünk, de a szemük ki volt vájva és a lelkész mintha egy misét tartana, valamit motyogott úgy mint még pár órával ezelőtt is ím szavakat motyogta, viszont ez ahhoz hasonló nyelv volt mint ami a könyvben, de ki nem olvasta el azt a könyvet annak ez mint csak értelmét vesztett motyogás amit oly kevés ember ért meg.

Mi kik bejutottunk a terembe csak döbbenten meredtünk szeretteinkre kik már nincsenek köztünk, ily sikolyok miket szerető édesanyák hallatnak vagy testvérek kik oly kevés időt kaptak húgukkal, öccsükkel tölteni ezt az időt, akik közé én magam is tartozok.

-Vigyázz Sarah!-hallottam meg oldalról kedves barátom, Salomon hangját.

Mikor Salamon felé fordultam láttam Miller lelkészt aki egy fém rúddal akart leszúrni viszont Salamon időben kapcsolt és egy szénagereblyével leszúrta oldalról így megmentve engem.

426 szó