Sarah szemszöge:

Mint minden tavasz kezdetén a malacokat le kellett vágnunk testvéremmel.

A kútnál ahol mosni szoktam leöblítettem a késem, hisz egy malac most hozott világra pár perce kicsinyeit de az egyik nem tudott kijutni de  ha ez így is marad mind a kettő meghal és akkor nem lesz az elkövetkező években kismalac akkor meg hús és bevételünk, ami sem nekünk sem a malacoknak nem lenne jó.

-Sarah, jössz már?-üvöltötte az öcsém az ólból.

Amint megtisztítottam a pengét segítettem a malacnak világra hozni kicsinyét.

Miután mindent eltakarítottunk minden kést és kismalacot bementünk a házba ahol szeretett kiskutyám fogadott.

-Sarah hallottam milyen ügyes voltál, ennyi tehetséggel már férjhez is adhatnálak.-mondta egy hatalmas boldog arckifejezéssel hisz már egy ideje csak próbálok ez alól kibújni, hisz mért nem lehet egy nő független aki saját magát képes ellátni vagy aki társul nem egy férfit szán magának hanem egy másik nőt.

-Apám már megint ez a téma, megmondtam hogy még nem állok készen a házasságra, számomra ez még túl korai, hisz ez egy rendkívül fontos nap a családoknak.-mondtam azt a szokásos hamis maszlagot hisz engem hol érdekelne az, hogy ez annak a két családnak mennyire jelentős napnak számít.

-De legalább ezt a kis jószágot vidd el Solomon Goodenak.-mondta apám egy kis próbálkozással hisz Solomonhoz akar hozzá adni, de legalább vele nem vagyok "ádáz ellenség" viszonyban mint itt Unionban.

-Rendben.-mondtam majd elvettem a lisztes zsákot amibe apám a kis ma született malacok egyikét tette.

Miután a zsákot a hátamra vettem elindultam fel a dombokon hisz Solomon ott lakik egyedül mióta az egyetlen fia és szeretett felesége meghalt, csak úgy mint az én édesanyám akiről már oly kevés emlékem volt, hisz öcsém kori valyudásakor bele halt a szülésbe amikor én még csak két éves sem voltam.

Solomonhoz elég hamar felértem, bár a dombok és erdő nehezítette dolgom tudtam, hogy Solomon nem véletlen választotta ezt a helyet otthonának.

-Szerbusz Sarah, mi szél hozott ide?-kérdezte mikor ajtót nyitott nekem a férfi egy nagy mosollyal.

Egy keveset beszéltünk majd át adtam neki a kis fekete malacot.

-Ezt nem fogadhatom el Sarah.-mondta mosolyogva miközben a kezében fogta a kis jószágot.

-Nyugodtan tekintsen rá hozományként, csaknem házasok vagyunk, hát nem hallotta?-mondom én is egy hatalmas mosollyal ami félig mű, félig igazi, az  évek alatt annyiszor öltöttem e maszkot magamra, hogy nem tudom mikor mosolygok igazán, kivéve ha az én Hannahról van szó.

-Hát ez esetben üzenem atyádnak, hogy olcsón adott.-mondta.

Ezek után még mesélt arról, hogy a bátyja szerint jobb lenne feladnia és vissza költöznie a városba és nem itt Unionban próbálkozni de ő igenis maradni szeretne hisz hisz benne, hogy jó termése lesz és jó a föld is.

Majd elindultam hazafelé, pár nem mondhatnám zökkenő mentesen hisz útban van egy folyó ahol egy kidőlt fa szolgál hídként.

Miután leszállt az éj, az ablaknál álltam s vártam míg Lissie jelez egy lámpással, hogy mikor induljunk az erdőbe.

Majd mikor jött a jel megjelent öcsém Henry.

-Ágyban lenne a helyed.-mondom neki.

-Mért neked talán nem? Apánk helytelenítené.-kérdezte.

-Akkor ne mond el neki.-mondtam majd elindultam a lányokkal.

Az erdőbe Hannahval és Lissievel mentem egy boszorkányt felkeresni.

-Biztos, hogy itt lakik?-kérdezte Hannah.

-Igen, voltam már többször is.-győzködött Lissie minket.

Pár perc múlva tényleg oda értünk egy kunyhó szerűséghez ahonnan füst szállt földbe.

A boszorkányt nem láttuk sehol sem, ezért csak elkezdtünk nézelődni. Egy kis idő után találtam egy fura könyvet amin egy mégfurább szimbólum található. A könyv mivel érdekesnek tűnt számomra bele néztem de nem igazán értettem a szöveg egy részét, volt persze amit igen vagyis ami a hozzávalókat takarta, tehát ez egy szakácskönyv lehet de mikor olvastam valami másvilági hang szólt hozzám, egy is idő múlva már értettem amint az a női hang mond, és mikor már vissza néztem a könyvre már értettem ami azon az idegen nyelven volt írva.

-Tedd le azt a könyvet!-üvöltötte egy öreg idős nő aki nagy eséllyel a boszorkány volt akiről meséltek, de kivette a kezemből így nem tudtam elolvasni csak a címét, terület áldozás. 

A nő teljesen kiakadt csak azt hajtogatta, hogy tünés.
Később elmentünk egy a mi korosztályunkból álló körhöz aminek mi is tagjai vagyunk.

https://youtu.be/wfHYbAQOmHU

+16

-Jöjj velem a fák közé!-mondta egy férfi Hannahnak miközben lefogta.

-Keress más mulatságot! Eressz engem! Hagyj!-ellenkezett tovább.

-Ne kéresd már magad!-rivalt rá majd elkezdte leszedte kibontani Hannah ruháit és itt már elég volt.

-Nem kéreti magát!-mondtam majd ellöktem a férfit.

-Csak nem féltékeny vagy? Sarah Fier! Te is kérsz csókot? Tán ha nem lennél egy rideg, aszott kóró...-mondta de végig már nem tudta mondani mert behúztam neki.

-Tessék a csókod! És ha nem lohad a lelkesedésed, biztosan találsz egy szamarat, amely eltekint a hibáidtól.-mondtam majd megfogtam Hannaht és jóval arrébb mentünk de csak annyira, hogy ne lássanak minket de így is hallottuk ahogy a többiek csak nevetnek rajta.

-Elment az eszed!-jelentette ki Hannah.

-Nem. De veled semmitől sem félek.-mondtam majd kuncogva egymás kezét fogva forogtunk egyet és ráültem a mögöttem lévő nagyobb köré.
-Vissza kéne mennünk.-mondtam hisz tudom, hogy Hannah a lelkész lánya.

-Csak ugyan?-kérdezte szemében vággyal majd a hajában lévő koszorúból egy darabot kiszedett és a hajamba rakta rá egyből meg csókolózni kezdtünk bár tudom helytelen ezért muszáj volt ellöknöm.

-Ez helytelen.-suttogtam.

-Nem érzem annak.-mondta Hannah miközben csak közelebb hajolt hozzám.
-Mond hogy álljak le és én megteszem.-mondta miközben a szememben majd elveszett és a felsőmet kezdte el kibontani.

De mivel én is akartam mindennél jobban nem mondtam helyette ruhája alá nyúltam és csak hevesen kezdtünk el csókolózni.
A nyakam kezdte el csókolgatni majd helyet cseréltük s levettem a felsőjét szerelmemnek, de ez nem volt elég így egyre lejjebb és lejjebb haladtam a szoknyája vonalán keresztül.
Egy kis ideig néztem az arcát de felemeltem a szoknyáját és láttam rajta, hogy remeg, lejjebb majd még lejjebb haladtam aztán mikoz elég közel voltam nyelvemmel finoman elkezdtem játszani amit ő finom gyengéd nyögésekkel díjjazott de valami fura hangot hallottunk az erdőből így elrohantunk viszont Hannah fejdísze ott maradt de mivel tudtuk ez mekkora vétség nem érdekelt minket és csak futottunk.

-Járt ott valaki. Meglátott minket.-mondta kétségbeesetten.

-Aligha.-mondtam a levegőt nehezen véve hisz futottunk ezidáig.

-És ha az özvegy volt? Vagy Caleb?-kérdezte rémülten.

-Hisz Caleb a dorongját is alig leli.-mondtam biztatás képen.

-De ha rajtakapott, és eljár a szája...-mondta félve.

-Én nem tartok attól a birkától.-mondtam.

-Felkötnek minket Sarah.-mondta rémültebben amit próbált palástolni.

-Legyen akkor lógjunk! Mostanáig úgysem éltem igazán.-mondtam miközben a szemébe néztem erre ő csak felbátorodott és a falu közepén megcsókolt bár senki nem jár ilyenkor erre felé de ez akkor is bátorság volt.

Később mikor haza értem Hannahvál töltött dolgon gondolkoztam majd hangokat hallottam, szerencsére csak a kutyám volt, Cimbora.

-Cimbora. Gyere te vadállat.-mondtam amikor felugrott az ágyamra.

1132 szó