Másfél hónap telt el.
-Kicsim , pakolj be, mert reggel sietünk!-szólt anya Helenának, aki mindig kapkodik reggelente.
-Jól van anya!
Én mar bepakoltam, és most izgatottan számoltam, hoy még 12 óra és tizenhét perc van a vonat indulásáig.
Reggel alig bírtam felöltözni, olyan szórakozott voltam. Még sajnos mugli ruhát kellet felöltenem, mert talárba csak a vonaton öltözhetünk át, ugyanis kocsival megyünk és feltűnő lenne a muglik számára annyi taláros ember.
A bejutás a 9és3/4 dik vágányra számomra nem volt különleges, ugyanis már sokszor voltam itt. De most más volt. Mint az Abszol úton, itt is jó volt, hogy én is felszállhattam a piros gőzmozdonyra. Kerestem egy szabad fülkét , lepakoltam és még leszálltam búcsúzkodni.
-Hetente kétszer írunk, kicsim!-szólt apu.
-Nyugi, apa, a téli szünetet itthon töltöm.
Megöleltem a szüleimet, anya még nyomott az arcomra egy puszit, kezembe adta Sütit és felszálltam újra. Izgultam. Melyik hãzba kerülök? Griffendélbe vagy a Hollóhátba szerettem volna.
Az ajtó előtt megjelent egy szőke lány.
-Leülhetek?-kérdezte.
-Persze-válaszoltam.
-A nevem Amanda Jackson, Amy. És téged hogy hívnak?-mutatkozott be barátságosan.
-Jessica Abrey, Jess. Melyik házba szeretnél kerülni?
-Griffendél. A tesóim mind oda jártak ,sőt a bátyám, Peter most is oda jár.
-Én Griffendélnek vagy hollóhátnak örülnék. A nővérem Celline hollóhátas volt, Helena most Griffendéles-mondtam én is.
Alig értünk ki a king's cross pályaudvarról, egy ládáját cipelő ,göndör fekete hajú lány hajolt be a fülkénkbe.
-Sziasztok, leülhetek?-kérdezte reménykedve.
-Persze-válaszoltuk egyszerre Amyvel.
-Bonny Celleronak hívnak.-mtatkozott be, miután helyet foglalt-mugli születésű vagyok, nagyjából semmit sem tudok a varázslóvilágról.
Mi is bemutatkoztunk neki. Beszélgettünk egy ideig, mikor megjelent a büfés boszorkány.
-Adhatok valamit a kocsiról, kedveskéim?-kérdezte mosolyogva.
-Én egy csokibékát, két kondéros kekszet, egy Bagoly Berti Féle mindenízű drazsét és öt tökös derelyét kérek szépen-mondtam először én, majd kifizettem.
Amy is vett egy-két finomságot és Bonnyt is rábeszéltük pár derelyére és kekszre.
Az út hátralevő részét evéssel, nevetgéléssel és beszélgetéssel töltöttük. Mikor besötétedett, egy prefektus szólt, hogy öltözzünk át talárba.
Mikor a vonat befutott a vasútállomásra, kérték, hogy a csomagokat hagyjuk fent ,mert majd elviszik.
Leszálltunk, és egy magas, bozontos alak kiabált:
-Elsősök! Elsősök, ide hozzám! Minden elsős ide!
Odasuettünk mindhárman. Miutan az alak úgy vélte, hogy mindenki ott van, bemutatkozott.
-Szerbusztok, gyerekek , Rubeus Hagrid vagyok, a roxfort kulcs és háztájörzője. A hagyományhoz hűen, idén is csónakkal mentek a jó öreg Roxfortig innen. Egy csónakban négy ember fér el-mondta, mert odaértünk egy tó szélére.
Beültünk hárman egy csónakba és egy rózsaszín hajú lány ült mellénk.
-Sziasztok, Nymphadora Tonks vagyok-szólalt meg.
Rokonszenves lány volt, mindhárman bemutatkoztunk neki.
Elindultunk és egy idő után megláttam a gyönyörű , fényes, száztornyú kastélyt.
Mikor beértünk a kastélyba, egy szigorú arcú boszorkány várt.
-Jó napot, Mcgalagony professzor vagyok! Mielőtt leülnének egy-egy asztalhoz, beosztjuk magukat a négy ház közül valamelyikbe. Ne feledjék, hogy amíg Roxfortos diákok, ez a ház lesz a családjuk. Ügyességükkel pontokat szerezhetnek, de a csínyekért pontlevonás jár. Év végén a legtöbb pontot elérő ház kapja meg a házkupát. Bevezetem önöket egy terembe, kérem, ott várakozzanak.
Két-három percig vártunk ott, mindenkit az a kérdés foglalkoztatott:hogyan osztanak be egy bizonyos házba? Én arra jutottam , hogy majd meglátjuk.
Egyszer csak nyílt az ajtó és Mcgalagony professzor bevezetett minket egy tágas terembe, ahol négy hosszú asztal állt és egy merőlegesen a többire. Itt foglaltak helyet a tanárok. Középen egy három lábú széken elnyűtt süveg hevert.
Dumbledore felállt és kitárta a karját a jelenlévők felé. A szeme fiatalosan csillogott ősz szakálla felett. Megjelenése életerőt sugárzott.
-Köszöntök mindenkit ebben a tanévben. Újakat és régieket. Két fontos információm van a tanévre nézve:elsősorban az elsőéveseknek mondom, de a nagyobbak is véssék a fejükbe: az iskola melletti erdő tiltott terület. A másik közlemény az , hogy új sötét varázslatok kivédése tanãrunk van idén, aki nem más, mint Hunog Blewett professzor.Most pedig osszuk be az elsősöket az egyes házakba.
-Akit szólítok, lépjen ide, és tegye a fejére a süveget, de előbb hallgassuk meg a Teszlek süveg dalát.
A süveg egy hosszú dalt mondott a négy házról.Mikor végzett, Mcgalagony elővett egy hosszú listát és szólította az első embert:
Polly Aakery-Mardekár
Következő
Jessica Abrey
Hmm...okos,vidám,ravasz,hmm kitűnő, igen
Griffendél
A tesóm és a barátai gratuláltak nekem.
Bonny Celleron-hangzott a következő ember neve. Hova kerül Bonny?
Hugrabug-tapsol a középső asztal.
Jó pár ember után meghallottam:Amanda Jackson-Griffendél
Tapsoltam a többiekkel és Amy leült mellém.
Nymphadora Tonks-hangzott pár perc múlva. Hugrabug! Örültem, mert Bonnynak is lesz barátja és nekem is lesz két hugrabugos barátom.A süveg szólította az utolsó embert:Charlie Weasley-Griffendél. A Weasleyekről annyit tudok, hogy népes varázslócsalád.
Dumbledore felállt: Kezdődjék hát az ínycsiklandó lakoma!
Egyszerre. Minden asztal megtelt finomságokkal. Miután jól beettünk, álmosan kullogtunk fel a klubhelységbe. A kövér dãma portréja előtt megálltunk és a prefektuslány jól érthetően elmondta a jelszót:bumszalagbőr. Bill a prefektus megmutatta a hálótermeinket. Felmentünk , átöltöztünk pizsamába és én rögtön elaludtam. Szépet ãlmodtam. Seprűvel szálltam a Roxfort fölött a ragyogó napsütésben. Reggel ,mikor keltem, még mindenki aludt. Felöltöztem és lementem a klubhelységbe. Lent még csak egy-ketten üldögéltek, köztük Charlie Weasley. Megkerestem a cicámat, Sütit. Időközben Amy is leért. Lementünk reggelizni. Az asztalnál találkoztam a tesómmal Helenával. Mcgalagony közeledett. Az órarendeket osztotta.
-Remek, rögtön első két óra bűbájtan. Aztán átváltoztatástan,ebéd és dupla gyógynövénytan a Mardekárral. Repüléstan óránk csak szerdán lesz, de együtt leszünk Bonnyékkal!-foglalta össze Amy.
Megérkeztünk bűbájtanra, a pöttöm Flitwick fogadott.
-Első órán a pálcahasználatról lesz szó-kezdte.
Remek első napunk volt, vacsora előtt megcsináltuk a leckéket, evés után még beszélgettünk és mentünk aludni.
A következő reggelen Amy keltett:
-Jess, kelj fel, kelj már!
-Jólvan már, mi a baj?-kérdeztem álmosan.
-Ma lesz az első repüléstan óránk, nehogy pont most aludj be nekem!-még mindig kiabált.
Lementünk reggelizni. Megnéztem az órarendet.
-Első óra mágiatörténet Binnsszel, aztán dupla bájitaltan a Hollóhátasokkal, ebéd és repüléstan a Hugrabuggal-tájékoztattam az osztálytársinkat, aki körülöttünk ültek.
-Végre lesz repüléstan-kiáltott lelkesen Charlie.
Mágiatörténeten lelkesen jegyzeteltem az ókori boszorkányságról szóló beszámolót. Azt hiszem, Amy egy kicsit bealudt. Bájitaltanon kiderült, hogy a professzor nem szíveli  azokat a diákokat, akik nem az ő házához, a Mardekárhoz tartoznak. Legalább 20 pontot vont le semmiségekért. Megebédeltünk és elindultunk az udvarra. Lent egy szürke hajú, sólyom szemű tanárnő fogadott.
-Üdvözlöm magukat az első repülestan órán, Madam Hooch vagyok. Mire várnak? Mindenki lépjen egy seprűhöz, egy-kettő!
-Rendben, most mindenki tartsa a seprű fölé a kezét és kiáltsátok:FEL!
-FEL!-hanzott mindenhonnan. Nekem Charlienak és Bonnynak sikerült. Másodszorra Amy és Tonks is kezébe tartotta. Harmadik kiáltásra mindenkinek felreppent a seprűje.
-Most mindenki üljön rá a seprűre, háromra enyhén rugaszkodjon el, lebegjen egy kicsit , dőljön előre és ereszkedjen vissza a földre.
Nekem elsőre sikerült ez is, de volt, aki nem a lábával fogott talajt.
Egy kicsit még gyakoroltunk , de óra után nem mentünk rögtön a klubhelységb, hanem beszélgettünk Tonksszal és Bonnyval.
-Hogy tetszik a suli?-kérdeztem.
-Én örülök, hogy a hugrabugba kerültem, apa is ide járt-válaszolt Tonks.
-Nekem tetszik, csak a bájitaltan tanár nem kedvel, mert abból a tantárgyból különöse béna vagyok. Flitwick órája nagyon jó volt, elsőre sikerült minden-mesélte Bonny.
-Még a könyvtárban találkozunk, de most fel kell mennünk a cuccainkért-mondtuk Amyvel.