Na oké, nem fogom betartani az ígéretemet, de akkor is csak ezt a részt rakom fel először, a másikat majd 1K után. De ez már biztos! Ez kicsivel több lett, mint 3000 szó, és remélem, hogy jó lett. Na, addig is szép napot! (Ja és a fejezet végén lesz egy kép Kiaráról, Habár nem nagyon van szerepe ebben a részben)

*Ismeretlen szemszögből*
(visszaugrás az időben kb. két évre)

-Te is, sárkány - mondtam az Ölvésznek, aztán egypár nyíllal a hátamban kimentem a vadászokkal szembe a kardommal a kezemben. Ezek után az Ölvész kieresztette a villámjait és senki sem élte túl. De remélem Hablatyék kijutottak. Majd egy fehér helyen ébredtem fel, és minden annyira vakított, hogy egyszerűen hálás voltam, amikor egy alak jelent meg előttem és felsegített. Ekkor véltem felfedezni, hogy ez a személy fekete szárnyakkal rendelkezik, és akkor rájöttem, hogy ő maga Xena teljes alakban.

-Üdvözöllek itt, az Nagy Folyósón. Ez az a hely, ahol kiválasztásra kerülnek azok a személyek, akik megérdemlik, hogy kegyeimet szolgálják.

-De mégis miért kerültem ide? - tettem fel a kérdést.

-Azért, mert rájöttél, hogy jobb út az, amelyiken életedet nem veszted el, vagy ha mégis, akkor legalább tudod, hogy most valaki nagyon hálás neked.

-És mégis miért ide? Máshová is kerülhettem volna.

-Azért, mert most megajándékozlak a Kivetettséggel. Te leszel a Villámszóró, és második képességként a Sebzést tudom ajánlani. Igaz, hogy Dagurnak is felajánlhattam volna a Kivetettséget, de hát ő nem annyira változott meg, mint te. Te akkor is gonoszan viselkedtél, amikor jó voltál, szóval te igazán megérdemelted - majd kérdezni akartam, de a valóságban kelem fel. Ekkor észre vettem, hogy a hátamból kiálló nyilak eltűntek. Majd robbanást hallottam a sziget másik feléről és akkor volt először, hogy örültem annak, hogy Hablaty épségben megmenekült.

(a jelenben 3 nappal Dagurék érkezése után)

Hibbant. Az a sziget, amit régen el akartam tűntetni, most pompázik (leszámítva az egy-két jéghegyet). Olyan régen láttam már. Az úgy kb. két éve volt? Talán. Nem tudom pontosan. Annyi biztos, hogy most odafelé tartok a saját készítésű hajómmal. Csak sodorja a víz, nem kell irányítani. Mint ha tudnák, oda szeretnék jutni.

*Karina szemszöge*

Ez eléggé fura. Nem értem, hogy... Ja ti is itt vagytok? Bocsi. Nos, a nevem Réka, de itt csak szólítsatok Karinának. Amikor egyszer azt mondták volna nekem, hogy Hibbant-sziget igenis létezik, akkor tuti, hogy egy óra hosszáig röhögtem volna rajta, de most... Hát igen. Éppen ott tartózkodom. Nem hiszed el, igaz? Valójában én sem, de muszáj. Már több, mint egy hete tartózkodom ezen a helyen. Tényleg. Visszatérve a „furára", az van, hogy elmentem sétálni a faluban, mert egy kis nyugalomra vágytam, ugyanis mindenki azon veszekedett, hogy... az tök mindegy most. Lementem a dokkra és akkor észrevettem egy árbóctalan hajót. És mikor megnéztem közelebbről a rajta utazó személyt, akkor igazán ledöbbentem. A fedélzeten ugyanis (kürtszó) volt látható. Hogy tessék? Nem értetted? Akkor még egyszer. (Kürtszó) volt látható a hajón. Na jó. Még egyszer nem fogom nektek elmondani, mert (kürtszó) szokott jelezni, ha jön egy hajó, és egymás után háromszor. Szóval ott maradtam a dokkon. Útközben megérkezett Hablaty is és a hajócska is kikötött. Mikor jött a palló, hogy leszálljon a rajta tartózkodó személy, akkor Hablaty már majdnem elájult.

-Sosem mondtam volna ilyet, de rettentően örülök, hogy látlak Kedves Hablaty.

-D-d-de e-ez, h-hogy lehetséges? T-te nem...?

-Hát lehet, hogy igen, de lehet, hogy mégsem. Még én se tudom.

-Ööö. Te most komolyan rejtvényt fejtettetsz velünk? Mert ennek semmi magyarázata nincs, hacsak... - itt elakadtam, mert rájöttem valamire. Ő is találkozott Xenával! Azaz (kürtszó)... Na elég legyen ebből! Már beérkezett... a hajó. Egy másik is közeledik! Nem értem. Ki jöhet ilyenkor? Ekkor bejött a hajó és köpenyes alak és egy eléggé vaskos férfi szállt le. Ekkor az ikrek is előkeveredtek valahonnan. Kár, hogy távol voltunk, így az elejét nem hallhattuk.

-...És te most felbukkansz azután, hogy a szigetet megtámadták? Milyen megfelelő! És maga, uram. Nem tetszik, ahogy kinéz. A kinézet egy másik szó, amit a hajra használok! - Kőfej nagyon bíráskodik, mert máshogy néznek ki.

-Nem tetszik a hajad - ezt csak úgy kijelentette? Fafej nem normális. Ezek után Hablaty közbe lépett.

-Heh, bocsánat az ikrek miatt. A legjobb, ha nem figyel rájuk - mondta és útközben megjelent Valka is. Ekkor a köpenyes levette a kapucniját és kiderült, hogy egy férfi. Egy elég idős férfi.

-Calder [ejtsd: káldör] vagyok Nephentéről [ejtsd: nefente]. A királyom, Nagylelkű Mikkel küldött ide súlyos horderő esetén - kezdte el az idegen.

-Mikkel, eh? És hogy néz ki? - legalább most Fafej valami értelmeset kérdezett.

-Az egész szigetünk sorsa forog kockán. Kérlek, el kell mondanotok, hogy hol van Termetes Pléhpofa - mondta, amin mindenki egy kis fintort vágott, mert csak én és a lányok tudjuk, hogy hova ment el. Ekkor el kezdtünk sétálni a faluban. - Sajnos a változás minden dolog módja. De a hagyaték fennmarad. Még Nephenthén is hallottunk történeteket arról, hogy Pléhpofa törzse hogyan uralkodott a sárkányokon.

-Nem igazán. Mi megtanultuk, hogyan kell együtt élni a sárkányainkkal, nem uralkodunk rajtuk -válaszolta frappánsan Hablaty.

-És mindez Hablatynak és Fogatlannak köszönhető - büszkélkedett Asztrid.

-Bár tudnánk ilyen békében élni Nephentén. - mondta miközben Viharbogár fejét simogatta. Habár a szeme egy kicsit összehúzódott Caldert látva. - Nagy háborgatás gyötör minket mostanában. Napok óta most már erős rengések tették tönkre az egész szigetet, amiket mély, visszhangzó morajlások követnek, amik csak a...

-...Suttogó Haláloktól származhat - fejezte be a mondatot Halvér. - Vagy talán még van egy másik Sikoltó Halál! Oh, Thor! Bajban lennének! Még mi is alighogy túléltük az utolsó találkozást velük! De, uh, biztos vagyok benne, hogy jól lesztek...

-Tehát attól tartok, hogy visszatérni Pléhpofa tanácsa nélkül fogunk... vagy sok reménye nélkül.

-Nyugalom Calder. Azért jöttem, hogy megtanuljam, mindig van remény amikor az emberek és a sárkányok összedolgoznak. Hibbant főnökeként felajánlom segítségünket a sárkányra utaló problémátokban elhatározni bármilyen módon, ahogyan tudjuk - ajánlotta fel Hablaty.

-Azt gondolod, ez megfontolt? - kérdezte tőle Asztrid. - Hibbant eléggé dolgos a saját „nagy zavargásaival" mostanában...

-Ez az, amit apám tenne, Asztrid. egy főnök megvédi az övéit, de Pléhpofa sosem fordított hátat valakinek, akinek szüksége volt rá. És őszintén? Kihasználhatnám az időt távol kiszellőztetni a fejemet. Nyugi, Hibbant nem lesz elhanyagolva, mert kinevezlek téged főnökhelyettesnek amíg elvagyok - mondta Asztridnak.

-Oh, tényleg? Yay! Akkor az első rendeletem az, hogy kinevezem Bélhangost főnökhelyettesnek amíg az igazi főnököt távol tartom a bajtól. Nem bánod, ugye Bélhangos?

-Bánni? Miért bánnám? Nem, mint ha nem lenne már elegem abból, amit itt kell tenni...

-Akkor jó. Aki szeretne jönni, jöjjön. Minél több a segítség, annál jobb - ezek után Hablaty elrepült Asztriddal, Halvérrel, az ikrekkel, Takonypóccal, Valkával és Erettel. Most egyedül maradtunk...

*Hablaty szemszöge*

Nem hittem volna, hogy ennyien velem jönnek. Még Takonypóc is, pedig nem számítottam rá.

-Uh, Takonypóc? Ezt a kifinomult testbeszédedből állapítom meg, hogy te most haragszol Kampóra.

-Maradj ki belőle, Hablaty. Ez csakis köztem és Kampruló vagy Vesztpó között zajlódik. Még el kell döntenem az új nevét - vajon mi történhetett?

-Whoa! Nyugalom Fejtörő, nyugalom!

-Vigyázz a fogással Eret. A Morajlóknak lehet, hogy edzett bőrük van, de attól még elvárják a gyengéd érintést - oktatta ki anya. Majd az egyik hajós elkiáltotta magát:

-A bal oldalon... Tengeri sárkányok! - mindenféle sárkány volt látható a Dörgődobtól a Vízirázóig, de ekkor a hajósok rájuk akartak támadni.

-Vissza! A dagály osztályú sárkányok nem reagálnak jól az agresszióra - mondtam nekik, amit láttam megértettek, de ekkor hirtelen egy Forrkatlan jött ki a vízből. - Fogatlan! Vigyázz annak a Forrkatlan - itt megakadtam, mert amikor kitátotta a száját - halaival? - teljesen ledöbbentem. Miért hoznak halat?

-Kifizetik a tartozásukat... az új alfájuknak - mondta anya, de ezek után Fogatlan elkezdett zabálni.

-Ugh. Élvezd a csemegédet pajti - mondtam neki.

-Vigyázat! Kétfejű sárkányok mindenkorra! - kiáltotta Kőfej!

-Viszlát Böff és Töff! Hey, hey, hey, hey! - rikkantozta Fafej.

-Talán elcserélek egy új sárkányra is... Egy olyanra, amelyik nem tart ki a semmit tevés mellett és csinál is valamit - ekkor láttam, hogy Kampó hümmögött egyet, de Takonypóc rászolt. - Oh, igen? Csakis azért megduplázom a büntetésedet - ezek szerint jó, hogy nem értek semmit sem.

-Azt mondom, hogy veled felnyergelve elég büntetés Takonypóc - és milyen igaza van Asztridnak.

-Hihetetlen. Elkísérnek minket Nephentéig. Mint valami királyi védelem - állapítottam meg. - Jobb lesz hozzá szokni a figyelemhez pajti. Habár valami azt mondja nekem, hogy... - de nem tudtam befejezni, mert az egyik hajós felkiáltott.

-Nephente, Ho! - ezek után pedig megnéztem a területet az új és praktikusabb távcsövemmel és láttam valami sárkányt a vízben. Halvér pedig mindig is szeretett tudni mindent, szóval kérdezett.

-Huh - sóhajtottam.

-Mit látsz? Még több Dörgődobot? Egy másik Vízirázó hátát? - kérdezte.

-Nem, Halvér... Nem hiszem, hogy valaha is láttuk már ezt - mondtam továbbra is a vízi lényt nézve.

-A mindenit! Egy másik mélyen élő? Mi van a héten, Bütyök! Milyen nagy lehet? Úgy tűnik, hogy őshonos, vagy melegvízi? Részletekre van szükségem, Hablaty... RÉSZLETEKRE! - majd egy mély sárkánymorajlást hallottunk a sziget felől.

-A fejemet teszem rá, hogy ez az oka, amiért Calder idehozott minket - állapította meg Asztrid.

-Bocsi, Halvér. Az új vízi sárkányunknak várnia kell még - mondtam Halvérnek. - Szóval ez Nephente. Elég békésnek tűnik.

-Azok a medencék nem lehetnek Sikoltó Halál vájatok. Habár még sosem láttuk őket vízzel telve.

-Oh, ne nézz igy Töff! Te se Böff! - rivallt rá sárkányukra Kőfej.

-Ázott és nedves nem lehet neheztelés! - Miért van az az érzésem, hogy Fafej még bele fog menni ezen medencék egyikébe?

-Szép helyre hoztál Calder. Valójában még nem láttunk semmi rendkívüli... - majd eszembe jutott, miért is jöttünk ide - Jobban tennéd, ha elvezetnél engem a Nagytermetekbe azért, hogy meg tudjam beszélni a stratégiát Mikkel királlyal. Nem lehet túl sok időnk. - a válasz igen meglepő volt.

-Persze. De a mi királyunkat nem találod majd úgy, mint más vezetőket. Ő jobban szereti a természetesebb beállításokat, ahonnan irányíthat.

-Uh, üdvözletem! Hablaty vagyok, Hibbant főnöke, Pléhpofa és Valka fia, uh... Fogatlan barátja, minden sárkány alfája. A törzsfőnökök Nagytanácsának Archipelagói egyezsége alapján, megkérlek, hogy... - Majd felugrott és megfordult a következőket mondva:

-Kérlek, szólíts Miknek. Mikkel király az apám volt! - ezzel megölelt. - És mi így köszönünk "Hello"-t idefelé Habi. Ugye nem gond, ha "Habi"-nak szólítalak?

-Oooookéé. Azt kell mondjam, hogy ez egy kis megenyhülés. Fogatlan és én afajta elfecsérlést játszottunk, amikor apám a főnöki bemutatkozási protokollt tanította.

-Ha, ha! Apák, igaz? Szia, én Mik vagyok. Örülök a találkozásnak. Hé, Mik. Köszi, hogy megjelentél.

-Eléggé meglepett vagyok, Mik. Úgy tűnik, hogy te nagy léptekben veszed ezt az egész felújuló földrengés dolgot - csodálkozott rá anya. majd megint hallottuk a morgást.

-O-oh. I-igen. E-ez-ezt. A módja, hogy hallom, nagyon jártas vagy a sárkányokban Habi. Biztos vagyok benne, hogy végül is ki fogod ezt találni. Eközben miért nem érzed otthon magad és csak pihensz? Amott! Feltételezem, hogy hallottál a híres forróvízű medencéinkről. - ömm. Inkább nem.

-Forró vízű medencék? Mik azok? - rontott be egy tunikában és csizmában Fafej.

-Talán tényleg otthon kellett volna hagyni az ikreket... - mondtam magamnak. Ezek után odavezették és csak úgy beült két idegen nő közé. Közben Halvér és Takonypóc is csatlakozott. Nevetéshangok közepette ki lehetett hallani Fafej vicceit.

-Tehát azt mondtam, "Csattanáscsapdász?! Alig ismerem!" - már ideje lenne rájuk szólni.

-Srácok, felderítő küldetésen vagyunk... nem pedig tengerparti vakáción!

-Te most viccelsz velem? Azok után, amiken keresztül mentünk, nem érdemlünk meg egy kis kényeztetést? - nem Takonypóc, és ne is gondold tovább.

-Tűnés, csajok... - csak Kőfejet ne! - Ez a forróvízű medence kezd egyre forróbb lenni - majd jobbra fordulva már Fogatlant láttam egy másik medencében.

-Komolyan? Te is, Pajti? - élvezte a lazulást még a morgások közepedte is. Ezután Eretékhez fordultam. - Hihetetlen. Azt hittem, hogy nektek több szerencsétek lesz.

-Dehogy. Viharbogár és Fejtörő egyetlenegy pikkelyét sem mozdította - mondta Eret.

-Minden, amit találtunk azok ezek a hibás törésvonalak, de ezek nem elég nagyok, hogy egy Sikoltó halál keresztülmenjen rajtuk - állapította meg Asztrid. Egyébként is miért hoztam el? Csak most jövök rá, hogy terhes, én meg engedtem magammal hozni...

-Nem csak a Sikoltó halálok azok, amik hiányoznak, Asztrid. Észre vette bárki is, hogy az egyedüli sárkányok a szigeten azok, amelyek velünk jöttek? - remek észrevétel anya. Összegezzünk:

-Egy sárkánymorgás, de nincs egyetlen sárkány sem. Egy laza király, akinek a szigete szétesik az mezítelen lába alatt. Valamit még nem vettünk számításba - elkezdtünk gondolkodni, de semmire sem jutottunk napestig, amikor a "király" megvendégelt minket egy jól kinéző vacsorával.

-Biztos, hogy nem maradtok Habi? Tényleg felraktunk egy halálos svédasztalt.

-Sajnálom, Mik. Még ma este visszarepülünk Hibbantra. Mindent tűvé tettünk a szigeteteken, de nem tudtuk megtalálni a rengések forrását, sárkányt, vagy más egyebet. Szóval nem nagyon tűnik helyesnek többet elfogadni a... - a sárkányok most komolyan megeszik az ételt? Ez mi? - uh, vendégszeretetetekből - majd csak úgy fekve belekortyolt az italába, én pedig komolyan ránéztem. - Hacsak nincs valami mondanivalód - ekkor elkezdett valamit beszélni.

-Őszintén Habi, én... - de nem tudta befejezni, mert Calder ott állt mögötte és Mik kidőlt a széken.

-Calder? - majd a srácok is lassacskán üzemen kívülre kerültek.

-Uh, Halvér...

-Az étel... megmérgezték! - Eretnek igaza lehet.

-Nem, a sárkányokon nem vehető észre... - vagy mégis? - Fogatlan! Fogatlan? Pajti? Mit tettek veled?

-Mi semmit sem tettünk. De úgy látom, néhányótok megfogadta Mikkel király tanácsát és meglátogatta a forróvízű medencéket.

-A víz. Valami van benne - gondolkodott hangosan Asztrid.

-Igen, a medencék nyugtató hatással vannak. Nem tudjuk miért, de hamarosan megtudom - majd elővettem a kardomat és újratöltöttem.

-Te igazán rossz időpontot választottál arra, hogy velünk szórakozz - ekkor benyomtam a gombot, így meggyújtva kardomat. - Te csak néhány sárkányunkat hatástalanítottad, de ez a három több, mint elég ahhoz, hogy végezzek veled.

-Végezni velem? A sárkányaid végeztek volna velem... - mondta, és levette a köpenyét, megmutatva felsőtestét. - ...amikor én is eggyé válok? Ereszd le a fegyveredet és engedelmeskedj dicsőségemnek, azért hogy te és a sárkányaid elég sokáig élhessetek, hogy szemtanúi legyetek az átalakulásomnak - ledöbbenve figyeltem, ahogy Fogatlanra fogják dárdájukat, ezért inkább letettem a kardomat. Amúgy meg szerintem ez rosszabb reagálás a sárkánnyá változásra, mint amit Fafej tett annakidején. Majd bevittek valami kínzókamraszerű helyre, ott pedig felláncolták a kezünket. Majd kétféle morgást is hallottunk kintről.

-Úgy tűnik, hogy Fogatlan magához tért. És a közelben van.

-Figyelmeztettelek. Nem megmondtam, hogy valami baj van annak a srácnak a kinézete!? - lehet igaza van Fafejnek.

-Calder, nincs még késő, hogy... - próbálta leállítani anya.

-Nyisd ki a kapukat! Készüljetek fel az átalakulásra!

-Igen, uram! - ezek után már csak árnyékokat láttunk, hogy egy sárkány lesz látható, de amikor előlépett, igazából csak jelmez volt.

-Elhullajtottam a régi bőrömet, Hablaty főnök. Mit szólsz a valódi formámhoz? Tudtad, hogy mindig is tudtam, hogy különböző vagyok... Már akkor, amikor kisfiú voltam?

-Oké. Biztos. Én is eléggé különbözőnek éreztem magamat, amikor srác voltam...

-Amióta megszülettem, egy sötét, tekercselt sárkány voltam a gyenge férfi testében ragadva.

-...Ééééss elvesztettél - fejeztem be elkezdett mondatomat.

-De ez egy lehetőség számomra... A sárkányok fiának, a Kígyó örökösének!

-Calder, hallgass meg. Tudom, hogy sok félrevezető információ van a sárkányokról odakint, de még észre kell venned, hogy a sárkányok tojásokból kelnek ki, nem zavaros, tetovált, teljesen bolond elmebajosok! - mondtam neki, miközben Eret kiszedte az egyik kezét a bilincsből. Calder viszont begyújtotta a kardot.

-A követőim sem hitték, még elsőre sem. De ezek az élénk rengések megerősítés az istenektől. Köszönöm neked, most már van tűzadományom. És köszönöm az Éjfúriádnak, rövidesen valódi szárnyaim lesznek, nem ezek a fa... - majd Eret behúzott neki.

-Elég az őrült beszédből - útközben ez elvonta az őrök figyelmét, így a fémlábammal próbáltam kioldani a zárat.

-Csak tartsd fel őket még pár másodpercig, Eret...

-Akármit csinálhattok, amit akartok, de nem tudtok csapdába csalni egy csapdászt! - és végre elpattant a lánc!

-Asztrid, Tisztítsd meg előttem az utat!

-Menj, Hablaty! - majd berúgott az egyiknek a fejébe.

-Bocsánat - mentem át az őrökön a fejük felett, az ajtóhoz érve, pedig kioldottam a zárat. Kinn megkerestem Fogatlant, aki már várt rám és készült betüzelni a helyet. - Rajta, Pajti - majd kilőtte a falat. - Add fel, Calder. Ezek valódi sárkányok - Fogatlan pedig megint készült tüzelni, közben pedig leszedtem magamról a maradék láncot és karbilincset, de leállítottam a tüzelést és elindultunk haza.

-Később, Nephente! - kiáltotta Takonypóc.

-Ez egy jó hely nyaralásra, de nem hiszem, hogy itt szeretnék élni - de meghallottuk az újabb morgásokat és akkor jöttem rá mindenre.

-Egész végig, a sárkányok, akiket kerestünk, nem a sziget alatt voltak.

-Örökszárnyalók! Úgy tudtam, hogy csak mítosz!

-Bizonyára emberöltőkig aludtak... még azelőtt, mielőtt Nephentét megalapították!

-Bármi is, hibernáljuk őket, hogy tovább legyen gyógyító hatása azoknak a forrómedencéknek, hogy megnyugtassa a sárkányainkat - igaza lehet anyának, de először is szerintem ki kéne menteni azokat a lakosokat.

-Úgy érted, hogy azt a kellemes pihentető áztatást annak az izének az orrában élveztük?! - pontosan ahogy mondod, Takonypóc.

-Uhh. Belegondolva, hogy mindegyik más lyukban is lehettünk volna, szerencsések vagyunk.

-Azt szeretném mondani, hogy Mikkel és Calder tudta ez... de Nephente többi része valószínűleg nem. Segítenünk kell - mondtam, és adtam ki a parancsokat. - Asztrid, te vezeted a keresést és a mentés, vigyázva mindenféle katasztrófára, amit az Örökszárnyalók idéznek elő, akárcsak magukra az Örökszárnyalókra. Hangyának tűnhetünk nekik. Anya, a csapatod a lefegyverzési kötelességet végzi. Nem kellenek Nephente legbátrabbjai, hogy több anyagot adjanak a sárkánytűzhöz.

"Kampó, azt mondom, hogy ez a fegyverszünet elég hosszú volt ahhoz, hogy azt mondjam, milyen király volt ez!"

-Fogatlannal kézben tartjuk az Örökszárnyalókat. Uh... Jó reggelt? jól van. Tudom, hogy valószínűleg szellemileg zavaros vagy, tántorgó. Csak próbálj nyugodt maradni, mielőtt bárki más megsé... - erre fel rám ordít. - Fogatlan! - és csúsztunk egy kis földdarabon. - És én még azt hittem, hogy te vagy nehezen kezelhető szundi-idő után! Oké, Pajti, mutassuk meg nekik, ki a király - majd tüzelésre nyitotta a száját, de megjelent még több sárkány... - Uh... - de szerencsére megfordultak és elmentek. - Igen! Megcsináltad, Pajti! Habár azt gyanítom, hogy visszamennek aludni valamikor hamarosan, talán a jobb, hogy hagyjuk járni a saját útjukat - majd rám morgott Fogatlan. - Igen, igen, igen. Ne hagyd, hogy a fejedbe szálljon! Mia...? - csak egy rántást éreztem, és kié másé lehetett? Calder.

-A változás minden dolog módja és a változásokkal pusztítás is jön...

-Calder, nézz körbe... A szigeted egy romhalmaz. Az embereidnek szükségük van segítségre. Neked szükséged van segítségre.

.-...És pusztítással lehetőség, növekedés, fejlődés. Azok az óriás, álmodó sárkányok tudták ezt.

-Az Örökszárnyak nem miattad ébredtek fel. Minden, ami ezt előidézte az az új alfájuk felemelkedése - útközben a cipzárhátgázzal teli tartályokból vettem el egyet. - A sárkányok megéreznek dolgokat, Calder, de nem tégedet. Te mindig csak egy férfi leszel - ez annyira feldühítette, hogy elértem a tervem célját azzal, hogy felém suhintsa a kardot, így nekidobva a tartályt, az felrobbant. A kis földdarab felel lerobbant, Calderrel együtt.

-Hablaty! Nos, ennyit arról, hogy távol tartalak téged a bajtól.

-Jól vagyunk. Jobban, mint a "Kígyó örököse" legalábbis - majd Eret felém nyújtotta a kardomat.

-Óvatosan főnök. Még meleg.

-Tudom, nem vagyunk jobban ennél a helynél, de éppenséggel nem hiányolja valaki Hibbantot? Uh, mert Kampónak honvágya van, nem nekem.

-Reggel indulunk! - mondtam és kerestünk valami jó helyet a szállásra. Sajnos a sziget fele elpusztult, de legalább jó célja volt. Mostanában tanultam egy meglehetősen kis leckét. Leginkább a változásokról. Valaki nemrég azt mondta nekem, hogy a változás minden dolog módja. és a változások pusztulással járnak, de ráadásul lehetőséget, növekedést és fejlődést is hozva. És ez jó dolog.

-Köszönöm. Mégis mi ez?

-Komolyan? Ez egy ásó - és Nephente újraépítésre került. Hazaérve viszont azt láttuk, hogy Hibbantnak is erre lenne szüksége...