Nos, nem is hittem volna, hogy megleszek ezzel a résszel, szóval ÁÁÁ! Rekordidő!
Ui.: Sok benne a káromkodás és minden egyéb, sok személyváltás van is, szóval IGEN! Meg még egy hír: Neveztem a Wattpad Gálára, és már el is küldtem a jelentkezésemet, már csak a többit kell megvárni. Kívánjatok sok sikert és remélem az új olvasóknak is tetszeni fog. szóval mostantól, ha tetszik a rész, akkor jelezzétek egy csillaggal, és ha nem, akkor kommenteljetek, mit kéne változtatnom, meg akkor is, ha szeretnétek elmondani, mit olvasnátok ebben szívesen. De inkább legyen szó a részről. Egy kicsivel rövidebb lett, de mindenképp megéri elolvasni. Szóval akkor a rész.

*Hikari szemszöge*

Verőfényes napra ébredtem. Két nap telt el azóta, amióta az új lány érkezett. Nekem nagyon ismerősnek tűnik. Mint, ha már láttam volna valahol. Viszont Hilda elég furán viselkedik mellette. Meg még fáradtak is tűnik. Még jó, hogy haza szóltunk, hogy még az egész hónapot itt fogjuk tölteni. Mivel mindig is én voltam a későn kelős típus, ezért már mindenki ébren volt.

-Jó reggelt! – köszöntem mindenkinek.

-Neked is – köszöntek vissza.

-Mi lesz a mai program? – kérdezte Melena.

-Nos, ma jobban meg fogunk ismerkedni ezzel a bizonyos Miával – mondta Hilda.

-Neked muszáj utálni? – kérdezte Karina.

-Nem utálom, csak már miatta nem alszok lassan 3 napja – ez elég nyomós ok.

-És miért nem alszol? – tettem fel a kérdést.

-Téged az miért érdekel? – Hilda nagyon berághatott rám. – Bocsi, csak a fáradtság teszi.

-Nem gond. Csak az érdekel, hogy miért – magyarázta meg helyettem is Melena.

-Hát mondjuk azért, mert attól tartok, hogy már tudok valamit róla korábbról és ki akarja törölni a memóriámat róla.

-Megmagyaráznád, mégis mit jelent ez? – tette fel Kiara. Már épp belekezdett, de Melena megszólalt.

-Az volt, hogy Hilda megkért, hogy nézzem meg Mia emlékeit, és abból elég sok dolog lett tiszta – ettől mindenkinek leesett az álla.

-Csak is azért kértem erre, mert a gondolatai keveset mondtak.

-Mégis milyen gondolatok? – tette fel Elena.

-Az történt, hogy hallottam a lány gondolatát, hogy azt mondja, én is könnyű áldozat leszek, majd ugyanazt a bizsergő érzés éreztem, mint mikor Melena volt a fejemben akkor, amikor megérkeztünk ide egy hete. De én ezt az érzést elzártam, és meghallottam Mia gondolatát, hogy azt mondja ez lehetetlen, mert eddig mindig bejutott. Ekkor gondoltam azt, hogy ő is Memórialopó, de nem, mert kiderült, hogy ez a második képessége: emléktörlés.

-Ez is onnan derült ki, hogy megnéztem az emlékeit, ami elég sok dologra magyarázatot adott. Vagy legalább is Hilda számára – egyre jobban kezdett érdekelni engemet a téma.

-Gyertek. Mutatok nektek valamit – mondta Hilda és elmentünk a könyvtárba. – Itt. Ez az a könyv, amiben benne van a válasz az összes kérdésre. A lánynak nem is az a neve, hogy Mia, hanem Maja – majd odalapozott egy oldalhoz, amit már, mint ha láttam volna. És akkor beugrott minden.

-Ő Maja Vérdung – mondtuk egyszerre. Igaz, hogy kiskori rajz volt róla, de nagyon hasonlított rá.

-És ez teljesen biztos? – tette fel Helena.

-Igen. Pont annyira, mint ahogy mi létezünk. És a legfurább az, hogy az apja Drákó – mondta Hilda.

-Ja meg az is, hogy ő volt az, aki visszatartott minket Mélysötétről visszajövet – Melena még jobban meglepett minket. Szóval benne még megvan a „megőrülési idő van" tulajdonság.

-És ezek szerint ránk vadászik – mondta ki mindenki helyett is Elina.

-Bizonyám – majd belépett az említett személy egy gonosz mosollyal az arcán. A ruhája is megváltozott. Olyan lett, mint ha estélyit viselne. Talpig rózsaszín volt és kék színű kristályos „nemtudomhogyannevezzem" mi tartotta rajta az egészet. A ruha jobb oldala bugyivonalig fel volt szakítva. Lábán egy szandálnak nem nevezhető szandál volt, ami szintén rózsaszín volt kék kristálygyöngyökkel és levarrásokkal. Ajkát sötétvörösre festette be és szemét kék színnel emelte ki. Jól nézett ki, de maga a gonoszság áradt belőle. – Örülök, hogy mindent meg tudtál jegyezni kedves Hilda még a sebed hatása alatt is – még jó, hogy itt maradt Tüsi (így neveztük el a kis hasznos sárkányt), mert a falak takarásában odament Majához és megkereste a sebet, ahol a sárkánygyökér eszencia bemehetett a testébe, és szerencsére megtalálta a jobb lábán. Mi pedig lefoglaltuk Maját.

-De miért? Tudom, hogy Vérdung vagy, de ez nem kötelez arra, hogy ne változz meg. Ismerek egy olyan személyt, aki Fojtonzord volt és teljesen megváltozott – mondta Kiara és ekkor Tüsi ráharapott a lábára és kiszívta a mérget. Ahogy láttuk, sikerrel járt, mert zöld trutyival volt tele a leesett fog úgy, mint Hildánál. Ekkor Maja kiájult és megszólalt a hajót jelző kürt. Gyorsan oda rohantam, míg a többiek Majára vigyáztak. Viszont, ha jól láttam, akkor az Ádázok címere van a vitorlán. Gyorsan átváltoztam, átsuhantam a hajóhoz és visszaváltoztam.

-Szép napot! – köszöntöttem őket. Erre Dagur kardot rántott. Nagyon megváltozott. Sőt, elég sokat változott.

-Odinra mondom, ki vagy te és mit keresel a hajómon? Egyáltalán, hogy kerültél ide? Nem a szigetemről valósi vagy.

-Hát gondoltam, ha már Hibbantra jössz, akkor előre köszöntelek meg hát az még maradjon az én titkom és igen, nem vagyok Ádáz. Én inkább olyan vagyok, akit senki sem ismer, csak Hibbanton telepszek meg pár barátommal. De szerintem én most megyek – ekkor átváltoztam és vissza suhantam majd visszaváltoztam.

*Dagur szemszöge*

Vajon ki volt ez a lány? Majd feljött Mala is a fedélzetre.

-Mi történt? – kérdezte a feleségem.

-Semmi különös. Jött egy lány a fedélzetre Hibbantról – válaszoltam.

-Már megérkeztünk? – tette fel hitetlenkedve a kérést.

-Nem, de mindjárt.

-Akkor jó. Remélem jól fogják fogadni a hírt – reménykedett az édesem.

-Én is – mosolyodtam el.

*Hikari szemszöge*

-Odinra mondom Hikari, ha még egyszer ide mersz futni, esküszöm, elviszlek a Szárnyváltó szigetre – akadt ki Hablaty.

-Jól van na. De hát muszáj volt köszöntenem a vendéget – mondtam.

-Hogy mi? Te most komolyan a hajóról jössz? – értetlenkedett Asztrid, mert útközben ő is megérkezett.

-Hát igen. Dagur egész sokat változott. Nem is hinnétek el.

-Oké, ez kezd fura lenni – állapította meg Hablaty. Majd kikötött az Ádáz hajó.

-Hablaty! – azért a hangja nem változott. – Testvér! Rég láttalak titeket. Ti aztán jól megváltoztatok! Asztrid! Az istenekre esküszöm, te sokkal szebb lettél azóta a két év óta. És... – a szeme megakadt rajtam. – Veled már találkoztam, de még nem ismerlek.

-Hikari – mondtam majd nyújtottam a kezemet és kezet fogtunk.

-Örülök, hogy megismerhettelek. Engem gondolom ismersz, de az illendőség kedvéért bemutatkozom. Dagur vagyok, az Ádáz törzs főnöke. Ó, jut eszembe, nem is jöttem egyedül – majd lejött Mala is a dokkra. És örömömben majdnem elsikoltottam magamat, habár gondolatban megtettem.

„AZ ISTENEKRE MONDOM HIKARI, NE SIKÍTS!" hupszi. Ez egy kicsit hangos lett. „Hát eléggé."

„Na jó, menj ki a fejemből!"

„OKÉ!!" és ezek után pedig már nem szólt vissza.

-Üdv Hablaty Haddock – úgy látom a tegezés még mindig nem megy neki.

-Üdv Mala. Hogy-hogy erre jöttetek? – tette fel a kérdést Hablaty.

-Nagy bejelenteni valónk van – és megint a Mi Amore Wing rész jön.

-Ha ez ugyanolyan lesz, mint amikor bejelentettétek, hogy összeházasodtok, akkor tuti, hogy padlót fogok – mondta Asztrid és karba tett kézzel várta a választ.

-Egy új Ádáz Szárnyőrző várható érkezésre – mondta Mala és Asztrid leeresztette a kezét.

-Más szóval gyerekünk lesz – helyeselt rá Dagur, amitől Asztrid tényleg padlót, fogott, de szerencsére elég gyors voltam. – Ööö. Ez ugye nem a hír miatt van? – majd megnéztem a homlokát. Egy kis hőemelkedés.

-Nem. Manapság egyre melegebb van itt. Négynaponta a lányok elmennek a Gleccser szigetre és jeget hoznak, hogy könnyítsünk Asztrid helyzetén – mondta Hablaty.

-Miért? Mi a baja? – kérdezte Mala.

-Semmi, csak egy kicsit érzékeny a hőváltozásra – válaszoltam.

-Tessék? – döbbentek meg egyszerre.

-Az van, hogy változik a hőmérséklet, akarom mondani, hogy nő és Asztrid kevésbé bírja, mint mi – hihetetlen, hogy Hablattyal ugyanazt mondtuk egyszerre.

-Szerintem most jobb lenne, ha felvinném Gothihoz – majd felkaptam és elsuhantam.

*Hablaty szemszöge*

-Ezt meg hogy? – csodálkozott Dagur, hogy Hikari csak úgy elsuhant.

-Az van, hogy Hikari és a barátai Kivetettek és így Hikari a Futók képességével rendelkezik – hadartam.

-És hogy-hogy most jelentek meg újra. Nem úgy volt, hogy ezer éve eltűntek az utolsók? – érdeklődött Mala.

-Szerintem gyertek a Könyvtárba, ott mindent elmondok. Vagy legalábbis azt, amit én tudok – ekkor elindultunk, de sajnos nem mehettünk be, ugyanis Hilda kitessékelt minket. Nem értettem miért, szóval engedett egy kis belátást. Mia feküdt a padlón, aki, mint kiderült Maja. Szóval nem mehettünk be, de kikértük Kiarát, hogy segítsen a történetmesélésben. Majd bementünk a Nagyterembe és elkezdtük a történetet.

-Akkor az egész néhányezer évvel ezelőtt kezdődött – kezdte meg mondókáját Kiara. – Az ősi Fúriaistennő, Xena megteremtette a világot és az egyetlen szigetet, melyet Fúriavölgynek nevezett el – csodálattal hallom, hogy nem Odin teremtette meg a világot. – Ott minden sárkány szabad volt és szabadnak született. Minden és mindenki jóban volt, de jött Asgard és az istenek majd betelepítették az egyetlen létező szigetre a saját imádóikat, a vikingeket. Mindenki kedves volt, és békében megvoltak. De egy nap egy Éjfúria megtámadta a viking falut... Az oka nem lényeges, de ez mind azért volt, mert a közelben Xena vetélytársa, Xolary megteremtette a saját szigetét és saját sárkányát a Vöröshalált.

-Tudjátok, az a sárkány, amelyik a Pokolszirt-kapu szigetén volt – magyaráztam.

-Folytathatom? – láthatólag nem vette jó néven, hogy belevágtam a mondanivalójába.

-Persze, tessék csak.

-És ez a sárkány manipulálta a többit, hogy azt tegyék, amit ő akar.

-De aztán mi legyőztük a...– és egy szúrós pillantást, majd egy idétlen mosoly. – Ja, bocsi.

-Az Éjfúria rádöbbent, hogy nem kéne ezt tennie, szóval elrepült messze el a szigettől. Xena megsajnálta és megteremtette neki az Éjfúriák szigetét. Ekkor lett Fúriavölgy átnevezve Hibbant-szigetre.

-De várj! – szakította félbe Dagur. – Ha F-ék legyőzték a Vöröshalált, akkor mi történt Xolaryval? – ezt én is meg akartam kérdezni.

-Hát az volt, hogy Xolary előre tudta, hogy a sárkány kudarcot fog vallani, ezért megteremtette az emberi lényeit úgy, mint Xena a Kivetetteket. Csak hát ő éppenséggel a Vérdung és a Fojtonzord családot teremtette meg.

-Akkor Viggo megszegte az istene által adott „parancsát"? – tette fel végül Mala.

-Hát igen. E két család szövetségben volt egymással vagy közvetlenül, vagy egy harmadik fél által. Itt ez most egy harmadik fél biztosította, Krogan. Ilyenkor mindig volt egy zavaró személy, aki jelen esetben Johann volt, aki most, ha jól emlékszem az Ádáz szigeten van jégbe fagyva... Oké, mit térjünk vissza a Xena teremtményekre. Útközben kitört a Fúriaviszály is, ami abból állt, hogy azon vitatkozott minden Fúria, hogy ki mi felett uralkodjon. Ekkor jött 10 lány, akik Kivetettek voltak.

-Szóval innen ismerős ez a névcsoport – döbbent rá Mala.

-Igen, és...

-HABLATY! – szakította közbe Kiarát Hikari. – Azonnal jönnöd kell – lihegte.

-Mi történt? – pattantam fel az asztaltól.

-Csak gyere – majd megfogta a kezemet és Gothinál kötöttünk ki. Majd észre vettem, hogy Asztrid engem néz, mint ha várna valamit. – Az van, hogy olyan történt, amire nem igazán számítottunk – ezek után Asztrid nyitotta szóra a száját.

-Az történt, hogy...

-HABLATY! Gyere gyorsan! – mi van? Ma mindenkinek én kellek? Mert most Elena szólt nekem, hogy menjek. Na jó. Elindultam lefelé, de előtte egy gyors puszit nyomtam Asztrid homlokára.

-Mindjárt jövök – mondtam neki és szaladtam is Elena után. Amit akkor láttam, mikor megérkeztünk a végállomáshoz, az teljesen felkavaró volt. Nala ott ült a könyvtár közepén és gondolom egy látomástól szenvedett, mert a szemei szürkék voltak. – Mi történt?

-Annyi, hogy Nalára megint rátört egy látomásroham, de ez most nagyobb, mint máskor – kezdte Elina.

-Az volt, hogy elkezdtünk beszélgetni arról, hogy hogyan élhette túl Maja a sárkánygyökeres cuccot, és ekkor hirtelen Nalára szörnyű fejfájás tört majd, amikor ránk nézett, a teljes szeme szürke lett és ekkor kényszerült arra, hogy leüljön – egyszer csak pedig véget ért Nala szenvedése és ekkor rám pillantott, és pupillái a szemével szinte egy nagyságúak lettek, de ez nem jelenthetett bajt, hiszen boldogan mosolygott és a szeméből; gondolom; örömkönnyek folytak.

-Nala! – majd mind oda rohantak hozzá és megölelték.

-Nem esett semmi bajod?

-Mi volt, amit láttál?

-A jövőről szól?

-Kihez tudod kötni? – de ő még mindig csak engem nézett mosolyogva, míg a többiek kérdésekkel bombázták őt.

-Menj vissza Asztridhoz. Nagyon fontos az, amit mondani akar – mondta nekem mosolyogva, pislogott párat és én rohantam visszafelé. Már tudtam, miről lehet szó, szóval amint visszatértem azonnal Asztrid ajkaira tapadtam. Pár másodperc után pedig levegőhiány miatt elváltunk.

-Köszönöm – suttogtam oda neki.

-De mégis mit? – kérdezte, majd a hasára tettem a kezemet és akkor már ő is értette. Majd egyszer csak Dagurék is megjelentek.

-Öhöhömmm – köszörült egyet a torkán Dagur. – Még van egy beszélgetés, amit be kéne fejezni.

-Ó, ja tényleg – csaptam a homlokomra, majd Asztrid felé suttogtam – Majd jövök – és egy puszit nyomtam a homlokára. – Mehetünk? – majd elindultunk visszafelé.

-Hol is tartottunk? – tette fel Kiara a bennem is megfogalmazódott kérdést.

-Ott, hogy a 10 Kivetett lány megjelent.

-Ja tényleg – forgatta a szemeit Kiara. – Tehát megjelentek és megszüntették a Fúriaviszályt, de csak ideiglenesen. Mert nemrég kezdődött el a viszály újra. Tehát szükség lesz valakikre, akik ezt megszüntetik. És hát ez a történet...

-Wow. Tehát az a tíz lány volt, akik megszüntették a fúriaviszályt, akik benne vannak egyes könyvekben? – érdeklődött Mala.

-Hát, mondhatjuk – válaszoltam, mert már én is olvastam erről. Majd néhány másodperc múlva Hilda is berontott a terembe.

-Hogy mit is gondoltál? Olvastad egy könyvben? – hupszi. – Hát igen, „hupszi". Azt hitted, hogy nem hallom meg? Akkor tévedsz – de akkor menj már ki a fejemből! – Jólvan na! – végre. – De nehogy azt hidd, megszabadultál tőlem. Másrészt, milyen könyvről „beszéltél"?

-Ja, hogy a könyv. A könyvtárban van. Harmadik polc, alulról a harmadik sor 16. könyvének a 34. oldala – mondtam olyan nyugodtan, hogy úgy tűnt, szinte fejből megy már, pedig nem is.

-Hallottam ám! – kiáltotta vissza Hilda kifele menet.

-Ez mégis mi a jó Thor volt? – kérdezte szinte egyszerre Dagur és Mala.

-Hát az van, hogy Hilda Érző és hát néha nem szabad túlgondolni mindent – és a végére már hangosodtam. – Igaz Hilda? – kiabáltam ki.

-Igen! – jött a válasz, amin mindketten ledöbbentek.

-Ja és jobbak az érzékszervei is. Meg még Éjfúria is egyben és...

-Várj! Jól hallottam, hogy azt mondtad Éjfúria is?

-Igen. Miért?

-Hát mert egy ember nem lehet egy sárkány, nemhogy egy Éjfúria, egy ritka faj.

-HILDA! Gyere már! Dagur nem akarja elhinni, hogy egy Éjfúria vagy! – kiáltottam neki és ő itt is termett, fél percen belül.

-Oké, akkor ne, hogy pislogjatok, mert még egyszer nem fogom megtenni. Egy kicsit fárasztó oda és vissza változni egy Éjfúriának, ezt kitapasztaltam már – majd a körmei elkezdtek feketedni, és végül az egész keze pikkelyessé vált. Ezután letérdelt és szárnyai nőttek és egy farokszárnyat láttam hátul. Elég fájdalmas lehet, de Hilda csak becsukott szemmel tűrte. Aztán már az egész teste fekete pikkelyes lett majd hirtelen kinyitotta a szemét, ami zöld színű volt, akár Fogatlannak. Szinte teljesen ugyanúgy nézett ki. Majd a visszaváltozás már sokkal másabb volt. Egy lila felhő jelent meg körülötte és már az emberi Hilda állt előttünk.

-Woaw! – Dagur csak ennyit tudott mondani.

„Hablaty, segíts." – ekkor Hildára tekintettem, és néhány másodpercen belül a földön találtam volna, ha nem jött volna Hikari és nem kapta volna el.

-Mi történt? – csak ennyit tudott kérdezni, mert semmit sem látott, csak eléggé ismeri Hildát.

-Egy kis kíváncsiság történt. Vidd fel Gothihoz – mondtam neki és már csak a porcsíkot lehetett látni a helyén.

-Azt hiszem nem fogok ehhez hozzá szokni – mondta Dagur.

-De hát nektek nem is kell – mondta Kiara is helyettem.

-Tévedsz, drága. Ugyanis a gyermek megszületéséig itt fogunk maradni, ugyanis ti jobban értetek ehhez nálunk – a válasz mindkettőnket lesokkolt.

-És akkor ki vezeti a szigetet? – tettem fel a legfontosabb kérdét.

-Gusztáv és Ansson védi a szigetet.

-Tulajdonképpen Gusztáv hány éves is most? – tettem fel a kérdést.

-A hónapban lesz 19, szóval már eléggé érett a feladatra.

-Hát, ha ahhoz nézzük, hogy te 18 évesen kaptad meg a sziget vezetését, akkor igen – mondta Kiara. Majd hirtelen kínzó fejfájás tört rám, ami a padlóra terített. Ezek után pedig egy teljesen hófehér helyen találtam magamat egy fekete szárnyas nővel.

-Tudom, hogy most ez elég fura neked, de én Xena vagyok, a Fúriaistennő. Azért kerültél ide, mert éreztem, megértél a feladatra és most te is követni fogod édesapád sorsát.

-Tessék? – csak ennyit tudtam mondani.

-Apád is Kivetett lett, amint megszülettél és most te is az leszel – ekkor kérdőn néztem rá.

-Csak te éppen teljesen más képességet kapsz. A Te képességed a Képességátvevés lesz és második képességként te is a Halhatatlanságot kapod – tessék? Én IS? Azaz az apám él? – Kérlek ne csodálkozz, de én is tudok gondolatban olvasni, és hát igen. Az édesapád él, de ennél többet nem mondhatok. Szóval eleinte segíteni fogok, hogyan használd az erődet, mert nem mindennap adok ilyen képességet – ezek után pedig Gothinál ébredtem.

-Jaj, már azt hittem, már sosem ébredsz fel – ölelt meg Asztrid. – Mégis mi történt veled?

-Szerintem jobb, ha senki sem tudja meg.

-Már késő! – jöttek be a lányok.

-Gondoltam – forgattam a szemeimet.

-Talán túl sokat is tudunk és talán te is elég sokat tudsz – mondta Karina.

-Megígértük neki, hogy nem mondunk semmit se neked róla, és hát nem is mondtunk semmit sem, szóval nem szegtünk meg semmit se. Tehát akkor mi nem is vagyunk hibásak. Nemde? – Lillandél egy kicsit furán viselkedett.

-Ööö. Ebben lehet valami...

*Nala szemszöge*
(csak egy kicsit visszaugrunk az időben megint)

Hablaty éppen bepillantott a könyvtárba hozzánk és én nem értettem miért, de elbambultam rajta. Majd megint jött egy látomás, ami, ha jól emlékszem, akkor legutoljára egy hete volt.

Itt vagyok Gothinál, aki éppen Asztridot vizsgálja. Nem tudom, most mi történt vele, de remélem, nem nagy baj. Majd Gothi elkezdett valamit írni a homokba, amit még mindig nem értek, mert ezek nekem csak krikszkrakszok. De szerencsére ott volt Hikari is, aki sokkal jobban ért ezekhez.

-Az van, hogy te Asztrid... – de itt elakadt és a szája elé tartotta a kezét és szinte sikoltozott. – Ezt nem hiszem el. Tuti, hogy Hilda most fangörcsöt kapna ettől a hírtől! – na ne! Akkor ezek szerint...

-Ááá! – kiáltottam fel, mert elfogott a fejfájás, de a köd a szemem elől nem akart megszűnni, tehát most olyan volt mint, ha a Youtube-on lefagyott volna a videó, csak is hangokat hallottál. De ezek a hangok a valóságból jöttek, nem a látomásból.

-Nala! Mi történt?

-Hát nem látod? Látomása van, de többet én sem tudok mondani.

-Megyek Habalyért – majd újra folytatódott a látomás.

-Komolyan? – kérdezte Asztrid. Erre a néni bólintott.

-Megkeresem Hablatyot és idehívom – ezek után néhány másodperc telt el és Hikari itt is volt Hablattyal.

-Az van, hogy olyan történt, amire nem igazán számítottunk.

-Az van, hogy nos – majd elkezdett mosolyogni.

-Ahh – csak ennyi jött ki Hablaty torkán. – Komolyan? – erre mindenki bólintott neki. Ezek után odaszaladt Asztridhoz és egy jó hosszú csókkal kifejezte, hogy mennyire örül ennek a hírnek.

Egyszer csak a fejfájás és a látomás is elállt és a földön voltam már. És megint megbámultam Hablatyot, mert megint itt volt. Csak bambultam és bámultam rá, nem tudom, miért. Ekkor elkezdtem rá mosolyogni és folytak is a könnyeim. Ezután mindenki iderohant hozzám és elkezdek kérdezősködni, de én nem figyeltem rájuk. Én csak Hablatyot bámultam, amit még mindig nem tudom miért tettem. Aztán olyan romantikus filmekbe valóan kimondtam a következő mondatokat.

-Menj vissza Asztridhoz. Nagyon fontos az, amit mondani akar – és ezek után elmosolyodott, amitől rájöttem, hogy már tudja, miről beszélek neki. Majd a bambulásomból is felébredtem.

-Mi történt?

-Az van, hogy egy új személy lesz hamarosan várható – mondtam mosollyal az arcomon.

-WHAT!!! – éreztem, hogy ez lesz Hilda reakciója, de nem gondoltam volna, hogy ennyiből rájön.

„ÉN SEM!"

„A FRANCBA HILDA! MIÉRT VAGY MINDIG A FEJEMBEN?"

„Hé! Nem csak a te fejedben turkászok."

„Na jó, szerintem ezt inkább hanyagoljuk" – ezzel kiszállt a fejemből és észre vettem, hogy valaki másnak az elméjében mászkál.

-A franc egyen meg téged Hablaty Haddock! – kiáltotta, aztán elhagyta a termet.

És eszembe jutott, hogy kéne egy kép Majáról, szóval itt van: