Woaw! Meg lett az új fejezet egy héten belül, és még egy új rekord, mert jóval több szó lett benne, mint 4000 (4419) és nagyon sok szemszögben írtam meg, ebből van egy új is. Ja s van benne egy szpoiler, arról, hogy... (mm..mmm....) A francba. Ki az a hülye, aki befogja a számat? Na mindegy, akkor legyen meglepi. A kövi részt már el is kezdtem és már kb. a felénél tartok. Lesz benne egy-két káromkodás is, csak úgy, mint ebben, de több. Ezek szerint pedig a rész várhatólag március végén lesz elérhető. Akk nem húzom tovább a szót, itt a rész:

*Én szemszögem*

Nala már elég sok ideje nem mozdul, és páran próbálnak segíteni rajta amíg én és a többiek a sárkányok ellen küzdünk. Mármint Drákó új sárkányhadat toborzott a Gnúvad nélkül, ami igazán meglepő és bámulatos, de elég szörnyű. Én kinn harcoltam, míg a többiek bent próbálták tartani a frontot. Majd meghallottam egy sárkány gondolatát. Még jó, hogy láthatatlan voltam:

-Robbantsuk be a barlangot! - majd a lányok felé küldtem az üzenetet, hogy jöjjenek ki, de már túl késő volt. A barlang beomlott.

-NEEE! - és jobb ötlet híján átváltoztam Éjfúriává és a sárkánynak rontottam. Még lelőttem néhány katapultot, sárkányt és a többit. Majd végül Drákó felé mentem, de ő még a magasban eltalált engem egy dárdával, amitől lezuhantam sikolyom közepedte.

*Melena szemszöge*

„Lányok, siessetek kifele!" hallottam Hilda üzenetét, de már késő volt. A barlang az orrunk előtt omlott be.

-Most mit tegyünk? - aggodalmaskodott Hikari, és közben körbe futkorászott.

-Nyugalom Hikari. Ki fogunk jutni - nyugtatta Lillandél.

-Helena, Nem tudnál tüzet csinálni? Egy kicsit hideg és sötét van - kérdezte Hablaty, mert ő is benn ragadt velünk.

-Ja, persze - majd keresett egy kis száraz ágat, ami meglepetésünkre volt és meggyújtotta volna, de nem jött össze.

-Mi az Helena? - kérdezte megdöbbenten Lillandél.

-Nem megy. Nem hiszem el. Napfúria vagyok és Tüzes is, de nem tudok tüzet gyújtani.

-Mi a...? - kérdeztem, de ekkor egy Éjfúriasikolyt hallottunk

-HILDA!! - kiáltottuk egyszerre.

-Lillandél, nem tudsz kifúrni? Mármint Fúró vagy és ebből gondoltam - gondolkozott Elena.

-Meg sosem próbáltam, de egyszer mindent el kell kezdeni - majd odaállt a falomláshoz, de ő ahelyett, hogy kiszedte volna a köveket, egyszerűen átpréselte magát.

-Te jóságos Odin! A Fúrók a Barlangbontók képességével rendelkeznek!? - csodálkozott Hablaty is, mert félhomályban ő is látja a történéseket.

-Úgy tűnik. Remélem tud segíteni Hildának - mondta Elina. Majd hozzá fűztem.

-És remélem tudja használni a képességét.

*Lillandél szemszöge*

Egyszer csak átkerültem a túloldalra, de nem tudom, hogyan. Majd láttam Drákóékat, hogy keresik Hildát. Ekkor átváltoztam Rémfúriává; amit a csapatból csak én és Hilda tudunk eddig; és elkezdtem én is keresni. Szerencse, hogy sötétedett, mert most legalább észrevétlen vagyok, mert teljesen sötétzöld színű a testem ilyenkor. De viszont sehol sem találtam. Vagyis láttam a magasból egy véres dárdát, és akkor szerintem nem lehet messze Hilda. Leszálltam és vissza változtam. Elkezdtem halkan szólítgatni, majd kaptam egy üzenetet.

„A lábad előtt" - és lenéztem, tényleg ott látszott halványan, szóval megkönnyebbültem.

„Utánad jönnek, de én megpróbálom elcsalni őket" - üzentem neki.

„De mégis, hogyan?" - kérdezte.

„Elfelejtetted? A rejtett képességem a Fénylés."

„Tessék" - adta át nekem a dárdát. „Ezt világítsd meg."

Ezután elindultam távolabb Hildától, majd leraktam a dárdát és elkezdtem megvilágítani. Ez úgy tűnt, bevált, szóval elkezdtem futni messzebb és messzebb, amíg a sziget széléhez értem. Majd számba vettem a dárdát és átváltoztam és elrepültem a sziget másik felére. Amint oda értem, láttam, hogy egy csomó sárkány van fogságban, és rájöttem, hogy ezek a hibbanti sárkányok. Szóval elkezdtem őket kiszabadítani a fénnyel, mert az megolvasztja a fémet. Igazából használhattam volna a tüzemet is, de csak hat lövésem van összesen, amíg újra nem töltődök, meg aztán az hangos is. Miután minden sárkány ki lett szabadítva, elindultunk Drákóékhoz és hátulról letámadtuk őket. És sikerült végre legyőzni őket. Majd visszamentem Hildához, aki kezdett egyre rosszabbul kinézni, szóval visszatértem a lányokhoz. Átváltoztam, majd berobbantottam.

-ÁH! LILLANDÉL! HOVA AZ ODINBA KERÜLTÉL?? - Melena nagyon kiakadt rám, mert elég sokáig távol voltam, de amíg elvoltam, addig Nala eszméletéhez tért legalább.

-Tud már? - kérdeztem a mindenki számára érthető kérdést.

-Még nem - válaszolt az illetékes. - Nem igazán tudnék még állni sem, szóval nem megy.

-Nem gond, majd akkor majd kibírom.

-Nem, Hilda. Ezt nem engedhetjük.

-De muszáj. Csak akkor nektek is át kell tudnotok változni. Érezzetek úgy, mint ha azok a sárkányok lennétek - mondta kínok közt. És észrevettem, hogy mindenkinek sikerült átváltozni. - Rendben, most pedig ki vállalja Nala és ki Hablaty elvitelét?

-Majd mi - mondta egyszerre Elena és Elina.

-Rendben. Hablaty, felraknád Nalát Elinára? - kérdezte Hablatyot.

-Persze. Kérned sem kell - ezek után elindultunk Hibbant felé, s csodálatos módon Hilda kibírta.

*Hilda szemszöge*

Nem hiszem, hogy sokáig bírom. Majd megláttam Hibbant körvonalait és automatikusan elkezdtünk gyorsítani. Ezután egy Éjfúriasikollyal jeleztem, hogy be fogok csapódni, és így mindenki elment. Majd becsapódtam a földbe és visszaváltoztam.

-Asztrid! - mondtam ki az utolsó szót, mielőtt sötétbe borult minden... megint.

*Hikari szemszöge*

"NEMÁÁÁÁÁÁR!!! BENN RAGADTAM!!!!!" ezekkel a gondolatokkal futkorásztam körbe-körbe a barlangban, amit épp berobbantott egy sárkány.

-Most mit tegyünk? - aggodalmaskodtam.

-Nyugalom Hikari. Ki fogunk jutni - nyugtatott Lillandél.

-Helena, Nem tudnál tüzet csinálni? Egy kicsit hideg és sötét van - kérdezte Hablaty, mert ő is benn ragadt velünk ebben a fészeklyukbam.

-Ja, persze - majd keresett egy kis száraz ágat, ami meglepetésünkre volt és meggyújtotta volna, de nem jött össze.

-Mi az Helena? - kérdezte megdöbbenten Lillandél.

-Nem megy. Nem hiszem el. Napfúria vagyok és Tüzes is, de nem tudok tüzet gyújtani.

-Mi a...? - kérdezte Melena, de ekkor egy Éjfúriasikolyt hallottunk

-HILDA!! - kiáltottuk egyszerre.

-Lillandél, nem tudsz kifúrni? Mármint Fúró vagy és ebből gondoltam - gondolkozott Elena.

-Meg sosem próbáltam, de egyszer mindent el kell kezdeni - majd odaállt a falomláshoz, de ő ahelyett, hogy a köveket barbálta volna, egyszerűen átpréselte magát köztük.

-Te jóságos Odin! A Fúrók a Barlangbontók képességével rendelkeznek!? - csodálkozott Hablaty is, mert félhomályban ő is nézi a történéseket.

-Úgy tűnik. Remélem tud segíteni Hildának - mondta Elina.

-És remélem tudja használni a képességét - fűzte hozzá Melena.

-De addig is mit tegyünk? - kérdeztem.

-Mondjuk próbáljuk meg észhez téríteni Nalát? - ajánlotta Elina.

-Remek ötlet lenne, ha nem lennék észnél - Nala felkelt és már beszélt is.

-Fel is tudsz állni? Mármint képes vagy talpra állni? - kérdezte Elena.

-Nem hiszem. Még a kezeim is remegnek - ezek után elbeszélgettünk egy darabig, majd egy-két robbanás után a fal is leomlott ránk sugározva a napfényt.

-ÁH! LILLANDÉL! HOVA AZ ODINBA KERÜLTÉL?? - Melena nagyon kiakadt Lillandélra.

-Tud már? - kérdezte a számárunkra érthető kérdést.

-Még nem - válaszolta Nala. - Nem igazán tudnék még állni sem, szóval nem megy.

-Nem gond, majd akkor majd kibírom.

-Nem, Hilda. Ezt nem engedhetjük.

-De muszáj. Csak akkor nektek is át kell tudnotok változni. Érezzetek úgy, mint ha azok a sárkányok lennétek - mondta kínok közt. És erősnek éreztem magamat, majd észrevettem, hogy sikerült átváltozni. - Rendben, most pedig ki vállalja Nala és ki Hablaty elvitelét?

-Majd mi - mondta egyszerre Elena és Elina.

-Rendben. Hablaty, felraknád Nalát Elinára? - kérdezte Hablatyot.

-Persze. Kérned sem kell - ezek után elindultunk Hibbant felé, s csodálatos módon Hilda kibírta. Az út viszont csendben telt. Mármint senki sem szólalt fel. Amint viszont megláttuk Hibbant körvonalait, akkor megkönnyebbültünk és automatikusan elkezdtünk gyorsítani. Hilda ezután egy Éjfúriasikollyal jelzett, hogy érkezik, erre mindenki eláll az útból, helyet adva a becsapódó Éjfúriának. Majd mi is leszálltunk és visszaváltoztunk. Ekkor vettük észre, hogy nagyobb a baj, mint hittük. Hilda oldalából már ömlött a vér, szóval gyorsan felrohantam vele Gothihoz.

-Gothi. Megint segítened kell - mondtam és leraktam őt az ágyra. Mire a lányok felértek, addigra sikerült valamelyest csillapítani a vérzést, de sajnos nem örökre. Legalább öt rongyot használtunk egyszerre és kettő volt még tartalékban, ha netán kicsúszna a kezünkből a dolog. Az is baj, hogy Nala még mindig nem elég erős ahhoz, hogy bárkit is meggyógyítson, szóval most muszáj volt Gothi tudására támaszkodnunk. Majd egyszer csak Hilda hirtelen kinyitotta a szemét és láttuk, hogy a pupillája egy vékony, hosszúkás csíkká vált.

-Hi-Hilda? - kérdeztem bizonytalanul.

-Igen? Mi az? - huh, ezek szerint csak a szemével van a baj, de még mindig furcsán tekintettünk rá.

-Hát, a szemed... az egy kicsit, ömm, megváltozott - mondta Helena, majd a kezébe adtunk egy tükröt és azt ijedtében elejetette, így összetört.

-Ez nem lehet... - dadogta magában.

-Mi nem lehet? - kérdezte már Hablaty is.

-Nem, nem és nem. Ez lehetetlen!

-De hát miről beszélsz? - akadt ki Melena.

-A sebem. A szemem azért ilyen, mert a dárda vasból és sárkánygyökérből készült.

-És mi köze ennek a sebedhez? - kérdeztem már én is.

-Hát ez az! Olvastam róla, de már nem tudom melyik könyvben.

-Segítünk megtalálni - ajánlotta Melena.

-Nem, egyedül is meglesz - ezek után elindult és mi csak bámultuk, hogy hogyan tud járni-kelni egy olyan sebbel, mint az. Fél óra elteltével pedig benéztünk a könyvtárba és azt láttuk, hogy Hilda a padlón fekszik és a könyvek pedig szanaszét vannak dobálva, némelyik szét is van tépve.

-Jaj ne - mondtuk egyszerre. Majd mikor hozzá értünk, akkor kipattant a szeme és elkezdte kapkodni a levegőt.

-Mi történt? - kérdezte, mert gondolom nem emlékszik semmire.

-Az van, hogy itt találtunk egy csomó szétdobált és széttépett könyv között - mondta ki egyenesen Dyra. - De ahhoz képest a sebed egész jó állapotban van.

-Hogy mi? Nem, ez lehetetlen. Ez képtelenség! - Hilda megint kiakadt.

-De mond már el, hogy mi az! - kiáltottunk rá.

-Ez - és felmutatott egy könyvet nekünk. Az állt benne, hogy ha valaki szervezetébe sárkánygyökér eszencia kerül, az agresszívvá válik. Az egyetlen módja annak, hogy kiszedjék pedig az, hogy ha egy sárkány (pontosabban egyfajta Szikla osztályú sárkány) kiszívja a testéből onnan, ahol bekerült. De ha nem lehet ismerni annak a helyét, akkor lehetetlen kiszedni.

-Ez őrültség. Mégis miért... A pokolba vele. Ki az, aki ezt már túlélte? - kérdeztem.

-Hát ő - erre nem számítottam. Egy kislány volt a képen látható és eléggé szűk volt a szeme és nagyon gonosz volt a mosolya. De amint megnéztem a nevét, az teljesen lesokkolt. A neve a kislánynak Maja Vérdung volt. De nem is ez volt a legmeglepőbb, hanem az, hogy a lány még csak 5 éves volt, ami azt jelenti, ha jól nézem a dátumot, akkor annyi idős, mint... 16., vagyis hasonló korosztályú, mint mi... De még mindig van meglepőbb dolog. Belőle senki sem szívta ki a sárkánygyökeret, ami három napon belül hat a szervezetre, de ő kibírta több hónapig. Másszóval ő az egyetlen túlélő. - Azt hiszem most jobb lenne, ha olyan helyre mennék, ahol nem tehetek sok kárt - ezután elindult, de félúton visszafordult, és egy gonosz mosolyt küldött felénk, amiből rájöttünk, milyen is ez az agresszívvá válás, de szerencsére Helena gyors volt és mögé teleportált, megfogta, visszateleportált hozzánk, és akkor Lillandél a szemébe világított, amitől összeroskadt, majd amikor kinyitotta a szemét, akkor a megszokott kerek pupilláját láttuk, de az a vér megint elkezdett omlani az oldalából és az oldalára dőlt el. Ekkor láttunk meg egy újabb személyt, aki már jelen volt akkor is, amikor megérkeztünk, de sosem vettük észre.

-Hát, már értem, miről beszélt a Mindentudó - kezdte meg a beszélgetést.

-Te jártál a Halhatatlannál? - kérdeztük szinte egyszerre.

-Igen és mesélt nekem néhány dologról, beleértve azt is, hogy egy bizonyos 11-dik személy láthatatlan volt a Fúriaviszályt „megszüntető" társaság számára és még mondott néhány dolgot, amit ti nem tudtok. Kezdjük azzal, hogy bemutatkozom nektek. A nevem Kiara, a másik világban pedig Nóci - lehetetlen. Ő lenne az a Nóci, aki egy furcsán írta le a nevét a Wattpadon? - Azért vagyok itt, mert olvastam drágalátos Hilda naplóját, amibe leírta, hogyan kell átjönni ide és mi a nevetek. Nala már hallásból ismer, ugyanis én voltam az.

-Te? Te lennél az a Kiara, aki ösztönzött engem, hogy mentsem még meg Hablatyot?

-Igen. Rátérve a lányra. Vérdung, ami azt jelenti számunkra, hogy Xolary teremtménye, mert ő teremtette meg a Fojtonzord és a Vérdung családot, mert tudta, hogy a Vöröshalál kudarcot fog vallani. Az ő feladatuk, megölni az összes Xena teremtményt, hogy a gonosz uralkodhasson. De ma még visszatértem hozzá, hogy folytassuk az abbahagyott beszélgetésünket. Azt mondta, hogy Hablaty nem tudta volna legyőzni őket egy Xena teremtmény nélkül, aki jelen esetben Fogatlan. De hát én emberi teremtményre gondoltam, szóval mi van, ha ő is Kivetett? Mi van, ha eddig nem is tudott róla? Mi van, ha ő is közénk tartozik? Mi lenne, ha esetleg ő is Fúria lenne. A kérdésre természetesen a válasz nem. Mindegyikre. Ugyanis lehetetlen, szóval kell egy másik személy, aki közel áll hozzá és mindig mellette van. Ki lehet az? Csak is egyetlen személyre terelődhet a gyanú - na ne. Ez igazán elképzelhetetlen. Ő nem lehet. Asztrid nem lehet Kivetett.

„Te hülye! Nem Asztridra gondol!"

„Bazmeg, ki vagy te?"

„TE BAROM! FEL SEM ISMERSZ ENGEMET? ÉN VAGYOK AZ! MELENA!"

„Oszt hogy-hogy az én fejemben mászkálsz?"

„Mert... te most ne ezzel törődj, csak azt akartam, hogy ne gondolkodj rosszul." - oké, ez már hihetetlen.

-És ki az a személy? - kérdeztem akkor meg Kiarát.

-Az az egyetlen személy nem volt más, mint Pléhpofa.

„Na tessék, megmondtam, hogy nem Asztrid az."

„Te csak ne gúnyolódj velem!"

-De az hogyan lehetséges? Mármint miért ő? - tette fel Helena.

-Nem is lehetséges. Ő abba a kategóriába tartozik, amikor a személy második képessége a halhatatlanság.

-Tessék? Akkor nem halt meg? - lepődött meg mindenki.

-Tudtam, hogy vissza fog térni! Éreztem! - ugrott fel Elina.

-De te azt sem tudtad, hogy meghalt. Szóval fogd be - szólt rá Elena.

-De akkor folytathatom? - kérdezte Kiara.

-Persze - vágtuk rá egyszerre.

-Akkor az van, hogy Hildát rá kéne bízni Gothira, mi meg elrepülnénk megmenteni őt, mert az egy dolog, hogy halhatatlan, de az is egy dolog, hogy nem Fúria. Szóval pakoljatok fel, megyünk egy kis kiruccanásra, mert ő még azt is tudja, hol található az a sárkány, ami kiszívja a mérget - ezek után felvittem Hildát Gothihoz és mondtam neki, hogy nagyon vigyázzon vele. Majd gyorsan összepakoltam, és máris indultunk. Útközben pedig megkérdeztünk mindent Kiaráról. Majd egyszer csak megtaláltuk az elégetett hajót, szóval ott leszálltunk. Megtaláltuk a koporsó-szerűséget is és amint felnyitottuk, a főnök azonnal felköhögött és felült.

-Ti meg kik a csudák vagytok? - kérdezte a meglepő kérdést.

-Olyanok vagyunk, mint te, ön, nem tudom, hogyan kell most, tegezni lehet? - vált zavarodottá Melena.

-Hát, látom még elég fiatalok vagytok, de ettől most tekintsünk el. Szóval tegezhettek engem - válaszolta. - De mit értetek azon, hogy olyanok vagytok, mint én?

-Hát mi is Kivetettek vagyunk - válaszolta félve Helena.

-Nos hát ez, igazán meglepő, de végre valakik, akik hasonlítanak hozzám.

-És amúgy meg milyen Kivetett vagy? - tettem fel a kérdést.

-Hát én olyan erővel rendelkezek, amivel Xena istennő áldott meg, egy új Kivetett vagyok, a Támogató. Mindig ott vagyok amellett, aki mellett ott kell lennem. Ezt még senki sem ismeri. Képességemre fiam születésekor derült fény, mert gyakorlatilag akkor kaptam meg. És ti?

-Időtlen, Futó, Tüzes, Havas, Légi, Fúró, Robbantó Értő és Alakváltó - sorolta Elena.

-Hm. Ezek eléggé ismert fajták.

-De még van egy Érző és egy Alvó barátunk is, csak nekik Hibbanton kellett maradniuk - mondtam.

-Ti Hibbantról jöttetek ide?

-Nos, igen. Muszáj volt eljönnünk, mert kell egy olyan személy, aki ezt erőt birtokolja - mondta Kiara.

-Ti vagytok azok?

-Hát, igen. Vagyis mi leszünk - mondta Helena.

-Akkor ki tudna visszavinni. Vagy hol van a hajótok?

-Hát mi az égen jöttünk, ugyanis egyúttal Fúriák is vagyunk - mondta Elina.

-Akkor kire ülhetek? - erre mindenki Karinára néz.

-Mi van? Attól, hogy erős vagyok, az nem azt jelenti, hogy képes vagyok elvinni egy ilyen személyt... (kis képszakadás) Na jó, ez nekem annyira megy! Csinálhatunk szaltókat?

-Még mit nem! Nincsen rajtad nyereg és még van képed megkérdezni tőlem, hogy csinálhatunk szaltókat?

-Oké, bocsánat. Csak élvezem a siklást.

-Visszamegyek Hibbantra, megnézem, mi van Hildával - mondtam a többieknek, mire bólintottak. Már épp készültem száguldani, amikor Pléhpofa megállított.

-Várj. Ne mondj semmit se Hablatyéknak, rendben?

-Okés - és már Hibbanton is voltam. Éppen felnéztem a magas hegytetőre és tessék, kitört a világháború. Még jó, hogy a keménység erejét birtoklom és így most; akaratom ellenére muszáj volt; felpofozhattam Hildát, aki ettől egy kicsit kidőlt, de legalább mikor felébredt, nem tombolt már tovább. - Minden rendben? - kérdeztem.

-Asszem, de melyik sárkény tudná kiszívni ezt az eszenciát? Már kezd egyre idegesítőbb lenni, hogy folyton agresszív vagyok.

-Tudom, de neked most erősnek kell maradnod. Nem hagyhatod, hogy felülkerekedjen rajtad.

-Igaz, de hogyan tegyem meg?

-Ömm. Csak próbáld meg. Előbb-utóbb kiderül, hogy hogyan - ekkor éreztem, hogy a lábaim hamarosan feladják a szolgálatot.

-Hikari, jól vagy? - majd hirtelen a térdemre rogytam és a köhögés tört rám. De amit kiköhögtem, az megijesztett mindkettőnket, ugyanis a számból vért köhögtem fel. Ezek után minden homályos és végül sötét lett.

*Elina szemszöge*
Még nem ismersz, de már hallottál rólam. Edina vagyok, de mostanában Elinának szólítanak. Hogy miért is? Egy rövidke visszatekintést tegyünk meg a múltba, ami június elejére tehető vissza.

Már véget ért az iskola, mindenki mehetett arra, amerre a szeme ellát. De nekem, vagyis nekünk sok dolgunk volt még. Szeptemberre kész kellene lennünk egy darabbal, amit Dean Deblois tiszteletére adunk elő. Hát, mivel nem volt sok választásunk, az Így neveld a sárkányodat választottuk. Habár volt már egy csomó más mesefeldolgozásunk is, mint például a Trollok. Azt is feldolgoztuk még májusban. Nagyon nagy sikerünk lett vele. Meg még néhány könyvet is, amit magától a szerzőtől kaptunk. Vegyük például az, hogy magától, Laura Leiner-től kaptuk meg az összes könyvét dedikálva. Még jó, hogy valaki közülünk tanult norvégul mert még Alexander Rybak is személyesen adta át a mesekönyvét a Trolle és a Varázshegedűt, amitől Niki jócskán kiakadt. Habár volt miért, mert még Karcagra is eljött ezért, mert hallott róla, hogy dalokat, színdarabokat, meséket, könyveket és filmeket dolgozunk fel színdarabos formában, egy kicsit másképpen. Akkor én játszottam az egyik falubelit, de az a szerep is nagyon jó volt. Igazából azért hallott rólunk, mert egy nemzetközi hírcsatorna felfedezett minket, így a világ minden táján leadták azt az interjút, amit készítettünk szinkrontolmáccsal. Nagyon vicces volt visszanézni, hogy az oroszok hogyan adnak nekünk hangot. De térjünk vissza. Niki azt mondta, hogy készítsük elő a csomagjainkat, ugyanis meg vagyunk hívva egy bálra péntek este. Ezek után pedig ott is maradunk, szóval akkor elkezdődött az „egyhetes tábor".

Na jó, most vissza a jelenbe akkora, amikor Hildát eltalálta egy sárkánygyökér eszenciával bevont fém dárda és így néha teljesen őrültté válik. Nos, az a helyzet, hogy ehhez kellene a Hablaty előtti törzsfőnök, azaz Pléhpofa. A film alapján mindenki azt hiszi, meghalt, pedig nem. Ő is Kivetett, mint mi, csak neki teljesen más képessége van. Ő maga, a halhatatlanság megtestesült formája. De vissza a miért kérdéshez. Nos azért, mert csak Pléhpofa tudja, hol található ez a sárkány, ami hasonlít egy Gronkelhez, de egy kicsit kisebb és hát kell egy kis támogatás is. Szóval Hikaria elindult vissza, hogy megnézze, mi van Hildával, mi meg elmentünk arra a szigetre, ahol található az a sárkány. Nem is hittünk a fülünknek, amikor a főnök Mélysötétet mondott. Mert hát a sorozat alatt ott csak a Gronkeleket és a Rengetőket láttuk. Nem is hittem, hogy olyan sárkányok is vannak Mélysötéten. De ami a legmeglepőbb, hogy ennek a sárkánynak az a neve, hogy Óriásfogas. Biztos a fogaival szívja ki a sárkánygyökeret, amik ezek szerint elég nagyok lehetnek. Néhány percnyi repülőút után elértük az említett helyet. Viszont nem volt könnyű megtalálni a sárkányt, ha már olyan kicsi, viszont Teremtő lévén készítettem magamnak egy hőérzékelő szemüveget, így könnyebben meglett. Kőszínű, és amint megfogtam, azonnal zöld színű lett. Olyan aranyos és kedves volt velem.

-Mégis miféle lény vagy, hogy megtaláltál engemet? Egyáltalán miért kerestél? - és elkezdett beszélni hozzám. Habár ez nem meglepő azok után, hogy egy Napfúriát találtam, ami elkezdett csak úgy társalogni velem.

-Az első kérdésedre válaszolva én egy Kivetett Fúria vagyok, másodjára pedig mert a barátom szervezetébe sárkánygyökéreszencia került. Meg kéne gyógyítani és hallottuk, hogy te meg tudod ezt tenni. Egy másik személytől pedig a tartózkodási helyedet tudtuk meg - kezdtem el.

-Nos, akkor szívesen segítek. Ezek szerint el kell vigyél erről a szigetről?

-Hát eléggé úgy tűnik.

-Hé! Elina, nem is mondtad, hogy megvan a... sárkány - akadt el Kiara lélegzete.

-Bocsi, csak beszélgettünk - mentettem ki magamat.

-Rendben. Nem gond. Mit tudtál meg? - kérdezte Melena.

-Annyit, hogy megengedi, hogy elvigyük a szigetről - mondtam.

-De csak egy feltétellel - vágott közbe a sárkány, amire mind felfigyeltünk. - Ha hoztok a szigeten levő sziklákból egy keveset - ekkor egymásra tekintettünk, majd a sárkányra.

-Rendben - mondtuk ki egyszerre és elkezdtük bontani a sziklákat a Rengetők segítségével és felpakoltunk. Mikor elindultunk, egy éles sikoly csapta meg mindannyiunk fülét és visszatekintettünk. Ekkor véltük felfedezni, hogy egy lány van a szigeten és meg akar minket támadni, szóval gyorsan felszálltunk. Ez zökkenőmentesen ment volna, ha a lány nem kapta volna el Kiara Farokszárnyát és nem rántotta volna vissza. Mert sajnos ez történt. De Kiara gyorsabb volt és a jobb szárnyával arcon csapta, így kiszabadult a lány karjai közül. De miért érzem azt, hogy nem utoljára látjuk őt? Elindultunk vissza Hibbantra, de ami ott fogadott, az maga a káosz volt. Majd megláttuk Hildát, és úgy tűnt, hogy kikelt magából. Mármint nem abban a rossz értelemben.

-Tuti, hogy én tehetek az egészről. Ez biztos az én hibám - kántálta magának.

-Miről tehetsz? - kérdezte Helena.

-Erről - majd a földre mutatott és megláttuk Hikarit a földön kiterülve, és a szájából folyt ki a vér. Nem a legszebb látvány volt ez. De szerintem Hildának ehhez semmi köze.

-Hilda, meghoztuk a gyógyírt a bajodra. Csak tedd azt, amit a sárkány mond - mondta Melena.

-Rendben.

-Figyelj - kezdte az aprócska lény. - Először is le fognak téged láncolni, nehogy elmozdulj, mert akkor még jobban fog fájni - ezek után a már előkészített lánccal egy asztalhoz láncoltuk le. - Rendben. Egy kicsit csípni fog, szóval ne nagyon ordíts fel - majd odaszaladt az oldalához, kieresztette a fogát és belemart a sebébe, amit Hilda egész tűrhetően viselt. Két perc elteltével a sárkány kivette a fogait a sebből, amik valami zöld trutyival volt teli és aztán rögtön ki is hullottak, de Hilda nem akart magához térni és mi bepánikoltunk. - Nyugalom, még kell egy kis idő, amíg magához tér, de ha nem, akkor tényleg valami baj van - és elkezdtünk várni. Két perc elteltével pedig felébredt Hikari és így mindent el kellett mondanunk neki, de aztán mondtuk, hogy menjen fel Gothihoz és rakassa rendbe magát. Ezek után el is rohant és Hilda megmozdult, szóval fellélegezhettünk. - Rendben. Azt hiszem a munkám itt véget is ért - mondta a hüllő.

-De te nem tudod, hogy ki az a lány azon a szigeten? - kérdeztük.

-Nem tudom, csak annyit, hogy már régóta ott van. Nem tudom, mit keres, de valami után nagyon kutakodik. De szerintem meg is kérdezhetitek tőle személyesen - mondta.

-Miért? - érdeklődött Karina.

-Mert ha még elég jó a szemem, akkor pont ott áll a dokkon - ez mindannyiunkat lesokkolt. Mire odaértünk, már Hablatyék is készem álltak a fogadtatásra. Majd odahajoltam Hablatyhoz és a fülébe súgtam.

-Nekem nagyon rossz előérzetem van.

-Nekem is, de muszáj köszönteni az új vendégeket. Ez a szokás - majd a hajóról lelépett a lány. Haja szinte a földig ért és sötétlila színben pompázott egy-két fehér csíkkal, és a haja mindenhol csillámlott. Említettem már, hogy be volt göndörítve? Óriási loknik voltak a hajában. A ruhájáról is szóljunk pár szót. A legfeltűnőbb színek a rózsaszín és a kék voltak. Habár ott volt a metálezüst is, de az csak helyenként volt látható. Szeme égszínkék volt, de a pupillája gyémánt alakot öltött és a napfény is gyémántként látszott a szemében. A ruhán a legfőbb motívumok a csillagok és a gyémántok voltak. Szerintem ennyiből mindenki elképzelhette.

-Üdvözöllek Hibbant-szigeten. Hablaty Haddock vagyok, a törzsfő. Ő itt a menyasszonyom, Asztrid, és a lányok, akik már várták az érkezésedet.

-Szia. A nevem Melena és én vagyok a főnök helyettese a kis csapatnak. Sajnos Hilda nem ér rá, mert más dolga van, de addig is itt vagyok én. Téged hogy hívnak? - kezdett bele Melena.

-A nevem Mia és eléggé messziről jöttem. Messze a szigetvilágon túlról - mutatkozott be az új személy. Ezek után egyesével bemutatkoztunk Miának.

-Szia. Elina vagyok. Örülök, hogy megismerhettelek - mondtam neki kezet rázva, majd egy kis elbambulás után tovább ment. Nem tudom, mi történhetett, de mint, ha valami üres lenne, valami hiányozna. Mint, ha csak most ismertem volna meg. Majd a lányokkal visszaszaladtunk Hildáékhoz és szerencsére már teljesen eszméleténél volt, szóval Nala odament és begyógyította a sebét. Hikari is visszaért közben, de elég furán nézett ki. Gondolom Gothi egy kicsit meggyötörte szegényt.

-Mi történt? - kérdezte levegő után kapkodva.

-Hát az, hogy jött egy új lány a szigetre. A neve Mia és nagyon furán néz ki - mondta Helena, majd leírta az említett személyt. Ezek után pedig Mia is belépett a terembe.

-Üdv. Hilda vagyok, de gondolom hallottál már rólam - mondta neki...

*Én szemszögem*

Majd belépett Mia a terembe. Tényleg ügyesen leírták, hogy néz ki, mert pont így képzeltem el. Ekkor jobb ötletként vezérelve köszöntöttem.

-Üdv. Hilda vagyok, de gondolom hallottál már rólam - mondtam neki, és ekkor megpróbáltam a gondolataira csatlakozni, mert a lányok nem nagyon hisznek neki. Ekkor meghallottam a gondolatát.

„Ő is könnyű áldozat lesz." - mire leszek könnyű áldozat? Ekkor ugyanazt a bizsergő érzést éreztem a gerincemben, ugyanúgy felfelé, mit Melenánál, de kizártam. - „Agh. Ez lehetetlen. Eddig mindenkor bejutottam, most mi a baj?" - szóval ő egy Memórialopó lenne? De gondolom elég rossz szándékai vannak, mert akkor nem háborodott volna fel. Talán memória törlés lenne a képessége? Mármint a második?

-Mi törtét? Nagyon elbambultál - ébresztettem fel a transzból.

-Ja, semmi, csak nem akarok elhinni valamit - majd Melenához küldtem egy üzenetet.

„Melena! Nézd már meg Mia emlékeit, körülbelül a dokkig."

„Oké." - jött a válasz, majd rácsatlakoztam Melenára és végig követtem a gondolatmentet.

„*Mia szemszöge*

-Apa, Miért kell nekem is sárkányokra vadászni? - kérdeztem.

-Mert azt mondtam. Azért mert Vérdung vagy és ez benne van a véredben - nem igazán ilyen válaszra vártam... (kis időugrás) Már harmadik napja van az, hogy apa véletlen eltalált engemet egy sárkánygyökeres nyílvesszővel. Néha eléggé dühös vagyok, szóval azóta vagyok bezárva egy kis szobába, de egyszer csak idejött az őr a cellám elé és hátat fordított nekem. Ekkor pedig; csak említem, le voltam láncolva; a kulcsért nyúltam, és az elkezdett felém közeledni. Nem hittem a szememnek amikor megláttam, hogy a kulcs felém közelít, de nem hagytam abba, mert akkor zajt adnék ki, amit nem igazán szeretnék. Majd elért hozzám és gyorsan kioldoztam magamat, és kinyitottam a cellámat majd leütöttem az őrt. Ekkor egy ez hang azt mondta nekem, hogy gondoljak arra, hogy ne emlékezzen arra, hogy ott voltam. Ezt meg is tettem és egy kis szobában találtam magamat és letakartam az üveggömböt, amit ott találtam. Habár próbáltam összetörni, de sajnos nem volt ott semmi, amivel megtehettem volna. Végül visszakerültem a valóságba és elindultam a végtelenbe. (kis időugrás) A sok év távol ezen a sziklaszigeten jót tett nekem. De egyszer csak megjelent kilenc sárkány, akik miután leszálltak a szigetre emberré változtak. Volt velük egy tizedik személy, nagy szakállal. Majd miután elindultak, akkor bekapcsolt az „agresszívóra van" érzékem és az egyikre rárontottam, de a szárnyával fejbe vágott, ami kibillentett engemet ebből az szokásomból és elrepült. Szerencsémre már évekkel ezelőtt épített egy hajót és utánuk eveztem így. Mikor leszálltam, akkor úgy voltam, hogy üdvözölnek azok a lányok és amikor kezet fogok velük, akkor törlöm a rólam szóló előző ismereteiket."

*Én szemszögem*

Ekkor lecsatlakoztam Melenáról és csak magam elé bámultam nyitott szájjal. Majd Melena rám szólt gondolatban.

„Hilda! Ébresztő! Tudom, hogy hihetetlen, de azért nem kell elbambulni."

„Igaz is." - majd megráztam a fejemet, hogy teljesen felébredjek a transzból. - Jaj, bocsi, csak elbambultam - mondtam Miának. - Akkor jössz? Bemutatom... - ekkor a többiek köszörültek egyet a torkukon. - Akarom mondani bemutatJUK neked a falut - majd elindultunk és végig néztük az összes helyet a faluban, amihez mindenki fűzött egy nevezetes eseményt. Majd este szerencsénkre Sarahnál vert sátrat, így nem tudott „zaklatni" engemet azzal, hogy elvegye az emlékeimet róla. De azért még egész éjjel virrasztottam.