Srácok, megvan a fejezet. Köszönöm az 1K-t, sokat jelent nekem. A kövi fejezetre ha nem gond, akkor sokat kell várni, mert 50 csillag után fogom kirakni. Remélem az a huszon valahány személy, akik olvasták a legutóbbi fejezetet még mindig ugyanúgy érdeklődnek a történet iránt, mint amikor elkezdték. Ha ismertek még személyeket, akkor nyugodtan ajánljátok be nekik ezt a történetet. Minél többen látják, annál több rész lesz. Na akkor a rész. Rövid lett, alig 1300 szó, de izgi. Nagyon! Tehát kellemes olvasást!

*Hikari szemszöge*

Csodás napunk van, nemde? Tudjátok miért? Mert ma van az a nap, amikor Hilda és én elmegyünk egy felderítő útra sárkányháton. Tehát semmi átváltozás, csak Hilda, Kristal, Teemo és én. Ja és képzeljétek! Maja megváltozott. És Viggo is visszatért. És Hablatyot meg akarták ölni. De a végén minden jó lett. Szóval minden a lehető legjobban alakult. Legalábbis azt hittük. Ugyanis feltűnt nálunk is a Fúriaviszály, szóval naponta járőrözünk, mert a kisebb veszekedéseket is meg kell akadályozni, nehogy nagyobbá váljanak. Mert sikerült nem megakadályozni a Fúriaviszályt a Kristály- és a Barlagfúriák között. De végül ez helyre jött és már csak a többi hiányzik. Habár el kell mondanom, hogy Kiara nélkül nem ment volna. Az egész ott kezdődött, hogy...

(Visszaugrás az időben 3 napra visszamenőleg)

Éppen mosogattam ebéd után, mert ma én vagyok a soros. A mai ebéd csirkecomb volt salátával és egy messzi földről hozott mártással. Ekkor hangos sikoly hallatszott és akkor elkezdtem begyorsítani a mosogatással és el is pakoltam. Ekkor vettem észre, hogy Kristal és Teemo veszekednek, aminek lövöldözés lett a vége. Ekkor realizálódott bennem, hogy felterjedt a Fúriaviszály. Hiszen a Mindentudó pont erről beszélt nekem. Ezek után pedig ráeszméltem arra, hogy az embereket biztonságba kéne helyezni, amiért elkezdtem szaladni és összegyűjtöttem őket egy helyre, ami egyenlő volt a Medencével. Ezek után pedig megkerestem a lányokat. A harcnak is nevezhető viszály pedig kezdett egyre veszélyesebb lenni. Házak égtek porig és a legtöbb minden a pusztulásig lett rongálva. Majd megjelent a többi Barlang- és Kristályfúria és ők is elkezdtek pusztítani. De a legrosszabb az volt, hogy nem tudtunk semmit se tenni.

-Mit tudnánk tenni? Innen semmi esélyünk, átváltozni meg nem lenne előnyös.

-Tudom. Még én sem repülhetek, pedig annyira szeretnék felmenni, de olyankor én is könnyű áldozat lennék - sajnálkozott Dyra.

-Ti miről a francról beszéltek ti ketten? - kérdezte Hilda. - Nem látjátok, hogy... - de a mondatot nem tudta befejezni, mert eltalálta egy lövés.

*Én szemszögem*

Minden hófehér lett. Annyira vakító volt, hogy be kellett csukjam a szememet. De ekkor egy emlékképet láttam. Egy lángoló hely. Egy üvöltő asszony és egy bukott csata. Ezt nem akartam tovább nézni, ezért inkább kinyitottam a szememet. Ekkor viszont az a látvány fogadott, amitől a legjobban féltem. A barátaimat láttam és mind halott volt. Ekkor felkiáltottam, amibe minden beleremegett.

-NEEEEEEEEEE! - majd a valós világban voltam, és minden és mindenki ledermedt. Mindenki megpróbált valamit tenni, hogy leállítsák a viszályt. Ezek után pedig minden újra folytatódott. És végül minden fekete lett. Néztem mindenhova, de a feketeség nem akart eltűnni. Ekkor jöttem rá, hogy megvakultam. De ez teljességgel lehetetlen. De megpróbáltam hallás alapján tájékozódni, ami meglepetésemre sikerült, ugyanis mindig el tudtam ugrani az érkező tűzgolyók elől. Ekkor döntöttem el, hogy elmegyek Gothihoz a medencébe, de arra nem gondoltam, hogy egy kicsit nehezebb lesz a vártnál. Ugyanis, ha nem mentem neki legalább ezerszer a fáknak, akkor egyszer sem. Aztán jött a fekete leves, ami pedig az volt, hogy majdnem lezuhantam a medencébe. Szerencsémre Kiara elkapott, mielőtt leestem volna, amit megköszönök neki.

-Veled meg mégis mi történt? - kérdezte, mire megfordultam és hirtelen; a hallásomból ítélve; a szája elé kapta a kezét. - Te... e-ez,... mégis hogyan történt?

-Nem tudom. Egyszerűen csak eltalált egy lövés és egy vakító fehér helyen voltam. Ezért becsuktam a szememet és titeket találtam ott halottan, amiért elüvöltöttem magamat, majd a megfagyott valóságban ébredtem. Ezek után beindult minden, de elsötétedett is egyben. És hát elég sok fával találkozva, de majdnem sikeresen ideértem, szóval köszi - ecseteltem neki a történteket.

-Akkor most mi lesz? - kérdezte.

-Neked kell megtenned, amit nekem nem lehet. Neked kell megállítanod mindent - raktam a kezemet az övébe. - Most te vagy a sziget egyetlen esélye, nélküled nincs esélyük a lányoknak megállítani mindent - ekkor valami furcsa bizsergő érzést éreztem, ami a kezemben futott végig.

-Azt hiszem, hogy most képességet cseréltünk.

-Dehogy cseréltetek - ez a hang nagyon ismerősnek tűnik. - Igen, én Xena vagyok és én terveztem úgy, hogy ez így történjen.

-Te küldted azt a villám jelet?

-Te láttatad velem azt a képet? - mondtam egyszerre Kiarával.

-Igen, mindent én tettem, mert a Mindentudó elmesélte, hogy újra megvan a tizenegyes. És mielőtt bármit és kérdeznél Hilda, a látásodat sajnos nem tudom visszaadni, csak annyira van erőm, hogy pillanatnyi képet láss, és csakis akkor tudom ezt megtenni, ha nagyon szükség van rá. A kép csakis azért kellett, hogy felnöveljem benned az impulzust, amitől sikerül magadat újjáéleszteni. Ezért most így kicseréltem a képességeiteket. Azok a személyek, akik nem látnak tudnak a legjobban támogatni, míg benned Kiara, megláttam azt, hogy most jobb, ha te leszel a gondolatolvasó, aki érzelmileg támogatja az embereket. És szerintem most felesleges elmenni Gothihoz, mert ha így történt, akkor ennek így is kell maradnia.

-Hallottad, indulás! - mondtam, majd Kiara átváltozott, én felültem rá és elrepültünk. - Már közel vagyunk.

-Igen, hallom. Ömm, és végülis mit fogunk csinálni?

-Az egy igen jó kérdés. Kéne egy fagyasztó... - gondolkodtam el.

-KARINA!! - kiáltottuk mindketten, amint beugrott, hogy ő egy havas. Talán fagyasztani is tud. Amint oda értünk, Kiara elvezetett engemet, és gyorsan kezdtünk egyszerre szövegelni, furcsa módon ugyan azt.

-Figyi, tudsz fagyasztani? Valahogy le kéne állítani őket, mert így semmire sem jutunk.

-Lehet ebben valami. De ennyit egyszerre? Hogy csinálhatnám? - kérdezte, majd megint egyszerre, válaszoltunk Kiarával.

-Egy jégtömb! - ekkor viszont egy sistergést hallottam.

-Ömm. Ez. Mégis. Mi a franc volt? Nem mondtad, hogy ilyennel rendelkezel Viggo - hogy mi? Viggo is Kivetett? Várjunk. Ő IS ITT VAN? - Ja. és ne döbbenj le, tudod a képességeimet - köszi Kiara. - Szívesen.

-Ti mégis mi a jó Thorról beszéltek? - mondta az illetékes.

-Azt hiszem, hogy a barátom most átérzi amit te, csak hát ő mindkét szemével - ekkor éreztem, hogy szembe fordulok vele, de nem éreztem semmit. Mindenem elzsibbadt és a földre kerültem, már a világot sem érezve.

*Kiara szemszöge*

Majd Hilda hirtelen összeesett, és szerencsére a kezembe érkezett. Láttam, hogy már nincs eszméleténél, tehát muszáj volt tenni valamit.

-HIKARI!! Vidd el Hildát a medencébe, majd gyere vissza. Van egy tervem - igen, volt is. Mivel Füstfúria vagyok, gondoltam, megzavarom őket azzal, hogy füstöt kavarok. De ehhez szükségem lenne pár segítségre. - Nala, szükségem van még több Füstfúriára.

-Állok rendelkezésedre. De tudtommal te is egy vagy a sok közül.

-Igaz, de én nem tudok vészjelzést leadni, ellenben Árnyék igen.

-Ööö. Igaz. Árnyék! Hívj még több Füstfúriát. Van egy terv!

-Igyekszem! - ezzel el is repült, két perc múlva pedig visszatért. - Megjöttem! Mit kell tennünk? - ezek után elsoroltam mindenkinek a feladatát. A Füstfúriákkal elködösítettük a helyet, így senki sem látott... Majd ezek után furcsa dolog történt.

*Én szemszögem*

Majd észleltem valamit. Gondolom megint csak egy álom, ugyanis látok mindent. Az előző jelenet folytatódott. A jelenet a Fúriaviszály végső pontjait vetítette ki. Gondolom az ordító nő lehetett Hilda, de nem tudom, hogy ki volt az a karjaiban. Ekkor felállt és düh csillogott zöld szemeiben.

-XENA! Ha valóban törődsz velünk, küldj egy jelet, mit kéne tenni! - kiáltotta, amikor válaszra lelt. Egy fénysugár világított egy pontra, Hibbant közepén. Körülötte volt néhány abszolút kivehető kőforma. Valami virágot ábrázolt. Egy kör, körülötte kilenc ovális kő. Ott állt, és rájött valamire. - Lányok! Gyertek ide! - ezzel mind ráálltak az ovális kövekre, és elkezdett mind kéken világítani. Ekkor egy kör alakú robbanás jött létre, és mindenki leállt a veszekedéssel. Ez azt jelentette, a viszály véget ért. Majd kinyitottam a szemeimet, és ami a legfurcsább az, hogy:

-Látok! - ziháltam. Csak hát nem a színket.

-Ömm. A lányoknak szerintem szüksége van rád - ajánlotta Bélhangos.

-Igaz is. Megyek akkor. Remélem jövök még - ezzel elrohantam megkeresni a virág alakú kőformációt, de nem találtam. Lehet, hogy azóta kiszedték a helyükről. Ekkor a sziget füstbe borult, és megjelent az a kék gömb is, majd leállt a viszály.

(vissza a jelenbe)

Csak hittük. Visszatérve a szigetre észre vettük, hogy Fogatlan és Árnyék lövöldözött. A három nap újjáépítés eredménye még egy viszály. Majd jött a többi is. Mégis hogyan? Ez a kérdés keringhetett mindenki fejében. Mit tehetnénk a leállítás érdekében?