Első fejezet

Régen amikor még a híres focis kártyák sorakoztak halom számra, akkor én alsós kisiskolás éveimet töltöttem. Mostanra már igaz csak hülyébb lettem de ez nem lényeges. Anno amikor még harmadikos voltam, akkor is jelen volt az osztályomban a kiközősités. A radíromat lopkodták meg a mappámat tépkedték, persze ehhez nem a legboldogabb fejét vágva, sőt inkább sírva fogadtam amilyen fiatal voltam.
Anyám megoldást keresett ez ellen és mappa nélkül mentem iskolába, a radírom meg rá lett KŐTÖZVE a tolltartómhoz, ami még inkább fokozta az ellenem tett "csínyeket„. Mivel a radíromat megfogva, amíg én az osztályon kívül léteztem, HÚZTÁK a tolltartómat "kiskutyát sétáltatok„ játékot üzve vele, ami addig fel sem tűnt amíg nem szóltak nekem, hiszen nem akarják hogy tudomást szerezzek róla.

-Szia! A tolltartódat ráncigálják a radírodon keresztül össze-vissza a földön, csak gondoltam szólok.

Persze nem így zajlott mert nem voltunk annyira szójártasak, mivel az abécét is alig tanultuk meg.
Hanem inkább ez a beszélgetés zajlott le.

-HÉ! HÉ! sétáltatják a tolltartódat! Ezt látnod kell!

Úgy voltam vele hogy inkább maradok az étkezdében egy lekváros kenyér társaságában, mint hogy felmenjek és sírva kérjem vissza a radíromat a tolltartómmal együtt.
De mégis felmentem, persze miútán megettem a lekváros kenyeret mivel akkoriban is szerettem a hasam.
Ekkor tanári kísérettel mentem fel, annyit kell tudni a osztályfönökről hogy a többség szavára ad mivel negyedikig szamárpadban rostokoltam.
Na de felmentem és a tanárnő rászólt a gyerekre aki a tolltartómat futatta, így ő letette majd visszakaptam egy üres tolltartót fél radírral. A ceruzák a földről mosolyogtak rám szét szórva, amit nekem kellet felszednem tanári szóra.

-Szedd már fel itt van szanaszét mindenhol kiscsillag!

Hát nem miatta lett ötös átlagom, hanem édesanyám miatt aki hajnalokig fent volt velem és tanultunk együtt. Borzasztó fárasztó volt de jobban belegondolva megérte.
Bár amikor tanulás közben elaludtam az asztalnál, nem volt annyira jó.
Kár hogy felsőben rámbízta a tanulást mert egyáltalán nem tanultam magamtól.
Visszasírom már a hajnali anyai oktatást.

Fertözőtt is voltam már, amin jókat nevettem még akkor is, nem hogy felsőben, mert mindenkit hülyének néztem ahogy menekül előlem. Azóta lettem amióta azt a lányt ki szintén fertőzöttnek tituláltak, elkezdtem segíteni neki a tanulásban, bár a külsőm is behatással volt mert sűrű hosszú hajam és emiatt a mikrofon fejem, miatt tetvesnek is hittek.
Emlékszem amikor elfelejtették ki volt a fertőzött és egy ének órán keresztül vitáztak ezen, ami nem volt túl hangulatos miközben az Érik a szőlő-t énekelgettük.

Kihagyhatatlan számomra az akkori "bugyuta„ viselkedésem ami nyivákolásban,dúdolgatásban és ehhez dukált a kötelező, rohamot idéző idióta táncban, nyílvánult meg aminek célja hogy másokat nevetésre bírjak, de nem számoltam a következményekkel. Mert hát mikor oda mentem egyes emberekhez és ezt a tortúrát hajazó cselekedetet véghez vittem előttük, kinevettek és teljesen dilisnek néztek. Maga voltam a megtestesűlt sátán egy harmadikos képében, ami egyáltalán nem volt megtiszteltetés. De emiatt sok kellemetlen beszélgetéstől fosztottam meg magam szerencsémre, mert hát ki akart egy mini démont megközelíteni, nem hogy beszélni vele.

Azért voltak jobb pillanataim amikor szerettem az állatokat és az eső után, az úton felsorakozó csigákat az útról, fűre téve mentettem meg őket, amit a többi diák is látott.

-Hé te! Mit csinálsz?
-Megmentem a csigákat hogy ne üsse el az autó
-De minek?
-Mert szeretem az állatokat
-Nézzétek már "szeretem az állatokat és nyomi vagyok" azt hiszed jobb leszel ha megmented őket? Most adok én neked.

Hát meg is verhettek volna, de ahogy anyukám régen önvédelemre tanított úgy középtájt rúgtam az egyiket és ordítva eldőlt mint egy kártyavár, ezek után volt okuk megverni és meg is űtöttek egyszer. Csak másnap várta őket az igazgató ez ügyben, és gazdagabbak lettek egy intővel, a csigaimádó kisgyerek miatt.

De még ott volt az iskolaújság, amire még most is nosztalgikusan gondolok vissza. Mindig volt benne egy közveszélyes játék mint például: gumipókember ami mászik a falon, hidd el nem csak erre jó, beleragadt a hajamba a gumi része. Meg a láthatatlan tintájú toll, valami fenomenális miket írkáltak a füzetembe azzal, példa erre: Csongor a nevem és kaki vagyok hello vagy kaki,pisi,szar,hülye Csongor írta eskü, ja meg ott volt amikor tele írták kaki szóval a füzetem egyik oldalát amiért megkaptam első beírásomat ami így nézett ki:

Kedves szűlő!

Ami nap feltűnt hogy kisfia a láthatatlan tintás játék tollával illetlen szavakat írt a füzetébe(kaki,pisi,szar,hülye), ráadásul ugyanezen szavakkal írta tele egyik füzet oldalát amit az osztálytársai mutattak nekem.
A fia próbált hazudni hogy nem tudja mi ez, de úgy vélem jobban kéne figyelnie rá.

Tisztelettel Tanárnő!

Anyumnak mindent elmagyaráztam, és ő rendesen felnevetett ennek hallatán.