Mint minden reggel, rohanva értem le 8 órára a kedvet inkább gyilkoló iskolába. Persze ezt jó anyám nem nézte jó szemmel, mert hát mégsem lehet becsöngetésre beérni. Mindig mondta egyre kisebb önbizalommal hogy: aludj ma rendesen hogy időbe felkelj holnap. Ezt azóta nem tudom betartani mióta ezt mondogatja. Persze előtte ment, csak hát a nyári fentmaradásnak vannak "mellékhatásai„ és ez minden évben megmutatkozik.
De ahogy az iskolába leérek mindig is az tetszett hogy úgy köszöntenek a főbejáratnál mint egy visszatérő tőrzsvendéget. Mivel ott sajnos nem lehet bemenni diákoknak, de nekem mindig bejött.

-Jónapot fiatalúr! Milyen öröm magát ilyenkor itt látni. Na menjem fel szaporàn!

Mára már csak ezt hallani az új titkàrtól.

-Ne késs légyszives,mert XY osztályos vagy már.

De ő is mindig úgy járt mint jó anyám. Nem értem be onnantól időben. Lassan odáig fajult hogy nem csak az osztályom hanem még a tanárok sem bírták a személyem. Volt egyszer hogy egy vonalzóval játszottam matek órán, és óra végére elveszett, na ez amiatt volt mert beleuntam és az óra utolsó 25 percében és elaludtam, de addigra ki tudja mi lett a magányos vonalzómmal. Ez a hozzállás az érdemjegyeimre is kihatott, és nem én voltam a legszorgalmasabb diák az iskolában. De amúgy én mindig kedveltem a tanárokat, nem is tudom miért talán valami kötődés az évek alatt ami alatt elrűrték a fárasztó természetem.

A Tesi öltőzöjét soha nem kedveltem, a tipikus àllot szag amitől könnyezve vakon sétàlsz az ülőhelyedre, és miközben öltözöl gondoskodva a gimmasztikai bemelegítésről, kedvesen helyetted is megmozgatnak téged a làbukkal és a kezükkel, ezzel lendületes mozgàs létrehozva, persze mindenki más részesülve ebben, de az màr màs helyzet hogy a folyamat közben kiesel az ablakból vagy földet érsz mint kényszerlesszàlàskor. Mert akkor ebben az esetben nem hogy nem múszáj, hanem tilos a testnevelés oktatót ÉRTESÍTENI az esetről.
Vagy ha mégis értesül és kára lesz a gimnasztikai segitőnek, akkor egyéb kuponokkal lepnek meg engem, amin az: "egy rugàs" is àllhat, amit persze nem neked kell bevàltani hanem nekik, de ez kicsit sem kellemes. Ami azt jelenti hogy le kell hogy zajlódjon a "gimnasztika„ folyamata bármilyen egészséges vagy egészségtelen is az, ha ép testtel akarsz haza vànszorogni.

Nem hagyhatjuk ki, de mindig voltak fura emberek itt, persze velem az élen. Legfurábbak a rajzaim voltak, meg a szóban forgó megnyilvánulásaim.
De mindig valami hatalmas hülyeségeket rajzoltam, és mutogattam mindenkinek. Ők helyeselve, inkább azt mondták hogy:

-Aha tök jól lett! Így tovább!

Minthogynem vitába szállva velem:

-Ó! Ez amúgy mi? Vagy ki?

Mivel mindenen tudtam vitázni amin nem az én véleményem dukált, de a szólás "szabadsága„ sem vált előnyömre, és nem is használtam ki mivel olyan hozzászólásaim is voltak egyes dolgokhoz mint:

- a három egyes, az hármas?

Vagy:

-Mikor lesz közpénzből WC papír?

Meg egyebek, emiatt az osztályban nem is hagyták szóhoz jutni.

Mondjuk nem csodálom hogy furán nézték a rajzaimra, mivel hetedikes létemre vasembert,pókembert és miegymás Marvel szuperhősöket rajzoltam. Úgy kinézve mint ha zsírkrétával firkantottam volna, mert tompa színessel volt készítve a lustaságom miatt, ezzel azt a hatást elérve hogy felismerhetetlenné tette az összes motívumot ami rajta volt a rajzon. Amit idővel észre is vettem, és olyan gyorsan eltüntettem a mappám, hogy a ceruzáim is eltűntek így hát csak egy toll maradt, ami alkalmanként szeretett elveszni mint minden taneszközöm, évvégéig.