A fiú másnap kipihenten kelt fel, de egy pillanatra eszébe jutottak barátai, de gyorsan elhesegette a gondolatot. Ehelyett boldogan odarohant Perselus ágyához és látta, hogy még nyugodtan alszik. Harry boldogan figyelte alvó szerelmét. Haja az arcába lógott, ahogy egyenletesen szuszogott. 

-Olyan gyönyörű. -gondolta magában, ahogy tovább nézte az alvó ifjút. Amióta beszélt vele a Roxfort Expresszen azóta egyre biztosabb volt az érzéseiben. Sosem gondolta volna, hogy ilyen rövid idő alatt ennyire megkedveli Perselus szarkasztikus stílusát, vicces válaszait, kellemes bariton hangját. Szerencsére mindenki más elhagyta már a hálókörzetet rajtuk kívül.

Harryt egy hirtelen érzés fogta el, meg akarja érinteni Perselust. Összeszedte minden bátorságát és finoman kisimította a haját az arcából. Nyugodtan aludt tovább, így Harry felbátorodott és beletúrt a hajába, mire a fiú megmozdult. Harry ijedten kapta el a kezét.

<Perselus szemszöge>

Perselus éppen az ágyban feküdt (ébren volt, de szemét még csukva pihentette), amikor érezte, hogy valaki kisimít pár hajszálat az arcából, majd beletúr a hajába, tudta, hogy Harry volt az. Különösen jól esett, örült neki, mint annak, hogy tegnap megveregette a fiú a vállát. Mivel apja keveset foglalkozott vele és sokat bántotta, így lényegében anyja nevelte fel. Ő nem ösztönözte a nők bántására, de Perselus mégis azt érezte, hogy elvárják tőle, hogy férfias legyen és hát egy férfinek sokkal nehezebb. Őt nem ölelik meg csak úgy és, ha egy felnőtt férfit egy kisgyerekkel látnak, az emberek rögtön félreértik a helyzetet.

Perselus neveléséből adódóan tehát kevés szeretetet kapott ölelések, puszi, vállveregetés vagy fejsimogatás formájában. Ez által kirázta a hideg mikor a fiú hozzáért. Habár mindig próbált úgy tenni, mintha nem vágyna efféle szeretetre, mégis vágyta, mindennél jobban. Amikor megmozdult, hogy Harry ne érezze kihasználva magát még mindig bizsergett a bőre a fiú érintésétől. Bárcsak mégegyszer megérintené, örült, hogy a fiú nem viszolygott a hajától. 

Perselus mindig is tudta, hogy zsíros a haja, de mit tehetett volna? A még több hajmosástól még zsírosabb lett volna, de eleve a problémát nem a teste működése okozta, de annál inkább a sűrű bájitalfőzés. Az üstökből felszálló gőzben lévő anyagok okozták az efféle reakciót, mikor feléjük hajolt, hogy megszagolja őket. 

Úgy döntött nem tetteti tovább az alvót, így tehát kinyitotta a szemét, és tényleg a sejtett személyt találta maga előtt. A fiú csillogó szemmel nézett rá és amint meglátta, hogy felébredt rámosolygott. Ő örömtelien visszamosolygott rá, majd Harry megszólalt:

-Jó reggelt hétalvó!

-Jó reggelt! -válaszolt. -Nem kell megvárnod, hogy felkelljek.

-De nem tudom, mit kéne csinálnom, új vagyok még itt. -színlelt ügyesen a fiú.

-Amondó vagyok menjünk le a Nagyterembe reggelizni, csak előtte öltözz át a lezser öltözékedből. -mondta Harrynek gunyorosan.

<Harry szemszöge>

-Lezser öltözék?! Ez a pizsamám te idióta! -mondta felháborodva. -Amúgy is nem én vagyok szürke hálóingben. -majd vádlóan rámutatott az iskolai évei alatt is ismert, az itt még vékonyabb alkatú Perselus Piton ruhájára.

-Jól van na nyughass már! Hadd kelljek fel! -mondta nyugtatóan.

-Ne nyugtatgassál itt engem, eleve te kezdted a kritizálásomat! -mondta a fiú sértődötten, miközben látszott szemében a visszatartott düh.

-Nem én simogatom mások haját, mikor alszanak. -szólalt meg Piton, utána a szájához kapott, ahogy észrevette, hogy fecsegett.

-Mi?! Te ébren voltál?! -kiáltott fel Harry meglepett arccal, majd szégyellősen és egyben dühösen elrohant az ágyához, sietve ledobta a pizsamáját, majd felöltözött a napra és ezután mérgesen becsapta az ajtót, miközben gyorsan kirobogott a szobából.

Piton mosolygó arccal tekintett utána. Aranyosnak találta Harry hirtelen szegyellős viselkedését, amint megemlítette mit csinált, amíg azt hitte aludt.

Harry miután kiment a szobából dühösen lement a Nagyterembe és leült a Mardekár asztalához. Erőszakosan öntött magának töklevet, majdnem ki is borította dühös mozdulatai miatt. Utána elvett egy virslit rántottával és babbal, majd vett magának még egy pudingot desszertnek. Pár perc múlva megérkezett Piton is, aki szórakozottan ült le Harry mellé.

-Tűnj el innen! -mondta a fiú dühösen. -Most!

-Miért haragszol rám ennyire? -kérdezte Piton komolyan.

-Megsértettél. -mondta Harry könnyeivel küszködve.

-Mivel? Azzal, hogy elmondtam az igazat? -kérdezett vissza értetlenkedve. 

-Most mennem kell. -mondta Harry és már fel is állt és kisietett a teremből. Ezután Piton vett egy nagy adag ételt egy tányérra és egy üres tányért majd utánaindult Harrynek. A fiút kint találta meg egy fa tövében gubbasztva, ahol nem volt senki sem a környéken és fejét behúzta a térdein nyugtatott karjai közé. Perselus csak válla mozgásából tudta megállapítani, hogy sír. Körülbelül két percig voltak így némán, Harry tudott Piton jelenlétéről, mégsem foglalkozott vele. Mivel a fiú egyre erőteljesebben zokogott a másik úgy döntött, hogy ezt nem képes tovább tűrni. Leguggolt a fiú elé, majd remegő vállára tette a kezét.

-Sajnálom, akármit is tettem, csak ne sírj! -mondta szomorkás arccal Harrynek. -Hé nézz rám -biztatta. Ezután megbánta, hogy ezt kérte, amint a fiú felnézett rá összeszorult Perselus szíve. Könnyektől csíkozott arca feldagadt és kipirosodott a sírástól. -Figyelj... én nem akartalak megbántani.

-Tudom, csak ilyen vagy. -szólalt meg most először a fiú. -Kínosnak érzem a reggel történteket.

-Kínosnak? Nem gondolod, hogy a korunk félék folyton azzal vannak elfoglalva, hogy mi kínos mi nem? 

-Azt mondod, hogy tegyem azt, ami engem boldoggá tesz? -kérdezte reménykedve.

-Te mondtad nem én, de lényegében igen. Na pattanj fel és reggelizzünk meg!

Ennek hatására Harry felbátorodott és egy környéken lévő fatörzsre leültek Perselusszal. Piton kezében volt a tányér megrakva minden jóval. Harry el-el lopkodott egy-egy gyümölcsöt a tányérról.

-Hé legalább egy áfonyát hagyjál! Te itt hízol, mikor én pakoltam a kaját, ilyet! -mondta tettetett felháborodással.

-Bocsi. 

-Nincs miért. Hoztam neked is tányért. -majd odaadta az említett tárgyat. Ezután elosztotta az ételet a két tányérban, majd azt mondta:

-Válassz!

-Akkor kérem a tiédet!

-Most komolyan?! Ne fárassz már Harry!

-Akkor is azt kérem!

-Akkor vedd el! -mondta félmosollyal az arcán Perselus, majd Harry boldogan futott utána. A rövid kergetőzés után megették a reggelijüket és épp mentek volna be, hogy le ne késsék a dupla bájitaltant, mikor megjelent James Potter és barátai. Azonnal odamentek Pitonhoz, aki rögtön meg is szólította őket:

-Mit akarsz Potter? -kérdezte, mire hirtelen megszokásból Harry is odakapta rá a fejét, mikor idáig Siriusszal nézett farkasszemet. 

-Csak próbáljuk Harryt megmenteni a rossz társaságtól Pipogyusz. Lehet Mardekáros, de ő legalább nem olyan szánalmas, mint te. -szóltak be neki. -Gyere Harry rossz emberrel barátkozol!

-NEM! -kiabálta.

-Tessék? -kérdezte Sirius hamis érdeklődéssel.

-Azt mondtam, hogy nem megyek. És szerintem jobb, ha békén hagyjátok Perselust.

A tekergők pálcát rántottak, majd rögtön Harry és Perselus is.

-Mit akarsz tenni Pipogyusz? -kérdezte harciasan James. Perselus dühösen nézett vissza rá.

-Gyere menjünk. -hajolt közel a füléhez Harry. Majd eltették a pálcájukat és Piton megszólalt:

-Semmit. Hagyjatok békén! -majd mindketten elsétáltak, a tekergőket pedig úgy meglepték, hogy eszükbe sem jutott bármit is tenni ellene. Miután, mögéjük kerültek gyorsan elsiettek bájitaltanra. Kicsit késve érkeztek, de Lumpsluck professzort nem zavarta Harry késése, de Pitoné igen.

-Fáradjatok csak bentebb. Piton miért késett?

-James Potter megállított minket tanár úr.

-Tényleg így van, hogy is hívják magát?

-Harry P...Day. -javította ki gyorsan magát a fiú-

-Harry így történt, ahogy a társa mondja.

-Igen tanár úr.

-Üljenek le és vegyék elő a felszerelésüket!

Ezután a nap hátralevő része gyorsan telt és Harry jókat beszélgetett Pitonnal, egyre jobban kezdte emberileg is megkedvelni őt.  A tanítási órák után még tanultak másnapra, majd játszottak egy kis varázslósakkot, amiben Perselus mindig megverte Harryt akárhogy is próbálkozott. 

Később jó éjszakát kívántak egymásnak és lefeküdtek aludni.

 Harry még ébren volt és a plafont bámulva mosollyal az arcán hallgatta Perselus egyenletes szuszogását, aminek hatására később ő is elaludt.