~Yoonji szemszöge~

"-Min Yoonji! Elfogadja az itt megjelent Park Jimint hites férjéül jóban, rosszba, egészségben betegségben, míg a halál el nem választ? - tette fel a mindent megpecsételő kérdést a pap.
-Igen. - válaszoltam.
-Park Jimin. Elfogadja az itt megjelent Min Yoonjit.... - nem tudta befejezni, mert Chim közbevágot.
-Igen!
-Megcsókolhatja a menyasszonyt.
Nem sokáig tétlenkedett. Ajkait finoman az enyémre tapasztotta, míg a vendégek fütyültek és tapsoltak."

"-Jimin.. - megremegett a hangom, de próbáltam tartani magam.
-Igen? - kérdezte aggódva.
-Nem is tudom, hogy kezdjek hozzá... Én..Öhm.. Terhes vagyok.
-Hogy mi vagy?!
-Terhes vagyok.
-Hogy mi vagy?!
-Terhes vagyok.
-Hogy mi vagy?!
-Beakadt a lemez? Terhes vagyok. Állapotos, várandós, áldott állapotú, viselős, hogy mondjam, hogy fel tudd fogni?
-Annyira boldog vagyok! - szorosan magához ölelt. Éreztem, ahogy könnyei végigfolynak vállamon, amitől az enyéim is útnak indultak."

"-Bazdmeg Jimin elfolyt a magzatvíz! - kiabáltam a falnak támaszkodva.
-Nem csak bepisiltél, mert nem értél ki időbe? - kérdezte reménykedve. Ne is álmondj róla...
-Csak meg tudom különböztetni, az isten áldjon már meg! Hívd a mentőket vagy vigyél be a kórházba!
A 20 perces utat kevesebb, mint 10 perc alatt tettük meg. Halál félelmem volt mind a sebesség, mind a fájdalom miatt. Mi lenne ha ikrek lennének? Bele gondolni is fáj, de lehet hogy csak a pici akar ennyire kibújni."

"-Jimin! Most etettem meg, ne dobáld, mert kijön belőle. - figyelmeztettem, miközben az altatáshoz készítettem elő a kellékeket.
-Dehogy fog. Erős gyomra van. - dobálta tovább a babánkat. Egyszercsak egy "Blö" hangot hallottam majd Chim nyivákolását.
-Nemár. Ez egy Gucci pulóver volt.
-Mondtam, hogy ne dobáld ebéd után.
-Yoonjii~ csinálj valamiiiit~. - hisztizett. Komolyan, mintha két gyerekem lenne."

-Felkelted aput JiHo? - kérdeztem megsimogatva kisfiam pufók arcát.
Szó nélkül bevonult kispárnáját szorongatva.
Már kész voltam a reggelivel, mikor feltűnt a túl nagy csend.
Gondolhattam volna; Jimin alszik, a kicsi meg a takaróba bugyolálva nézi a mesét.

-Jimin! Jimin! - rázogattam gyengéden, de nem reagált. - Kelj már fel te lusta dög! - csaptam egyet a mesztelen hátára.
-Ne báts asszony! - nyöszörgött.
-Megbeszéltük, hogy Yoongiékhoz megyünk ebédre. Ott lesznek a többiek is. Így is hagytalak tovább aludni, szóval mostmár keljél.
-Ne legyél már ennyire feszült. - visszaakartam szólni, de berántott maga mellé, nem engedve, hogy elmozduljak. - Gyere JiHo szeretgessük meg anyát.
Neki se kellett több, közénk mászott, és élvezte a családi ölelést.

-Sua! - kiabált kisfiam nagybátyjának, mikor átléptük a küszöböt.
Levettem róla kiscipőjét, és a farmelkabátját.  Bár nincs hideg, de nem kellene megfáznia.
Mikor beléptem a nappaliba, már mindenki ott volt.
Yoongi, Jungkook, Jin, Namjoon és a kislányuk JiSeok.

Nem maradhatott ki természetesen Tae és Hoseok se, akik egyből leültek játszani a kicsikkel.
Üdvözöltük egymást, majd leültünk ebédelni.
-Be szerentnénk jelenteni valamit. - állt fel egyszerre bátyám és párja. Sejtettem, hogy mi lesz a mondanivalójuk, már régóta tervezik. - Nos.. khm... Szóval... Szeretnénk örökbefogadni egy gyereket na. - nyögte ki nagy nehezen Kook, és összekulcsolta kezüket.
Természetesen gratuláltunk, és támogattuk őket. A mi kisfiunk és Jinék lánya is imádja őket, biztosan jó szülők lesznek. Semmi kétségem nincs effelől.

Sokat nevettünk, és egy boldog családként töltöttük el a napot. Egy jó nagy családként. Egy nagyon nagy családként. Egy -még- 10 tagú családként. Család... furcsa ezt így kijelenteni. Mindig is magányos típus voltam, erre most... nekem is nehéz felfogni.

Bár sok nehézségeken mentünk át, végül mindig jól sült el a dolog. Amennyire szerencsétlen és elbaszott voltam, olyan szinten érzem magam a világ legszerencsésebb emberének, habár a második jelző meg mindig igaz. Van egy férjem, aki lusta, de mégis szeretetteljes... egy édes kisfiam, akinél jobbat sosem kívánhatnék, a kis bandánkról nem is beszélve. Ha tehetném, örökké így maradnék, megállítanám az időt. Ebben a csodás pillanatban... MOST!

Kár, hogy ez nem lehetséges, de azért így is boldog vagyok.

Nos, hello!
Tisztában vagyok vele, hogy sokat (nagyon-nagyon-nagyon sokat) várattalak titeket ezzel a résszel, de csak összehoztam.
Nagyon gagyi lett, de egyszerűen nem mennek nekem ezek a boldog izék.. ><
Azért remélem tetszett.