~Yoonji szemszöge~

Nem volt könnyű az utóbbi pár év. Nagyon sokszor voltam úgy, hogy csapot-papot itthagyok és az első géppel visszamegyek, de mégse tettem. Mindent félbe hagytam, -a kapcsolatom is- ezt szerettem volna befejezni. Megbántam, hogy otthagytam őt, de valahogy mégse. Nem tudtam volna mit kezdeni az életemmel, nem élősködhettem volna se Yoongi, se Jimin nyakát. Muszáj volt talpra állnom. Az egyetemet sikeresen elvégeztem, és saját vállalkozásba kezdtünk. Idő közben Jae eljegyezte a lakótársunkkat, és a összejött a baba is. Az esküvő csak tavaly volt, de nem is a sorrend a lényeg. Imádnivaló egy Baby, annyi szent. Sok időt töltök vele, mással nem is tudnék segíteni, csak azzal, hogy vigyázok rá. Pénzre nekik sincs szükségük. Jobban megy az üzlet, mint gondoltuk, nem panaszkodhatunk a bevételről.
Jó hírünk van, de azért meglepett, hogy a BigHit elfogadta a felajánlásunk és elhozta a BTS-t. Nem haragszok az öregre, elvégre ha bevesz, nem lennék ott, ahol most vagyok.
Kiegyensúlyozottnak érzem magam, már csak egy valamire, vagyis inkább valakire van szükségem.

-Suga! Mond, feltűt már mennyire hasonlít az arcod, az igazgatónőjére? - kérdezte bátyámat a riporter.
-Mert ikrek vagyunk. - lökte oda egyszerűen, mire a nő teljesen kihűlt. Valószínűleg 1000+1 kérdést tett volna fel a témához, de szorította az idő, így továb lépett.
-Igazgatőnő! Van párja? Mit szól hozzá, hogy ennyi férfivel dolgozik együtt, és nagyon sokan rajonganak érte?
-Inkább hívjon Yoonjinak, az igazgatónő túl fölényesen hangzik. - kuncogtam, mire a riporter, és az operatőrök is elmosolyodtak. Tény, sokat változtam. - Biztos, hogy nem zavarja. Tudatni fogom vele, hogy nincs más rajta kívül.
-Jimin! Elmondanád nekünk a lány ideálod?
-A morcos, mocskos szájú, idegesítően fölényeskedő, halálosan féltékeny lányok, akik úgy füstölnek, mint a gyárkémény, és ott hagynak magadra a picsába. - motyogta, mitől kiszélesedett a mosolyom. Halkan mondta, de én tisztán hallottam. Visszakérdeztek, hogy mit mondott. - A különleges lányok tetszenek.
-Köszönjük szépen az interjút. Én Cho Mi vagyok, ők pedig a BTS, és Min Yoonji. Köszönjük, hogy minket választottak. A viszont látásra.

Mikor leállították a felvételt a fiúkkal átvonoltunk a stúdióba. Egyből a felszerelésnek estek és mintha kényszere lenne, végigtaperoltak mindent.
-Nos, ez az én kis birodalmam. Itt tengetem mindennapjaim. Tetszik? - kérdeztem, mire egységesen bólogatni kezdtek, kivéve egy személyt.
-Érezzétek otthon magatokat, csak a mappámba ne kutakodjatok. Most, ha megbocsájtanátok...Jimin beszélhetnénk? - meg se vártam válaszát csuklójánál fogva húztam magammal az irodáig. Kulcsra zártam mögöttünk az ajtót.

-Szerintem nincs miről beszélnünk. - mondta elhaló hangon, lehajtott fejjel.
-Szerintem meg de. - odasétáltam hozzá és felemeltem az állát. Még így is fel kellett néznem rá, hogy magassarkúba voltam. - Nem változtál semmit.
-Te viszont nagyon is... Mit akarsz? Ott hagytál magamra és.. - nem hagytam, hogy befejezze, elhallgattattam egy csókkal. Nem kérette magát, szinte azonnal viszonozta. Gyengéden mozgattuk párnácskáink, még így, évekkel később is tökéletes a szinkron.
-Úgy hiányoztál... - suttogta, majd ismét összeforrtunk.
Elválás után a kanapéra telepedtünk, és végig fogtam a kezét. Muszáj volt fizikai kontaktusban lennem vele. Annyi ideje nem láttam, nem beszéltünk, és szerettem volna ezt behozni, bár tudom, hogy ez nem lehetséges.

-Figyelj Jimin...Sajnálok mindent, amivel megbántottalak, vagy fájdalmat okoztam. Egy idióta kislány voltam meggondolatlan dolgokkal és mérhetetlen szeretethiánnyal. Tényleg nagyon sajnálok mindent. Megváltoztam, és képes vagyok megfelelni az igényeidnek.
-Tényleg megváltoztál...régen nagyon nehezen nyögted volna ezt ki... Te is tudod, hogy nem tudok haragudni rád, bármit is teszel. Nagyon szerettelek...és foglak is. Más nem mondaná ezt, de én egy idióta vagyok, szóval fátylat a múltra. Ami az igényeimet illeti...elég, ha mellettem vagy.- mosolyodott el szélesen és szorosan magához ölelt.
-Annyira hiányoztál... - bújtam mellkasába, elrejtve ezzel könnyeimet, amik idő közben utat törtek maguknak. Annyira megkönnyebbültem, hogy nem tudtam visszafogni az érzelmeim.
-Te is nekem...Kérlek ne sírj Yoonji. - simogatta óvatosan hátamat, mintha csak délibáb lennék, aki egy pillanat alatt eltűnhet.
-Sa-sajnálom.
-Ne sajnáld. - állam alá nyúlt és tekintetét enyémbe fúrta. -Szeretlek. - hajolt ajkaimra és gyengéd csókban részesített. Jólesően felsóhajtottam, és ölébe helyezkedtem el.
-Nem lenne kényelmesebb ezt otthon? Vagyis nálad? - kérdezte a csókot megszakítva.
-Jae és a felesége házában lakom.
-Mi? - csak ennyit tudott kinyögni.
-Kiterjesztjük a céget Koreára, amit én fogok vezetni. Nem akartam még elmondani, de nem akarok veszekedést. Hazaköltozök. Ez teljesen független a kapcsolatunktól, ha nem bocsájtottál volna meg is ez történt volna. Szóval menjünk inkább a hotelbe, ahol megszálltatok.

Nem volt ellenvetése az ötletem ellen, így miután elbúcsúztunk a többiektől elindultunk a szállásra.

Egy csodás éjszakát töltöttük együtt.