~Jimin szemszöge~

5 év...
Ennyi idő telt el, mióta elment...
Ennyi idő telt el, mióta utoljára láttam...

Hihetetlenül hiányzott. Egyszerűen őrjítő volt a tudat, hogy nem tartozunk össze. Hiába is próbáltam keresni, számot váltott, és a közösségi oldalakról is törölte magát.
Végül felkereste bátyját, és csak vele tartotta a kapcsolatot. Minden nap beszéltek, de én egyetlen információt se kaptam.

Egyre híresebbek lettünk, de nem tudtam örülni. Valahogy...nélküle nem tudom élvezni még az idol létet se. A legrosszabb, hogy minden miattam van. Egyszerűen elbasztam.

~~~

Az ügynökség elintézte nekünk, hogy egy amerikai kiadónál felvehessünk egy lemezt. Mindannyian nagyon izgatottak voltunk. Bevallom, az, hogy egy országban leszünk, egy kis reményt csöpögtetett belém. Mennyi az esélye, hogy összefutunk? 0,0001%, azt hiszem, de a remény hal meg utoljára.

Sokat készülődtünk, hogy a legjobb formánkat hozzuk, elvégre Amerikában vagyunk. Nem járathatjuk le magunkat.
Najó... lehet, hogy az öltöny kicsit túlzás. Mostmár mindegy, elindultunk. Próbáltam levezetni a feszültséget egy kis zene hallgatással, kevesebb sikerrel.

Szívem kishíján kiugrott, mikor az autó leparkolt. Pulzusom, és légzésem meghaladta az átlagot, és kezdtem még jobban aggódni.
A recepción bemutatkoztunk, és eligazítottak minket. Egymás után haladtunk a szűk folyosón, mikor megütötte fülem egy ismerős hang. "Figyelj Baby, nem szabad erről tudnia apádnak, mert nekem annyi. A lelkemre kötötte, hogy nem vehetek neked butaságokat. Ha kérdezi, honnan van, csak mod, hogy találtuk az út szélén. Világos?"
Azt hittem, csak a képzeletem játszik velem, de a többiek is megtorpantak. Én hátul álltam, így nem láttam semmit, de ellökve Hoseokot már nem takarta semmi látásom.

Ott átt ő, mellette egy pici fiúval, aki egy játékautót szorongatott a kezében. Jobban összetörtem, mint mikor elment. Új életet kezdett. Gyereke van, és valószínűleg szerető férje is. Külsőleg is teljesen más lett. Az rövid haja, most hullámosan omlott mellkasa alá. A vékony testet, egy igazán jó idomokkal megálldott válltotta fel. Az örökké morcos arcán, egy igazán őszinte mosoly terült, amelyet a fiatal fiúcskának intézett.

-Yoonji.. - hallottam meg Yoongi elhaló hangját, de a lány is felfigyelt rá. Egy csöpp meglepődöttséget sem véltem felfedezni arcán. Kézen fogta a kis törpét, és hozzánk sétáltak.
-Hiányoztál. - megölelte bátyját, szorosan hozzábújva, aki viszonozta azt. A meghitt pillanatot, szintén az egyetlen nőnemű törte meg, aki a környezetünkben tartózkodott.
-Gyere Baby, mutatkozz be a Hyungoknak.
-Park Jae Mi vagyok, Noona Oppája. - Yoonji elnevette magát, és megpuszilta az arcát.
-Ő a bátyám, a többiek pedig a barátaim. - mutatott be minket is, de tekintete elidőzött rajtam.
Szerettem volna szorosan magamhoz ölelni, és sohatöbbé nem ereszteni. Addig csókolni, míg levegőt se kapunk. Szép halál lenne.

-Van egy gyereked Noona? - tette fel Jungkook a kérdést, ami mindannyiunkat érdekelt.
-Ő Jae kisfia. Az én kis Babym. Majd mindent elmesélek, lesz rá időnk. Egyébként jó, hogy így kiöltöztetek, gondolom nem szóltak az interjúról. - értetlenül néztünk rá. - Ne aggódjatok, veletek tartok én is, csak még át kell öltöznöm. Menjetek végig a folyosón, az utolsó ajtó balra a főnök irodája. Már vár titeket.
Kacsintott, majd kézen fogta a csöppséget és elmentek. Megnyugodtam, hogy nem szült senki másnak, de nem zárja ki azt, hogy van valakije. Kissé shockos állapotba mentünk el az "Igazgató" felirattal ellátott tábláiga, majd bekopogtunk. Amikor beléptünk ismét egy meglepő dolog fogadott. Az a suhanc Jae gitározott nagy beleéléssel, majd mikor észrevett abbahagyta.

-Ohh hello BTS. Üdv a kiadónál. Az egyik igazgató vagyok, Park Jae Hyung, de valaki már biztos ismer. - itt jelentőségteljesen rám nézett, és elvigyorodott. Késztetést éreztem, hogy bemossak neki, mint pár évvel ezelőtt, de nem tehettem.
-Te vagy a góré? - vetette oda Yoongi.
-Nem egészen. - leült a bőrfotelba és intett, hogy foglaljunk helyet a kanapén, amit meg is tettünk. - Yoonjival együtt jöttem Amerikába. Fontos volt, és még most is az, így nem akartam egyedül hagyni. Az egyetem alatt hárman laktunk egy albérletben. Beleszerettem a lakótársunkban, és született egy csodás kisfiunk, szóval nem kell aggódni, nem volt, és nem is lesz köztünk semmi. - itt ismét rám szegezte tekintetét
-A lényegre térnél? - ez az! Suga se szimpatizál vele.
-Folytatnám, ha nem szólnál bele. Tényleg látszik, hogy ikrek vagytok, ő se hagyja befejezni a mondandóm. Na, de folytatom. A lakást fizetni kellett, így munkát vállaltunk egy kiadónál. Nagyon megszerettük, így mikor lediplomáztunk, ketten megalapítottuk a Dream Palace-t. Olyan tehetséges előadókkal foglalkozunk, akiket más kiadók visszautasítottak, vagy nincs merszük próbálkozni, és segítünk a karrierjük belendítésében. Yoonji nagyon tud hatni az emberekre, az összes dolgozó, és zenész rajong érte. A kiadónk egyre híresebb, és meglepő, hogy elfogadtátok az ajánlatunk.
-Koreában nagy híretek van. Sokan már nem is jelentkeznek az otthoni ügynökségekhez, inkább megtanulják a nyelvet és kiutaznak. Kíváncsiak voltunk mi vonza ennyire a fiatalokat. - kezdett bele a társalgálsba, mostani nevén Rap Monster.
-Lehet, hogy a csinos és nem mellesleg szingli igazgató. - húzogatta a szemöldökét, amit legszívesebben letéptem volna egy köteg ragasztó szalaggal.
-Jól kikupálódott, az biztos. - mondta Suga is.
-Mindenesetre indulnotok kellene, az interjú hamarosan elkezdődik. A szemben lévő helységbe már várnak titeket.

Elköszöntünk, és átvonoltunk. Nagy volt a hangzavar, így nem kopogtunk.
A szám tátva maradt, majd elmosolyodtam a látványra. A számomra legfontosabb személy ott állt, gyönyörűbben, mint valaha és a megfelő kamera beállítást próbálta kiviteleztetni. Bátyját is meglepte a nagy változás, mert szemei kidülledtek, mint nekem, amikor annó belépett az osztályterembe.

Hihetetlen...újra és újra szerelembe esek.

Na, hát hello mindenki! 😊
Úgy néz ki, hogy 30 részes lesz a történet, azaz lassan vége.
Vannak ötleteim egy újhoz, szóval akit érdekel az jelezzen.😅
Egyébként nem azért csinálom, hogy sok nézettségem legyen, de köszönöm szépen a 2K-t és a majdnem 400⭐-ot.
Köszönöm, hogy olvasol, és remélem tetszett ez a rész is.😊💕