~Yoonji szemszöge~

Most mi az halált csináljak? A szerelmem elhagyott, a legjobb barátom pedig szerelmet vallott. Teljesen összezavarodtam.
-Figyelj Yoonji. Tiszteletben tartom az érzéseid, és a jelenlegi helyzeted is. Nem akartam ezt a nyakadba varrni, most meg főleg nem. Az idegesség, és a mérhetetlen féltékenység miatt csúszott ki. Nem kell válaszolni, tudom, hogy mit érzel. Tisztában vagyok azzal, hogy Jimint szereted. Csak...kérlek ne kerülj emiatt.
-A-annyira sajnálom. Most...elmennél? - néztem rá, a sírástól könnyes, feldagadt szemekkel. Egy szó nélkül elment. Magamra hagyva a gondolataimmal, amik szinte felemésztettek.

Vitatkoznak azon, melyik a rosszabb. Ha szeretsz, de nincs viszonozva, vagy ha téged szeretnek, de te az illető iránt nem így érzel. Az a legszörnyűbb, ha ez a két érzés egyszerre talál meg. Kérdések hada cikázott a fejemben. Miért nem volnam elég jó neki, ha másnak igen? Miért nem halgatott meg, és beszéltük meg? Ő mondta még annó, hogy beszéljük meg a problémákat erre...
Rendbe kell tennem a gondolataim.

~~~

A dorm ajtaja előtt álltam, erőt véve magamon bekopogtam. Hallottam a jól ismert hangokat, majd lépéseket bentről. Kinyílt az ajtó, és szerencsémre bátyám nyitott ajtót.
-Mi történt? - mért végig elidőzve vörös, puffadt szemeimen. Nem szóltam semmit, csak a nyakába borultam. Érezte, hogy szükségem van a támogatására. Mennyaszony pózba kapott, én erőtlenül bújtam hozzá, könnyeim pedig ismét útnak eredtek. Lábával berugta az ajtót, majd beindult. Nem voltam még náluk, így a pontos úticélt nem tudtam. Elhagytuk a nappalit, vele együtt pár kíváncsi tekintetet is. Egy vékony folyosón haladtunk tovább.
-Héj Hyung! - lépett ki Jimin az egyik szobából, de amint meglátott elcsendesedett, ahogy én is. Nem akartam, hogy gyengének lásson, de nem tudtam mit tenni. - Mi történt? - rohant oda megtörve az eddigi csendet.
-Ne merj közelebb jönni! - sziszegte olyan hangon, amitől még én is megrémültem. Soha nem láttam még ilyennek.
Berontott velem a szobába, becsapva az ajtót és az ágyra helyezett.

-Jimin miatt van? - kérdezte lágyan, simogatva a hajam.
-Is. - próbáltam összeszedni magam. - Van egy fiú...mellettem volt, amíg ő nem nem törődött velem...szerelmet vallott, miután Jimin szakított...Yoongi én nem akarom őt is elveszíteni, de... - nem tudtam befejezni, kitört belőlem minden.
-Cssss...Nyugodj meg.

~Jimin szemszöge~

Rettentően aggódtam. Nem tudtam semmit, csak azt, hogy Suga ideges, Yoonji pedig összekucorodva fekszik az ölébe. Nem tudtam megülni a seggemen, a többieket kérdezgettem, nem-e tudnak valamit. A sokadik elutasítás után a kanapén helyezkedtem el, felhúzott térdekkel.

Már eltelt jó pár óra, mikor az ajtó halk nyitódását, majd csukódását hallottam. Azonnal felpattantam és Yoongi elé rohantam. A srácok is odasiettek, ők is aggódtak.
-Remélem örülsz. - intézte nekem szavait, amire mindannyian értetlen pillantásokkal reagáltunk.
-Nem értelek.
-Azt akartad, hogy ne zavarjon a munkában, igaz? - bólintottam. - Nem kell aggódni, nem fog. Viszont...jobb lesz, ha te is hagyod őt.
-Hát de ha befutunk... - nem hagyta, hogy befejezzem.
-Nem félsz, hogy míg te a karriered csiszolgatod, valaki a helyedbe lép? Összeomlott Jimin, és van, aki már megkezdte törött szivecskéje ragasztgatását.
Mi? Én...én nem ezt akartam. Azt hittem, hogy olyasmit mond "Nem tudja mit vesztett a köcsögje, de majd én megmutatom neki." vagy hasonló...nem gondoltam volna, hogy ilyen szinten megviseli...
Ezt határozottan elbasztam.
-Ki az? Megölöm! Yoonji hozzám tartozik! Olyan sokáig küzdöttem érte!
-Oppa...- ott állt pár méterre tőlem élletem szerelme. Annyira törékenynek nézett ki. Késztetést éreztem, hogy megöleljem, de amint kimondta a következő mondatokat, ez az érzés elmúlt. - Szóltam Jae-nek, hogy jöjjön értem. Megfogadom a tanácsod, és beszélek vele a mairól. Köszönöm a segítséget, és elnézést a zavarásért.
Üveges szemekkel füzte össze tekintetünk, amit nem tudtam mire vélni. Formálisan meghajolt mindenki előtt, bátyját pedig megölelte, majd elment.

Lehet, hogy nem csak a lakásból, de az életemből is most távozott.

Annyeong!😆
Remélem ez is elnyerte a tetszésetek.😊
Az igazat megvallva, eléggé ihlethiányban szenvedek.
A barátaimmal elkezdtük egy másik ficit, és az agyam valahogy arra összpontosít, de azért próbálkozok.😅😕