~Yoonji szemszöge~

-A szerződés itt van, írjátok alá. - adta át a papírokat Namjoonnak.
-Yoonji nélkül nem fogunk. - nézett rá Jimin a fiúkra, akik csak lehajtott fejjel álltak. Persze, nem fogják feladni az álmaikat értem.
-Nyugi Mochi, nem várom el, hogy miattam elutasítsátok. Írjátok alá nyugodtan, nem fogok emiatt haragudni vagy ilyesmi. - mosolyogtam biztatóan.
Hezitáltak kicsit, de mindannyian aláírták.
Ennyire jó színész lennék?

~~~

Lassan jönnek az évvégi vizsgák, én pedig minden időmet a könyvtárban töltöm. Nem is tudnék mást csinálni, mindenki elfoglalt. Sokat kimaradnak az iskolából, és otthon se találkozuk velük, mert beköltöztek a kollégiumba.
Támogatom őket természetesen, de azért jól esne legalább egy telefonhívás. Jiminnel is már egy hete nem beszéltünk. Aggódok miatta/ miattuk, de nem akarom őket zavarni. Őszintén...rettentő magányos vagyok...

Szokásos délutáni tevékenységemből tartottam haza, már besötétedett. Igaz, hogy elég rossz környéken élek, -igen, mostmár csak én- de ahhoz képest elég nyugodt a ma este. Vagyis addig azt hittem, míg fájdalmas nyögéseket és szitkozódást nem hallottam az egyik kisutcából. Kíváncsi énem előjött, így bekukkantottam.

Egy feltehetőleg tini fiút rugdostak..kit látnak szemeim? Ők már egyszer belémkötöttek. Gonosz vigyor húzódott az arcomra és a hátuk mögé osontam. Megpöcögtettem a középső vállát, aki erre megugrott. Rám emelte tekintetét, amiből tisztán kivehető volt a felismerés.
-Ennyire mély benyomást tettem? - kuncogtam fel, ami miatt a többiek, köztük a földön fekvő figyelmét is kivívtam.
-Maga az ördög! Én mondom ez az ördög! - hátrálni kezdtek, majd elfutottak. Milyen kis beszariak.

Miután kinevettem magam, az öszekucorodott fiú mellé guggoltam.
-Jól vagy? Mondjuk hülye kérdés. Most vertek el, hogy lennél már jól.
-Köszönöm, hogy segítettél. - felállt és meghajolt.
-Nem kell ennyire udvariasnak lenned. - legyintettem. - Min Yoonji vagyok, és te?

-Park Jae Hyung. Most költöztem ide a nagymamámhoz. - mosolygott aranyosan. Eskü, ha nem lenne ilyen magas, azt hinném általános iskolás. Olyan gyermekies arca van.
-A környéken laksz? Mehetünk együtt.
-Az jó lenne. Nem túl jól tájékozódok. - nevetett fel kínosan, közben pedig elindultunk.
-Nagyon kellemes hangod van, énekelsz ugye?
-Wao, ennyiből rájöttél? Jó érzéked van ehhez.
-Mégse elég.
-Ezt hogy érted?
Ezzel kezdődött minden. Elmeséltem neki mindent. Az első dalom, a meghallgatást, vele együtt a visszautasítást és a mostani helyzetem. Egy idegennek, akit 20 perce se ismerek. Vicces, de úgy éreztem, benne megbízhatok. Mindig rossz döntéseket hozok, remélem most nem ez történt..

-Itt lakom. - állt meg az épület előtt, ahol én is élek.
-Egy társasházban élünk, micsoda véletlen. Akkor te vagy Iseul néni unokája? Mindig mesél, hogy milyen helyes, meg tehetséges. Nem hazudott. - sikerült zavarba hoznom szegény fiút, pedig csak igazat mondtam. Mondjuk nekem Jimin a legeslegebb, de attól még ez a fiú ugyanolyan aranyos marad.
-Kö-Köszönöm.
-Ugyan mit köszönsz? - megcsörrent a telefonom, a kijelzőn pedig a "LaposSeggűSugiBaba♡" szerepelt.
-A barátod hív? - kérdezte félénken.
-Jó is lenne, ha ő hívna, de csak a tesóm. Ezt most fel kell vennem, de ha gondolod holnap összefuthatunk. - besiettem a házba és fogadtam a hívást.

~Csá hugi. Mi a helyzet?
~Ezt én is kérdezhetném. Már vagy egy hete nem adtatok életjelet.
~Elfoglaltak vagyunk. Jimin még most is a koreográfus Noonával gyakorol. - ne Yoonji, nyugi. Csak gyakorol, nem szabad féltékenykedni. Na de akkor rám miért nincs egy SMS-nyi ideje?
~Minden oké vele? - kérdeztem erőtlen hangon. Miért kerülget a sírás? Miért nem tőle kérdezhetem meg? Nem vagyok neki elég fontos? Ha Yoongi fel tud hívni, ő miért nem?
~Aham. Nagyon be van zsongva. Le se lehet lőni.
~Értem...
~Figyelj, most mennem kell. Majd beszélünk. Hali.
Meg se várta amit mondok, csak kinyomott.
Ennyire elhanyagolható vagyok? Hogy a barátom se keres? Én is hívhatnám, de azt mondta, majd ő fog, ha lesz ideje...

Pittyeget a telefonom, amire rávetődtem. Reménykedtem, hogy Jimin írt. Sajnos tévednem kellett.

Park Jae Hyung ismerősnek jelölt.

Visszaigazoltam, és egyből kaptam az üzenetet.

》Szia! Mégegyszer köszönöm a segítséget.
》Ugyan már Jae, nincs mit megköszönni.
》De! Igenis van, és szeretném meghálálni. Akkor holnap összefuthatnánk..?
》Találkozzunk a ház előtt 11-kor oké? Most megyek. Jóéjszakát.
》 Tökéletes. Szép álmokat.

Mióta a srácok ilyen elfoglaltak, nincs társaságom. Ez a fiú pedig jó fej, a párkapcsolat nem tiltja a barátkozást, szóvak ez nem számít megcsalásnak.

Azért jobban esne, ha a hétvégem Jiminnel tölthetném, de hát ez nem lehetséges...

Hello!😆
Itt is lennék a következővel. Remélem tetszett.😅
Ismeritek a Day6-et? Nagyon tegetségesek, mégis kevesen ismerik. Ezért gondoltam kicsit népszerűsítem őket ezzel a szerepválasztással.😑😀