19.Rész
~Yoonji szemszöge~
A világ legédesebb látványára keltem. Jimin kisimult arccal, szuszogva ölelt. Megmozdultam, mire mégközelebb volt magához.
-Jóreggelt. - nyöszörögte, és puszit nyomott hajzuhatagomba.
-Neked is. - szóltam reggeli, rekedt hangomon. - Kelni kellene.
-Neeeeeem. - kezdett hisztizni, amit alap esetbe az idegeimre menne, de ha ő csinálja nem igazán érdekel. Pfuuj milyen nyálas lettem.
-Ne akarj ellenállni Park. - próbáltam ráijeszteni, de csak kiröhögött. - Azt akarod, hogy megverjelek?
-Hát...valamit verhetnél.
-Azt a perverz mindened...pfuu.. - kiakadtam mászni, de visszarántott és fölém kerekedett.
-Nyugi Asszony, csak viccelek.
Válaszom meg se várta, ajkaimra tapadt és falni kezdte őket. Kicsit ellenkeztem, de aztán beadtam a derekam és viszonoztam. Hajába markoltam, és kicsit megtéptem a szenvedély hevében. Számba nyögött, és végigsimítitt oldalamon, le egészen a fenekemig.
-El a kezekkel. Úgy viselkedsz, mint akinek kangörcse van. - gúnyolódtam.
-Melletted kinek nincs?
-Ahj..Inkább mesélj, mi volt tegnap? - lehúztam magam mellé, és mellkasára feküdtem. Olyan kényelmes, mindjárt elalszok.
-Hát...szeretkeztünk... - nem hagytam, hogy befejezze perverzkedését, megcsaptam. -Au na jó. Sikerült rávennem a főnököt, hogy egy bandába debütáljunk a fiúkkal.
-Hát, végülis...inkább pasival csalj meg. Meleg pornó élőben, ez ellen nem tiltakozok.
-Hm..Kooknak egész jó segge van, Yoongi pedig alapból sexy.
-Mi a francról beszélsz? - néztem rá értetlenül, mire elnevette magát. Mi folyik itt?
-Elinténtéztem, hogy a mi kis bandánk egy idol banda legyen, sőt! - ezt már az ajkaimra suttogta. - Az én kis angyalkám is ki fogja venni a részét a munkából. Csak, hogy biztosra menj, nem lesz a barátodból tengerpart.
-Hogy mi?
-Jól hallottad! - mosolygott. - Pénteken lesz majd egy meghallgatás, addigra össze kell dobni valamit.
Nem tudtam mit reagálni, csak lefagyva bámultam rá. Nehezen dolgoztam fel azt is, hogy majd ő sztár lesz, nem hogy mindenki...
Sohasem gondolkoztam még azon, hogy énekes vagy ilyesmi lehetnék, most pedig annyira izgatott lettem, amilyen még sosem. Mikor feleszméltem a kábulatból, egy forró csókot nyomtam barátom kívánatos ajkaira.
-Elképesztő vagy. - ChimChim csak mosolygott, amit viszonoztam.
Még egy kicsit fetrengtünk, majd felöltözés után a többiek felkutatására indultunk. Mindenki a nappaliban punnyadt, ami megkönnyítette a dolgunk.
Nekik is elmondtuk a nagy hírt, ami láthatóan őket is meglepte. Yoongi tért először észhez, aki Jimin nyakába vetődött.
Talán ő az, aki a legjobban örül ennek. Nem véletlen bérel stúdiút, vagyis mostmár bérelünk. Tényleg egész régóta foglalkozik a zenével, nagyon szeretett volna befutni. Csak egy löket kellett neki, amit most meg is kapott.
Öszinte mosollyal néztem, ahogy a testvérem és a szerelmem egymást ölelve vergődtek. A többiek is beszáltak a játékba, ami inkább hatott kicsi a rakásnak.
Felhőtlennek tűnt a boldogság.
~~~
Elérkezett a meghallgatás napja. A zenét pöpecül összehoztuk, de még tegnap is finomítgattam rajta, míg Hoseok a többiek mozdulatait tökéletesítette.
Mindenki kicsípte magát, csak én hoztam a szokásos stílusom. Nem fogok senki miatt változtatni magamon. Najó, Chim kivétel..érte bármit.
Buszra szálltunk, és végig beszélgettük az utat. Vagyis rajtam kívül mindenki már beszélt, én inkább csak hallgatóság voltam. Rossz érzésem van ezzel a sztárosdi dologgal kapcsolatban...
Leszálltunk a megfelelő helyen, majd a híres épület felé vettük az irányt. A recepció útbaigazítást kértünk, és az igazgatóhoz indultunk. Az ajtó előtt még egy csoportos ölelést ejtettünk, utána bekopogtunk, rgy "Igen." elhangzása után
-Jónapot! - köszöntünk teljesen egyszerre.
-Először a stúdióba, aztán a próbaterembe megyünk. Nincs felesleges időm, szóval haladjatok.
Még ekkora csicskalángost...nem szimpatikus.
A stúdióban lejátszottam a számot, amire nem reagált. Szó nélkül átvonultunk a táncterembe, ahol a fiúk neki kezdtek a műsornak.
Mikor végeztek, a dolgozók megtapsolták őket. A csicska...akarom mondani a főnök, felém fordult, és végigmért gúnyos arckifejezéssel.
-Te?
-Én? - kérdeztem vissza.
-Úgy akarsz debütálni, hogy semmit se csinálsz?
-Táncikálni nem fogok. Én az alapért, és a szövegért vagyok felelős, a koreográfia nem az én asztalom.
-"Táncikálás" nélkül sajnos édes kevés. Fiúk, ti jók vagytok, a szerződési ajánlatotok áll, de nélküle.
Szóval ezért volt olyan rossz érzésem...ez mindent megmagyaráz.
Gondolhattam volna...
Héló!😆💕
Nos, úgy alakult, hogy holnap egész nap elleszek. Nem tudnék posztolni, így ma hoztam a részt. Szegényeket mostmár komolyan nem hagyom nyugodni, de azért remélem tetszik.😊
Ui.: Ne öljetek meg pls.😅
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro