~Jimin szemszöge~

Erőszakosan kaptam ajkai után és szenvedélsesen csókoltam. Nyelveink vad táncot jártak egymással. Áttértem nyakára, amit apró puszikkal néhol szívásnyomokkal borítottam. Nyögéseitől mégjobban beindultam. Felsője alá nyúltam, és le akartam venni, de megállított. Ráemeltem tekintetem, amit övébe fúrtam. A félelmet véltem benne felfedezni, ami felért egy tarkónvágással.
-Még...ne.. - suttogta.
-Sajnálom..tudod, hogy soha nem tennék veled olyat, amit nem akarsz. - egy gyors puszit nyomtam édes ajkaira, majd levettem a pultról. - Mit szeretnél csinálni?

~Yoonji szemszöge~

Szörnyen éreztem magam. Nem akartam megbántani Jimint, de nem akarok még lefeküdni vele. Eléggé instabil a kapcsolatunk, egy-egy veszekedés alkalmával sokszor gondolom azt, hogy ez nem megy. Igaz, hogy szeretem, de nem tudom elfolytani a kétejeim. Hálás vagyok, amiért nem erőlteti rám magát.
-Hm...nézzünk filmet?
-Oké. - még mondani akart valamit, de szavába vágtam.
-Én választok! - gyorsan a szobámba rohantam és becsapódtam az ágyba. A laptopot az ölembe vettem, és filmek után keresgéltem. Találtam egyet, ami elég jól hangzik, de Jimin még sehol. Visszaindultam, nem-e elnyelte a padló, vagy csak Suga befogta szolgának.
Sejtéseim nem csaltak, Yoongi hozta a formáját.

-Ha a családunkba akarsz kerülni, dolgozz keményebben! Mit lazsálsz?
Jimin a padlót sikálta teljes erőbedobással, míg drága testvérem a kanapén ült, Kookkal az ölébe és magyarázott. Vicces volt a látvány, de nem hagyhattam, hogy szégény Chim szenvedjen.
-Ugyanez a te barátodra nem vonatkozik?
-Örülj, hogy nem neked kell, pedig ez a te dolgod. - vágta hozzám durván, mire felháborodottan válaszoltam.
-Mi az, hogy az én dolgom? Tudtommal a lakótársad  vagyok, nem a cseléded. Ha nem akarod, hogy a vacsorádba köpjek, ezt most szépen befejezed. - Jimint karon ragadtam és bevonszoltam a szobába.

Elhelyezkedett az ágy támlájának dőlve, én pedig hozzá bújtam.
-Ne hagyd magad vele szemben.
-Csak szeretnék megfelelni neked és a családodnak. - mosolygott rám, ami szíven ütött. Hogy lehetek ekkora idióta, hogy kételkedek benne? Keményen próbálkozik, én meg...
-Megváltozok Jimin.
-Miért változnál meg? Ne beszélj butaságokat.
-Te jobbat érdemelsz.
-Ne hülyéskedj már, úgy szeretlek, ahogy vagy. - lehajolt hozzám, és lágy puszit hintett homlokomra.
-Épp ezért...Hívd fel nyugodtan az ügynökséget, nem zavar, hogy titkolnod kell. Ha téged ez tesz boldoggá, akkor engem is.
-Kitalálok valamit, ami mindkettőnknek megfelel. Nem akarlak elveszíteni.
Szorosabban ölelt, én pedig úgy bújtam hozzá, mintha az életem múlna rajta.

-Holnap elmegyek a megbeszélésre, majd az esti bulin találkozunk, és elmondom mire jutottunk. Így megfelel? - kérdezte, mire én csak bólogattam. - Itt maradhatok éjszakára?
-Hülye kérdésre ne várj választ. - motyogtam mellkasába, ami belőle egy kuncogást váltott ki. Kezdett lecsukódni a szemem, majd lassan el is aludtam.

~Jimin szemszöge~

Yoonji még aludt, mikor elindultam. Írtam neki egy üzenetet, hogy ne aggódjon. Még hazaugrottam átöltözni, és letusolni. Elegánsba vágtam magam, elvégre ilyenkor illik öltönyt felvenni.

Még volt időm a megbeszélésig, így gyalog indultam útnak. Zenét hallgattam, hogy lenyugtassam magam. Nem tagadom, nagyon ideges voltam. Remélem beleegyeznek az ötletembe. Ha nem, kénytelen leszek visszautasítani őket.

A tárgyalóterem előtt álltam. Megigazítottam a nyakkendőmet, majd mély levegőt véve bekopogtam. A "Gyere be." mondat után benyitottam.
-Jónapot! - köszöntem illedelmesen, magabiztosságot mutatva. Igen, csak megjátszottam. Rettentően izgultam, amit kezem izzadása is jelzett. Szerencse, hogy itt nem szokás a kézfogás.
-Üljön le. - mutatott az íróasztallal szemben lévő bézs színű fotelra, amin helyet foglaltam.
-Szóval.. - kezdett bele. - A szerződés szerint, szólóénekesként debütálhat 2 hónap múlva. Addig be kell költöznie a kollégiumunkba, és a munkatársak segítségével tökéletesre kell fejlesztenie a hangját. Az iskolát természetesen ez idő alatt folytatja. Bármilyen kapcsolat, információ kiszivárogtatása, botrányba keveredés tilos! - elém tolta a szerződést, amit részletesen átolvastam.
-Nem lehetne változtatni rajta?
-Hogy mondja? - kérdezett vissza értetlenül.
-Szeretnék a barátaimmal egy bandában lenni.
-Ez nem kívánság műsor kisfiam! Vagy elfogadod, vagy nem! Alkudozás nincs!
-Higyjen nekem, mindannyian tehetségesek. Nem fogja megbánni. - próbáltam meggyőzni.
-Jövőhét péntekre szervezek egy meghallgatást. Addigra készüljenek fel.
-És még.. - a szavamba vágott.
-Még mindig van valami?!
-A barátnőm szintén tehetséges. Hagy segítkezzen a dalainkban.
-Nem elég, hogy az egész bagázst megajándékozom egy lehetőséggel, még a barátnőjét is beszervezné? Ami hozzáteszem, nem is lehetne?! - halántékát masszírozta, ami kissé elbizonytalanított. Sokáig csend uralkodott az irodán, én pedig kezdtem feladni a reményt. - Mit bánom már én, hozza őt is! Most pedig menjen, mielőtt meggondolom magam.

El sem hiszem, hogy beleegyezett! Egyszerűen hihetetlen!
-Köszönöm! Nagyon köszönöm! Nem fogja megbánni, ígérem! - sűrű meghajlások közepedte elhagytam az irodát.
Hazafele szinte rohantam. Eléggé elszaladt az idő, már délután fél 3 volt. Otthon nem találtam senkit, így egyből a készülődéshez láttam. Ma van a szerelmem szülinapi bulija. Yoongié is, de nem neki akarok tetszeni, szóval az most mellékes.
Még én is elismerem, hogy jól nézek ki. Bár, amennyit készülődtem, nem is csodálom...már besötétedett.

Sietősebbre vedtem a tempót, így inkább taxival utaztam. Már a sarkon hallani lehetett a bömbölő zenét. Sugától nem is vártam mást. Ritkán tart bulit, de akkor megadja a módját.
Nem csengettem, felesleges lett volna, csak benyitottam. Egyből megcsapott a cigaretta füst és a pia szag keveréke. Az egész házat hangulatos világítás borította.

Szememmel leendő sógoromat kerestem, akit a táncparketten láttam meg párjával...khm..táncolni. Nem akartam megzavarni, de jelezni akartam neki is, hogy megérkeztem. Kicsit megkocogtattam vállát, és immár rám szentelte figyelmét Kook nyaka helyett.
-Csá! Na, hogy ment? - próbálta túlkiabálni, a zenét.
-Majd elmondom! Hol van Yoonji? - kérdeztem, ami a legjobban érdekelt. A kanapé felé biccentett, de nem láttam. Értetlen tekintetem láttán inkább rá mutatott.

Szemeim kikerekedtek. Nem ismertem meg a saját barátnőm! Kérdés, hogy lehetséges ez? Úgy, hogy az én fiús szerelmem helyett, egy rohadtul sexi bombázó nézett vissza rám.
-Neked csípte ki magát. Ne várasd meg Kaszanova! - csapott hátba barátom, ami indulásra késztetett.

Már a puszta látványa is gondokat okozott, mi lesz velem a közvetlen közelébe?

Hello mindenki! 😆
Lehet, hogy kicsit késni fogok a következővel, de azért ne öljetek meg. Kicsit sok dolgom akadt, és megakadtam egy résznél.😣 Igyekszek azért sietni vele.
Remélem elnyerte azért a tetszéseteket. 😊😙