~Yoonji szemszöge~

Azt mondta hív, erre már hajnali 2 múlt. Nagyon aggódok érte, a telefont se veszi fel. Már a 3. doboz cigit nyitom, és mint valami bolond járkálok a lakásban.
-Ha tovább folytatod ezt, olyan lábizmod lesz, hogy minden lépésnél beszakad a padló. - Suga próbált nyugtatni.
-Délután jöttem el, ő pedig lelépett két "dögös" csajjal. Már másnap van, nem keresett és ki is van kapcsolva. Te mit gondolnál, ha Süti csinálná ezt?
-Az én Nyuszim hűséges.
-Ezzel arra célzol, hogy megcsal?! A fasz kivan már vele!
-Nyugodj már le!
-De hogy?
-Írd le a gondolataid. Nekem így születnek a dalaim. Jobb, mintha ordítoznál és a szomszédok ránk hívnák a rendőrséget...
Utolsó mondatát már motyogta, de így is hallottam. Igaza volt.

Nehezen ment, de aztán belejöttem. A Jiminről írt dolgokat áthúztam. Újrakezdtem az egészet. Valahogy megszállt az ihlet, vagy nem tudom. A füzetet megfogva rohantam bátyámhoz, szinte letámadtam.
-Yoongi! Add a stúdió kulcsát!
-Minek az neked?
-Írtam egy dalszöveget. Megcsinálom faszán, szóval add a kulcsot!
-Add a füzetet. - odaadtam, ő pedig végigfuttatta rajta a szemét. Teljesen fellelkesült.
-Megcsináljuk! Gyerünk!

/Vegyétek úgy, hogy Suran helyett Yoonji énekel. Jobb ötlet híján, ezt a megoldást választottam.😅/

Egész délelőtt a stúdióban dolgoztunk. Már delet ütött az óra, mire feleszméltünk. Kajálás közben megbeszéltük, hogy ő rappel, én pedig éneklek. Hát...kételkedek a hangomban, de egy próbát megér. Azt mondják, mikor kiabálok nagyon hasonlítok egy metál énekesnőre. Ez se lehet akkor nehéz.
Úgy döntöttünk, hazamegyünk és holnap folytatjuk. Jobb is így, hulla vagyok.

A telefonom otthon maradt, így mikor hazaértünk az volt az első, hogy megnéztem az értesítéseket. Semmi...
Bebújtam az ágyba ruhástól, és nem sok kellett, el is aludtam.

~~~

Hangokat hallottam. Nyöszörögve keltem ki az ágyból, hogy megnézzem kik azok. Kivánszorogtam a nappaliba, ahol a az egész banda ott volt, iszogattak, nevetgéltek. Nem zavartatva magam, levetődtem a fotelba. Direkt nem Jimin mellé ültem. Mikor észrevett csak rámmosolygott.
-Most, hogy mindenki itt van, végre bejelenthetem a dolgot. - miféle dolog? - Ma elmentem a meghallgatásra, és... idol lehetek! - Mindenki elhallgatott.

Nekik nem lehet párjuk! A kérdés kibukott belőlem.
-Mi lesz velünk? - rám kapták tekintetüket.
-Mi lenne?
-Az idoloknak köztudottan nem lehet kapcsolatuk. - mondta ki a nyilvánvaló tényt Namjoon.
-Erre...nem gondoltam. - vallotta be őszintén, ami szinte homlokon vágott.
-Nem gondoltál...rám?
-Nem erről van szó! Csak ez egy nagy lehetőség, nem mindenkinek adatik meg. - feszülten felálltam és ajkam harapdálva kezdtem ismét járkálni. Lehet tényleg igaza lesz Sugának, és izompacsírta leszek.
-Szakítani akarsz?
-Úristen, dehogy! Te vagy a mindenem! Hogy feltételezhetsz ilyet egyáltalán?
-Simát otthagytál tegnap! Azt mondtad keresel, erre basztál felhívni! Teljesen kivoltam! - dühkezelésre kellene járnom, ez már beteges.
-Elmentünk inni és elfelejtettem! Megesik az emberrel!

Szám sarka megremegett az idegtől. Leszarva mindent, fogtam magam és hangosan becsapva az ajtót siettem el. Visszamentem a stúdióba. Elfoglaltam magam a dalom tökéletesítésével.
Lassan ugyan, de kezdtem lenyugodni.
Elkezdtem énekelni a refrént, majd Yoongi részét is folytattam. Nagyon belemerülhettem, azt sem vettem észre, hogy valaki bejött.
-Hogy én milyen piszok mázlista vagyok. Nem csak szép és okos barátnőm van, de még tehetséges is. - Chim hátulról karolta át a nyakam és a fülembe szuszogott. Kirázott a hideg.
-Ne hízelegj Park. Haragszok rád.
-Sajnálom a tegnapit, és a mait is. Ne haragudj rám. - aegyozott, majd a hajlatomba csókolt.
-Egy seggfej vagy.
-Tudom.
-Egy idegesítő, güliszemű, ronda béka.
-Tudom.
-És még így is szeretlek.
-Tudom. Én is szeretlek.
- Ha megtudom, hogy megcsalsz, nem marad farkad, ugye tudod?
-Tisztában vagyok vele. - kuncogott.

Végül csak megbékéltem. Sokáig beszélgettünk, végül összebújva aludtunk a kanapén. Most minden olyan idilli, nem akarom, hogy ez megváltozzon.

~Jimin szemszöge~

Krízishelyzetbe kerültem. Szeretem Yoonjit, mindennél jobban, de ez egy nagy lehetőség. Ezt át kell gondolnom részletesen.

Barátnőm édesen szuszog mellkasomon. Nincs nála aranyosabb az egész világon. Nem lennék képes elhagyni, hiszen olyan nehezen kaptam meg. Aish! Miért ilyen bonyolult minden?
Beszélnem kell a céggel a kapcsolatomról.

~Yoonji szemszöge~

Apró puszikra keltem, amik egész arcomat ellepték. Kellemes volt, de felébredni nem.
-Ahh hagyjál...aludni akarok. - közelebb bújtam barátomhoz, amit kuncogással reagált.
-Hazakísérlek, és otthon kényelmesen tudsz pihenni.
-Itt maradok veled. - ellentmondást nem tűrően jelentettem ki.
-De nekem el kell mennem.
-Mégis hova? Ilyenkor mindig nálunk esz a fene, miért töröd meg a rutint? - elhúzóddtam tőle.
-A szerződésről lesz megbeszélés a céggel. Nem halaszthatom el lustálkodás miatt.
-Engem bezzeg félre lehet tenni, mi? Dugd fel megadnak a kibaszott szerződésed már tényleg. Elegem van!
-Nekem meg abból, de már kurvára, hogy nem támogatsz! Egy normális barátnő mindenben a párja mellett áll! Te miért nem tudsz így tenni? Nehezedre esik?! - kirohanása meglepett, nem beszélt még így velem. Ajkaim megremegtek, felpattantam és összekapkodtam a cuccaim. Az ajtóból még visszafordultam.
-Ha nem menne a kapcsolatunk kárára, az ég világon semmi bajom nem lenne vele. Most pedig, ha megbocsájtasz, a nem normális barátnő most lelép.

Meg sem próbált megállítani. Ha így áll hozzá, akkor én is. Legyen nyugodtan idol, vagy ami akar, nem fogom hátráltatni. Tulajdonképpen mindig azt csinálom. Nem megyünk szórakozni, mert nincs kedvem. Nem romantikázunk, mert túl nyálasnak tartom. Nem érzi magát felszabadultan, ha ott vagyok. Tulajdonképpen minden az én hibám...

Jobb lenne, ha szakítanék?