~Yoonji szemszöge~

Egy világ omlott össze bennem. Eddig próbáltam tartani magam, de most kitört belőlem minden. Hangosan felzokogtam, és a földre rogytam. Nem szenvedtem még eleget? Miért nem lehetek egyszer az életben boldog? Miért kell mindenkit elvenni? Tudom, hogy nem vagyok tökéletes barátnőnek való, de megváltoztam volna. Eddig is nagy személyiségfejlődésen estem át, biztos vagyok benne, hogy ment volna. Ahh hülyeség. Nincs értelme megváltozni bárki miatt is. Miatta meg főleg...

Teljesen a gondolataimba zárkóztam. Azt se vettem észre, hogy Yoongi szó szerint betörte az ajtóm, én csak tovább sírtam. Meglepődhetett, még sosem látott összetörve, most viszont romokban voltam. A automatikusan a telefonomhoz nyúlt, és megnézte a videót. Idegesen sóhajtott, majd szorosan magához ölelt. Úgy bújtam hozzá, mint egy kidobott kismacska. Annak is éreztem magam. Egy utcára kidobott kisállatnak.
-Nyugodj meg. Minden rendben lesz.
Próbált megnyugtatni, szorosabban ölelt. Nem tudom pontosan mikor, de álomba sírtam magam.

~Jimin szemszöge~

Arra keltem, hogy dörömbölnek az ajtón. Nem sokára éjfél, ki az isten az? Kikászálódtam az ágyból és a bejárathoz mentem. Kinyitottam az nyílászárót, de feleszmélni sem volt idő, a földön kötöttem ki egy jobb egyenes kíséretében.
-Hogy volt merszed ezt tenni vele?! Nincs neked gerinced?! - kiabált Suga.
-Miről beszélsz?
-Arról, hogy játszadoztál a hugommal. Megcsókolod és másnap mással vagy? Azt hiszed megteheted ezt? Readásul mi volt az a videó?
-Megtudom magyarázni, de milyen videóról beszélsz?
-Ne add az ártatlant, ezzel csak mégjobban felbaszol!
-Tényleg nem tudom, hogy miről van szó!
-Soha nem láttam még ennyire kibukva! Jobb lesz, ha többet nem mész a közelébe, különben neked annyi. Kicsinállak!
Ezzel elment. Rettentő bűntudatom van. Nem akartam megbántani, én tényleg szeretem, de az a ribanc megzsarolt. Az apja cégénél dolgoznak a szüleim. Ha nem folytatom vele a kapcsolatot, akkor kirugatja őket. Nem akarom, hogy munkanélküliek legyenek, szeretik ezt az állást. Inkább én szenvedjek, mint ők.
A videóról viszont fogalmam se volt.

Bezártam az ajtót és visszamentem a szobába. A telefonomat feloldottam, majd megnyitottam Yoonji chatjét. Tényleg volt ott egy videó, amit elvileg én küldtem. Megnyitottam és a másfél évvel ezelőtti videónkkal talátam szembe magam. Ohh az faszhiányos kurva....

~Yoonji szemszöge~

Nagyon fájt együtt elviselnem őket, de ebből semmi nem látszott az arcomon. Egész nap Yoongi nyakán lógtam, más nem tudja mi történt, így csak rá támaszkodok. Eddig nem foglalkoztunk a másikkal, hát itt az ideje ezen változtatni.
-Meddig szándékozol még Suga seggébe bújni? - kérdezte kissé gúnyosan Jungkook. Biztos féltékeny, de megértem, én is az lennék a helyébe. Nekem viszont most szükségem van rá, várja ki a sorát.
-Ameddig tetszik. - válaszoltam ugyanabban a hangnemben, mint ő.
-Van barátja, aki szeretne vele tölteni egy kis időt!
-Én a testvére vagyok! Több jogom van a seggébe lenni, mint neked!
-Nehogy már ezen veszekedjetek! - csitított minket veszekedésünk oka. - Gyere Nyunyu.
Megfogta Kook kezét és elmentek. Hát szuper. Megint egyedül maradtam. Szerencsére az utolsó óra következett, amit nagy nehezen elviseltem.

Kicsengő után mindent leszarva igyekeztem haza, de út közben meggondoltam magam. Rákerestem a neten valami jó kávézóra, és oda vettem az irányt. Nem volt messze, így a gyalogbuszt választottam. Amúgyis jót tesz egy kis séta.

Belépéskor megszólalt a kis csengő az ajtó felett. Körülnézve rögtök az szúrt szemet, hogy milyen rohadt sokan vannak. Na mindegy, majd bepofátlankodok valaki mellé.
A pulthoz álltam és kivártam a sort. Egy Americano-t kértem és eljezdtem körbejárni  a helyet, üres hely után kutatva. Végül találtam, egy kockuló srác mellett. Nem zavart és én se őt. Elővettem a telefonom és rákapcsolódtam a wi-fi-re és elfoglaltam magam.

Besötétedett mikor elindultam haza. Elég későn is érkeztem, de ahogy látom nem igazán hiányoltak. Az egész banda itt volt. Jimin is és a nője is. Mindenki a nappaliban ült és jól szórakozott, de amint beléptem meghalt a hangulat.
-Ne zavartassátok magatokat, folytassátok csak. - nem tudtam visszafogni a gúlyos hangom, ezért mielőtt elfajulnának a dolgok a konyhába igyekeztem.
-Hol voltál ilyen sokáig? - igyekezett utánam Yoongi.
-Minek kérdezed ha nem érdekel?
-Miért ne érdekelne? Miért viselkedsz megint így?
-Kávézni voltam. Meg vagy elégedve?
-Kivel?
-Úgy nézek én ki, mint akinek van kivel közös programot csinálnia? - tártam szét a kezem, majd a hangomból visszafogva folytattam. - Most már tényleg nincs.

A beszélgetést ezzel lezártam és a szobámba igyekeztem. Az ágyra vetődtem és rágyújtottam. Mélyet szívtam szervezetem pusztítójából, majd lassan fújtam ki a füstöt. Nem akarom őket látni, egyiket se. Nem vagyok kíváncsi a kioktatásra, a sajnálatra, az enyelgésre legfőképp.

Csak szeretnék egyedül lenni.