Elizabeth fáradtam feküdt le az ágyra egy nehéz edzés után. Már majdnem elaludt volna amikor az ajtón kopogtattak.

-Ki az?- kérdezte fáradtan a lány. Aztán benyitott a szobába Arthur.

-Nem gyakorolnod kéne?- kérdezte némi gúnnyal, mosolyogva.

-Három napja folyamatosan gyakorolok. Pihenni szeretnék egy kicsit- jelentette ki Elizabeth, és a fejére rakott egy párnát. Arthur odament az ágyához és leült mellé.

-Ugye nem azért jöttél, hogy edzeni vigyél?- kérdezte a párna alól a lány.

-Nem azért. Három nap alatt megtanulni három nagyon nehéz varázslatot nem könnyű feladat, de neked mégis sikerült- mondta Arthur-Csak szerettelek volna megnézni- válaszolta a fiú és megsimogatta a lányt- Nyugodtan aludhatsz.
Erre nem válaszolt Elizabeth mert már aludt.

Másnap

Amikor Elizabeth felébredt Arthur mellette feküdt. A fiú már ébren volt.

-Egész éjjel fent voltál?- kérdezte fáradtan a lány.

-Nem. Pár perce keltem fel- utána megcsókolták egymást. Miután elengedték egymást Elizabeth a fiú mellkasára feküdt. A lány ott pihent még egy jó darabig.
Egy óráig még Arthur-on feküdt aztán felkelt a lány.

-Most már mennünk kéne- mondta Elizabeth aztán adott még egy csókot Arthur-nak és elindult az ajtóhoz.

-Ugye nem gyakorolni fogunk?- félve kérdezte Arthur.

-Nem azt terveztem. Megmondom az apámnak, hogy készen állok a harcra az anyám ellen- válaszolta Elizabeth és kiment a szobából, aztán átment a fiúk szobájába mert a barátnője nem volt egész éjjel az övéjükben. Amikor bement a két fiú a saját ágyukban Iris pedig Arthur ágyában aludt. Mindenkihez odament, hogy felkeltse őket. Körülbelül tíz perc múlva már az öt barát az étkezőben volt és hangosan nevettetek. Amikor Stefan is bement a terembe ő is csatlakozott gyerekekhez.

-Az elmúlt napokban nem voltál ennyire aktív Elizabeth- állapította meg Stefan.

-Végre megtanultam a három varázslatot ezért tudtam pihenni is- mondta Elizabeth.

-Ezt jó hallani! Akkor ma összepakolunk és holnap megtámadjuk az anyádat! Nem kell többet gyakorolnotok!- jelentette ki Stefan.

-Ezzel nem ellenkezünk! Már kezd elegem lenni abból, hogy a fejembe megy Elizabeth elveszi és visszaadja a varázserőmet!- panaszkodott Albert.

-Mintha csak neked csinálta volna! Neked ritkábban is tette meg, mert nyafogtál, hogy neked ez jobban fáj mint nekünk!- állapította meg mosolyogva Iris. Erre mindenki elkezdett nevetni. Aztán beszélgettek még egy kicsit, és végül visszamentek a szobájukba.

-Elizabeth, el fogod vinni a könyvet holnap? Ha bármi probléma lenne akkor tudjad használni- kérdezte Iris a barátnőjét.

-Nem akartam, mert nem merem megkockáztatni, hogy anyámhoz kerüljön egy pillanatra is- válaszolta Elizabeth. Több kérdést nem tett fel Iris, mert a tervet reggeli közben megbeszélték. Elizabeth olvasgatott még egy kicsit a könyvből, Iris pedig elment gyakorolni, hogy még jobban tudjon lőni. Egy óra olvasás után Elizabeth talált egy varázslatot, ezért gyorsan kikelt az ágyból és sietett a gyakorló terem felé. Amikor kinyitotta az ajtót futott volna a Iris-hez, de neki ment valakinek, és a lendülete miatt hátrafelé kezdett esni. Az illető időben kapcsolt, így gyorsan elkapta a lány derekát és magához húzta.

-Tudom, hogy nem várod a holnapot, de nem most kéne megsérülnöd- jegyezte meg Arthur.

-Mindig is védted a hátamat. Ebben az esetben inkább a derekamat mentetted- jegyezte meg Elizabeth aztán adott egy csókot a fiúnak és tovább ment a gyakorló terem felé. Iris bőszen gyakorolt, mert folyamatosan egyre több nyilat küldött a tábla felé.

-Van valami gond?- kérdezte Iris meglepődve, mert Elizabeth lihegve lépett be a terembe.

-Nem nincsen. Megkaphatnám az íjadat egy kicsit?- kérdezte a lány, Iris pedig odaadta neki. Elizabeth elmondott egy varázslatot az íjra aztán visszaadta az eszközt.

-Most mit csináltál?- kérdezte értetlenül Iris.

-Próbáld ki, és megtudod!- mondta Elizabeth. Iris nem értette mit csinált a barátnője, de bízott benne, hogy nem tett semmi őrültséget. Amikor kilőtt egy nyilat a táblára egy ideig nem történt semmi, de amikor a nyíl közel került a célhoz hirtelen az egyből öt lett és szétrobbantotta a táblát. Iris egy darabig nézte a szétrobbant célt, aztán odafordult a barátnőjéhez.

-Ez meg mi volt?- kérdezte Iris csodálkozva.

-Elvarázsoltam az íjadat, így amikor egyet lősz ki, akkor több nyilad lesz- válaszolta mosolyogva Elizabeth és visszament a szobájába. A nap hátralévő részében mindenki pakolt, de nem végeztek nehéz munkát. A lányok csak este találkoztak, mert egész nap elkerülték egymást.

Másnap

Tegnap megbeszélték Stefan-nal, hogy hajnalban találkoznak a kijárat előtti teremben. Minden elemi mester a megfelelő színes ruhájában volt. Albert fehérben, Will zöldben, Iris kékben, Arthur vörösben és Elizabeth lilában. Mindenkinek az oldalán lógott a fegyvere, leszámítva a víz idomárokat mert nekik az íjuk a hátukon volt.

-Indulhatunk?- kérdezte Stefan. Mindenki bólintott és azzal a lendülettel elindultak az erdőbe. Senki sem szólalt meg mert az emberek nagy része fáradt volt a hajnali indulástól. Sokáig gyalogoltak mire elértek az erdő annak a részéré ahonnan könnyedén ráláttak Zefora-ra és az embereire. Az istennő minden egyes nap végig ment ezen az úton, mert a hatalmával akart dicsekedni, ezért mindig vitt magával egy háborúra kész elemi mester fős sereget. Mivel a terv meg volt beszélve mindenkivel, Stefan intett, hogy indulhat az első fázis. Megiramodtak az idomárok felé, Elizabeth pedig az anyja felé vette az irányt. Zefora és az emberei csodálkozva nézték mi történik, emiatt az első támadásokat nem tudták kivédeni.

-Nem gondoltam volna, hogy ide mertek jönni! De akkor lássuk mit tudtok!- jelentette ki Zefora aztán elővarázsolta a kardját. Elizabeth és Iris egyszerre támadtak rá az istennőre, a többiek pedig lefoglalták Zefora embereire. A víz idomár kilőtt egy nyilat a nőre, és mielőtt eltalálta volna szétvált öt darab nyílra, amik Zefora körül robbantak szét, így füst keletkezett a nő körül és nem látott semmit. Aztán Elizabeth elmondta az egyik varázslatot és hozzáért az anyjához, és végül mind a két isten összeesett a földön.

-Rendben! Következik a második fázis, megvédeni Elizabeth-et! Addig kénytelenek vagyunk várni!- mondta a feladatot Stefan aztán visszament védeni a lányát.

Amikor Zefora felkelt, nem tudta hol van, de a lánya messze állt tőle. Felállt és elővarázsolta a kardját, mert nem tudta mit akar tenni vele Elizabeth.

-Hol vagyunk?- kérdezte Zefora.

-Az elmédben vagyunk- válaszolta Elizabeth és kivette a hüvelyből ő is a kardját.

-És most mit fogsz tenni velem? Talán meg akarsz ölni?- kérdezte Zefora, de hallani lehetett a gúnyt a hangjában.

-Sosem akartalak megölni. És nem is foglak!- jelentette ki Elizabeth és megtámadta az anyját. Először egy vízsugarat küldött rá, amit könnyedén kivédett, és abban a pillanatban a kardal csapott rá, ami egy hajszálon múlt hogy hárítani tudott Zefora. Elizabeth támadásai olyan gyorsak voltak, hogy az istennőnek nem volt ideje, hogy vissza tudjon támadni. Ezért az egyik kardcsapás után hátraugrott így elég távol volt a lányától.

-Nem gondoltam volna, hogy ennyit fejlődtél! De nem te vagy az egyetlen aki erősebb lett!- mondta Zefora aztán egy föld mágiát küldött a lányára.

A varázslat által Elizabeth alól a talaj megmozdult és elrepítette a lányt, addig amíg a földre nem esett. Aztán felállt Elizabeth és újra megtámadta az anyját, de most már a karddal olyan varázslatokat is küldött, ami miatt lövedékek jelentek meg, és ezekkel is támadt támadt. Zefora nem tudott ennyit kivédeni mert Elizabeth karddal, nyíllal és varázslatokkal is harcolt. Az istennő sokat sérült, és folyamatosan gyengült, míg Elizabeth nyerési esélye egyre nagyobb volt. Zefora-nak néha sikerült egy-egy támadást ráküldenie, de nem javított az sem az esélyén. Elizabeth egyik varázslata egy keverék volt. A karddal egy széllöketet küldött rá de a találat előtt meggyulladt. Már későn vette észre ezt Zefora így a földre zuhant. Nem volt hajlandó többet felkelni így onnan nézte ahogy a lánya közeledik felé. Amikor odaért megállt mellette és várt.

-Mire vársz? Ölj meg! Hisz mindig is azt akartad, hogy te legyél az egyetlen főisten!- kiabálta Zefora.

-Sosem akartalak megölni, ezt hányszor mondjam még el neked! Csak változást akartam- válaszolta Elizabeth. Aztán elmondott egy varázslatot és hozzáért az anyjához, és mindketten eltűntek.

-Figyeljetek! Nem eshet semmi baja Elizabeth-nek!- jelentette ki Stefan és kivédett egy támadást amit a lányára küldtek.

-Ezt próbáljuk tenni, de túl sokan vannak!- kiabált vissza Iris és ő is kivédett egy varázslatot. A következő mágia Arthur-ra ment akire több vízsugarat küldtek. Mivel Stefan, Will és Iris nem tudták kivédeni a támadást a fiú bajban volt. Mielőtt eltalálta volna egy földpajzsot kapott maga elé.

-Vigyázz! Tudtommal engem kell védeni, nem nekem titeket!- mondta mosolyogva a lány, aztán egy levegő lendületet küldött minden elemi mesterre, így mindenki a földre zuhant.

-Persze, mi itt küzdünk, te meg egy pillanat alatt végzel mindennel- állapította meg Albert nevetve.

-Végeztél?- kérdezett rá Will reménykedve, mert a harmadik fázis az Elizabeth feladat volt.

-Ez nem lehet igaz!- kiabált fel Zefora. Erre mindenki megijedt, mert nem tudták mit akar csinálni.

-Te elvetted az elemi képességemet!

-Mondtam, sosem akartalak megölni, így csak ez az egy lehetőségem volt- magyarázta meg Elizabeth.

-Ezt még nagyon meg fogod bánni!- ordított a lányra Zefora, aztán megindult felé. A futás közben felvette Elizabeth kardját, amit ott hagyott ahol feküdt, és támadásba lendült. A lány megpróbált varázslatokat küldeni az anyjára, de mindet kivédte a kard segítségével. Végül a kard a mellkasban landolt.