A két lány bement a saját szobájába és leültek az ágyukra.

-Nem értem. Ha csak az az indokod, hogy nem akarod azt, hogy az apád ne vegye el a könyvet, akkor meg is kérhetnéd, hogy maradjon a tied. Akkor miért ezt teszed?- kérdezte Iris.

-Amikor megkértem apámat valamire, nemet mondott és kénytelen voltam megszökni veletek, hogy megmentsem a barátomat. Az apám sosem figyel arra amit én szeretnék, csak arra tud gondolni amit ő akar- válaszolta Elizabeth.

-Rendben ezt megértem. Akkor miért nem adsz neki egy esélyt?- kérdezett rá Iris.

-Ez a könyv számomra nagyon fontos, és nem hagyhatom, hogy elvegye tőlem- válaszolta a lány.

-Ezt úgy mondod, mintha az anyádat hallanám!- mondta Iris. Erre nem válaszolt Elizabeth, aztán elfordult a barátnőjétől és lefeküdt aludni.

Amikor Elizabeth felébredt nem a szobájában volt, hanem az istenek központjában. A hely még mindig a lerombolt állapotban volt, de a törmelék darabok már nem zuhantak minden felé.

-Remek! Hogy kerültem ide?- kérdezte Elizabeth magától. Aztán felállt és elkezdett körülnézni, mert reménykedett, hogy talál valamit amivel haza juthat. A törmelékeket kénytelen volt vagy kikerülni vagy átmászni rajtuk. Amikor az egyiken mászott az egyik kő kiesett a lába alól, és elkezdett csúszni lefelé. Amikor leért azonnal egy védőpajzsot kellett varázsolnia a feje fölé, mert ezzel a csúszással elindultak a törmelékek, ha nem tette volna ráesett volna mind.

-Ez közel volt- mondta a lány miután leesett az összes kő. Éppen felállt és majdnem elindult, amikor a fejére esett valami. Újra egy pajzsot akart csinálni, de meglátta, hogy nem egy kő esett a fejére. Ami a fejére esett "Az isteni varázslatok" című könyv.

-Ez mit keres itt?- kérdezte a lány aztán lehajolt a könyvért. Az is elég furcsa volt, hogy itt volt, még külön egy fejezetnél volt kinyitva. "Az elme rejtélyei" című fejezetnél volt nyitva. Nem volt mit veszítenie, ezért elolvasta. A nagy része felesleges volt, nem tudott mit kezdeni vele. Mégis az egyik résznél megakadt a szeme. Ez állt benne:

"Ha egy isten be akar jutni egy ember vagy egy elemi mester agyába ezt a varázslatot kell elmondania. Ha elmondja, az isten és a személy is, akin végrehajtották a varázslatot, mind a ketten elmennek a személy agyába. Az ottani cselekvések kihatnak a kinti világra is. Szóval ha valaki megsérül, akkor kint a valóságban is megsérül."

Aztán a könyv magától egy másik fejezetre lapozott. A fejezet címe "Az elemi varázslatok". Valamiért a könyv azt akarta, hogy kifejezetten ezeket a részeket olvassa el, és mivel nem tudta, hogy juthat haza, ezért ezt is elolvasta. Ebben a fejezetben is voltak felesleges dolgok, de megint akadt egy rész amit érdekesnek talált.

"Ezzel a varázslattal vissza lehet adni egy elemi mester erejét. Csak akkor működik, ha az ember elemi mester volt, nem működik átlagos embereken."

-Várjunk! Ilyen varázslat nem volt eddig! A kinti könyvben nem létezett ez a varázslat!- állapította meg a lány és behajtotta, hogy megnézhesse a borítóját. Teljesen más volt mert, az ő könyve ezüst volt arany betűkkel, de amit a kezében tartott az ellenkező volt. Aztán letette és tovább indult volna, de hirtelen a könyv a fejéhez repült és fejbe vágta.

-Hé!- kiabálta a lány és visszament a könyvhöz. Újra annál a fejezetnél volt kinyitva ahol abbahagyta. Folytatta az olvasást és a fejezet végén megakadt a szeme.

"Ha egy isten elakarja venni egy elemi mesternek az erejét ezt a varázslatot kell elmondania. Csak akkor kaphatja vissza az elemi mester a varázserejét ha vagy vele azonos rangú vagy nála egy nagyobb erejű isten adja vissza neki. Mint például egy olyan istentől veszik el, aki három elemmel bír akkor csak egy olyan adhatja vissza neki aki három vagy négy elemet irányít. Ha ez nem áll rendelkezésére akkor az ereje örökre elveszik."

Aztán a könyv eltűnt a kezéből és lehunyta a szemét.

Amikor kinyitotta a szemét újra a szobában volt egyedül, mert Iris már nem volt vele, így csöndben tudott gondolkodni azon amit az éjjel látott. Azonnal elővette a könyvet és elkezdte keresni azokat az oldalakat amiket az istenek központjában látott. Csak kettő varázslatot talált meg, mert hiányzott belőle az ami visszaadja az elemi mesternek az erejét. Amikor majdnem feladta a reményt, lenézett a padlón heverő táskájára és meglátott egy fényes dolgot. Lehajolt, hogy megnézhesse mi az ott. Meglátta benne az arany alapú ezüst betűkkel díszített varázskönyvet. Nem értette, hogy miért van két könyv is, azonos varázslatokkal. Aztán rájött, hogy más mágiák is vannak az arany könyvben. Pontosabban nem is más, hanem több. Elizabeth hamar rájött, hogy mi az oka ennek, és ebben a pillanatban megalkotta a tervet az anyja ellen. Aztán hangokat hallott a fiúk szobájából és át akart menni,hogy elmondja nekik a tervét. Kikelt az ágyból és elindult a fiúk szobájába. Éppen nyitotta volna ki az ajtót amikor meghallotta, hogy róla beszélnek, ezért várt még egy kicsit.

-Nem értem. Miért akkora gond, hogy nem adja vissza? Elizabeth helyében én sem adnám oda Stefan-nak a könyvet- mondta Arthur.

-Nem azzal van a gond, hogy nem adja vissza a könyvet, hanem azzal, hogy nem akarja, hogy másé legyen- válaszolta Iris.

-Elizabeth egy olyan isten aki mind a négy elemmel bír. Nem csodálom, hogy több varázslatot akar- mondta Albert.

-De vannak még más istenek is akik tudnák használni ezt a könyvet. Csak kihasználja! Úgy viselkedik mint az anyja!- mondta Iris.

-Lehet, hogy megváltozott, de nem annyira, hogy egyenrangú legyen Zefora-val- magyarázta Arthur.

-Iris, mi is észrevettük, hogy Elizabeth máshogy viselkedik, de ki nem lenne furcsa ekkora felelősséggel! Le kell győznie az anyját, de ha nem sikerül, akkor mindenki rosszul jár. Még az is, aki nem segített neki- mondta Will. Aztán benyitott Elizabeth a szobába és mindenki felé fordult.

-Mennyit hallottál?-kérdezte Iris aggódva.

-Eleget. Ha nem akarsz mellettem harcolni akkor mond meg és akkor itt a vége mindennek!- mondta határozattan Elizabeth.

-Nem veled van a gondom, hanem azzal, hogy hogyan viselkedsz- magyarázta meg Iris.

-Szerintem mi most magatokra hagyunk titeket- mondta halkan Arthur a fiúknak és kimentek a szobából.

-Nem értelek! Csak annyit szeretnék, hogy változás történjen!- közölte Elizabeth a barátnőjével.

-De ezzel a változással te is megváltoztál!- mondta Iris.

-Hogy?- kérdezte Elizabeth csodálkozva.

-Ezzel a sok feladattal és felelősséggel teljesen más ember lettél. Régen visszahúzódó voltál, sosem használtad a varázserődet, csak akkor amikor megparancsolták neked vagy veszélyben voltunk. Most pedig állandóan azon van az eszed, hogy az erőddel hogyan tudod legyőzni az anyádat- mondta Iris könnyes szemmel aztán leült az egyik ágyra. Elizabeth is leült mellé.

-Tudod, én sosem akartam megváltozni. Csak elegem van abból, hogy az anyám miket csinál az emberekkel. Apám mesélt róla, hogy ok nélkül támad sima emberekre. Én annyit szeretnék, hogy jobb legyen a helyzete mindenkinek, ezért ilyen fontos nekem. De tudd, belül még mindig ugyan olyan vagyok, mint rég- mondta Elizabeth, már ő is könnyes szemmel. Aztán csöndben maradtak néhány percig. Végül a csöndet Elizabeth törte meg, mert elnevette magát.

-Mi olyan vicces?- kérdezte értetlenül Iris.

-Ez az egész veszekedés az anyám miatt van! Sosem azért vesztünk össze mert egymással volt gondunk, mindig volt egy külső tényező amiben problémát találtunk- magyarázta meg Elizabeth, aztán megölelte a barátnőjét.

-Ugye tudod, hogy mindig segíteni fogok neked?- kérdezte Iris.

-Persze!- válaszolta a lány és elengedte a barátnőjét.

-Jól van!- felállt és kinyitotta az ajtót, intett a fiúknak, hogy jöjjenek be.

-Akkor mi a terv?- kérdezte Arthur. Elizabeth erre elmosolyodott és áthozta a könyveket.