Az öt jó barát újra együtt volt, és mentek vissza a búvóhelyre. Nem igazán siettek mivel már az erdőben voltak és sötét is volt.

-Ha már nem sietünk és sikerült a tervetek, elmondanátok mi volt az az egész a palotában?- kérdezett rá Arthur.

-Van egy könyv amiben nagyon erős varázslatok vannak. Ezeket csak egy olyan isten tanulhatja meg és használhatja aki három vagy négy elemmel bír. Ez egy ilyen varázslat volt amit abból a könyvből tanultam meg- mondta Elizabeth.

-Csak azt nem értem, hogy hogyan tudtad irányítani a földrengést? A múltkori esetnél elpusztítottál egy isteni helyet. Most pedig irányítottad mit romboljon és mit ne- vetette fel az érveket Iris.

-Ezt is egy varázslattal oldottam meg- válaszolt mosolyogva Elizabeth.

-És hogy oldottad meg azt a robbanást?- kérdezett rá Albert.

-Az nem volt a tervetek része?- csodálkozott Arthur.

-Nem volt. A földrengés sem, se a robbanás- mondta Will.

-A robbanásban Tyler segített- kezdett bele Elizabeth.

-Várjunk! Ki az a Tyler?- tett fel egy újabb kérdést Arthur.

-Ő Will bátyja. De most folytasd Elizabeth- mondta Iris.

-Szóval, amikor odaadta a térképet súgott valamit a fülembe. Azt mondta, hogy volt aznap a várban, és robbanó anyagot hagyott az első emeleten, amit egy varázslattal felrobbanhatok- válaszolta meg Elizabeth.

-Miért segített neked ennyit?- kérdezett rá Will.

-Ezzel akart bocsánatot kérni- mondta röviden a lány. Aztán beszélgethettek még egy kicsit. Arthur azt is elmondta, hogy mit akartak megtudni és mit csináltak ott vele. Egy rövid beszélgetés után nem esett több szó köztük. Egész este mentek és már hajnalodott.

-Ez nekem nagyon gyanús- szólalt meg végül Iris.

-Mire gondolsz ezzel?- kérdezett rá Albert.

-Egész utón nem volt semmi probléma. Ez nekem olyan furcsa- magyarázta meg Iris.

-Amikor ez mondtad utoljára elraboltak minket- panaszkodott Elizabeth és elővette a kardját a hüvelyéből. A társai is követték, mert jobb volt tartani egy olyan veszélytől ami lehet, hogy nem is létezett. Mégis inkább választották ezt mint, hogy hirtelen rájuk támadjanak. Így felfegyverkezve mentek tovább, már fél órája mentek.

-Ez így nevetséges! Ha így megyünk tovább, soha nem érünk oda!-panaszkodott Albert és elrakta a kardját.

-Ezzel egyet kell értenem!- mondta Iris és ő a vállára rakta az íjját.

-Nem hallottunk semmi bajra utaló hangot- tette hozzá Will.

-Én akkor se rakom el a kardom!- jelentette ki Elizabeth. Szerencséjük volt, mert nem történt semmi baj és nem is érte őket meglepetés támadás. Jó pár óra gyaloglás után elérték a búvóhelyre.

-Szerintetek mekkora leszidást kapok majd az apámtól?- kérdezett rá Elizabeth némi gúnnyal.

-Szerintem amit az istenek templomával tettél az ahhoz képest az semmiség lesz- válaszolta Iris nevetve. Erre mindenki elkezdett nevetni és miután befejezték bementek a bejáraton. Mivel már nappal volt, a búvóhelyen mindenki fent volt és a bejáratnál Stefan várta a gyerekeket.

-Nem hittem volna, hogy sikerrel jártok!- kezdte a mondandóját a férfi.

-Köszönjük, hogy bíztál bennünk!- mondta neki Elizabeth és majdnem elindult volna a szobája felé.

-Szerinted nem örülök, hogy épségben haza értél?- kérdezte Stefan, aztán felállt a székről, odament a lányához és átölelte. Elizabeth-et hirtelen érte, de mégis visszaölelte. Miután a férfi elengedte a lányát megszólalt.

-Mit gondoltál?- ordította le a lány fejét Stefan.

-Nem gondolkodtam- válaszolta meg Elizabeth.

-Pontosan, hogy is sikerült a tervetek?- kérdezett rá Stefan. Elizabeth éppen nyitotta a száját a válaszra, de Iris hamarabb válaszolt.

-Csak annyi történt, hogy Elizabeth elpusztította az anyja kastélyát- válaszolta közömbösen a lány, de belül fakadt a nevetéstől.

-Hogy micsoda?- kezdett újra ordítani Stefan.

-Nem akartam ekkora bajt. Csak egy kis felfordulást, de semmi mást- védekezett azonnal Elizabeth.

-Nem számít mit akartál, csak annyi, hogy nem az történt!- mondta Stefan. Ekkor belépett a terembe Edem is, mert meghallotta a kiabálásokat.

-Mi folyik itt?- kérdezett rá kissé aggódva.

-Csak annyi történt, hogy a lányom elpusztította Zefora-nak a várát!- kiabálta Stefan.

-Ó! Pontosan, hogy tudtad ezt megcsinálni Elizabeth?- kérdezett rá csodálkozva Edem. Mégis a hangjában volt egy gúnyos hangnem.

-Hát... van egy könyv, amiben vannak varázslatok amiket csak az istenek tudnak használni...- kezdett bele Elizabeth döcögősen.

-Ha jól gondolom az a könyv "Az isteni varázslatok" című könyv- válaszolta mosolyogva.

-Ez miért olyan vicces? Az a könyv az egyik legértékesebb tulajdonom! Hiszen ellopta tőlem!- mondta megint kiabálva Stefan. Aztán hangosan elkezdett nevetni Edem. Miután befejezte, Stefan furcsán nézett a férfire és egyre mérgesebb lett.

-Miért olyan nevetséges ez megint?- kérdezte értetlenül a férfi.

-Azt mondtad, hogy olyan fontos számodra, de te sosem tudnád használni- válaszolta könnyes szemmel Edem.

-Még mindig nem értem!- mondta Stefan még mindig dühösen.

-Abból a könyvből, csak az tud varázslatokat használni, aki isten és legalább három vagy négy elemmel bír. Neked mégis olyan fontos ez a könyv, de nem is tudod használni- magyarázta meg Edem.

-Ezzel én is tisztában vagyok, de ezt a könyvet Zefora-tól loptam el nehogy rossz varázslatokat használjon az emberekre. Mégsem gondoltam, hogy a lányom lopja el és ő fogja rossz célokra használni. Legalább mondd, hogy meg van még a könyv!- mondta Stefan aggódva. Elizabeth elkezdte nézni a táskáját, de nem vett elő belőle semmit.

-Nem találom- mondta Elizabeth.

-Hol hagytad el?- kérdezett rá Arthur.

-Biztos amikor a földrengés volt. Nem figyeltem eléggé- válaszolta a lány.

-Ezt nem hiszem el! Az is elég szörnyű, hogy elloptad még el is hagyod azt!- dühöngött megint Stefan.

-De nem direkt hagyta el!- védekezett Iris.

-Engem ez nem érdekel! Tűnjetek el a szemem elől!- ordított rájuk Stefan. Mind az öten elindultak a szobájuk felé, de a lányok is a fiúkhoz mentek be. Mindenki leült aztán folytatták a beszélgetést.

-Na jó, kezd elegem lenni apámból!- kezdte el Elizabeth aztán a táskájából elővette a könyvet.

-Várjunk, nem azt mondtad nem találod mert elhagytad?- kérdezett rá Albert.

-Úgy volt. Csak azért mondtam, hogy apám ne tudja elvenni tőlem- válaszolta a lány.

-Arra azért gondoltál, hogy most gyűlölni fog?- kérdezte meg Will.

-Igen gondoltam. Mégis nélkülem nem tud győzni, ezért holnapra biztos nem fog rám haragudni- mondta Elizabeth.

-És ezt honnan veszed?- kérdezte meg Iris.

-Anyám most a leggyengébb ezért most kell megtámadnom. Azért nem haragszik majd rám az apám mert megmondom neki, hogy pár nap múlva meg akarom támadni Zefora-t. Tudom nem beszéltem meg ezt veletek, de mégis a segítségeteket kérem- mondta Elizabeth.

-Ezt nem is kell megkérned! A barátaid vagyunk és követni fogunk bármilyen őrült tervben- mondta Arthur.

-Köszönöm! Nem tudom mire mennék nélkületek!- mondta Elizabeth.

-Akkor holnap mind ott leszünk veled amikor közlöd Stefan-nal- mondta mosolyogva Arthur.

-Rendben- mondta Elizabeth és a két lány kifelé ment a szobából, hogy mindenki pihenni mehessen.