A két lány bement a szobába és azonnal megcélozták az ágyat. Amikor ledőltek, egyszerre sóhajtottak. Erre összenéztek és elnevették magukat.

-Szerinted Tyler szólni fog Zefora-nak?- kérdezte meg Iris.

-Nem hiszem- válaszolt Elizabeth.

-És lenne még egy kérdés. Mi a baja Tyler-nek veled?- kérdezett rá Iris.

-Nem akkora dolog ez. Igazából egy rövid ideig együtt voltunk. Aztán én dobtam, mert nem akartam, hogy ez az egész kapcsolat Will és az én barátságomra menjen. Ezért megharagudott rám. Ennyi az egész- válaszolta meg hosszan Elizabeth.

-Nem is értem. Ezen a pici dolgon rágott be- mondta Iris és hátradőlt az ágyban.

-Jobb lenne ha most aludnánk, mert nem fogjuk bírni az estét- ajánlotta fel ötletnek Elizabeth.

-Nem rossz ötlet. Jó pihenést!- mondta Iris.

-Iris, lenne egy kérésem! Ne szólj senkinek arról amit mondtam! Will szülei és ő sem tudott róla. Szóval ez titok- kérte meg a barátnőjét.

-Persze! Titokban fogom tartani- mondta a barátnője és lefeküdt aludni. Elizabeth is ezt tette.

Elizabeth késő délután ébredt fel. Iris mellette még mindig aludt. Érezte, hogy nem fog tudni tovább aludni ezért a táskából (amit a búvóhelyről hozott magával) elővett egy könyvet. Azt a könyvet egy óráig olvasta, amíg Iris felébredt.

-Mit olvasol?- kérdezte meg Iris.

-Csak egy egyszerű könyvet. A címe: Az isteni varázslatok.

-Miért hoztad el?

-Azért mert tudni szeretnék néhány varázslatot. Talán hasznos lehet Zefora ellen.

-Van valami amit megtanultál már?

-Igen, van már pár varázslat. De az még titok. Ha majd szükség lesz rá, akkor bevetem- válaszolta meg Elizabeth.

-Ugye nem olyan varázslat, amilyenek az istenek csináltak?- kérdezett rá aggódva Iris.

-Vannak benne olyanok is, de inkább olyan varázslatot tanulok meg, amiket vissza lehet fordítani- válaszolta meg a lány.

-Elizabeth, van benne olyan varázslat, ami visszaadná azoknak ez embereknek az erejüket?- kérdezett rá aggódva Iris.

-Sajnos nem. Megtaláltam azt a varázslatot amit az istenek hajtottak végre, de arra nincs ellen varázslat- válaszolta meg szomorúan a lány.

-Egy emberen kellene már csak megcsinálnod- suttogta Iris.

-És kin?- kérdezett rá Elizabeth.

-Zefora. Ha rajta végeznéd el akkor nyerhetnénk ellene. És nem is kellene megölnöd.

-Ez remek ötlet!- kiáltott fel a lány.

-Tényleg?

-Igen az! Így megakadályozhatnánk a háborút- kiáltott fel Elizabeth.

-Akkor könnyen véget vethetünk ennek az egésznek.

-Sajnos van egy gond mégis. Meg kellene tanulnom még a varázslatot, ami nagyon nehéz és ha sikerülne is akkor is az anyámhoz kellene érnem, ami mondhatni nem egy könnyű feladat- rontotta el az örömüket Elizabeth.

-Előbb mentsük meg Arthur-t. Aztán foglalkozunk a többivel- mosolygott Iris a barátnőjére.

-Jól van. Lehet, hogy igazad van. De most menjünk ki enni, mert nagyon éhes vagyok- állapította meg a lány.

-Ezt a logikát! Jól van menjünk!- nevette ki Iris a barátnőjét. Aztán felkeltek az ágyról és elindultak a konyhába. Amikor beértek Will és Albert már ott ültek az asztalnál.

-Ti is éhesek vagytok?- kérdezett rá Vanessa aki éppen ételt készített.

-Mondjuk, hogy igen- válaszolt Iris és mosolyogva ránézett Elizabeth-re.

-Remélem egy egyszerű étellel is beértek, mivel nem vártam négy éhes szájú gyereket- mondta nevetve Vanessa. Miután ezt kimondta Tyler is bement a konyhába.

-Te is kérsz valamit fiam?- kérdezett rá az anyja.

-Hát azért jöttem ki, mert éhes vagyok- válaszolta meg komoran a fiú.

Aztán Vanessa végzett a főzéssel megterített és feltálalta az ételt. Mielőtt elkezdtek volna enni szóltak Ralf-nal is. Így heten ettek. Miután a négy gyerek befejezte az evést bementek Will szobájába.

-Rendben, akkor kipihentük magunkat és most már nem is vagyunk éhesek. Akkor mi a terv?- kérdezett rá Will.

-Este, sötétedés után azonnal indulunk- kezdett bele a tervebe Elizabeth.

-Próbáljunk meg észrevétlenül bejutni és csak leütni az embereket akik ránk támadnak- folytatta Iris.

-De hol lehet Arthur?- kérdezett rá Albert.

-Engem még kicsi koromban elvittek Zefora várába. Hatalmas, de könnyen bejárható és így nagyon egyszerűen el tudunk bújni. Mivel az elemi mesterek száma eléggé lecsökkent, némileg könnyebb dolgunk van- mondta Will.

-Emlékszel, hogy hol vannak a cellák?- kérdezett rá Elizabeth.

-Sajnos oda nem mehettünk le, szóval azt nem tudom hol lehet, csak megérzésem van- válaszolta meg Will.

-Egyet beszéljünk meg most! Nem fogunk szétválni semmi miatt! Nem akarok még több ilyen helyzetet!- jelentette ki Elizabeth.

-Ebben szerintem mind egyetértünk- mosolygot vissza Iris.

-Ennek nagyon örülök- mondta Elizabeth. Aztán tovább folytatták a beszélgetésüket. Néha elkalandoztak a gondolataik, és ezzel jobban megismerhették egymást.

Zefora-nál

Zefora a nagy csarnokában ült és éppen azon gondolkozott, hogy milyen módon tudja kiszedni az információkat a fiúból. Már több mint egy napja van nála és semmit nem tud még a lányáról. Amíg ezen gondolkozott addig egy elemi mester bement a terembe.

-Istennő- kezdett bele a férfi- a fogoly még mindig nem mond semmit. Ezzel csak az a gond, hogy azt mondta addig ne adjunk neki semmit amíg nem mond valami információt.

-És ezzel mi a gond?- kérdezett rá Zefora.

-Ha ez így megy tovább a fiú meg fog halni és nem tud információt kiszedni- válaszolta meg a férfi.

-Akkor vigyen neki ételt és vizet! Most pedig kifelé!- kiabált rá az istennő. Az elemi mester azonnal kiment a teremből és elindult a konyha felé. Zefora otthonát inkább nevezték palotának mint háznak. A konyhában a férfi összecsapott valami ételt és elindult a cellák felé. Mivel hatalmas volt az épület a konyha a első emeleten volt és a cellák pedig a pincében voltak. Nagyon sietett nehogy túl későn érjen a fiúhoz.

Elizabeth és barátainál

Elérkezett az este. A négy gyerek éppen indulni készült az istennő otthonába. Mielőtt elindultak volna még visszafordultak Ralf és Vanessa-hoz.

-Köszönünk minden segítséget!- mondta Elizabeth.

-Majd találkozunk még- tette hozzá Will. Már éppen indulni akartak amikor Tyler kijött a szobájából.

-Elizabeth, beszélhetnénk?- kérdezte meg a fiú és bement az egyik szobába. Elizabeth nem tudott mit kezdeni ezért követte a fiú. Miután bement, becsukta maga mögött az ajtót.

-Elizabeth, már nagyon rég történt köztünk ami történt, de én még mindig haragszok rád. De látom, hogy milyen fontos ez neked és az öcsémnek ezért segítek nektek egy kicsit- mondta Tyler és odaadott egy térképet a lánynak- Ezen rajta van az egész ház felépítése. Mind a három emelet. Pince, földszint és első emelet- aztán mutatott még néhány információt a térképpel kapcsolatban.

-Köszönöm! De miért segítesz nekünk- kérdezett rá Elizabeth.

-Itt volt az ideje a bocsánat kérésnek. Van még egy dolog. Ma voltam a házban és hagytam az első emeleten egy meglepetés- mondta Tyler és a lány füléhez hajolt, és elmondta neki. Miután végzett kiment a szobából és egyedül hagyta Elizabeth-et. A lány állt pár másodpercig aztán csatlakozott a barátaihoz.

-Mi volt ott bent?- kérdezett rá Iris.

-Kaptam egy térképet a ház benti részéről. Most már biztosan tudhatjuk hol van Arthur- mondta Elizabeth.

-Ez remek!- vágta rá Will.

-Akkor indulás!- lelkendezett Albert és a négy barát elindult a küldetésre.

Fél óra múlva megérkeztek a házhoz. A négy gyereknek majdnem leesett az álla, mivel rájöttek miért is adtak nekik egy térképet. Az úgynevezett ház inkább volt egy palota vagy erődítmény.

-Na erre nem számítottam!- jelentette ki Iris.

-Nem emlékeztem, hogy ilyen nagy- tette hozzá Will.

-Bújjunk el gyorsan!- jelentette ki Elizabeth, és elment egy bokorhoz és a három barátja is követte.

-Na akkor mi legyen?- kérdezett rá Albert. Elizabeth ezért elővette a térképet amit egész úton tanulmányozott.

-Ezt a bejáratot őrzik a legkevesebben, ezért itt fogunk bemenni. Tyler azt írta hogy maximum tízen őrzik. Utána mondom a következő lépéseket- válaszolta meg Elizabeth. Aztán elindultak ahhoz a bejárathoz amit terveztek. Igazuk volt. Körülbelül tízen őrizték az ajtót. Már majdnem elindultak támadni, de Elizabeth megállította őket.

-Várjatok! Van egy jobb ötletem!- suttogta a lány. Aztán leguggolt a földre és a tenyerét kinyújtotta és egy füstöt kezdett varázsolni. Ezzel a varázslattal füstöt csinált a levegőbe, aztán támadtak csak. Ezáltal nem tudták hárítani a támadásokat, így könnyedén leütötték az összes embert.

-Ezt hogy csináltad?- kérdezte meg Albert miután végeztek az elemi mestereket.

-Új varázslat. De ezt csak egy isten tanulhatja meg és használhatja- válaszolta meg Elizabeth.

-Gyerünk, menjünk tovább!- adta ki az utasítást Will. Miután beértek a várba jobbra fordultak és folytatták a küldetést.

Arthur-nál

Arthur a cellában volt és megpróbált valamit keresni ami segíthet neki a szabadulásában. Hirtelen zajt hallott és halvány fényeket látott, ezért hátra ment a cellában és ájultnak tette magát. Fél perc múlva odaért a férfi és elkezdte kinyitni a cella ajtaját.

-Szerencsés vagy. Most kapsz ételt annak ellenére, hogy nem mondtál semmit- mondta az elemi mester és bement a cellába. Arthur ennek ellenére sem mozdult meg. A férfi elkezdett pánikolni mert azt hitte, hogy a fiúval történt valami. Ezért lehajolt és elkezdte a vállát rázni.

-Hé! Ébredj fel!- kiabálni kezdett az elemi mester. A fiú tudta itt az esélye, hogy megmeneküljön, ezért behúzott egyet a férfi arcába, ezért azonnal elájult. Az ajtó is nyitva maradt ezért gyorsan kiment és rázárta az ajtót a férfire, aztán elindult abba az irányba amelyből az összes ember jött.

-Remélem nem nagy ez az épület- mondta suttogva Arthur. Miután felment egy lépcsőn, két felé vált az út, ezért úgy döntött, hogy elindul jobbra.

Elizabeth és barátainál

-Ez volt már az ötödik terem ahol megküzdöttünk!- panaszkodott Iris.

-De azt sem tudjuk még hány terem van hátra!- válaszolta Will. Éppen indultak volna tovább amikor zajt hallottak.

-Menjünk a keleti szárnyba ott van a szökött fogoly! Zefora azt parancsolta, hogy senki sem ölheti meg!- kiáltotta az egyik őr.

-Milyen fogolyról beszélnek?- kérdezte meg Albert.

-Nem mindegy! Menjünk és nézzük meg!- jelentette ki Elizabeth és elindult a térkép alapján a keleti szárnyba.

-Elméletben ez a legnagyobb teremben- mondta Elizabeth.

-Ez nem hangzik túl jól- tette hozzá Albert.

-Biztos, hogy nem túl jó ez a helyzet- jelentette ki Will. Közben futottak a terem felé. Elizabeth reménykedett, hogy felismeri majd a személyt akihez ennyi elemi mestert küldenek. Amikor elértek a terembe, de előtte még sok embert le kellett küzdeniük, rengeteg elemi mester vette körül az embert. Elizabeth megpróbálta felmérni a helyzetet és jól dönteni, mert nem kockáztathatja, hogy még több barátját elveszítse.

-Mit csináljunk?- kérdezte meg Elizabeth.

-Segítsünk ennek az embernek- válaszolta Will. Aztán mindenki küldött egy varázslatot az elemi mesterekre. Végül nagyon sok ember elájult és meglátták, hogy ki is a fogoly.

-Arthur!- kiabálta Elizabeth és odafutott a fiúhoz, aztán a nyakába ugrott. Amíg a fiú felé sietett addig a barátai fedezték.

-Ti meg mit kerestek itt?- kérdezte Arthur miközben visszaölelte Elizabeth-et.

-Az volt a terv, hogy megmentsünk téged- válaszolta meg Albert.

-Elizabeth, nem úgy volt, hogy nem csinálunk semmi őrültséget? Nem kellett volna odafigyelned?- kérdezett rá Iris.

-Reméltem, hogy figyeltek helyettem is- válaszolta mosolyogva Elizabeth. Aztán elengedte Arthur-t és odaadta a térképet Will-nek.

-Örülünk, hogy nem esett bajod!- tette hozzá még Elizabeth.

-De most már menjünk el innen! Jobban élveztem ami a búvóhelyen volt!- mondta Arthur és elindultak volna kifelé a várból, de az ajtóban nagyon sok elemi mester jelent meg a kijáratnál.

-Hova, hova?- kérdezte meg egy ember az elemi mesterek mögött. A gyerekek azonnal rájöttek, hogy kié a hang.

-Anyám, és mit gondolsz? Megállíthatsz?- kérdezett rá Elizabeth.

-Már azt sem gondoltam, hogy be tudtok majd jutni- válaszolta Zefora.

-De nem is fogsz elkapni minket!- tette hozzá Arthur és rátámadt néhány elemi mesterre. Erre nem számítottak, és aztán a maradék négy gyerek is besegített Arthur támadásába. Iris, Arthur, Will és Albert az elemi mestereket támadták és tartották fel, míg Elizabeth az anyjával küzdött. Nagyon furcsa volt a lány, mivel a harci technikája nem volt olyan mint, amikor csak elemi mesterekkel küzdött. Olyan volt mintha visszafogta volna magát, de mi lehet ennek az oka? A négy gyerek akik az elemi mesterekkel küzdöttek vesztésre álltak. Míg Elizabeth és az anyja karddal küzdöttek, a lány a védés közben félre nézett, kihasználva az alkalmat Zefora megragadta a lánya torkát és a falhoz nyomta.

-Már megint ebben a helyzetben vagyunk!- mondta Zefora a lányának.

-Srácok! Azonnal hagyjátok el a várat, és menjetek be az erdőbe!- kiabálta Elizabeth a barátainak.

-Nem hagyunk itt!- válaszolta Arthur miközben kivédett egy támadást.

-Menjetek! Van egy tervem!- válaszolta a lány. Reménykedtek, hogy igaza van Elizabeth-nek és elindultak kifelé a teremből. Mivel nem tudtak volna legyőzni egy istent, ezért hallgattak Elizabeth-re.

-Lehet, hogy megint ebben a helyzetben vagyunk, de én újra meg fogok szökni!- mondta Elizabeth és megint használni kezdte az erejét.

Elizabeth csak abban tudott reménykedni, hogy kiértek már a barátai, mert egy földrengést hozott létre.

-Azt hiszed egy földrengés megállíthat engem?- kérdezte gúnyosan Zefora. Miután kimondta egy hatalmas robbanást hallottak és a plafon elkezdett omladozni.

-Nemcsak egy földrengés, hanem a bomba is ami az első emeleten volt- mondta Elizabeth és még egy varázslatot hajtott végre, ami még erősebbé tette a földrengést.

-Mit művelsz?- kérdezte meg pánikolva Zefora miután elengedte a lánya torkát.

-Elintézem, hogy ne tudj több segítséget szerezni!- válaszolta Elizabeth és kifelé futott a teremből. Közben a föld elem segítségével dobta arrébb a zuhanó plafon darabokat.

-Ezt nem úszod meg!- kiabálta Zefora a lányának aki már kint volt a folyosón.

Miután kiért a várból, azonnal leomlott mögötte minden ami eddig állt. Semmi sem maradt, mert a robbanás és a földrengés mindent elpusztította az összes épület darabot.

-Na ez nagyon közel volt!- mondta Elizabeth magának.

-Ez meg mi volt?- kérdezte meg Arthur.

-Ez egy új varázslat volt. De ezt majd később elmondom, most menjünk vissza a búvóhelyre!- mondta Elizabeth és mindenki elindult a biztonságos területre. Végül sok meglepetéssel, de sikerült a tervük.