Amikor Arthur felébredt egy idegen helyen találta magát, pontosabban egy cellában. A keze hátul össze volt kötve és nagyon fájt a feje. Valószínűleg leütötték, hogy biztosan ne ébredjen fel. Csak annyira emlékezett, hogy volt egy robbanás és a barátai futnak a búvóhely felé. Ez alapján arra következtetett, hogy egyedül van itt. Miután végig gondolta ezeket, elkezdett körül nézni a cellában. Elég nehéz volt, mivel nem volt semmi fény. Amikor mozogni kezdett, zajt csapott, így valaki közeledett a cellájához. Amikor elért az ajtóhoz, a fiú meglepődött, hogy ki nézett vissza rá.

-Nocsak, nocsak! Nem hittem, hogy ilyen hamar fel fogsz ébredni- mondta az ember.

-Én meg azt, hogy te fogsz engem őrizni, Zefora- válaszolt a fiú gúnyos hangnemmel. Erre Zefora kuncogott magában egyet.

-És mit akarsz tőlem? Hisz ha nem akarnál valamit megöltél volna- kérdezte meg a fiú.

-Nem hittem volna, hogy ilyen hamar rájössz. Tele vagy meglepetéssel Arthur! Mivel te Elizabeth barátja vagy, mondhatni a legjobb barátja, ezért tudod mik az erősségei és gyengéi. Ezt akarom megtudni!- válaszolta Zefora. A fiú amikor meghallotta, hogy "legjobb barát" nagyon aggódni kezdett, hogy tudja mi van közte és Elizabeth között.

-Rosszul gondoltad. Sosem árulom el a barátaimat, főleg mert téged akarnak legyőzni!- válaszolta meg Arthur.

-Gondoltam, hogy ezt fogod mondani, de egyszer úgy is elmondod- nevetett Zefora, és elment a cellától. Így Arthur egyedül maradt és azon töprengett, hogy miket tudhat Zefora Elizabeth-ről.

Elizabeth és barátainál

A gyerekek már egy órája mentek.

-Nem emlékeztem, hogy ilyen hosszú volt az út- panaszkodott Iris.

-Akkor jól emlékszel. Mivel nem ezen az úton mentünk először a város felé, ez egy kerülő. Nem tudhatjuk, hogy nincsenek e ott még Zefora emberei, és így biztos elkerüljük őket- mondta Elizabeth.

-De mégis milyen hosszú ez az út?- kérdezte meg Albert.

-Már csak pár perc és elérjük a város másik bejáratát. Azon a kapun könnyebb eljutni a szüleimhez, mint amin Zefora-t lestük meg- válaszolta meg Will.

-Nem is mondtátok miért kell tartani a bátyádtól, Will?- kérdezett újra Albert.

-Nem azt mondjuk, hogy tartani kell tőle. Hanem csak szólna az anyámnak, és ő ránk küldene rengeteg elemi varázslót és elfognának minket- válaszolta meg Elizabeth.

-És honnan tudjuk, hogy nem fog ez megtörténni?- folytatta a kérdezést Iris.

-Ezt nem tudhatjuk. A bátyám kiszámíthatatlan, mindig a saját feje után megy- mondta Will.

-Ez nagyon nem biztató!- állapította meg Iris. Erre nem válaszoltak. Mentek még néhány percig aztán elértek a város kapujához.

-Akkor itt az idő! Ha valamelyikőtök meggondolta volna magát, most menjen vissza- mondta Elizabeth a barátainak.

-Mind veled tartunk! Hisz ez a rövid idő összekovácsolt minket annyira, hogy megvédjük egymást- válaszolt Iris.

-Így öten mi egy csapat vagyunk, és segítünk egymásnak jóban és rosszban- mondta Albert.

-És mivel Arthur is a csapatunk tagja, segítünk neki is. Ebben az esetben megszöktetni őt- tette hozzá Will is.

-Köszönöm srácok! Akkor indulás, mentsük meg Arthur!- lelkesedett Elizabeth, és elindultak a városba.

Stefan-nál

Amikor Stefan felkelt reménykedett, hogy az est folyamán nem történt semmi. Kiment a szobájából és az irányt az étkező felé vette. Az étkezőben ott volt Edem és néhány elemi mester, akik suttogtak valami fontos dologban.

-Miről van szó, Edem?- kérdezte meg Stefan.

-Hát van egy kicsi probléma. Elizabeth és még a három barátja eltűntek- válaszolta meg a kérdést.

-Hogy érted azt, hogy eltűnt? Az is lehet, hogy elmentek egy sétára- vetette fel ötletnek Stefan.

-Nem, az nem lehet. Elvittek a fegyvereiket is és néhány...

-Ez nem lehet igaz!- szólt közbe Stefan és asztalra csapott- A lányom elment Arthur-ért! Mikor mentek el?- kérdezte dühöngve.

-Nem tudjuk. Az utolsó ember aki fent volt az még látta Elizabeth-et, de utána nincs már több információnk- válaszolt Edem kisebb hangerővel.

-Nem mehetünk el értük. Túl veszélyes lenne. Most csak annyit tehetünk, hogy várunk- mondta Stefan és már majdnem elindult kifelé a teremben, amikor Edem mondott még valamit.

-Stefan van még valami, amit nem mondtunk. Eltűnt egy könyv a polcról.

-És mi van vele?- kérdezett rá Stefan értetlenül.

-Az a könyv "Az isteni varázslatok" című könyv. Aggódok, miért pont azt vitte el- mondta Edem aggódva.

-Azért vitte el, mert új varázslatot akar tanulni. Csak azt nem, hogy milyet- mondta Stefan és elhagyta a termet.

Elizabeth és barátainál

Will vezetett a többieket el a házukhoz. Mivel a fiú szülei fontos embernek számítottak, ezért nagyon nagy otthonuk volt. Amikor odaértek a lakáshoz, Albert nem is várt semmit, csak megszólalt.

-Will, hogy jutunk be?- türelmetlenkedett a fiú. Mire ezt kimondta Will odalépett a kilincshez és egy varázslatot küldött rá, és kinyílt az ajtó.

-Nálunk az ajtó úgy nyílik ki, ha egy megfelelő varázslatot küldünk rá- magyarázta meg Will, és elindultak a lakásba. A lakásban első ránézésre nem volt senki, de amikor a négy gyerek belépett a nappaliba, föld támadás érte őket. Elizabeth és Albert a kardjukkal kettévágták a köveket aztán Will a két barátja elé lépett.

-Anya, apa csak én vagyok az!- kiabálta Will. Aztán egy nő és egy férfi ment be a szobába.

-Will? Te mit keresel itt?- kérdezte a nő.

-Azt hittük, hogy Zefora elkapott téged!- tette hozzá a férfi.

-Hogy micsoda? Miért kaptak volna el?- kérdezett vissza Will.

-Ezt még meg is kérded? Hisz ellenszegültél egy istennek!- mondta egy fiú.

-Mintha te jobb lennél Tyler!- vágott vissza Will.

-Fiúk elég legyen!- parancsolta a férfi.

-És Will, elmagyaráznád mit csinálsz te itt?- kérdezte a nő.

-Anya, apa először bemutatom a barátaimat. Iris, Albert és...
Nem tudta befejezni a mondatát mert a nő közbe vágott.

-Elizabeth! Nem hiszem el, hogy te is itt vagy!- mondta a nő.

-Én is örülök, hogy látlak Vanessa!- válaszolta Elizabeth.

-Srácok, Vanessa az anyám, Ralf az apám és Tyler a bátyám- mutatott be mindenkit Will.

-Jól van, de mit kerestek itt?-förmedt rá Tyler.

-Szükségünk lenne egy kis segítségre- válaszolta Elizabeth.

-Amikor te segítségért jösz, az sosem jó- állapította meg a fiú.

-Na ezt most fejezd be! Attól, hogy gondod van velem, nem kell minden szavamat kritizálni!- jelentette ki Elizabeth.

-Egyébként- szólt közbe Albert- az öcsémet elrabolták, és ebben kérnénk segítséget.

-Az új rabról lenne szó, Arthur?- kérdezte meg Ralf.

-Igen róla van szó. Mi a helyzet vele?- kérdezte meg Iris.

-Nem mondott nekünk semmit rólatok. Inkább éhezik mint, hogy szóljon bármit is- mondta Vanessa.

-Meg kell mentenünk!- állapította meg Elizabeth.

-Segítetek nekünk?- kérdezte meg Will a szüleitől.

-Csak úgy, hogy bejuttatunk titeket és ki is, de nem többet!- állapította meg Vanessa.

-És persze, ma itt pihenhetitek ki magatokat- tette hozzá Ralf.

-Ez is sokat ér, köszönjük!- mondta Elizabeth.

-Ó, és még valami!- tette hozzá Ralf- Tyler te nem mehetsz ki a házból, amíg az öcsédék nem végeztek. Megértetted?

-Igen- válaszolta a fiú és felment a szobájába.

-Will, te és Albert a te szobádban pihenhettek, a két lány pedig a mi szobánkban. Mindjárt felkel a nap, szóval ne mozogjatok az ablak előtt és ne mozgassátok a függönyt se- mondta az ötleteket Vanessa.

-Köszönjük!- mondták a gyerekek, és elindultak a megfelelő szobákba.

-Majd ha bármi van szólunk, de nektek van problémátok van akkor szóljatok- tette hozzá Ralf. A gyerekek bólintottak, és becsukták az ajtókat.