Mindenki felállt és visszaindultak a búvóhelyre. Igyekeztek gyorsan és csöndesen elindulni nehogy észrevegyék őket. De nem tudhatták, hogy egész végig megfigyelték őket. Miután mind a hatan elindultak és már az erdő mélyén jártak, a fáról ahonnan addig figyelték Zefora-t, lemászott egy elemi mester. Ez a férfi látta és hallotta az összes eseményt. Azonnal besietett a városba és odament Zefora-hoz.

-Fejlemények vannak Elizabeth-el kapcsolatban- kezdett bele a férfi miután odaért az istennőhöz.

-Megtudtad hol van a lányom?- kérdezte kíváncsi Zefora.

-Igen. Az előbbi támadás a lányáé volt. Most mentek vissza a búvóhelyükre. Ha sietünk akkor még elkaphatjuk őket, mert az erdőben sietnek és összesen csak hatan vannak. Ebből Elizabeth nem tud varázsolni mivel az istenek elszívták az erejét. Vele van még egy isten és a négy barátja még- adta át az információkat az elemi mester.

-Rendben. Akkor jöjjön ide még több elemi mester, akiknek megmaradt az ereje. Most elkapjuk a lányomat!- adta ki a parancsot Zefora. Körülbelül 5 perc múlva 30 elemi mester gyűlt össze a város főterén.

-Az első és legfontosabb feladatunk elkapni a Elizabeth-et. Most nem tud varázsolni és nem tudja megvédeni magát a sebe miatt, de így is tud némileg vívni, de mégis itt az esélyünk elkapni őt. De senki nem ölheti meg a lányomat!- adta ki az utasítást az istennő.

Aztán azok az elemi mesterek akik összegyűltek elindultak az erdőbe. Zefora nem tartott velük, mert nem most jött el az ideje a végső csatának.

Elizabeth és a barátainál

A hat elemi mester sietett vissza a búvóhelyre, mivel nagyon nagy veszélyben voltak. Nem csak jobban voltak sebezhetőek hanem még lassabban is haladtak, mert Elizabeth teljesen ki volt merülve. Körülbelül kétszer hosszabb volt így az út. Amíg mentek nem történt semmi gond, csak egy óra múlva hallottak dobogást a hátuk mögött.

-Ez mi volt?- kérdezte meg Elizabeth.

-Ezek a hangok a város irányából jönnek. Ezek szerint lebuktunk- válaszolta meg Stefan.

-Most mit csináljunk? Túl távol vagyunk még a rejtekhelytől és nem is érnénk oda időben. Ha tovább folytatjuk az utat akkor elvezetnénk őket és akkor oda az eddigi fáradozásunk- mondta el az érveket Arthur. Stefan első gondolata az volt milyen sokat tanultak tőle a gyerekek. De nem volt ideje ezen tovább gondolkozni, mivel jöttek Zefora emberei.

-A legjobb az lenne ha elbújnánk, mivel itt nincs hova menekülni és nem is tudnánk- állapította meg Stefan. Aztán mindenki elbújt egy-egy bokorhoz amit jól takartak a fák. Arthur és Elizabeth egy helyre bújtak mivel a lány nem tudta volna megvédeni magát és a fiú így akarta biztonságban tudni. A biztonság kedvéért mindenki elővette a fegyverét. Amikor Zefora emberei odaértek nem látták meg őket.

-Hol vannak?- kérdezte az egyik elemi mester. Aztán feltámadt a szél és a levegő idomárok csöndben figyeltek. Elizabeth-ék nem láttak nagyon jól ki a bokrok mögül. Pár perc múlva a levegő mesterek feléjük mutattak. Aztán a tűz mesterek a bokrokra küldtek támadásokat. A levegő mesterek a szél segítségével mondták meg, hogy merre bújtak el a gyerekek. Arthur, Stefan és Iris nem habozva kiugrottak a bokrok mögül, és a fegyvereik segítségével és hárították a tűz támadásokat. Az összes elemi mester megtámadta a gyerekeket és Stefan-t. Ez volt az a pillanat amikor rájött Elizabeth, hogy nem tudnának elmenekülni. Zefora embereinek nagy része a lányra támadt, ezért a lány barátai körülvették hogy megvédhessék őt, de Elizabeth is elővette a kardját.

-Eszedbe ne jusson, hogy most akarsz küzdeni! Csak elakarnak kapni téged, hogy elvigyenek az anyádhoz!- szólította fel Stefan a lányát. Ezzel nem tudod veszekedni mivel nem is volt rá ideje, és még igaza is volt az apjának. Ezért csak akkor használja a fegyverét ha veszélybe kerül. Az elemi mesterek megtámadták a gyerekeket. Néhány tűz idomár támadt rá tűz golyókkal Albert-re, amiket Arthur védett ki. Aztán a fiú a védés után azonnal rátámadt néhány levegő mesterre, de nem sikerült őket kiütnie, csak időt nyert, és miután végzett a támadással azonnal visszament Elizabeth mellé. Utána Stefan és Iris támadtak rá a tűz mesterekre. Víz nyilakat lőttek ki, amelyek kígyó hullámokká váltak. Ez egy új varázslat volt amit Iris nem rég tanult meg Stefan-tól. Ezeket a hullámokat nem tudták kivédeni a tűz mesterek, így a fának csapódtak. De amikor a gyerekek támadtak, akkor is támadták az istennő emberei őket. Voltak olyan helyzetek amikor csak éppen el tudtak ugrani a támadások elől. Olyan helyzet is volt, amikor Elizabeth-re támadtak rá. Ekkor a lány a kardjával védte ki a támadásokat, de nem voltak elég gyorsak és erősek ahhoz, hogy elintézhetett volna bárkit is, ezért valamelyik barátjának mindig közbe kellett avatkoznia, és leggyakrabban Arthur volt aki segített neki. De bármilyen gyorsak voltak a gyerekek támadásaik, de nem voltak elég jók ahhoz, hogy győzni tudjanak, mert az elemi mesterek sokkal többen voltak.

Ettől a sok támadástól és védekezéstől Elizabeth és a barátai teljesen kifáradtak. Emiatt a reflexeik sem voltak olyan jók. Sok támadást nem is vették ki, csak elugrottak előlük. Minél többet küzdöttek annál kevésbé voltak ügyesek.

-Stefan, most mit csináljunk?- kérdezte Elizabeth.

-Nem bírjuk ezt így tovább!- tette hozzá Iris.

-De nem tudjuk legyőzni őket- mondta Will. Közben mindenki egy-egy elemi mesterrel küzdött. Miután valaki végzett a egy bárbajjal, odament segíteni Elizabeth-nek. Ezt a taktikát az ellenség is észrevette. A következő támadásaikat ezért erre építették ki. Zefora embereinek nagy része támadásba lendült. Körülbelül arányosan osztódtak el, de Elizabeth-re csak néhány ember támadott. A lány hamarabb végzett mint a barátai, de tudta hogy nem szabad felesleges energiát vesztenie, ezért nem támadott másra, de nem is tette el a fegyverét. Mivel rá nem támadtak többet, ezért Elizabeth nem figyelt annyira jól. Ekkor a fáról négy fajta elemi mester támadott a lányra.

Amikor Arthur meglátta a lány helyzetét odasietett, hogy megvédje. Akkor a levegő és a tűz mester együtt hajtottak végre egy varázslatot, amellyel egy robbanást csináltak. Mindenki elesett a robbanástól és egy hatalmas köd keletkezett. Amikor Elizabeth észhez tért meglátta, hogy a távolban fekszik ájultan Arthur. Megpróbált odamenni hozzá, de előbb az apja megfogta a vállát.

-Gyerünk, menjünk! Most tudunk elmenekülni!- mondta határozottan Stefan.

-Nem hagyom itt Arthur-t!- jelentette ki Elizabeth. Eközben az elemi mesterek a távolban közeledtek hozzájuk. Stefan tudta jól, hogy a lánya nem mozdul el a fiú nélkül, ezért megfogta Elizabeth derekát és a hátárra rakta, és így indultak vissza a búvóhelyre. Azért, hogy ne tudják követni őket, Albert folyamatosan erősítette a ködöt. A lány megpróbált leesni Stefan-ról, de túl erősen fogta őt. Így öten elindultak, Arthur nélkül. Elizabeth csak annyit látott, hogy az elemi mesterek megfogták a fiút és visszaindultak a város felé.