Este, Arthur visszakísérte az orvosiba Elizabeth-et. Amikor a terembe értek a fiú feltett egy kérdést.

-Szerinted mit fognak tenni az istenek?

-Nem tudom. De azt mondták semmit sem fognak tenni ha nem vagyok ott mivel én is kellek hozzá- válaszolta meg a lány.

-Ez nem hangzik nagyon jól. De most aludj mert holnapot nem fogod bírni. Jó éjt!- mondta a fiú és megcsókolta a lányt, aztán kiment a szobából. Elizabeth átöltözött és elment aludni.

Másnap

Amikor a lány felébredt Edem már az orvosiban pakolt.

-Jó reggelt!- köszöntötte a férfi.

-Neked is!- viszonozta a lány.

-Stefan mondta, hogy amikor felkelsz nézzem meg a sebed és cseréljem le a kötésed.

-Rendben.

A férfi elkezdte nézni a sebet. Egy jó darabig csak nézte aztán kezdte el vizsgálni a varratot. Akkor jöttek be Elizabeth barátai is.

-Jó reggelt! Ti meg mit csináltok?- kérdezte meg Arthur.
-
Stefan mondta Edem-nek, hogy vizsgálja meg a sebemet- válaszolta a lány.

-Nincs benne semmi fertőzés. Már csak be kell kötnöm és kész is vagyok- szólt közbe a férfi, aztán betekerte a sebet.

-Fiúk forduljatok el!- jelentette ki Elizabeth.

-Minek?- kérdezte meg Albert.

-Mivel hamarabb jöttünk mielőtt Elizabeth átöltözhetett volna. Gyerünk!- magyarázta meg Iris. Végül a fiúk hajlandóak voltak elfordulni és addig Elizabeth átöltözött.

-Egyébként Stefan mondta, hogy menjünk az étkezőbe. Ott elmondja mit fogunk csinálni ma- szólt közbe Will.

-Jól van. Kész vagyok!- mondta Elizabeth és a fiúk visszafordultak. A lányon már a lila ruha volt és a kardja is rajta volt, de a kötés a ruha alatt volt és így nem látszott belőle semmi.

-Akkor indulás!- jelentette ki Albert.
Mindenki elindult kifelé a teremből az étkezőbe. Stefan már ott várt.

-Azt hitten sosem értek ide- állapította meg Stefan.

-Akkor mi lesz ma?- kérdezte meg Elizabeth.

-Előbb hozzunk reggelit- ajánlotta fel Iris. Mindenki hozott egy tányér ételt és leültek Stefan mellé.

-Szóval ma délelőtt megyünk be a városba. Egész végig rejtőzni fogunk és nem fogunk előbújni. Csak néhányan fogunk menni. Egyértelmű, hogy Elizabeth menni fog és én is, de kik még?- kérdezte meg Stefan.

-Menni fogunk mi négyen még- jelentette ki Iris.

-És ebből nem fogunk engedni!- nyomatékosította meg Arthur.

-Rendben. Akkor így hatan megyünk. De ha bármi baj történik akkor Elizabeth a legfontosabb és őt védjük meg. Érthető?- kérdezte meg Stefan.

Mindenki bólintott. Ezzel nem lesz probléma, mivel mindenkinek Elizabeth biztonsága a legfontosabb.

-És még egy kérdés- folytatta Stefan. Elizabeth, beszélgettél azóta az istenekkel?

-Igen. Azt mondták, hogy ne menjünk be a városba csak kintről nézzük majd az eseményeket- válaszolt a lány

-Akkor indulás!- mondta Albert.

-Még mielőtt indulnánk, mindenkinek adok egy kabátot, hogy ne ismerjenek fel- mondta Stefan és elindult kifelé a teremből. Körülbelül tíz perc múlva visszatért hat köpennyel amik a földik értek.

-Ezekben nem fognak látszódni a ruhátok színei és a csuklyákkal még az arcotok sem fogják látni- állapította meg Stefan- most, hogy megvagyunk indulás!

Mindenki felvette a kabátját és elindultak elsőnek ki a búvóhelyről, aztán a város felé.

Amikor elértek a város bejáratához, nem mentek be, hanem a fák mögött és a bokrokban guggoltak le és rejtőztek el úgy, hogy a város fő utcájára lássanak.

-És most mi legyen?- kérdezte meg Albert.

-Kénytelenek vagyunk várni- válaszolta meg Stefan.

-Elizabeth, az istenek mondtak már valamit?- kérdezte meg Iris.

-Még nem.

Körülbelül egy órán keresztül vártak, hogy történjen valami. Aztán Elizabeth mellett megjelent egy férfi.

-Szóval eljöttél Elizabeth. Akkor mi is betartjuk a szavunkat- mondta a férfi.

-Ön meg kicsoda?- kérdezte meg Will.

-Ő is egy isten. Mit akarnak csinálni amihez még a lányom is kell?

-Vele nem akarunk csinálni semmit, de szükségünk van az erejére, hogy elérjük azt amit akarunk.

-Az összes isten itt van?- kérdezte meg Albert.

-Igen, de elrejtőztek.

-És mi a terv?- kérdezte Stefan.

-Azt majd megtudjátok- válaszolta meg az isten. Akkor ment az utcán végig Zefora rengeteg elemi mesterrel. Kész háborút lehetne nyerni ennyi elemi mesterrel.

-Most kezdődik- jelentette ki az isten- Elizabeth fogd meg a kezem!

-Mit akar velem csinálni?- kérdezte meg a lány.

-Csak segíteni akarunk, de ezt most kell csinálni!- válaszolt rá az isten. A lány nem tudhatta biztosan milyen terve akarják felhasználni az ő erejét, de megfogta az isten kezét. Amint megfogta a lány az isten kezét azonnal fájdalmat érzett az egész testében.

-Mit csinál?- kérdezte a lány, de alig tudta kimondani a mondatot.

-Mindjárt véget ér. Csak bírd ki még egy kicsit- válaszolta meg az isten. Körülbelül még egy fél percig fogta a kezét és aztán elengedte. A lány a fájdalmában összeesett a fűben.

-Most hogy megvagyunk ti maradjatok itt és csak nézzétek mi fog történni- mondta az isten és elment a város felé.

-Jól vagy Elizabeth?- kérdezte meg Arthur.

-Nem, nem érzem jól magam. Nem tudom mit csinált, de nem igazán érzem az elemeket.

-Mivel megfogtad a kezét ezzel úgymond engedélyt adtál arra, hogy az erődből bármennyit elvegyen, ezért meg is tette. Ezért nem mondta el, hogy miért akar téged is idehívni. Ha te nem lettél volna itt akkor a tervük nem valósult volna meg. De még nem tudjuk mi a tervük- mondta Stefan.

Aztán hirtelen vakító fény jelent meg az utca közepén az elemi mesterek körül. Amikor a fény eltűnt, Zefora-t és az embereit megtámadták az istenek. Zefora könnyen kivédte az istenek támadásait, de az elemi mesterek nem tudtak többé egy elemet sem irányítani.

-Mi történt?- kérdezte meg Elizabeth.

-Az istenek a te erőddel elvették az elemi mesterek erejét. Így aki körül fény volt az soha többé nem tud irányítani egy elemet sem. Ez volt az istenek terve- válaszolta meg Stefan.

-Tessék? Engem használtak erre a borzalmas terve?

-Sajnos igen.

-Tűnjünk el innen!- mondta Iris.

Azzal mindenki visszaindult a búvóhelyre.