Másnap

Elizabeth egész éjjel Arthur-on aludt. Szörnyű éjszakája volt, a napon történtek miatt. Amikor reggel a fiú felkelt, a lány még mindig rajta volt. Arrébb tette és kiment a szobából, és elindult a barátaihoz. Bement a fiúk szobájába ahol ott volt a két fiú és Iris is, és mind ébren voltak. A lány azonnal felpattant az ágyról és odament Arthur-hoz.

-Hogy van Elizabeth?- kérdezte Iris. Egész éjjel alig aludtak valamit mivel nagyon aggódtak a barátnőjükért.

-Tegnap este felébredt és elmondta, hogy mi történt vele ott- többet nem mondott az estéről Arthur.

-És most mi van vele?- tette fel a kérdést Will.

-Amikor eljöttem még aludt- válaszolt Arthur.

-Mondott valamit Stefan?- kérdezte Albert.

-Semmit sem mondott amikor rákérdeztünk. Pontosabban azt mondta előbb Elizabeth-nek mondja el a fejleményeket.

-Tud már róla. Meghallotta a beszélgetéseket- mondta Arthur.

-Jobb ha megyünk és megnézzük Elizabeth-et- ajánlotta fel Albert. Mindenki bólintott és elindultak kifelé a szobából. Amikor beléptek az orvosiba Elizabeth már fent volt.

-Jó reggelt!- köszöntötte a lány a barátait.

-Neked is. Már jobban vagy?- kérdezte meg Iris és odasietett a barátnőjéhez.

-Fogjuk rá. Tudtam aludni- válaszolt Elizabeth.

-A vállad mennyire fáj?- kérdezett rá Albert.

-Nem igazán érzem- mondta a lány. Ekkor belépett a szobába Stefan. Meglepődött, hogy a lánya ébren van.

-Nem hittem volna, hogy fent leszel- állapította meg a férfi.

-Nagyon kedves vagy!- mondta gúnyosan Arthur.

-És mit is akartál mondani nekem?- kérdezett rá Elizabeth.

-Akkor kíváncsi vagy rá. Hát legyen. Tegnap elpusztítottad az istenek központját és az erdő nagy részét, mert az érzelmeid elszabadultak- válaszolt rá Stefan. Nem lehet tudni, hogy Stefan-nak mikor milyen kedve van. Van úgy, hogy a férfi kedves, de van úgy hogy mindenkivel undok. Elizabeth nem mondott semmit, csak lehajtotta a fejét, és a többiek sem szóltak.

-És most mihez kezdjünk?- kérdezte Arthur.

-Kénytelenek leszünk kimenni az erdőbe és körülnézni mivel nem tudhatjuk, hogy mekkora veszélyben vagyunk- válaszolt Stefan.

-Akkor minél hamarabb ki kell mennünk az erdőbe- mondta Elizabeth és kezdett kikelni az ágyból.

-Na te nem mész sehova!- állapította meg Arthur és kezdte visszafektetni a lányt az ágyba- Te még sérült és gyenge vagy ezért itt maradsz és pihensz, míg mi megnézzük.

-Rendben.

Nem is ellenkezett Elizabeth. Talán belátta, hogy nincs abban az állapotban hogy bárkit le tudjon győzni. Mindenki kifelé indult a szobából.

-Vigyázzatok magatokra!- mondta Elizabeth kifelé menet a többieknek.

Amikor a többiek kiértek a felszínre, meglátták hogy mekkora pusztítást végzett Elizabeth. Az egész erdő romokban hevert.

-Ezt okozza ha egy isten elveszti az eszét. Jól vigyázzatok mit csináltok és mondtok neki!- mondta Stefan. Úgy hallatszott mintha viccesnek tartaná ezt a helyzetet.

-Akkor hol kezdjük a keresést?- kérdezte Albert.

-Csak megyünk és figyelünk míg nem találunk valamit. Csak akkor támadunk, hogyha észrevesznek minket. Érthető?- kérdezte Stefan.

Mindenki bólintott és elindultak. Ott volt a négy barát, Stefan és még néhány elemi mester. Egész nap mentek de nem találtak senkit és semmi nyomot arra, hogy arra jártak Zefora emberei. Sötétedett amikor Stefan megszólalt.

-Ideje végre visszamenni a búvóhelyre.
Mindenki egyetértett vele, ezért követték a férfit. Aztán Stefan hirtelen megállt és hangokat hallott.

-Erre semmit sem találtunk. Merre tovább?- kérdezte egy hang.

-Menjünk észak felé.

Az ellenség mostani helyzetében ha észak felé mennének akkor a búvóhelyhez érnének és lebuknának. Biztos nem küzdenének meg velük de szólnának Zefora-nak és elvesztenének mindent amit eddig elértek.

-Meg kell állítanunk őket. De senkit nem szabad megölni!- suttogta Stefan a többieknek. Aztán előbújtak a rejtekhelyükről és megtámadták Zefora embereit. Körülbelül húszan lehettek és ők pedig csak tízen voltak, de így is győzniük kellett. Öt embert azonnal leütöttek így nem volt akkora az előnyük.

-Nocsak, nocsak!- mondta az egyik férfi és ők is támadásba lendültek. A négy barát együtt támadt és védekezett. Egy víz idomár ember támadt Arthur-ra, két víz kígyóval, amit kivédett a kardjával, és Will ütötte le az embert a fegyverével. Aztán Iris támadt egy víz mesterre, az íjjával és lelőtte. Albert egy széllökettel sikerült három embernek elveszteni az egyensúlyát és addig a három elemi mester megtámadta a megfelelő embert. Aztán hátulról támadták meg Albert-et, míg ő és a barátait nem figyeltek. A fiút egy tűz karddal támadták meg és egy fának csapódott. Iris azonnal lelőtte azt az embert és odasietett Albert-hez.

-Jól vagy?- kérdezte a lány.

-Megleszek- válaszolt a fiú és felkelt, aztán gyorsan felállították megint az alakzatot. A többiek leütöttek öt embert. Már csak négy ember maradt és abból kettő tűz és kettő víz idomár volt. Mielőtt a négy gyerek támadásba lendült volna, Stefan eléjük állt. Elővarázsolta ez íjját és meglendítette aztán egy akkora hullám keletkezett, hogy mind a négy ember elájult.

-Ezt te is megtudod tanulni Iris. Csak sok gyakorlás kell- mondta Stefan a lánynak, ezért a lány rámosolygott.

-Most, hogy kész vagyunk, mit csináljunk?- kérdezte Will.

-Mindenkit visszaviszünk a városhoz, hogy ne tudják hol vannak- válaszolt Stefan. Aztán mindenki megfogott egy embert és elindultak a város felé.

Körülbelül egy óra múlva visszaértek a búvóhelyre. Elizabeth az ajtónál várta őket. A lila ruhája volt rajta és a bal oldalára volt kötve a hüvelye, de az egész válla be volt kötve. Arthur azonnal odafutott a lányhoz.

-Te mit keresel itt kint?- kérdezte a fiú.

-Azt mondtátok, hogy sötétedés előtt visszaértek. Csak aggódtam és van egy érdekes tényem- mondta a lány.

-Mi volna az?- kérdezte meg Iris.

-Jobb ha bent beszélnénk meg- válaszolt rá Elizabeth.
Mindenki bement és a nagy csarnokban ültek le a beszélgetésre.

-Amíg ti kint voltatok, addig én az orvosi szobában voltam és aludtam,- kezdett bele Elizabeth- álmomban Zefora-t láttam és beszélgettünk. Azt mondta, hogy nem akar velem megküzdeni mert szeret és nem akar megölni, és azt akarja hogy vele egy oldalon álljak, hogy ne legyen háború.

-Erre mit válaszoltál?- kérdezte meg Arthur.

-Természetesen azt, hogy nem fogja megúszni azokat a dolgokat amiket tett, és hogy megfogom támadni őt és lefogom győzni- válaszolta meg a kérdést Elizabeth.

-És csak ennyit akart?- kérdezte meg Stefan.

-Nem egészen. Valójában nem is Zefora volt ott hanem az istenek teszteltek engem. Azt mondták ha igent mondtam volna Zefora-nak akkor nem segítettek volna. De látták, hogy komolyan gondolom, ezért segítenek nekem legyőzni az anyámat.

-És ezt hogy gondolják?- kérdezte meg Iris.

-Ezt csak holnap tudhatjuk meg. Ezt mondták. Ezért holnap be kell mennünk a városba- jelentette ki Elizabeth- és még azt mondták hogy én nekem is ott kell lennem, mert különben nem segítenek.

-Akkor neked is jönnöd kell velünk- mondta Arthur, de a hangjában hallani lehetett, hogy nem örül ennek a hírnek.

-Kénytelenek vagyunk. A részleteket holnap megbeszéljük. Mindenki menjen pihenni, főleg neked kell Elizabeth. Ezért te még mindig az orvosiban fogsz aludni. Nyomás!- jelentette ki Stefan. Arthur és Elizabeth elindultak az orvosi felé és a többiek a saját szobájuk irányába.