Amikor véget ért az edzés a gyerekeknek, mindenki ment a saját dolgára. Voltak aki gyakoroltak, voltak akik felderítő túrára mentek, hogy megtudhatják mennyire messze vannak Zefora emberei. Este mindenki vacsorázott, aztán elmentek aludni. Elizabeth egész délután furcsa érzése volt. Nem tudhatta miért, de rossz előérzése volt. De nem mondta el senkinek, mert azt gondolta, hogy nevetségesnek fogják tartani a gondolatát. Persze a legjobb barátnőjének feltűnt, hogy nincs minden rendben.

-Van valami gond Elizabeth?- kérdezte Iris.

-Gond nincs. Csak egész nap rossz érzésem volt, de nem tudom miért- válaszolta meg a lány.

-Biztos csak az új képesség miatt- vette fel ötletnek Iris.

-Lehet. De most már menjünk aludni. Jó éjt!

-Szép álmokat!
Elizabeth amikor lefeküdt, hamar jött a szemére az álom.

Amikor a lány felébredt egy idegen helyen találta magát. Sötét volt, nem látott semmit. Csak hangokat hallott. Először olyan volt mintha suttogás lenne aztán egyre erősebbé vált, így hallotta már mit is mondanak. Segítség hívás volt és az ő nevét mondogatták folyamatosan egyre gyorsabban és hangosabban. A lány befogta a fülét mert nem tudta elviselni a hangokat. Összekuporodott és várta mikor múlnak el a hangok.

Valóságban

Amikor Iris felébredt Elizabeth még mindig aludt mellette, de lihegett és izzadt álmában. Olyan volt mintha rémálma lenne. Iris odament az ágyához, hogy felébressze a barátnőjét.

-Elizabeth ébredj fel!- próbálta felébreszteni Iris Elizabeth-et. Nem történt semmi.

-Hé Elizabeth! Ébredj már fel!- lökdöste a barátnőjét Iris. 10 percig próbálta felébreszteni a lányt de minden próbálkozás sikertelenné vált, és közben Elizabeth egyre többet lihegett. Iris kirohant a szobájából és berontott a fiúkhoz.

-Fiúk nagy baj van! Elizabeth nem ébred fel! 10 perce próbálom felkelteni de nem tudom és egyre rosszabbul néz ki!- mondta el a fejleményeket Iris.

-Mi baja van?- kérdezte Albert.

-Ezt majd később megtudjuk! Will szólj Stefan-nak, hogy menjen az orvosi szobába, addig mi odavisszük Elizabeth-et!- mondta az utasításokat Arthur.

-Megyek!- indult ki a szobából Will. Aztán a maradék három gyerek is elindult kifelé. Arthur bement a lányok szobájába, kihozta Elizabeth-et és futva elindultak az orvosi szoba felé. Elizabeth nagyon gyorsan lihegett és nagyon sápadt volt, mintha valami történne vele.

Az ismeretlen helyen

Elizabeth még mindig a sötétben egyedül ült és fogta a fülét, mert a hangok nem hallgattak el.

-Elég legyen!- kiáltott a lány és tüzet csinált maga köré. Aztán a hangokat nem hallotta többet és a sötétségben megjelent a fény. Pár perc után mindenhol világosság volt, és ekkor jött rá Elizabeth, hogy az istenek központjában van. Miután Elizabeth felállt egy hang szólalt meg.

-Légy üdvözölve lányom!- mondta a hang. Amikor a lány meghallotta a hideg futott végig a hátán.

-Mit keresek itt Zefora?- kérdezte Elizabeth.

-Az legelső alkalomkor amikor találkoztunk nem volt alkalmam megtámadni mert elfutottál. A következőnél ott voltak az istenek akik megvédtek téged. De most nincs itt senki csak te meg én!- mosolygott Zefora a lányára. Aztán elővarázsolta a négy elem kardját és megtámadta Elizabeth-et. A lány időben kapcsolt és ő is elővette a kardját és hárította az ütést.

-Úgy látom valaki megtanulta a kard varázslatot!- állapította meg Zefora- De mit kezd majd a varázslatokkal is?

Aztán Zefora egy vízhullámot küldött Elizabeth-re aki nem tudta hárítani, csak elugrani előle, de a bal vállát eltalálta. Így a válla megsérült és elkezdett vérezni. Elizabeth fájdalmában felordított, aztán hátra ugrott és megfogta a vállát.

-Nocsak, nocsak. Valaki megsérült. Mi lesz ha a barátaival történik ez?- gúnyolódott Zefora. A lány addig elvette a kezét a sérüléséről és látta hogy nagyon vérzik. Ha nem ugrott volna el, akkor szíven találta volna el. Elizabeth életében először most érezte, hogy fél, mert meghalhat.

Valóságban

Arthur vitte Elizabeth-et az orvosi szobába, Iris és Albert pedig utána futottak. Amikor beértek Edem már a teremben volt.

-Mi történt?- kérdezte a férfi.

-Nem tudjuk, de kezd el a vizsgálatokat!- szólt rá Arthur és letette a lányt egy ágyra. Miközben Edem megkezdte a vizsgálatokat, Will és Stefan is megérkeztek.

-Mi a gond Elizabeth-el?- kérdezte Stefan.

-Reméltük te tudod rá a választ- válaszolta Arthur. Stefan közelebb lépett a lányához és azonnal rájött a válaszra.

-Elizabeth az istenek központjában van, és valaki nem engedi, hogy elhagyja ezt a helyet. És valami történik ott emiatt liheg és izzad így- válaszolta Stefan.

-És miért nem mész oda és nézed meg?- kérdezte meg Iris.

-Nem tehetem. Csak két embernek van belépési engedélye. Az egyik Elizabeth a másik Zefora. Zefora most fogva tartja a lányomat ezért nem tud elmenni- válaszolta meg Stefan.

-Emberek baj van!- mondta Iris. Mindenki Elizabeth felé fordult, akinek a vállán egy nagy vérző seb tátongott.

-Edem azonnal lásd el a sebét!- ordított rá Stefan a férfira. Elizabeth egyre jobban kezdett el sápadni és a sebe miatt gyorsabban kapkodta a levegőt. Iris odabújt Will-hez és azt mondta neki:

-Ugye túl fogja élni?- kérdezte aggódva a lány. Will nem válaszolt a kérdésre mert maga sem tudta a választ.

Az istenek központjában

-És most mihez fogsz kezdeni?- kérdezte Zefora a lányát. Látszott Elizabeth-en, hogy nem tud majd több kard csapást védeni és az ő varázslatai nem voltak olyan erősek sem mint Zefora-é. A lány vesztésre állt

-Ha most megöllek, megkeresem a búvóhelyeteket és megölök mindenkit. Aztán megint enyém lesz a hatalom!- örvendezett Zefora.

Elizabeth alig állt a lábán mert annyi vért vesztett. Zefora megindult felé, de a kardot elrakta és nem is használt varázslatot a lánya ellen. Amikor odaért hozzá megfogta a lány torkát és a falhoz nyomta.

-Mit csinálsz majd ha megölöm a barátaidat is? A drága barátnődet és azt a három fiút! Melyikkel is kezdjem? Talán a tűz idomárral?- kérdezősködött Zefora. Az utolsó mondatnál Elizabeth újra észbe kapott.

-Nem hagyom, hogy bárkit megölj!- ellenkezett Elizabeth. Aztán a helység elkezdett mozogni és omladozni kezdtek a falak. Ezek a rezgések egyre erősebbek lettek, míg a két isten nem állt a lábán. A lányban összegyűlt a harag és ezt egy földrengésben jött ki.

-Ezt nem úsztad meg ilyen könnyen Elizabeth!- kiabált Zefora aztán eltűnt. Elizabeth a falról lecsúszott a földre, hátra döntötte a fejét, lehunyta a szemét és várta a végét ennek az egésznek.

A valóságban

Amikor Elizabeth kinyitotta a szemét már nem az istenek központjában volt. Ezt a helyet látta már, az orvosi szobában feküdt. Nem tudta hogy került oda, de biztonságban volt. Egy orvosi ágyon feküdt éppen. Megfogta a bal vállát ami sajgott a fájdalomtól és érezte, hogy be van tekerve és össze van varrva a sebe. Kíváncsi volt, hogyha a sebe is megjelent a valóságban, akkor mi történhetett még. Felült az ágyban és meglátta, hogy mellette egy széken Arthur aludt. Már majdnem felkeltette, amikor hangokat hallott kintről, ezért várt még egy kicsit.

-Mi lesz ha felébred?- kérdezte meg egy ember kintről.

-Nem hiszem, hogy emlékezni fog bármire is- válaszolta meg egy másik ember. Ezt a hangot felismerte, mert Stefan hangja volt.

-És elmondja neki, hogy mi történt?- kérdezte a másik.

-Kénytelen vagyok, mert nemcsak tudnia kell róla, hanem amikor megpróbáltam elmenni a központba nem tudtam, mert elpusztította. Volt egy földrengés ami nagyon nagy kárt okozott az erdőben, azt Elizabeth csinálta. Így tudott megmenekülni, hogy elpusztította a helyet. Valami történt ott, amitől elvesztette az önuralmat és ez történt. Ha bármitől elveszti az eszét akkor az elemek is elvesznek benne és csak baj történik. Mint ez is- válaszolt hosszan Stefan.

Aztán tovább mentek és Elizabeth nem hallott többet. A lány egy ideig csak ült és előre tekintett. Azon gondolkozott, hogy tényleg igazak azok amiket Stefan mondott. Míg ezen gondolkozott addig Arthur felébredt.

-Elizabeth! Hogy vagy?- kérdezte meg Arthur. Látszott rajta, hogy nagyon aggódott. Nem válaszolt rá és nem is nézett rá a fiúra. Ezért Arthur odaült mellé az ágyra és megfogta a kezét. A lány csak most nézett a szemébe.

-Igaz az, hogy földrengés volt itt?- kérdezte a lány. A mondat végén elcsuklott a hangja.

-Nem itt, de az erdőben nagyon erős volt a rombolás mértéke- válaszolt a fiú- Mi történt ott? Stefan nem mondott nekünk semmit.

-Csak Zefora és én voltam ott. Az anyám rám támadt és elmondta mit fog majd csinálni ha megöl. Nem tudtam mit csináljak ott. Csak álltam és féltem. Aztán rólatok kezdett el beszélni és azt mondta megöl titeket is. És az utána lévőkre már nem emlékszem.

-De miért rabolt el téged?- kérdezte a fiú.

-Azért, hogy megöljön engem. Arthur nem hiszem, hogy megtudok küzdeni vele. Ott csak egy pillanatra vesztettem el az önuralmat és nagy károkat okoztam. Nem tudok nyerni ellene. Sokkal erősebb és ügyesebb nálam és nem akarom, hogy te is bajba sodord magad- mondta Elizabeth és egy könnycsepp gördült le az arcán.

-Elizabeth, nem kell aggódnod értem. Nem csak azért vagyok veled mert leakarom győzni Zefora-t, hanem mert szeretlek és meg akarlak védeni. Amikor harcolsz Zefora-val mi is ott leszünk és segítünk neked. Nem kell aggódnod senki miatt. Az életünk árán is megvédünk téged- mondta Arthur és megcsókolta a lányt. Aztán magához ölelte és hagyta, hogy ott aludjon rajta.