1 hónap múlva

A történet Zefora-nál kezdődik.

-Ez lehetetlen!- mérgelődött Zefora és egy újabb varázslatot küldött egy elemi mesterre- Hogy értitek azt, hogy nem találtátok meg még őket?
Minden egyes alkalommal amikor Zefora dühös lett egy elemi mesterre küldött egy varázslatot, rosszabb esetben meg egy átlagos emberre.

-Pár napja találtunk egy tábor szerű helyet, de a nyomok alapján egy hónapja nem táborozott ott senki.

-Szóval a lányom megszökött előlem! Attól tartok, hogy az apja segít neki, és ha ez igaz, akkor nagy veszélyben vagyok- mondta Zefora és elindult kifelé a teremből.

Egy olyan helyre tartott ahova senki sem követheti. Az istenek központjába. Oda csak is istenek léphettek be meditációval vagy alvó állapotban. Az istennő egy békés helyett keresett ahol tudna meditálni. Mivel ő volt az istenek vezére, amikor egy gyűlést hívott össze akkor minden istennek meg kellett jelennie. Ebbe beletartozott Elizabeth is és az apja is.

Innen Elizabeth és barátaitól folytatódik.

Egy hónap alatt az egész társaság nagyon sokat fejlődött. A fekete ruhás emberek sokkal több varázslatot tudtak irányítani. Az 5 fős barát is sokat fejlődött. Will, Albert és Iris letudták hívni az eszközüket. Arthur gyorsabb és erősebb varázslatokat tudott, nemcsak a sok gyakorlás miatt, hanem az Elizabeth iránt táplált érzelmek miatt is. Mivel több érzelem volt benne, ezért a varázslatai is sokkal erősebbek voltak. Elizabeth egy istenhez képest sokkal több, erősebbeket és gyorsabb varázslatokat tudott. Amikor elkezdték tanítani neki az elemeket akkor is nagyon gyorsan fejlődött, de most már egyszerre több elemi varázslót is letudott győzni. Minden gyakorlás során a négy barátja támadt rá egyszerre. De volt így is még egy hátránya. Még nem tudta megtanulni azt a különleges kard varázslatot. Vagy fáradt volt és így nem tudta előhívni, vagy túl nagy volt az erő amit felhasznált és így csak magának ártott. Ma egy olyan nap volt amikor edzés volt, és a négy barátja ellen küzdött. Már nem volt szüksége csapatmunkára, egyedül is letudott győzni bárkit akik ott voltak. Minden egyes alkalommal a négy barát megbeszélte, hogy ki viszi be az utolsó támadást és csak aztán kezdték el a gyakorlást.

Az első támadást Iris kezdeményezte több víz nyíllal. Elizabeth minden egyes nyíl elől vagy kitért vagy a föld eszközével kettétört. Az utóbbi gyakrabban volt. Aztán Albert támadta meg a szél kardjával és azt a tűz kardjával hárított. Amíg a fiúval volt elfoglalva, addig hátulról Will támadta meg a föld eszközével. Elizabeth egyszerre vívott és küldött széllöketet a barátjára. Miután hárította mindkét támadást várta a következőt.

-Ez nem lesz jó így- mondta Iris- több elemet is tud használni egyszerre. Így esélyünk sincs.

-Várd ki a végét! Most én jövök!- mondta Arthur és támadásba lendült. Először egy tűz gyűrűt csinált a lány köré. Amíg a lány a tüzet oltotta el addig a fiú egy tűz karddal akart föntről rácsapni. Ez lett volna az utolsó támadás. Aztán a fiú felugrott, hogy lecsapjon Elizabeth-re, elővette a kardját és a feje fölé emelte, készen a lecsapásra de meglátta, hogy Elizabeth már nincs a gyűrűben. Ekkor jött rá, hogy ez a támadás Elizabeth számára lesz kedvező. Aztán a lány hátulról támadta meg a fiút és két víz sugárral és víz nyilakkal leütötte a fiút a földre. Ezt a párbajt is Elizabeth nyerte meg.

-Ez nem ér!- panaszkodott Will.

-Legalább egyszer nyerhetnénk. Nem halnál bele abba- tette hozzá Albert.

-Nem tehetek róla, hogy jobb vagyok nálatok!- mosolyogva mondta Elizabeth.

-Na az utolsó támadásod nagyon fájt! Legközelebb gyengébben is lehetne!- állapított meg Arthur.

Erre a lány nem válaszolt. Valójában nem is csinált semmi reakciót. Ezen mindenki meglepődött. Legalább egy biccentést vártak.

-Minden rendben?- kérdezte meg Iris.

-Nem igazán- válaszolt Elizabeth de már látszott rajta, hogy nem sokáig fog még a lábán állni. Azonnal felkelt Arthur és Elizabeth felé sietett, hogy elkapja, mert elájult.

-Hé! Mi a baj?- kérdezte és próbálta ébreszteni a lányt de ő nem válaszolt.

Amikor Elizabeth felébredt egy világos, fényes helyen találta magát. Nem voltak falak se bútorok, csak egy egyenes táj ami nagyon erősen fénylett. Alig tudta nyitva tartani a szemét a fénytől. Miután hozzászokott a fényhez felkelt és elindult a semmibe. Egy ideig gyalogolt amikor meglátott egy férfit. Nem ismerte fel azonnal, de később rájött, hogy ki az.

-Nem hittem, hogy te is leszel Elizabeth- mondta a férfi kedvesen.

-Stefan? Mit keresünk itt? És hol van az itt?- tette fel a kérdéseket Elizabeth.

-Többször mondtam már, hogy apának szólíts. Ez az istenek központja. Zefora gyűlést hívott össze az isteneknek, és mivel mi is istenek vagyunk nekünk is itt kell lenni- válaszolta Stefan. Látszott rajta, hogy nem volt túl boldog ettől a dologtól.

-Mikor voltál utoljára egy ilyen gyűlésen?

-Mikor te megszülettél. Azóta nem hívtak meg egy gyűlésre sem. Nem is értem most mit keresünk itt. De ha meg akarjuk tudni akkor el kell indulnunk a központba.

A két isten mentek egy ideig, aztán Stefan neki ment egy láthatatlan falnak.

-Ez meg mi volt?- kérdezte Elizabeth.

-Ez a fal a központ bejárata. Csak úgy tudsz bejutni ha használsz egy varázslatot. Te a vizet használd majd. Úgy nem akkora a lebukás veszélye- válaszolt Stefan aztán egy varázslatot küldött a láthatatlan falra. Elizabeth is egy víz varázslatot küldött a falra, de nem igazán tartotta fontosnak. Mikor beléptek a központba már több isten is volt ott.

-Stefan de rég láttunk. Mennyi ideje is?- kérdezte az egyik isten.

-Pontosan 16 éve- jött hátulról a válasz. Megfordult Elizabeth és Stefan, és meglátták Zefora-t- Üdvözlök mindenkit ezen a gyűlésen!
Mindenki köszöntötte Zefora-t, csak Elizabeth nézett rá szúrós szemmel. Zefora úgy viselkedett mintha nem is lenne semmi baja a lányával, és Elizabeth nem értette ezt a helyzetet.

-Azért gyűltünk ma itt össze, mert az emberek és a mesterek világában nagy gond történt és a segítségetek akarom kérni. Van egy elemi mester aki átakarja venni tőlem a hatalmat.

-Akkor miért nem akarod megölni?

-Hiszen csak egy elemi mester. Csak egy elemet tud irányítani.

-Könnyen le tudod győzni.

-Nem megy. Van vele egy isten aki segít neki, hogy letudjon győzni.

-Ki az?

-Stefan az- válaszolta Zefora.

-Ez nem igaz! És te tartod zsarnoki uralomban az embereket!- csattant fel Stefan.

Elizabeth rájött, hogy Zefora azért nézett rá egész végig kedvesen, mert rájuk akarta fogni az egészet, és az isteneket maga mellé akarta állítani.

-Miért akarod, hogy a te pártodat fogjuk Stefan. 16 évig nem jöttél el soha és az utolsó mondatod az volt, hogy megölöd Zefora-t.

-Miért, ki nem állna bosszút a saját lányáért? Zefora azt mondta apámnak, hogy öljön meg!- szólt a beszélgetésbe Elizabeth.

-Szóval ez az újonc azt állítja, hogy ő Zefora lánya. Igaz ez Zefora?

-Természetesen nem. Soha nem született lányom se fiam.

-Ez hazugság!- csattant fel a lány.

-Akkor bizonyítsd be! Ha tényleg te vagy Zefora lánya, akkor irányítani tudod a négy elemet.

Elizabeth habozott. Ránézett az apjára, aki bólintott neki, hogy mutassa meg. Mondhatni az életük múlott rajtuk. Zefora terve ezzel az volt, hogy felfedje Elizabeth képességét, és így megtudhatta milyen szinten áll. Elizabeth megmutatta a vizet, földet és a levegőt de a tüzet már nem mutatta meg. Tudta jól, hogy Zefora a víz elemmel nem tud jól bánni ezért nem akarta felfedni az ütőkártyáját.

-Sajnos a tűz elemet nem tudom irányítani- vallotta be a lány.

-Akkor honnan fogjuk elhinni, hogy te vagy a lánya?

-Nekem mindegy, hogy elhiszik vagy sem. Az a lényeg, hogy ne az apámat okolják a felkelésekért. Mivel én akarok megküzdeni Zefora-val nem az apám!- mondta Elizabeth. Ennél jobban nem is lehetett volna határozottabb. Minden isten meglepődött ezen a mondaton- Van valami mondandód ezek után anyám?

-Nem nincs- válaszolt Zefora és aztán eltűnt a semmibe. Aztán Stefan is eltűnt. Végül csak az isten maradtak ott Elizabeth-el.

-Mi a neved?- kérdezték az istenek.

-Elizabeth.

-Elizabeth, nem fogunk Zefora oldalára állni, de neked segíteni fogunk legyőzni őt. Ha bármikor szükséged lenne ránk akkor meditálj egyet, és tudunk beszélni veled.
Aztán Elizabeth is eltűnt.

Amikor felébredt egy ismerős helyen találta magát, az orvosi szobában. Kinézett az ablakon és sötét volt. Egy teljes napot töltött ott. A szobában csak Arthur volt vele.

-Jól vagy?- kérdezte aggódva Arthur.

-Igen jól vagyok. Mi történt?

-Amikor véget ért a gyakorlás elájultál. Semmi bajod nem volt addig, és egyszer csak megtörtént. Mi volt ez az egész?- kérdezősködött a fiú. Aztán a lány elmesélt neki mindent.

-Szóval Zefora ellened akarta fordítani az isteneket. És megakarta tudni milyen erős a képességed.

-De nem tudta meg, hogy a tüzet is tudom irányítani. Ezzel van egy előnyünk- mosolyogva mondta a lány.

-Örülök neki hogy nem esett bajod!- mondta neki Arthur és átölelte Elizabeth-et. Aztán beszélgettek még egy kicsit és visszamentek a szobájukba aludni.