A gyerekek követték a fekete ruhás embereket, akik az orvosi felé vitték őket. Egyik gyerek sem szólt semmit, de a felnőttek Elizabeth-ről beszélgettek. Mivel nem értették, hogy tudta legyőzni egy lány egy istent. Igazából azt sem tudták, hogy lehet az, hogy a lány mind a négy elemet irányítja. Hallották a beszélgetést, de nem volt lényeges számukra, hogy figyeljenek is rá. Miközben az alagútban mentek, a négy gyerek szorosan követték az elemi mestereket. A két fiú és a két lány egymás mellett mentek, de nem tartották fontosnak, hogy beszélgessenek. Miután eljutottak egy ajtóhoz, bementek és felismerték, hogy ez az orvosi rész. Sok gyógyszer, kötszer és orvosi eszköz volt. Miután bementek Arthur lefektették egy ágyra és elkezdték megvizsgálni. Amíg a fiút nézték addig bejött az isten is. Látszott rajta, hogy sok sebe van, mert Elizabeth nagyon elbánt vele.

-Ha ezt így csinálod akkor is, amikor anyáddal harcolsz, biztosan nyerni fogsz- mondta az isten Elizabeth-nek.

-Ne gondold azt, hogy Elizabeth engedelmeskedni fog neked!- csattant fel Iris- A barátnőm nem egy tárgy amit kihasználhat!

-Még a nevedet sem tudjuk!- szólt közbe Will.

-Úgy látom a gyerekeket eléggé könnyen fel lehet mérgelni. A nevem Stefan és ahogy láthattátok víz isten vagyok- kezdett bele az isten ,de aztán Elizabeth közbe vágott.

-És miért hiszed azt, hogy elhiszem azt, hogy a lányod vagyok?

-Nem tudok sok mindent rólad, de tudom azt, hogy a nevelő szüleid nem szeretnek mert te elemi mester vagy és ők nem azok. Tudom azt is, hogy pici korodban sokat játszottál egy bizonyos játszótéren, ahol megismerkedtél az első barátnőddel, de aztán elköltöztetek és nem tudtalak tovább figyelni. Tudom nem hiszed el, de én szeretlek és nem csak azért mert anyádat veled tudom legyőzni- mondta Stefan.

-És miért is akarod legyőzni Zefora-t?- szólt bele a beszélgetésben Albert.

-Amikor Elizabeth megszületett azt parancsolta nekem, hogy öljem meg a lányomat, ezért megharagudtam rá és bosszút akarok állni rajta, hogy nem nevelhettem fel a lányomat, mert különben veszélyben lett volna.

-Nem érdekel, hogy az apám vagy, csak addig segítek neked amíg nem győzöm le Zefora-t, aztán döntök rólad is hogy mi legyen a sorsod- mondta Elizabeth Stefan-nak.

-És miért akarnál megölni?- kérdezte Stefan.

-Bántottad a barátaimat mint ahogy láttad. Most ott fekszik egy ágyon eszméletlenül, szóval te is hasonlítasz az anyámra. Mindenki aki útban neked láb alá teszed. Te sem vagy jobb Zefora-nál. És mivel én a négy elem istene vagyok ez által te az alattvalóm vagy! Emiatt ki akarnál használni, hogy rajtam keresztül uralkodj!- indokolta meg Elizabeth.

-Nem hittem hogy 16 évesen ilyen hamar rájössz a tervem egy részére. Tényleg szeretnélek irányítani miután te leszel a vezér, de csak apai jó tanácsokkal. De szerintem ezt a témát folytassuk holnap. Edem ha végeztél kísérd a gyerekeket egy hálószobába.

-Ugye külön a lányokat és külön a fiúkat!- szólította fel Albert.

-Persze, persze- sóhajtott Stefan és aztán elment.

Körülbelül egy fél óra múlva végzett Edem Arthur-tal de még mindig nem tért magához. A férfi elkísérte a gyerekeket két szobába. A két lány az első szobába ment be a két fiú pedig a másodikba.

-A fiúk szobája három ágyas. Ha majd a másik fiú is felébred akkor majd ő is itt fog aludni- mondta Edem.
Mindenki bement a megfelelő szobájába. A lányok elkezdtek körülnézni a szobában. Láttak két ágyat és egy ruhaszekrényt. Megnézték mi van benne és látták, hogy váltóruhák vannak benne.

-Szeretnél felvenni egyet?- kérdezte Iris.

-Jobb mint ebben a ruhában lenni, szóval jöhet- mondta Elizabeth. Elkezdtek átöltözni. Iris látta Elizabeth-en hogy nagyon maga alatt van, ezért elkezdett beszélgetni vele.

-Nem kell aggódnod. Arthur fel fog épülni!

-Tudom, de mégis. Nem jó, hogy bajban van.
Több szó nem hangzott el közöttük.

Már éjfél felé járhatott az idő amikor Elizabeth kikelt az ágyból és elindult kifelé a szobából. Azon a folyosón ahonnan jöttek, elindult a beteg szoba felé.

Amikor belépett a szobába Arthur az ágyon ült.

-Ó, nem hittem, hogy fent leszel-mondta Elizabeth.

-Nem rég keltem fel. De te miért nem alszol?- kérdezte Arthur.

-Aggódtam érted. Elég nagy ütést kaptál- aztán elmesélte, hogy mi történt, amíg Arthur nem volt ébren.

-Szóval használtad a tüzedet- a mondat közben Arthur arrább ment az ágyon, hogy a lány is oda tudjon ülni- csak meg kellett sérülnöm- mosolygott Arthur.

-De ez nem volt vicces! Nagyon aggódtam érted!- mondta a lány.

-Amiket mondtál erre én is rájöttem- mondta Arthur, és közelebb ment a lányhoz. A fiú megsimogatta a lány arcát, és megcsókolta. A lány meglepődött ezen a mozdulaton, de viszonozta a csókot. Egy ideig így voltak, és amikor abbahagyták. A lány Arthur karjában maradt és ott aludt el.

-Nem kell aggónod! Mindig meg foglak védeni! Te is fontos vagy nekem!