Elizabeth egy szokásos reggelre ébred. A nevelőszülei már megint felébresztették a veszekedéseikkel. Elizabeth sosem tudta, hogy kik voltak az igazi szülei, amióta az eszét tudta azóta a nevelőszüleivel volt. Mindig is tudta, hogy ki nem állhatják őt, mivel egy elemi mester volt. Kicsi kora óta tanulja irányítani a vizet, kisebb, nagyobb sikerrel.

Mivel a nevelőszülei sima emberek voltak, nem szerették Elizabeth-et, és ezt éreztették is vele. Nem igazán foglalkoztak vele, soha semmibe sem volt beleszólása és a szülei mindenkivel kedvesek voltak, csak vele nem. Végül Elizabeth is megutálta a szüleit és soha nem tekintett rájuk az igazi családjaként.

Minden reggel azon veszekedtek, hogy hogyan lehet egy ilyen lányuk, aki nem ember. De ezt Elizabeth-et ez már nagyon nem érdekelte. Kikelt az ágyból felvette a kék egyenruháját (mivel a víz mestere volt kéket kellett hordania) és kiment a szobájából, és elindult a konyhába reggelizni, ahol már ott voltak a szülei. Egyszerű szürke ruhát viseltek mivel az embereknek olyat kell hordaniuk.

-Jó reggelt!- mondta Elizabeth-Mi lesz a mai reggeli?

-Nem tudtunk reggelit készíteni mert korábban megyünk-mondta az apja.

-Szóval mi már megyünk is. Legyen jó napod- ezzel a mondattal az anyja és az apja már mentek is ki a házból, a lány pedig egyedül maradt. Gyorsan elkészítette a reggelijét, bement a szobájába felvette a táskáját és indult az iskolába.

Útközben Elizabeth elgondolkodott, hogy milyen beszólásokat kap majd az egyik sráctól Arthur-tól. Nem csak nem kedvelték egymást, de még az erejük is különbözött mert Arthur tűzmester volt. Miközben Elizabeth ezen gondolkodott addig valaki hátulról kiabált neki.

-Lizzi!

Azonnal hátra kapta a fejét és rájött, hogy ő az egyik legjobb barátja Iris. Felé rohant ugyanolyan kék ruhában.

-Jó reggelt! Többször is mondtam neked, hogy ne szólíts Lizzi-nek! Nem szeretem ezt a nevet- mérgelődött Elizabeth.

-Neked is jó reggelt! De az Elizabeth név olyan komoly. Egyébként az ellentét órán megint helyettesíteni fognak, így megint ugyanazt az anyagot vesszük: "Milyen mesterre ne támadj"-mondta Iris. Iris olyan fajta ember volt, aki sokra tartotta a varázslatokat és oktatását, mivel csak pár éve fedezték fel a szülei hogy víz mester.

-És persze megint befogjuk ezt mutatni- mondta Will, miközben odacsatlakozott két legjobb barátjához, így már hárman voltak. Elizabeth, Iris és Will kicsi koruk óta elválaszthatatlan barátok. Míg a két lány vizet tudta irányítani addig a fiú a föld mester volt (emiatt zöld volt a ruhája). Will mindennél fontosabbnak tartotta a barátait. Ő is csak néhány éve tudta meg hogy elemi mester.

-Hello Will!- köszönt Elizabeth.

-Szia Will!- mondta Iris.

-Sziasztok. Csak úgy mondom így elfogunk késni, ha ilyen tempóba megyünk, szóval gyorsítsunk a tempón, ha nem akarunk megint vele találkozni-említette meg a fiú.
Iris és Will teljesen eltértek, mint Elizabeth. Nem csak a varázslat felfedezésük idejében, hanem jól tudták, hogy Elizabeth-nek milyen az élete.

-Mindig túlzottan elsieted a dolgokat. Mindjárt ott vagyunk-mondta Iris.

-Már látni lehet az utca végén- tette hozzá Elizabeth.

-Jól van.

A két lánynak igaza volt mert pár perc múlva már az iskolában voltak.