-Gyönyörű vagy - mondta a férfi, majd szabad kezével, amellyel nem a kormányt fogta, végig simított a mellette ülő fiú nadrág borította combján.
Louis egész teste remegett az izgatottságtól, a férfi érintése, valamint jelenléte ezt még tovább fokozta. Harry érintése alatt szinte égett az egész bőre a nadrág anyaga alatt. A helyzeten azt sem segített igazán, hogy Harry úgy döntött, többé már nem veszi el a kezét.
-Kö.. Köszönöm-dadogta a fiú, miközben idegesen kifújva a levegőt, lopva a nadrágja oldalába törölte verejtékező tenyerét, majd félénken a férfi felé pillantott.
A göndör hajú férfi, Louis-t az első pillanatokban lenyűgözte, amint átlépte a lakásuk küszöbét szemtelen eleganciával, és udvarias mosolyával, amelytől Louis térdei remegni kezdtek. Hozott magával egy olyasfajta atmoszférát, ami eddig ismeretlen volt. Harry Styles képes volt egyetlen pillantásával megbabonázni bárkit, akivel egy légtérbe került. Louis, édesanyja például azonnal elfelejjtette a Styles-család iránti ellenszenvét, amikor Harry a kezébe nyomta az egyik hatalmas rózsacsokrot, majd két cuppanos puszival köszöntötte őt. De, Louis nem hibáztathatta a nőt. Ahogyan, a mellette ülő férfira vándorolt a tekintete újra, és újra, a bőre minden alkalommal kiborsózott, a szíve pedig vadul kezdett el kalapálni a mellkasában. Louis, a szexi, domináns jelzővel illette volna őt. A megtestesült Lucifer, aki a mennyben született, de a pokolban kovácsolták, és faragták. Az arca, amely egy angyaléhoz hasonlított csodás, és hibátlan volt. Olyan zöld szemeket talán festeni sem lehetett, semmihez nem hasonlított, ami Louisnak rettenetesen tetszett. Hosszú szempillái akár a legyező, úgy terültek szét hibátlan profilján. A mosolya akár az Ördögé, aki gödröcskéit megvillantva veszélyes táncba hív. Egy olyan táncba, ahonnan nincs menekvés többé. Louis pedig ennek a táncnak, négy hosszú hónapja részese, és nem tudta, hogy pontosan mikor lesz vége, mikor kecmereghet ki az egészből. Érezte, hogy minden egyes levegővétel után szomjazik. Szomjazik Harry-re, mint ha ő lenne az utolsó pohár víz a Földön, amely megmentheti a szomjazó életét.
Harry keze feljebb csúszott Louis combján, mire a fiúban megrekedt a levegő. A férfi keze veszélyesen közel volt az ágyékához.
-Minden rendben? - kérdezte az idősebb, amikor Louis élesen beszívta a levegőt. Harry továbbra is az utat figyelte, de az arcán tökéletesen látszódott az a szemtelen mosoly, amit a kékszemű legszívesebben letörölt volna az arcáról.
-Khm.. Igen.. Igen, minden rendben-felelte halkan, mire a férfi megszorította a combját, majd visszahelyezte az eredeti helyére, amely egy kisebb megkönnyebbülést szakított ki Louis-ból.
Vajon az idősebb tudta, hogy milyen érzelmeket vált ki belőle? A puszta jelenlétével? Az illatával? A hangjával? Annak ellenére hogy, alig ismerte a férfit, vonzódott iránta. Már akkor hatalmas vonzódást érzett, amikor az ominózus buliban részegen együtt táncoltak, és csókoloztak, később pedig lefeküdtek. Bár, Louis alig emlékezett az éjszakára, azt tudta, hogy akkor sokkal merészebb volt, mint most, vagy hetekkel ezelőtt, amikor találkoztak. Talán az alkoholmennyiség, amely a szervezetében volt, segített neki, hogy mimden gördülékenyen menjen. Olyannyira gördülékenyen, hogy mindketten elfelejtettek óvszert húzni, és három hónappal később, meg is lett az eredménye. Csak, arról az idősebbik férfi nem tudott, és Louis sem tudta pontosan, hogy mikor, vagy egyáltalán valaha el is mondja-e neki.
Az húsz perces út csendesen telt, csupán a rádióból szólt halk zene. Nem érezte magát feszélyezve, a csend nyugodt volt, izgatottsággal teli, mégis jó, és nyugtató.
Az autó néhány perc múlva megállt egy autókkal tömött parkolóban. Harry leállította a motort, majd kezét levéve a kormányról, Louis felé fordult.
A zöld szemű démon halványan elmosolyodott.
-Hogy állsz az olasz kajával?-húzta fel kíváncsian a szemöldökét.
Louis szemei izgatottan felcsillantak.
-Imádom! - felelte izgatottan, miközbem halkan korgó pocakjára simította a tenyerét. Otthon nem evett, csak reggelit. Az ő állapotában ez nem volt valami okos döntést, de a testében uralkodó izgatottság miatt, egy falat sem ment le a torkán.
-Akkor, mit szólnál, ha bemennénk? - biccentett az apró épület felé. Louis szaporán bológatni kezdett. Harry, eközben lazán megszabadította magát a biztonsági övtől, majd ruganyos lépteivel megkerülte az autót.
-Gyönyörű-nyitotta ki a Louis felőli ajtót. A kék szemű fiú vörösre színeződött arccal fogadta el a felé nyújtott kezet, miközben halkan megköszönte a gesztust. Egymásba karolva indultak el az étterem bejárata felé,miközben Louis érezte, hogy valami ismeretlen érzés fut végig a testében, és legszívesebben egész este csak mosolyogna. El sem hitte, hogy valaki, nem is akárki, ilyen közel tartja őt magához, és nyílvánosan mer vele mutatkozni. Rettenetesen jól esett neki.
-Csak utánad, édesem-nyitotta ki előtte az étterem, bejárati ajtaját, és maga előtt terelve Louis-t, a recepcióhoz léptek.
A pult mögött két fiatal, körülbelül tizennyolc év körüli lányok álltak, akik a Louis mellett álló férfit megpillantva, azonnal kihúzták magukat.
-Jó estét, Mr. Styles! - nyávogta a magas szőke hajú. A két lány egyforma fehér inget, valamint fekete nadrágot viselt. A ruhadarabok kétségkívül jól passzoltak rájuk, az idomaikat tökéletesen kiemelte, és úgy tűnt, hogy ezzel mindketten tisztában vannak.
-Olyan jó végre látni magát-dorombolta a fekete hajú, miközben elég feltűnően kigombolta ingjének felső gombját.
Louis kicsit kényelmetlenül érezte magát. Már megszokta, hogy őt senki sem vette észre, de most randin volt, és elég arcátlanságnak vélte, hogy nem vették észre, hogy Mr. Styles-nak már pedig partnere van. Továbbra is Harry karját markolászta, miközben lehajtott fejjel bámulta a cipője latt lévő vörös, bársony szőnyeget.
-Üzleti ügyben jött?-harapta be ajkát a barna hajú, mire Harry óvatosan kihúzta a Louis karját az övéből, megköszörülte a torkát, és lazán a pult felé lépett.
-Styles néven van egy két személyes asztalom ablak mellett-felelte mély hangján. - Mellesleg randira hoztam ezt a csodálatos fiút.
Louis fülig pirosan, somolyogva az orra alatt fogadta el ismét Harry kezét, aki hatalmas meglepetésére, egy hosszú puszit nyomott a homlokára. A kékszemű úgy érezte, menten elájul. Szinte kábán ült le az ablak melletti, eldugott, hátsó asztalukhoz, szemben Harry-vel. Tökéletesen rálátott mindenkire, de szedencsére őket nem látta senki, aminek örült, hiszen nem szeretett a középpontban lenni.
Az asztaluk mellett, másodperceken belül megjelent egy idős, ősz hajú, pocakos pincér, aki kedvesen rájuk mosolyogva letette eléjuk az étlapot.
-Italt hozhatok az uralnak? - kérdezte kedvesen.
-Hmm..-Harry szemöldökét ráncolva nézett az itallapra, majd az úrra. - Egy üveggel a legfinomabb borukból. Louis?
-Ohh.. - szólt, majd sajnálkozva Harryre pillantott. - Sajnálom, de nem ihatok alkoholt.. Vagyis...nem bírja a szervezetem.. És.. És, inkább egy víz sokkal jobban esne.
Harry homlokát ráncolva bólintott, majd a pincérre nézett.
-Szeretnénk egy pohár bort, valamint egy üveg szénsavmentes ásványvizet. Köszönöm.
A pincér, jelezve, hogy később visszajön, hogy felvegye az étel rendelésüket, otthagyta az asztalt.
Louis alsó ajkát beharapva figyelte az előtte ülő csodálatos férfit, aki hümmögve böngészte az étlapot. Mégis mit mondhatott volna? Sajnos nem ihat alkoholt, mert három hónapos terhes, és a babának nem tenne jót? Nem, nem szeretné még elásni magát Harry előtt.
-Csodás ez a hely-szólt Louis csendesen, szemeit végig járatva a hangulatos kis helyiségben. A falak tűzpiros tapétával voltak borítva, de dominált a vajszín, valamint a hófehér díszek csodálatos egyvelege. Az asztalok kicsik, bordó terítővel lefedettek. A háttérben a halk zene, valamint a beszéd moraja keveredett, Louis-nak ez pedig tetszett. De az előtte helyet foglaló férfi még jobban. Talpig feketében volt. Nyakkendőjét, most nem kötötte szorosra, lazán lógott a nyakában, fehér ingje felett, amely tökéletes összhatásban volt fekete összeállításával.
-Olyan csodás, mint te-mormogta az idősebbik, letéve maga mellé az étlapot, figyelmét a pirosra vált arcú Louis-nak szentelve.
-Nem vagyok én csodás.
-Miből gondolod ezt? - dőlt előre egy kicsit, mire Louis automatikusan lefelé nézett.
-Mert ismerem magam-suttogta. Harry, hosszú mutatóujja segítségével óvatosan felemelte a fiú állát, majd mélyen a szemébe nézett.
-Nézz rám, Gyönyörű. Nem szeretem, amikor szégyellős vagy előttem. Azt szeretem, amikor láthatom azokat a csodálatos kék szemeidet. És, kérlek, engedd, hogy jobban megismerjelek. Ne alkoss magadról becsmérlő véleményt. Te ennél több vagy.
A fiatal fiú, félénken megigazította magán a szemüvegét, majd ajkába harapva, kissé felbátorodva Harry szemébe nézett.
-Mire vagy kíváncsi?
-Mindenre. Mindenre, amire te vagy. Mit szeretsz csinálni? Honnan jöttél? Mit tervezel az életben?
Beszélgetésüket a pincér zavarta meg, aki hangtalanul letette eléjük az italokat, majd Harryre bízva az ő ételét is , hagyta, hogy leadja a rendelést.
-Nos? - húzta fel szemöldökét az idősebb, aprót kortyolva a vörös borból. Máskor Louis-nak a bor egy csábító ajánlat lett volna, de amióta terhes, az alkoholt elfelejthette. Nem csak azért, mert hányingere volt tőle, hanem nem szerette volna kisbabáját is mérgezni.
-Tizennyolc éves vagyok. Idén végeztem a helyi gimnáziumba. Sajnos... valami közbejött..és nem tudok továbbtanulni, pedig szerettem volna.. - suttogta szomorúan, majd idegesen elnevetve magát Harry-re pillantott. - Látod, semmi izgalmas sincs bennem.. Ennyivel kimaxoltam a mesélj magadról témát..
Harry elnevette magát. Szinte olyan volt, mint egy vidám dallam, amit Louis legszívesebben egésznap elhallgatott volna.
-Milyen ágon tanultál volna tovább?
-Művészeti. Imádok festeni-motyogta szégyenllősen.
-Festeni? Mióta festesz?-Harry őszinte érdeklődésses figyelte a fitalabbik fiút, miközben kíváncsian előre dőlt.
-Körülbelül, olyan hat éves lehettem, amikor anya munkatársa elvitt egy kiállításra. O.. Ott nagyon megtetszettek a képek. Sajnos, sokat kellett könyörögnöm, hogy anya nekem is vegyen vásznat, meg festékeket. Nem volt pénzünk akkoriban, és az ilyen dolgokat nem engedhettük meg magunknak-mondta,aztán halványan elmosolyodott, miközben próbált az érzelmeit fékezni. - Apa első fizetéséből, Karácsonykor, a születésnapomra megkaptam minden festős dolgot, amire vágytam. Azóta pedig.. A szenvedélyemmé vált. Ha ideges vagyok festek.. Ha szomorú.. Ha valami jó dolog történik..
-Ha ez a randi jól sül el, engem is lefestesz? - kérdezte az idősebb, szemtelen mosollyal az arcán.
Louis elvörösödött.
-Imádom, amikor zavarban vagy-dörmögte a göndör.
-Én, annyira nem szeretem.. - suttogta halkan, ujjait idegesen tördelve. A következő dolog, ami történt, hogy Harry, hatalmas tenyerével megfogta, és kedvesen megszorította Louis aprócska ujjait.
-Napsugaram, nekem ez tetszik. Mert veled jár. És, ami veled jár, azt elfogadom, mert legalább megkaphatlak.

*

Miután Louis degeszre ette magát a három fogásos vacsorából, egyre jobban kezdett feloldódni Harry előtt.
Az este további része kellemesen telt.
Louis számára kiderült, hogy Harry humoros, előzékeny, udvarias, és olyan szeretet rejtőzik benne az édesanyja iránt, hogy Louis el sem hitte, hogy tényleg az ő életéről van szó.
Mesélt az életéről. A gyermekkoráról, amit jó formán Holmes Chapelbe töltött a szüleivel. Mesélt a nagymamájáról, akit mindenkinél jobban szeret, és hétvégente mindig vele, és a nagypapájával van. Imád boxolni, bár már nagyon ritkán jár, de az édesapja halála után rendszeresen járt el, hogy kiadja magából a feszültséget. Nevettek. Beszélgettek. És, Louis úgy érezte, hogy egy nap nem elég neki Harryből, többet szeretne.
Az este tökéletesen ment, egészen addig, míg Louis ki nem ment az étterem mosdójából. Harry, odakint várt rá, ahogy meglátta a fiút elmosolyodott.
-Sajnálom, hogy ilyen sokat kellett várnod, de amióta várandós vagyok a hó... - aztán hirtelen elhallgatott. A szíve azonnal a torkába ugrott, amint szembesült vele, hogy mégis mit mondott. Harry arcáról egy pillanat alatt eltünt a mosoly, helyét összezavart tekintet vette át.
-Jól.. jól hallottam? - suttogta veszélyesen nyugodtan, zöld szemeivel szikrákat szórva Louis apró teste felé.
A kékszemű nem szólt semmit. Érezte, hogy az első könnycseppek végig gördülnek az arcán. Abban a pillanatban azt kívánta, hogy bárcsak maga alá temette volna a Föld, úgyanis, ezt most nagyon elrontotta.
-Te terhes vagy? És, egészen idáig elfelejtetted megemlíteni ezt az apróságot?! - emelte fel a hangját, mire a fiatalabbik összerezzent. Harry  hihetetlenkedve túrt bele a göndör, szanaszét álló hajában, miközben a méregtől vörös, eltorzult arccal nézett rá.
-Ha elmondod, akkor nem mentem volna bele ebbe az egész hülyeségbe! Ha tudom, hogy valami más férfi gyerekét vá.. - kiabálta, aztán hirtelen megakadt. A homlokán mély barázdák jelentek meg. - Hány hónapos vagy?
-Ti.. Tizennégy hetes-dadogta könnyei között.
A következő pillanatban Harry szemei kitágultak, majd sarkon fordult, és sietősen a parkoló felé sétált.
Pár perccel később az autója csikorgó gumikkal fordult rá az útra, Louis pedig ott maradt teljesen egyedül.
-Sajnálom... - sírta el magát, az homályos tekintettel nézve az autó után, akinek a tulajdonosát nem biztos, hogy a közel jövőben valaha látni fogja ezek után...

🎃🎃🎃🎃🎃🎃