Lihegve hanyatlott le a négyszögletű ring legtávolabbi sarkába, miközben igyekezett egyenletesen lélegezni. Fejét térdnél behajlott, és felhúzott lábai között lógatta, zöld szemei előtt aprócska fekete pöttyök táncoltak, arca kellmesen bizsergett, de zavarta a pillanatnyi légszomj. Orráról legördült egy kövér izzadságcsepp, ami valahol fekete cipőjén végezte.
-Nem vagy valami jó formában, Styles-hallott meg egy rekedtes hangot, amely több évnyi kemény dohányzás reszelt ilyen érdesre. Felnézve megpillantotta a ringen kívül, Pete-t. A pocakos, bajszos, kedves idős úr egykor ő maga is box edző volt egészen nyugdíjba vonulásáig. Pete, imádta az edzőtermet, olyannyira, hogy amikor felajánlották neki a megüresedett vezető helyettesi állást rögtön bele is ment. Helyét átvették a teremben energikusan pattogó, izmosabb, és jóval fiatalabb társai, akik most egy-egy boxolni vágyó klienset oktattak kitartóan. Néhányan a több kilós zsákot püffölték minden erejüket beleadva, míg mások fejvédőt, fogvédőt viselve ütötték az edzőjük kesztyűs kezét.Harry, lenézett a piros, remegő kezeire. Ő, már régóta nem edzett senkivel, és kesztyűt sem viselt. Rég óta boxolt már, neki elég volt a bandázs is. Legalább így érzett valamit.
-Én is érzem-morogta, miközben tenyerén megtámaszkodva, hangos nyögések közepette felállt. Remegő ujjaival hámozta le az kézfejére tekert anyagot, és gyűrte bele rövidnadrágjának zsebébe. -Az utóbbi hónapokban kissé elpuhultam-fintorodott el, felkapva a sarokban lévő törölközőjét az ásványvizes palackjával együtt. Nagyot kortyolt a vízből, mielőtt elhagyta volna a ringet. A légzése lassan egyenletessé vált, de még mindig érezte, hogy ég a tüdeje.
-Régen többet jártál ide fiam-szólt az idős férfi megállva a göndör előtt. Harry, kiegyenesedve kezet fogott Pete-vel.
-Régen több szabadidőm is volt-vonta meg a vállát, mintha nem is lenne ez olyan nagy dolog. Pedig borzalmasan zavarta, hogy sokszor levegőt sem tudott venni, mert a sok munka maga alá temette.-Most is munka előtt vagyok. Tárgyalásom lesz, azután pedig mehetek haza, hogy tervrajzokat nézegessek, miközben telefonon keresztül osztom a haszontalan tervezőim. Aztán valamikor éjfél után le is fekszem aludni. -húzta el a száját kelletlenül, miközben szürke edző táskáját a vállára kanyarította.
Pete együttérzően veregette meg a vállát, de nem szólt semmit. Általában az emberek nem nagyon tudnak mit hozzáfűzni ehhez, hiszen fogalmuk sincs róla, hogy milyen egy céget vezetni, úgy, hogy közben ő is kiveszi a részét mindenben, akárcsak az összes alkalmazottja. Sokszor úgy érezte, hogy saját magának dolgozik.
-Látszik, hogy apád fia vagy-erre a kijelentésre a göndör csak szomorúan felnevetett, majd elköszönve az idős férfitól sarkon fordult, és távozni készült. De, mielőtt a második lépést is megtehette volna, Pete utána szólt:
-Jaj majd elfelejtettem!-kapott a fejéhez, mintha tényleg valami életbevágó dolgratulálok a babához!
Szaporán pislogva fordult meg, arcán furcsa tekintettel.
-Köszönöm, de honnan tudsz róla? Úgy értem, nagyon régen találkoztunk, és nem emlékszem, hogy említettem volna-vakarta meg a tarkóját zavartan. Kisfiúk érkezése több hónapja nem volt már titok. Szinte mindenki tudott róla, hogy Desmond Styles fia, nemsokára apa lesz. Louis-ról nem tudtak olyan sokan, amit annyira nem is bánt, mert tudta jól, hogy az emberek mennyire romlottak, és mocskosak,azt pedig nem engedte meg, hogy bántsák őt. A furcsa az volt, hogy egy Pete korabeli férfi, honnan tudhat ilyeneket, amikor nyilvánvaló, hogy utoljára évekkel ezelőtt volt rendes társaságban az edzőtermen kívül.
A válasz egyszerre volt meglepő, és dühítő:
-Pár napja összefutottam Zayn-nel. Edzeni jött, furcsálltam is, hogy egyedül volt. Általában mindig egy magas, elég jó képű fiúval érkezik. Aztán váltottunk pár szót, és szóba kerültél. Említette, hogy a pároddal babát vártok!
Harry füle zúgni kezdett, így hát gyorsan elköszönt. Az eredeti útja fel az emeletre vezetett volna. Futni készült, de ezt az ötletet elvetette, mert a kedve teljesen elment. Az öltöző ajtaja hangosan csapodott a háta mögött, amikor belépett. Rajta kívül nem volt jelen senki, akkor sem, amikor beállt a zuhany alá. A langyos víz, akár az esőcseppek hullottak végig a testén, miközben lehunyt szemekkel gondolkozott. Zayn-nek rajta kívül nem voltak barátai. Niall, és ő soha nem voltak olyan jóban, hogy együtt lógjanak, hiszen alig viselték el egymást. Akkor mégis kivel járhat ide? Az elmúlt pár hónapban nem beszélt vele, nem is hallott róla egészen idáig. A kíváncsiság annyira furdallta az oldalát, hogy miután felöltözött-laza farmer, pulcsi kombó, nem volt sok kedve aznap öltönyt, és inget húzni- összepakolt, a recepcióra sietett. A pult mögött egy szőke hajú lány, rikító zöld sportmelltartóban nyomkodta a telefonját. Hatalmas műszempillája rásimult az arccsontjára kicsit olyan hatást keltve, mintha két szőrös hernyó feküdne a bőrén. Távolról is látszott a sok szolárium okozta bőrszín, amely nem barna, hanem inkább narancs sárgának hatott a fényben. Tipikusan olyan lány, akire Harry-nek most szüksége volt. A göndörnek nem kellett mást tennie azon kívül, hogy a pultra támaszkodva megeresztett egy tökéletes gödröcskés mosolyt, és előadott egy rögtönzött béna történetet, azonnal megnyerte magának a lányt. A Candie névre hallgató szőke ábrándos tekintettel adta át a férfinek a helyét, aki orra alatt elégedetten vigyorogva nézte az elmúlt két havi jelenléti ív elektronikus nyilvántartását. Zayn Malik neve alatt csak egyetlen egy személy beléptető kártyája csippant ugyan abban az időben belépéskor, és távozáskor is egyaránt. Az öccséjé.

***

-Miért nem látok rajtatok meglepettséget?-Harry barna szemöldökei a plafonig szaladtak, miközben hátra dőlt a székében. Szemeit az előtte ülő két férfin járatta, akik szájukat húzva, jól láthatóan feszengve néztek körbe a tágas irodában. Liam halk hangja volt hallható a helyiség másik oldaláról, ahogyan valami új programot magyarázott Olivia-nak. A férfi, kíváncsian pillantott át a válla felett öt percenként, hunyorogva próbálva leolvasni valamit, Niall, Harry vagy esetleg Austin szájáról. Pechére mind hárman úgy fordultak, hogy nem igazán hallott semmi fontos részletet a beszélgetésből. Mindegy, Niall úgyis beavatja majd.
-

Ti tudtatok erről?!-sziszegte idegesen a főnök közelebb hajolva az asztalhoz.-Tudtátok, és nem szóltatok róla?!
Niall, és Austin kelletlenül összenéztek. Mindketten tudtak Zaynről meg Marcel-ről, de egyikőjük sem tudta, hogy a másik tudja. A két szőke alak nem nagyon ismerte egymást, kapcsolatuk elég felszínes volt. Niall tudta, hogy Austin annak idején sok dologban segítette Harry-t, meg elég jó fej volt. Viszont meglepődött azon, hogy Austin még mindig résen volt  és azonnal ugrott amikor a göndör felhívta őket.
-Ha azért hívtál ide, hogy leüvöltsd a fejem..-kezdte Austin kezét felemelve. -Ne is folytasd. Vagy normálisan beszélsz velünk, vagy nem mondunk semmit, és tapogatózhatsz a sötétben, mint eddig!
-Nem mintha az elmúlt hetekben olyan sok információval láttál volna el-forgatta a szemeit a göndör.
-Elmondtam, hogy a testvéred Londonban van vagy sem?-tárta szét karjait Austin. Látva, hogy Harry duzzogva morog valamit az orra alatt, megrázta a fejét.-Hihetetlen vagy.
-Én vagyok hihetetlen?-bökte mellkason magát a férfi, idegesen pattanva fel a székéről. Orrlyukai kitágultak, ahogyan élesen beszívta a levegőt. Austin idegesen oldalra pillantott, amikor pedig meglátta, hogy Liam, és Olivia őket figyeli homlokon csapta magát. Harry, észrevéve magát aprót köhintve leült, hangját lehalkítva szólalt meg. -Semmit nem mondtál nekem múltkor! Haszontalan vagy.
Austin szaporán pislogva meredt a férfira.
-Ezt most ugye nem gondoltad komolyan? Hallod magad, jó ember?-kocogtatta meg a saját homlokát meg sem próbálva tiszteletteljesebb hangnemet felvéve az idősebbikkel szemben. Tökmindegy. Harry nem a főnöke, és különben is régen elég jó barátok voltak.-Nem mondhattam többet! Így sem tudok semmit, vagy is..-javította ki magát.-nem tudok még eleget. Tudom, hogy Marcel hol van, és, hogy mit akar. Engem is megkeresett, de én nem kértem belőle! A Marcel-ügy annak idején engem is felkavart, nem csak téged meg a családodat. Nem hiányzott nekem ez az egész!-arca piros volt az elfolytott indulattól, Harry-től sem kapott többet egy gyerekes szemforgatásnál. Úgy is érezte magát, mint egy öt éves fiúcska, aki elől mindent elzárnak, nehogy baja származzon belőle.
-De, várj-intette le.-azt mondod nem tudsz még eleget? Tehát, akkor neki álltál nyomozni?-próbálta megérteni a férfi mondandóját, aki megadóan felsóhajtott, arcát tenyereibe temetve felnyögött.
-Nem önszántamból-motyoga. Harry értetlenkedve tárta szét a karjait, választ várva Austin-től. De, látva a férfi elkeseredett arckifejezését, lemondóan legyintett. Austin felsóhajtott.
Niall, hosszú percekig tartó némaság után, végre elszakította tekintetét az ablakról. Sápadt ujjait összefűzte maga előtt, majd mélyen az előtte ülő zöld szemek tulajdonosára nézett.
-Louis nem akarta, hogy szóljak neked, de ha már itt vagyunk, akkor mégis elmondom-Harry ajkai megremegtek szerelme nevének említésére, de szorosan egymásnak passzírozta őket, és bólintva jelezte a barátjának, hogy folytathatja.-Múlthéten a kórház parkolójában látta Marcel-t, és Zayn-t vitatkozni. Felhívott, és megkért, hogy találkozzunk a legközelebbi kávézóban. Borzalmasan felzaklatta a testvéred látványa. Természetesen azonnal azt gondolta, hogy ez a kettő sántikál valamiben, valami olyanban, ami legfőképp téged érint. Nem is tévedett olyan nagyot. Segítséget kért, információkat, meg Zayn múltjáról kérdezgetett.
-És, te mit mondtál neki?-vágta rá türelmetlenül a göndör. Niall lehajtott fejét lassan emelte fel, miközben sóhajtva a vizes poharáért nyúlt.
-Hogy szálljon le a témáról, mielőtt még megsérül-felelte majd nagyot kortyolt a vízből, aztán vissza rakta maga mellé.-Nyílván nem vagyok hülye, így nem mondtam neki semmit. Semmi olyat, ami téged bajba keverhetne.-Niall elfintorodva dőlt hátra a székében, és nem szólt semmit. Befejezte. Harry, idegesen kapta tekintetét Austinra, aki zavartan vakarázta a tarkóját.
-Butler?
Austin olyan hangot hallatott, mint akinek komoly fájdalmai vannak.
-A menyasszonyom amellett, hogy az orvosa, elég jó barátja, mint kiderült...Nos, elmondta neki, hogy amellett, hogy ügyvéd is vagyok, magánnyomozást is folytatok-orrnyergét masszírozva húzta ki magát.-Szintén a múlt héten lettem megkeresve Louis által.
-Hogy mi van?-kerekedtek a göndör szemei. Türelmetlenül túrt bele a hajába.-És, te mit mondtál neki?
-Próbáltam bunkó lenni vele, és lekoptatni, de kibaszottul megsajnáltam! Azt mondtam segítek neki. Megígértem, ha találok valamit, akkor értesíteni fogom..nem szóltam neki.
-Hányszor volt nálad?
-Kétszer, de-sóhajtva megrázta a fejét.-nem fogadtam el tőle egy penny-t sem. Azt mondtam ráér. Harry, figyelj..tudom, hogy kibaszottul haragszol ránk, amiért nem szóltunk neked az öcsédről. Meg kell értened, hogy Louis kért meg rá minket. Az a srác kibaszottul szeret téged, és nagyon félt. Félt téged, meg a fiatokat, olyannyira, hogy bármire képes lenne egyedül csak azért, hogy a te életed nyugodt lehessen.
Harry, élesen fújta ki a levegőt. A mellkasa szúrni kezdett, ahogyan az agyában felvillant kék szemű szerelmének mosolygós arca. Bármire képes lenne érte..
-Sejt valamit?-hangja halkabb volt egy suttogásnál.-A..mappák?
Niall, és Austin tökéletesen egyszerre rázták meg a fejüket.
-Nem tud róluk. Nem tudja, hogy annak idején mit tettél..vagy is inkább tettetek-helyesbített szemöldökét ráncolva. Niall azonnal lehajtotta a fejét, amikor észrevette, hogy Liam ismét őket figyeli.
-Azt sem, hogy nálam vannak?
-Nem. Semmit. Fogalma sincs róla, hogy annak idején te, és én mit csináltunk azért, hogy Marcel szabadon járkáljon az országban-motyogta Austin.
Harry nem felelt. Csak aprót bólintott. Túlságosan fáradt volt, na meg a bűntudat keserű íze szorongatta a torkát belülről.

Fél hét múlt, amikor Louis, és Harry végeztek a vacsorával. Louis sült csirkét készített magának, míg szerelme kérésére csak egy könnyed salátát készített neki. Miután berakta a mosogatógépbe a szennyes edényeket, úgy döntött, hogy folytatja a délután megkezdett takarítást.
-Louis!-a kékszemű összerezzent Harry hangjára. Louis óvatosan fordult meg a pulton állva, kezében egy törlőronggyal. A zöld szemű csípőre tett kézzel ideges arckifejezzésel meredt rá a konyha ajtóban állva.-Most azonnal lejössz!
Két határozott lépéssel a pult előtt termett, és a fiú felé nyújtott kézzel várt.
-Csak a lámpákat szeretném letisztítani!-ajkait lebiggyesztve mutatott a plafonról lelógó három lámpára, amelyeknek valóban kicsit poros volt a tetejük. De, őszintén..mégis kinek jutna eszébe letakarítani havonta több alkalommal?
-Na, nem! Biztos, hogy nem-Harry hihetetlenkedve rázta a fejét, majd Louis tiltakozását meg sem várva két kezével átkarolta a fiú derekát, és le emelte a pultról. -Az állandó takarítás mániádból már nagyon elegem van! Felfogtad, hogy nyolc hónapos terhes vagy? Mi van ha elveszíted az egyensúlyod, és leesel? Aztan meg...Ne! Nehogy elkezdj nekem sírni! Louis!-Harry sóhajtva fordította arcát az égnek, amikor meglátta az első könnycseppeket legördülni Louis arcán. Csúnyán hangzott, de alig várta, hogy a baba megszülessen, és Louis testét elhagyják ezek a borzasztó hormonok, amiktől egész áldott nap csak sírna.
-Olyan gonosz vagy velem-rázta a fejét a fiatalabbik. Harry szemeit forgatva ölelte magához szerelmét, majd hosszú puszit nyomott a homlokára.-Csak nem szeretem ha valami poros, és már pedig azok a lámpák rettenetesen porosak! Szeretném letörölni őket, meg aztán kiöntötted a hülye kávédat is tegnap a dolgozóban, és nem szóltál róla!-a kékszemű puffogva csapta mellkason a göndört. Szipogva törölte meg az arcát, aztán oldalra lépve kikerülte az idősebbiket.
-Most meg hová mész?-szólt utána Harry kimérten.
-A dolgozóba. Ugyanis ha én nem, akkor te magad sem fogod soha kitakarítani-morogta az orra alatt, aztán el is tűnt a lépcsőfordulóban.
Fejét rázva sétált el a kanapéig. Ott helyet foglalt, lábait a dohányzó asztalra helyezte, laptopját ölébe húzva neki állt dolgozni. Vagy is csak próbált. Gondolatai szüntelenül az öccse, Zayn, és Louis körül forogtak. Elképzelése sem volt, hogy ezek ketten mire készülhetnek. Azt jól tudta, hogy Marcel a részvényeket akarta, de Zayn miért asszisztált neki? Ilyen könnyedén elárulta volna a legjobb barátja?
Sóhajtva megrázta a fejét, inkább a jelentésekre kellett koncentrálnia. Tizenöt perccel később a felével már végzett, amikor úgy döntött, hogy megnézi szerelme mit csinál. Töltött magának vizet, meg ki vett néhány kekszet a pulton lévő tartóból. Háta mögül lépéseket hallott, úgy tűnt Louis előbb végzett, mint gondolta volna.
-Éppen most akartam menni hozzád-mosolyodott el, de amint meglátta szerelmét az ajtóban állni, arcáról lelohadt a mosoly.
Louis arca hófehér volt, szemei rémülten állapodtak meg tulajdon kezén, amivel egy fekete pisztolyt szorongatott..