Szóval... Kezdjük ott, hogy tavaly év közepén éppen szolfézsról mennék le, !ert ugye anya várt a parkolóban. Ekkor megállított egy fiú.
- Szia! Kis Dániel vagyok! És te?
- Szia! Földesi Laura.
Elköszöntem, majd a többi szolféz után jobban megismertük egymást. Megkérdezte leszek-e a barátnője... Igent mondtam... Boldogok voltunk... Senki nem tudott róla, hogy szerelmes voltam belé...
Nyár előtt egy picivel megtudtam az unokatesójától, hogy egy másik lánnyal volt... Persze nem hittem neki...
Ám de egyik napon láttam a saját szememmel...
Végleg összetörtem...
Odamentem hozzá és szakítottam vele...
Nem hevertem ki...
Gondolkodtam a vagdosásról...
Nem volt eszközöm hozzá amivel csinálhattam...
Nyár közepén vettünk mangós Topjoyt. Annak a kupakját megőríztem... Szeptemberben kidobtam, majd ittam megint mangós Topjoyt. Az még most is megvan... Az van ráírva: Tarts ki!
Nem tartottam ki...
A fiúk (osztálytársak) nehezítettek azon, hogy túllépjek rajta...
Nem sikerült...
Az egyik BFF-em elkezdte, az imádott Zsanim, én pedig 1-2 héttel később kezdtem...
Először az egyetlen egy akkori fiú BARÁTOMNAK mondtam el... Igen, szerintem van fiú-lány barátság!
Vagyis csak a vagdosást mondtam el...
Ő megvígasztalt...
Segített rajtam...
Szerelmes lett belém...
Én olyan vagyok, ha megtudom, hogy egy fiú szeremes belém, akkor kerülöm az illetőt és ami addig volt kapcsolatunk, az lesüllyedt számomra ismerős szintre...
Szóval ekezdtem a vagdosást...
Elmondtam néhány lánynak az osztályból...
Egy hétfői napon beteg voltam és kibeszéltek...
Közülük 2 elmondta az ofőnek, mert kérdezte mi ez a vita...
Megkérdeztem a kettő lányt, miért modták el? Valahogy így volt köztünk a beszélgetés:
- Amily! Miért mondtátok el Vera néninek?!
- Azért, mert egy tanárnak csak nem hazudatunk!
Magamban ekkor ez volt: Ha ti vagytok az úgymond legjobb barátaim, akkor nem mondtátok volna el!
Másnap ebeszélgetett velem Vera néni...
Azt mondta ne csináljak többet...
Hát volt...
Három hete kiszerettem egy fiúból és ráírtam a Danira messengeren...
Ugye ő Zalaegerszegre költözött...
Nem láthattam, de újraezdtük a kapcsolatot...
Szerdán szakítottunk, mert nem működe a távkapcslat. Szerdán Ping-Pong versenyen ott volt a fiú, akibe szerelmes voltam... Az aki a Dani után és a Dani előtt volt. Nem mertem odamenni hozzá... Nem mertem hozzá szólni se... Még ránézni se...
Megkérdeztem a mádik BFF-emet, az én szeretett Nórikámat, hogy lehet érzek iránta valamit még. Azt mondta lehet...
Mi van veled Laura?! Mi van az érzéseiddel?! Szedd össze magad! Normális vagy?! Kb. Ezek zajlottak le egészen máig a fejemben... Lehet nem vagyok normális...
Csütörtökön, azaz tegnap előtt én mentem zongorára, ő pedig zongoráról ment el... Leültem, mivel ő még zongorázott. A klarinétos szolfézs osztálytársam, odament a tanárjával gyakorolni hozzánk... Néha ránéztem a fiúra, fél szemmel láttam azt is, hogy engem figyel... egy csomó ideig... Elkezdett a tenyerem izzadni, hirtelen melegem lett... Aztán elment haza a fiú... Nagy megkönnyebbülés jött rám... Eddig a legnagyobb beszélgetésünk ennyi volt:
- Szia!
- Helő! - persze ő a Heló!
Volt amikor ő kezdte a köszönést...

Kérlek titeket, hogy írjátok le kommentben, hogy kit válasszak!
Dani, vagy Marci?

Válaszotokat előre is köszönöm!
Sziasztok!

2016. Nov. 26. (Szombat)
03:08