*Iwazumi*

-Jól érzed magad velem? -Enni kezdtem. Kíváncsi vagyok a válaszára. 

-Batárodként eddig is jól éreztem magam veled. Amúgy meg igen. -Szóval jól érzi magát velem. De melyik barátra gondolt?

-Melyik barátra gondoltál? A barát barátra vagy, mint egy pár kapcsolati barát?

-Mivel csak tegnap lettünk egy pár,így barát barátra gondoltam. De most, hogy úgy vagyunk együtt furcsa ez, de akkor is jól érzem magam. -Szóval barátként tekint rám, de páromként is jól érzi magát.

Be kaptam az utolsó falatot is, amit már kissé szomorkásan tettem meg, majd a szobámba mentem.

-Oi Hajime. -Hallottam, hogy szólt de nem  mentem vissza, vagy válaszoltam neki. Fel érve a szobámba, le feküdtem az ágyamra.

Nem tudom mit gondoljak. Mindkét értelemben jól érzi magát velem. De akkor most, hogy tekint rám? Nem tudom. Szomorkásan sóhajtottam egyet. Lépteket hallottam, ami meg szűnt.

-Iwa, haragszol? -Kérdezte.

Mire célzol?-Kérdeztem vissza.

-Megbántottalak? -Nem válaszoltam, csak meg paskoltam magam mellett a helyet. -Biztos? -Bólíntottam. Éreztem, hogy pár másod perc után, be süpped az ágy mellettem. Mellém feküdt. Vele szembe fordultam.

-Hogy értetted a lenti dolgot? -Valószínűleg én értettem félre azt amit mondott, de akkor is. Azt szeretném, ha nem csak barátként tekintene rám.

Sóhajtott. Tényleg ekkora hülye lennék?-Mindig is jól éreztem magam veled. Nem hiába lettünk a legjobb barátok. De most, hogy együtt vagyunk valahogy biztonság érzetem van tőle. -Tényleg hülye vagyok. -Egy szóval, jól érzem magam melletted. -Hozzá bújtam, mire ő kérdőn hümmögött egyet.

-Csak ölelj át. -Motyogtam mellkasába. Ő szorosan átölelt. Olyan jó most így. Minden olyan nyugodt. Bár ne lenne vége. Bárcsak így maradhatnánk örökre. -Köszönöm.... hogy vagy nekem. -Motyogtam, de ő még is meg hallotta.

-Tch, szerinted én hol lennék nélküled? -Valószínűleg még mindig csajoznál, és engem nagy ívben le szarnál, miközben apró darabokra törnék belül.

-Csak maradj csendben. -Bújtam mégjobban hozzá. Szemeimbe könnyek gyűltek, miből végül ki buggyant egy két könnycsepp. Le folytak az arcomon, majd végül Toru pólóján landoltak. Sírok. Sírok, mert boldog vagyok, hogy azzal lehetek akit a legjobban szeretek.

-Oi. -El tolt magától, de csak annyira bogy a szemeimbe tudjon nézni.

-Csak.... boldog vagyok. -Meg töröltem a szemeimet, de a könny záporom nem maradt abba. Vissza bújtam Toruhoz.

-Jaj te. -Ismét át ölelt. -Már megijedtem. -Mitől? Mitől ilyedtél meg? Bár tudnám. Mikor abba maradt a könny záporom feljebb kúsztam, hogy szem magasságban legyek Toruval.

-Jó éjt, Hajime. -Hajime. Tényleg jó érzés ha így hív.

-Jó ét, Toru. -Ismét ölelésébe bújtam. Le hunytam a szemeim. Pár perc múlva halk szuszógást hallottam meg. Toru el aludt. Halk szuszógását hallgatva, engem us el nyomott az álom.

Vajon mire kelek? Arra, hogy a szemembe süt a nap. Lassan ki nyitottam a szemim, és fel ültem. A mellettem lévőre néztem, aki még aludt.

Lassan ki keltem az ágyból, és át öltöztem itthoni ruhába. Ugyanis hétvége van. Ezt a jó madarat, meg lehet hogy meg lepem valamivel. Csak tudnám mivel.... Hm. Meg van.

Halk hümmögést hallottam meg a hátam mögül. Vállam felett hátra néztem. Oikawa a helyemet tapogadta. Nem tudtam, rajta nem mosolyogni. Vissza mentem az ágyhoz, és le ültem rá. Ennyire ragaszkodna hozzám, vagy csak hiányol? A kettő nem ugyanaz? Mindegy.

Kezemen szorítást éreztem, így oda néztem. Toru fogta a kezem. Meg lepett, de össze kulcsoltam ujjainkat. Lassan nyitogatni kezdte a szemeit.

-Jó reggelt. -Köszöntem neki.

-'Reggelt. -Megdörzsölte a szemeit. Aranyos. Közelebb hajoltam hozzá, majd szájon pusziltam.

-Nyugodtan maradj még. Csinálok reggelit. -Válaszát meg sem várva fel álltam, és le mentem a konyhába. El kezdtem csinálni a gofrit, mikor kész lettem csináltam csoki öntetet majd rá öntöttem a gofrikra, és nyomtam rá te jeszeínhabot. Aztán csináltam kávét is. Rá tettem az egészet egy tálcára, és fel vittem. Toru fel ült.

-Ne szokj hozzá. -Be mentem a szobába, majd az ölébe tettem. -Hoztam kávét is, ha kérsz. -Le ültem az ágy szélére.

-Kössz. -Meg nyalta a száját. Gondolom szereti a gofrit, vagy szimplán kívánja az édességet. Nemtom.

-Mind a tiéd. Én most nem vagyok éhes. -Valamiért nincs étvágyam. Na mindegy.

Telefonom pittyogott, így elő vettem a zsebemből, és meg néztem ki az. Mint ki derült a nővérem írt. Igen, vagy egy nővérem. Nem igen szoktam beszélni róla, hisz van elég baja. Iwazumi Mayumi, az Amerikai Íjász Csapat kapitányá és edzője. Rengeteg dolga van. Versenyek  lesznek világ szerte, amik csak rájuk várnak. Plusz még a csapatját is ő edzi, mivel ezt kötelességének tartja ezért, sem bízta másra ezt a feladatot. Tudom kicsit bolonyult logikája van.

Nővérkém
Szeva öcskös! Rég beszéltünk már, így gondolom hiányzok az én drága kis öcsikémnek! Ezért, úgy döntöttem, hogy az én drága kis öcsikémet, fogom és meg látogatom a hétvégén!

Mosolyogva kezdtem el vele beszélgetni.

Öcskös
Hát te még élsz? Kb mikorra érsz az állomásra? Ki megyek eléd.

Nővérkém
Holnap kb. reggelre, úgy 7-8 körül.

Öcskös
Nekem akkor, már suli lesz

Nővérkém
hát... akkor majd taxizok egyet, nem lehet olyan vészes.

Öcskös
Rendben. Amúgy mizujs?

Nővérkém
Semmi, a csapatom kiválóan teljesített az elmúlt 4-5 évben, veled mi van?

Öcskös
Nem is várhattam volna többet. Még mindig röplabdázom. Mikor megérkeztél, szeretnék neked mondani valamit.

-Kössz, ez finom volt. -Mondta Toru, mikor végzett az evéssel.

-Nincs mit. -Válaszoltam, és mosolyogva tovább pötyögtem a telefonon.

Öcskös
Tudod merre lakom?

Nővérkém
Gondolom még mindig anyánkkal.

Öcskös
Nop

-Min mosolyogsz annyira? -Jött a kérdés, kedves barátomtól, aki mellettem ült az ágyon.

-Egy számomra fontos személlyel beszélek, akit holnap be szeretnék neked mutatni. -Adtam meg boldogan a válaszom.

-Értem. -Mondta.

Nővérkém
Akkor nincs más ötletem.

Le írtam neki a címem, mire szinte azonnal jött a válasz.

Nővérkém
Kösz öcsim!

Öcskös
Máskor is

Nővérkém
Akkor, holnap.

Öcskös
Ja. Holnap

El tettem a telefonom, majd Toru öléből ki vettem a tálcát és a szekrényre tettem. Ezután fogtam magam és bele ültem párom ölébe, mire jött is a kérdés.

-Veled meg mi van? -Hangja eléggé meglepődöttséget sugárzott. Hát igen. Nem szoktam csak úgy ilyeneket csinálni.

-Duplán boldog vagyok. -Hangomban tömény boldogság volt. Nem igen szoktam ilyen lenni, de végre újra láthatom a nővérem. Annyi év után. Igaz szoktam a TV-n nézni, ahogy győzelmet aratnak, az ílyász meccseken... De az nem ugyanaz mint, ha szemtől szemben állnánk egymással, miközben olyan dolgokról beszélgetünk amiket mindketten szeretünk.

-Mert? -Most komolyan? Már egyszer el mondtam neki.

-Már mondtam. Egy olyan személynek foglak be mutatni, aki számomra fontos. -Ismételtem meg magam.

-És nem akarnád elmondani ki az? -Most komolyan nem bír holnapig várni? Nem mint ha érdekelni, de akkor sem fogom el mondani, hogy a nővérem lesz az aki meglátogat engem.

-Nop. -Adtam a tömör választ, de aztán úgy döntöttem, hogy inkább ki bővítem. -Holnap megtudod, ha át jössz hozzám. Vagy az is lehet, hogy már az edzésen találkoztok. -Na. Így már sokkal jobbam hangzik.

-De na~, mond már el. -Akkor sem fog el járni a szám.

-Meglepi. -Hm. Tényleg az. Hisz csak annyit tud, hogy jön hozzám valaki. De azt nem tudja, hogy ki. Milyen okos vagyok már.

-Gonosz vagy. -Ajaj. Durci veszélyét érzem a levegőben. De az is lehet, hogy a levegőben van valami. Ki tudja? Mert én biztos, hogy nem.

-Te meg cuki vagy. -Nem mondott semmit sem, csak átölelt, én pedig vissza öleltem.

Hu. A durcizása esélye 0,000% esély. Büszke vagyok magamra.

Nos. Itt is van az új rész. Amúgy fogalmam sincs, hogy Iwának van-e nővére. Ha igen, akkor itt van Xd. No mindegy.

Így néz ki Iwazumi Mayumi:

Szerintem hasonlít is Iwára. A kérdésem a következő. Szeretnétek, ha Mayumi szemszögéből is lenne rész? Ha igen, akkor jelezzétek.

Puszi nektek 😘