*Oikawa*

Ki kapcsolta a TV-t, amit nem néztünk. Gondolom, most kapni fogok egy jó kis fej mosástkedves Iwa-chantól.

-Há~t majd te segítesz. -Mindig is itt volt mellettem, akkor ezek után is itt lesz velem. Ugye? Bár mondjuk ez nem ilyen egyszerű. Még én sem vagyok biztos az érzéseimbe.

-Egyáltalán tudod, mit szeretnél kezdeni miután be fejezted a sulit? -Basszus. Erre egyáltalán nem gondoltam. Foggalmam sincs, hogy mi lesz velem.

-Ige~n. -Nyújtottam el, a válaszom, de utána meg is változtattam a válaszom. -Nem. - Kínómban el nevettem magam. Nagyon kínos volt ez az egész. Iwa csak megcsóválta a fejét. -Max elmegyek edzőnek. -Jelenleg jobb ötletem nincs.

-És itt maradnál ebben a városban?

-Nem tudom ahol kapnék állást. Bár szívesen maradnék itt. -Nem tudnám itt hagyni ezt a várost, hisz itt nőttem fel. Iwaval egyetemben.

-Mármint városban? -Hangja kicsit, szomorúnak hangzott. De lehet, hogy csak rosszul hallottam.

-Szeretnék. -Vannal helyek, amiket nem hagynék itt. Iwa-chan megkönnyebülten fel sóhajtott, majd hátra dőlt.

-Csak nem ezt akarnád? -Néztem rá, kissé meg lepve.

-De. Talán többet. -Ezt most hogy értsem? Ez alatt mit értett, pontosan? Ezekhez hasonló, gondolatok kavaroktak bennem.

-Mármint? -Kíváncsi voltam a vaszára. Hogy értette az előbbit?

-Sokkal közelebb szeretnélek magamhoz tudni. -Nem tudok mit mondani.

-És ezt hogy képzelted el? -Ez a része már jobban érdekelt.

-Hozzád vagy te költözöl hozzám.... persze ez még odébb lesz. -Együtt lakni egy háztartásban, mint a párja. Ez még sokkal odébb lesz. De mikor otthon pakolásztam....

-Figyelj, amíg a cuccaimmal jöttem feléd addig pont úgy éreztem magam, mintha hozzád költöznék. -Olyan fura, de még is jó érzés volt.

-Pedig, csak hétvégére jöttél. -Ez igaz.

-Tudom, de akkor is. -Jó érzés fogott el. Nem tudom el magyarázni. Még nem vagyok biztos az érzéseimbe.... De valamit érzek Iwa iránt.

-De ha szeretnél akkor ide költözhetsz. -Kettős érzés kavarog bennem, ezzel kapcsolatban.

-Ez még kicsit korai, nem? -Kérdeztem vissza.

-Igazad van. Bocs. -Miért kért bocsánatot? Gondolom nem akart tolakodó lenni.

Megráztam a fejem. -Nem baj. -Két kezét felém nyújtotta és arcán halvány pírt véltem fel fedezni. Kérdőn néztem Iwára.

-Cs-csak gyere ide. -Még mindig nem engedte le a kezeit. Fel álltam. Ekkor le engedte a kezeit, de kissé szomorú is volt. Legalábbis arcáról ezt olvastam le. Ölébe ültem. Feje szinte atonnal színt váltott, és inkább el fordította a fejét. Kezével a derekamnál fogott.

-Most mi az? Nem ezt akartad? -Vagy csak zavarban van.

-D-de, csak n-nem számítottam rá, hogy m-magadtól ide j-jössz. -Dadogta el nekem a választ. Nem tudtam meg állni, hogy ne nevessek, így ki tört belőlem a nevetés.

-Ha-ha látnád mo-most magad. -Nem bírom. Olyan szinten vicces látványt nyújtott, hogy nem bírtam abba hagyni a nevetést.

-Fogd be. Fülemhez hajolt. -Majd akkor nevess így, amikor én leszek felül. -Ekkor volt az a pillanat, hogy nem bírtam tovább nevetni. Mi? Ezt most komolyan mondta? 

-M-mi? -Remek. Most én jöttem zavarba. Iwa egy elégedett mosollyal vissza dőlt.

-Jól hallottad és értelmezted. -Gyorsan fel álltam.

-Ki-kimegyek a mosdóba. -Zavarban vagyok. És még dadogok is. Mondhatom szuper. Vissza nyalt a fagyi. Iwa el kapta a csuklómat, és vissza húzott az ölébe.

-Szerintem meg nem kell, és ez csak egy kifogás. -Be halok rajta. De.... Á~! Francba már a kettős érzelmekkel.

-D-de kell. -Mondtam ki nagy nehezen a válaszomat.

-És miért? Azért, mert túlságosan is zavarban vagyunk? Vagy esetleg... -Szemeivel le pillantott az ágyékomra, ezzel célozva arra amire gondolt.

-H-hülye. -Szerintem, ez idő alatt még el is vörösödtem.

-Te meg aranyos. -Tisztában vagyok. Ezzel csak növeled az egomat.

A pólómn fogva közelebb húzott magához, így csak pár cm választott el egymástól.

-Mit akarsz csinálni? -Bár sejtem mi a válasz.

-Meg csókolni? -Egyik szemöldögét fel húzta. Gondoltam.

Meg forgattam a szemem. -Akkor azt csináld és ne mást. -Nem is kellett több neki. Ajkaimra tapadt. Kicsit hevesebben csókolt, de tartottam a tempót. Egyik kezével, az egész testemet közelebb húzta magához. Nyaka körül össze kulcsoltam a kezeimet, míg ő az egyik kezével a hajamba túrt. Másik kezét a hátamon éreztem meg. Jó érzés töltött el abban a pillanatban, s melegség árasztotta el a szivemet. S lassan hátra dőlt.
Nyelvével végig nyalt alsó ajkamon, ezzel be jutást kérve. Bizonytalanul, de meg adtam neki. Lassan be hatolt a számba, és el kezdte fel térképezni a szám belsejét, amit csiga lassan tett meg. Kicsit meg szorítottam, nem tetszésemet jelezve, de nem foglalkozott vele. El váltam tőle, majd ki nyújtottam rá a nyelvem.

-Vigyázz mert le harapom. -Arca ki volt pirosodva.

Ki akartam szállni az öléből. -Na, maradjunk még egy kicsit így. -Fel húztam az orrom. Iwa meg adóan sóhajtott, és el engedett. Adtam a szájára egy puszit, majd ki szálltam az öléből és a mozsdóba mentem. Mikor végeztem vissza mentem a nappaliba. -Oikawa.

-Hm? -Kérdeztem vissza, közben a konyhába mentem.

-Hívhatlak Torunak? -Hm. Ez új. De nincs ellen vetésem se. Szóval miért ne?

-Ha akarsz. -Vállat rántottam.

-Te is hívhatsz Hajimének, ha szeretnél.

-Iwa-chan helyett Hajime. Szerintem nem igen fogom így hívni. Vagy fogom, csak ritkán. Nem tudom.

-Jól van.... Hajime.

-Remélem a meleg szendvics jó lesz. -Tudja mit kíván az ember. Az már biztos.

-Tökéletes. -A konyhába mentem.

-Gyere vegyél el egyet. A ketchup a hűtőben van. -Hűtőhőz mentem, és ki nyitottam. Ki vettem a ketchupot, és a pultra tettem. El vettem egy szendvicset, és enni kezdtem.

Hát. Ez most egy kicsit rövidebb rész lett. De remélem tetszik ez a rész is.