-H-hogy így rád másztam. -De még szívesen maradtam volna úgy.

*Iwazumi*

-Ne kérj emiatt bocsánatot. Szeretlek, és nyugodtan rám mászhatsz. -Még élvezném is. Sőt biztos, hogy élveznem. Ahogy Toru is.
-J-jó~ de mégis csak olyan p-pozícióban vagyunk. -Istenem de édes, mikor zavarban van. Ha tehetném, akkor el sem engedném.
-Zavar? -Fejemet oldalra billentettem, és a lábaimmal nem engedtem el, hanem szorosabban öleltem.
-I-iwa -Vörös arccal, a szemeimbe nézett.

-Igen? -Vajon mit szeretne? Gondolom azt, hify engedjem el. De nem akarom.
-Ha még szorosabban húzol bajok lesznek.-Zseretek baj keverő lenni. Füléhez hajoltam.
-Nagyon aranyos vagy. Illik hozzád ez a szín. -Suttogtam, majd gyengéden megharaptam a fülét, amit egy vissza fogott, kis nyögéssel díjazott. El mosolyodtam. -Csak nem tetszik? -Ha ilyen hangokat ad ki, akkor csak tetszik neki.
-Á-állj le. -Dadogta el. Kis aranyos.
Füléhez hajoltam. -Nagyon aranyos vagy. Illik hozzád ez a szín. -Gyengén megharapta a fülét.
-Mivel? -Mosolyom artatlan volt, és úgy tettem mint, aki nem tudja miről van szó.

-Tudod te. -Hehe. Igen tudom, de nem fogom meg adni neked azt az örömöt, hogy egyből el engedlek.
-Nem, nem tudom. -Csak egy kicsit játszok vele, aztán elengedem és bocsánatot kérek. Így továbbra is tettem az "ártatlant". Toru csak lehajtotta a fejét és csípőjével lökött egyet. Gondolom így  jelezte, hogy mire akart ki lyukadni. Én ezt egy morgással díjaztam. -Ha ezt csinálod nem állok jót magamért, de ha annyira akarod, akkor cserébe adj nekem valamit. -Húztam sunyi mosolyra a számat.

-M-mit? -kérdezte kissé félve, de az én mosolyom le törhetetlen volt.
-Egy csókó~t. -Közelebb húztam magamhoz, Ő meg meg csókolt. Én ezt viszonoztam is. El váltam tőle, és a nyaká kezdtem el kényesztetni. A rózsaszín köd el lepte az agyam.
-M-mit csinálsz? -Hangjától észhez tértem, és elengedtem a lábaimmal. Le hajtottam a fejem. -Bocs, nem akartam így elvetni a súlykot. -Motyogtam el.
-Am... semmi baj. -Le ült az ágyra. Kínósan vakargatni kezdtem, a tarkóm.
-N-nem  vagy éhes? -Bizonytalan voltam. Most mit gondolhat rólam? Mi a francot műveltem?

-D-de... -Adta meg a választ.
-Rántotta jó lesz? -Fel álltam

-Jó. -Torunak a fejére tettem az egyik kezem és összeborzoltam a haját, amitől még kócosabb lett. Olyan édes. Éreztem, ahogy el pirultam.

-Még egyszer bocs. Mondjuk ez inkább ebéd lesz mint reggeli, de nem baj. -El vettem a kezem, és le mentem a konyhába.

Neki dőltem az egyik pultnak és vissza gondoltam az elmúlt percekre. Fejem azonnal szint váltott. Én tényleg nem vagyok normális. Jó. Oké. Én tényleg nem álmondom. Itt van az az ember akit a legjobban szeretek.

Elkezdtem készíteni a rántottát, két személyre. Pár perc múlca már készen is voltam. Fel kiabáltam egy "Gyere"-t. Pár perc múlva, már itt is volt. Le tettem az asztalra a két tányér rántottát, és a kávés bögrét. Oikawa leült az egyik székre, én meg vele szembe.

-Jó étvágyat. -Majd enni kezdett.

-

Viszont. -Én is enni kezdtem. Mikor végeztem az evéssel, a mosogatóba tettem a bögrét és a tányért.

-Ha szeretnél ma este is itt aludhatsz. -Ajánlottam fel. Szeretek vele lenni.

-Akkor, át hozok pár cuccot. -Hát igen. De felőlem, akár anya szűlt mesztelenül is mászkálhatnál. Dd ha ezt ki mondanám, akkor tuti, hogy egy perverz disznónak nézne.

-Rendben. Amúgy már jobban vagy? -Fent még teljesen ki ment a fejemből, hogy beteg. De amilyen egészségesnek néz ki, nem tűnik betegnek. Pedig az. És elég dúrván meg fázott, a múltkoriak után.

-Egy fokkal. -Zene füleimnek. Örülök neki.

-Remélhetőleg, hétfőre már meg gyógyulsz. -Nélküle az iskola, dög unalom. Legalábbis szamomra. Meg a csapat sem olyan, mikor Oikawa velünk van. Nincs kit szivatnunk.

-Remélem is. -Nem csak te, reménykedsz. Én is reménykedek, de nem csak ebben, hanem még másban is.

-Elmegyek le tusolni. -Jelentettem ki, és el indultam a fürdő felé.

-Oké, én addig haza megyek. -Bolíntottam egy aprót.

-Siess vissza. -Válaszát meg sem várva be léptem a fürdőbe. Pár perc múlva, csak egy ajtó csukódást hallottam.

Le öltöztem, majd a be léptem a zuhanyzó fülkébe. Megnyitottam a meleg vizet, és hagytam hogy a tegnapi fáradtságot le mossa rólam. Jól esett. Ahogy a víz a bőrőmhőz ért, s ahogy perzselte a bőrőmet a forró víz. Mikor úgy gondoltam, hogy elég volt, ki léptem a fülkéből. Meg törölköztem. Fel vettem a tiszta ruhám. Ekkor jött meg az a barom, akit szeretek.

-Megjöttem! -Milyen fura ezt hallani. Bár meg tudnám szokni, hogy napi szinten ezt hallom, az ő szájából.

-A szobámba nyugodtan le teheted a cuccaid. -Mivel a fűrdőm vízhangzott, nem kiabáltam csak fel emeltem a hamgom, így tökéltesen lehett hallni. Ki mentem Oikawához.

-Mit szeretnél csinálni? -Kérdeztem, de nem igen láttam rajta, hogy figyelne-e rám. -Oi, Toru! Figyelsz te rám? -Kérdeztem tőle. Es csodák csodájára, figyelt rám.

-Aha, amúgy nem tudom. Ha filmeznénk bealudnál. -De jó. De nem. Nincs igaza.

-Múltkor csak azért aludtam be, mert eléggé el fáradtam. Három doga egymás után, azért eléggé fárasztó tud lenni. -De legalább jól sikerültek. Meg érte az a sok tanulás. Ha már órán nem figyeltem.

-Akkor most filmezünk? -Kicsit oldalra döntötte a fejét. Már el mondtam, nem tudom hánszor, de most is el mondom. Írtó aranyos.

-Jup. -Asszem tudom is, hogy mit nézünk. Szerintem tetszeni is fog neki.

-És mit? -Vártam már, hogy meg kérdezd.

-E.T jó lesz? -Valamiért most nem olyan lelkes, mint szokott lenni. Mindegy.

-Tőlem. -Adta meg a választ, ami nem volt valami meg győző, de nem fordítottam rá nagyobb figyelmet.

Be ment a nappaliba, és le ült a nappaliba. Követtem a példáját és le ültem mellé. Ki kerestem a filmet, amit el is índítottam. Óvatosan át karoltam Toru vállát. Ő bizonytalanul a vállamra hajtotta a fejét.

-Nem harapok. -Mondtam neki. Ha meg harapnék, akkor nem itt hanem az ágyban tenném.

-Kitudja, de amúgy csak furcsa. -Nekem is ilyen volt. Csak könnyebben fogadtam el, mint gondoltam

-Majd meg szokod. Nekem is furcsa volt az a gondolat, hogy eg fiúba vagyok szerelmes, aki ráadásul a legjobb barátomba. De egy idő után, hozzá szoktam, és titkolni kezdtem. -Mondtam el az igazat. Tényleg furcsa volt.

-Jó sok ideig. De vétettél egy hibát. -Hm? yhibát? Milyen hibáról beszél?

-Milyen hibát? -Fejemet, Oikawa irányába fordítottam, így pont rá néztem.

-Amikor átjöttél. Elfordultál mikor túl közel voltam az arcodhoz. De előtte is. Furcsán kedves voltál velem és törődő. Ezt viszont nagyon rég nem mutattad. -Észre se vettem. De mostmár mindegy. Egyébként sem lehet, mindent el titkolni.

-Nem mindent lehet örökre eltitkolni. Főleg egy ilyen dolgot. Az ember egy idő után, ha akar ha nem kisebb-nagyobb jelekkel el árulja magát. -Magyaráztam el, a saját tapasztalatom alapján. De örülök, hogy végül így alakultak a dolgok.

-Én mondjuk örülök. -Ja. Látszik rajtad. De tényleg ennyire örülsz neki?

-Ha tudnád, hogy én milyen boldog vagyok. -Mondjuk ez nem látszik rajtam, de tényleg örülök neki.

-Látom rajtad. -Most vagy gúnyólódik, vagy őszíntén mondta. Nem mindig tudok rajta, ki igazodni. Igazából a csapatban én vagyok az egyedüli, aki el tud rajta igazodni.

-Tudod nagyon jól, hogy nem vagyok jó az érzelmek ki mutatásában. -Mondta ki őszíntén. Tényleg nem vagyok jó benne, és talán ezért nincs sok barátom.

-Pedig most pont érzelmet látok rajtad. -He? Nem hiszek neki. Olyan kifejezéstelen szokott lenni az arcom, hogy az már nekem fáj.

-Miért? Mi van rajtam? -Néztem értetlenül Torura. Nem értem. Esküszöm nem értem őt.

-Szeretet. -El mosolyodott. Zavaromban inkább el fórdítottam a fejem, mire az arcomra adott egy puazit. Szinte azonnal a fejembe szállt az összes vérem. -Na nézzük ezt az UFO-t. -Úgy csinál, mint ha semmise történt volna. Szerintem még mindig piroskás volt az arcom, mikor a TV felé fordítottam a fejem. -És még nekem mondod, hogy jól áll a piros. -Na tessék. Vissza kaptam.

-Inkább nézd a f-filmet. -Még dadogtam is. Jézusom.

-Én nézem. -Egyszer ki nyírom. Tudja, hogyan kell idegesítenie az embert. Az már biztos.

-Akkor nem mondtál volna ilyet. -Próbáktam ki fogást találni, de nem jött össze.

-Csupán tudok több fele is nézni. -Tch. Jó vicc, mondhatom. Hirtelen mindenre oda tud figyelni.

-Ja persze. Kaméleon lettél hirtelen?Bezzeg órán nem tudsz figyelni. -Csoda is lenne, ha óran figyelne.

-Mert az nem fontos. -Most ha tarkón csapnam, akkor meg haragudna? Valószínűleg igen.

-De igenis fontos. Főleg egy él sportolónak. -Számomra igen is fontos. Az mát más kérdés, hogy Torunak mi a fontos, és mi nem.

Ki kapcsoltam a TV-t, mivel nem néztük és most sem fogjuk nézni.

Helloka. Itt is van a kövi rész. A helyes írásért, és hasonlókért elnézést kérek. Ha tetszik a story,  akkor légyszíves valahogyan jelezzétek nekem.