Iwazumi

Hurrá. Meg makacsolta magát. Mindegy. Majd otthon ki engesztelem valahogy. -Akkor sok sikert a hazataláláshoz. -Mondtam, és el indultam nélküle. Hallottam, ahogy ki jön a vízből így meg álltam, és a vállam felett hátra néztem. -Ugye tudod, hogy Mayumi szinte egész nap nincs otthon? -El engedtem egy sunyi mosolyt.

-És? -Ő is fel öltözött. Ennyire hülye lenne?

-Semmi. -Most komolyan nem esett le neki a szándékom? Mondjuk ezt már megszoghattam volna tőle. Szerintem el is gondolkozott, hogy mire szeretnék ki lyukadni.

-Hmm... Ja~ már értem. Beakarnád fejezni amit elkezdtünk? -Na. Mégis csak rá jött a hülyéje. Kérdésére, csak meg vontam a vállam.

Előre ment. -Kössz, a választ.

Gondoltam ezzel ki engesztelhetnélek. -Motyogtam.

-Mondtál valamit? -Kérdezte hátra sem fordulva.

-Igen.

-Megismételnéd? -Oldalra fordítottam a fejem, hiába nem látja az arcom.

-Gondoltam ezzel ki engesztelhetnélek. -Ismételtem magam.

-Ha akarod... -Nem figyeltem az útra, így neki mentem valaminek. Pontosabban egy Torunak mentem neki.

-Au. -Nem értem, hogy mi volt olyan fájdalmas. Mindegy.

-Bocs, nem akartam neked menni. -De hogy miért állt meg?

Meg rázta a fejét, majd rám nézett. -Akkor?

-Hm? -Rá néztem.

-Akarod? -Fú basszus.

-Én igen. Persze, h-ha te is. -Ez egyre zavarba ejtőbb. Szorosan magához húzott.

-Hülyeséget kérdezel. -Az arcom a szokásosnál is forróbb lett. A francba is. Megint zavarba hozott. Közelebb hajolt hozzám, és a fülembe súgott. -Még mindig aranyos vagy így.

-In-Inkább menjünk haza. -"Ki szabadultam" a kezei közül, és el indultam haza. Még hallottam egy halk kuncogást, de nem foglalkoztam vele. Toru meg követett.

Pár perc múlva haza értünk. Pontosabban hozzánk. Ki nyitottam a bejárati ajtót, és be mentem. Le vettem a cipőm, és Toru is így tett. Pár pillanat múlva, kopogtak is.

-Nyitva van. -Gondolom Mayumi az. És igazam is lett. Egy fáradt Mayumi jött be.

-Minden rendben? -Kérdezt szinte egyből Toru.

-Ki találom Rajongók. -Fáradtan rám nézett, és nólintott.

-Tudom milyen. -Na. Meg szólalt Egókawa.

-Nem lehet igaz, hogy még itt is ennyien ismernek... -Nővérem le dobta magát a kanpéra.

-Te csak meg se szólalj Shittykawa. -Szóltam rá barátomra.

-Most miért? Átérzem. -Tch. Na persze.

-Téged csak itthon ismernek, míg a nővéremet világ szerte. -Drámaian a szívemhez kaptam az egyik kezemmel. - Büszke vagyok rá.

-Kössz. -Toru is le ült a kanapéra. Csak érezze a szeretetem. De úgy látszik, hogy a mai nap sem meg felelő a szórakozásunkhoz. Mayumi elő vette a telefonját, és halkan kuncogott. Én sóhajtottam, és le ültem mellé.

-Mi az? -kérdeztem kíváncsian.

-Csak nem udvarló? -kérdezte barátom.

-Semmi, csak a barátnőm, akarom mondani a barátom nem bír ki egy napott nékülem. -Hmmm.... Egyszerre két kérdésem is van jelenleg. 1. Miért javította ki? Ez nekem kicsit—nagyon—gyanús.  2. Nekem miért nem szólt, hogy van valakije?

-Neked van barátod? Mióta? -Lepődtem meg. Mer azért tényleg meg lepődtem. De akkor sem szólt.

-Amióta van. -Szólalt meg a mellettem ülő. De figyelmen kívül hagytam.

-Lassan 3 éve... -El húzta a száját, úgy mint ha nem örülne neki.

-És nekem nem szóltál? Gonosz. -Toruhoz bújtam.

-Na és milyen? Helyesebb nálam? -Kérdezte barátom. Esküszöm, nem is ő lenne ha nem tenne fel ilyen kérdéseket.

Mayumi be kapcsolta a telefonját. -Hát... Sokkal. -Mondta végül a nővérem. Kicsit gondoltam, és le esett.

-Tudtam. -Mondtam ki hangosan.

-Mit? -Ijedt meg Mayumi.

-Te is~ -Direkt el nyújtottam a szót.

-Én is mi? -Értetlenül nézett rám.

-Szivárvá~ny va~gy. -Ismét el nyújtottam a szavakat, míg Toru kérdőn nézzett rám majd Mayumira.

-E-e-ezt me-me-me-meg honnan veszed?! -Hebegett össze vissza a nővérem.

-Ki javítottad a baratnődet barátodra, és itt hebegsz habogsz. Kell még több indok? Azért nem vagyok annyira hülye. Kiváló vagyok mindenből. -Magyaráztam el egyszerűen.

Nővérem le görbítette száját, majd szúrósan nézett rám.

-Khm...majdnem mindenből, khm. -Mondta barátom, de nem foglalkoztam vele. Ismét Mayumira néztem.

-De a barátnőmet csak láttásból ismernéd meg.

-Remélem egyszer rendesen is meg ismerhetem. -Válaszoltam mosolyogva. -Minden esetre üdv a szivárvány klubunkban. -Továbbra is mosolyogva, nővérem felé nyújtottam az öklöm, ő pedig öklözött velem. -Na ez a beszéd.

Ha már öklönztünk, akkor egy ölekés is belefér. Fel álltam, és oda mentem Mayumihoz. Felé nyújtottam a két kezem. -Gyere ide.

-Inkább te. -Az ölébe húzott majd adott nekem egy barackot.

-Ne má~r. -Próbáltam ki szabadulni a fogásából, de nem sikerült. Toru ezt az egészet, mosollyal az arcán nézte végig.

A végén jól meg nyomta a barackot a fejemen, kedves nővérkém. Mondtam már, hogy szeretem a nővérem?

Morcosan néztem rá, de a végén el nevettem magam. Ő se bírta sokáig, és szintén el nevette magát.

Gomen, hogy ennyit késett a rész! Nem volt kedvem nagyon írni. Tudom, hogy ez rövidebb lett, mint az előző részek, de legközelebb hosszabb részt fogok hozni.

Luv ya van gyermekeim😜