Oikawa

-Oi. Toru. -Valaki finoman rázni kezdett a vállaimnál. Erre a cselekedetére, ébredezni kezdtem.

-Mmm... Mivan? -Nézek kómásan Hajimére.

-Hétfő. -Suli. Magasról szarom le a hétfőt, és a sulit.

-És? -Aludni akarok, és azt is fogom tenni. Vissza feküdtem, a kényelmesnek bizonyuló pózba, amiben aludtam.

-Pedig úgy hallottam, hogy ezen a hétfőn megfogják támadni az iskolát az ufók. Gondoltam végig nézhetnénk együtt, de akkor egyedül megyek. -Az Ufok. Sokszor ezzel vesztegetett meg, de igazából nem is hisz benne. Akárhányszor az ismeretlen lényekről számólok be neki, nem szól semmit és unott arccal néz előre. Mindig Iwának mesélek róluk nagy csodálattal.

Szemem sarkából láttam, ahogy vállat vont. Fel állt és készült fel öltözni, de én el kaptam a csuklóját, majd magamra rántottam.

-Ki mondta, hogy el mehetsz? -Az arcán döbbenet volt, de hamar rendezte a vonásait.

-Én. -Hm. Na szép. Itt akar hagyni. Milyen barát tesz ilyet a barátjával? Szerintem semelyik sem. -Én mondtam, hogy iskolába és edzésre fogok menni. -Próbált ki szabadulni a fogásomból.

Kissé el szomorodtam. -Engem meg itt akarsz hagyni?

-Akkor gyere te is. -Hm. Még mit nem. Kevesebbet lehetünk együtt.

-De akkor csak edzésen leszünk együtt. -És azt nem akarom. Egész nap vele szeretnék lenni. Csakis kettesben. Én, és Iwa. Csak mi ketten. Egy házban, vagy el megyünk randizni. Nemtom.

-És nem bírod ki? Ma csak 5 óránk van, és szünetekben is tudunk találkozni. -Le ült az ágyra, én meg át öleltem. Tch. Nem érdekel, hogy hány óránk van.

-De az kevés nekem. -Nagyon kevés.

-De nem lóghatjuk el.... -Itt kissé el gondolkozott, majd meg szólalt. -Fogadjunk, hogy van egy kifogásod. -Még szép. Nekem mikor nincs ilyen helyzetekre ki fogásom?

El mosolyodtam. -A megfázásom még meg van.

Megadóan sóhajtott. -Van más választásom? -Még szép, hogy nincs.

-Ha szeretsz, akkor nincs. -Tekintetét rám emelte. Ez most vagy rossz jel, vagy jó. Iwánál sosem lehetett tudni.

-De holnap te is jössz iskolába. Megértetted? -He? Nem ad tockost? Mondjuk csoda, hogy eddig nem adott.

-Igen. -Adta. egy puszit a szájára. -Köszönöm. -Mosolyogva meg csóválta a fejét, és vissza dőlt az ágyra.

-Mit szeretnél csinálni? Mayumi nincs itt, mivel boltba ment de....  szerintem abból is város nézés lesz. -Hmmm... Ha már nem engedtem suliba menni, akkor tényleg kéne valamit csinálni.

Fölé másztam. -Mit szeretnél?

-Nekem mindegy. Én nem terveztem lógni a suliból ma. -Ez igaz. De akkor is.

-De na~ ne mindig csak én válasszak. -Mindig én döntök, hogy mit csináljunk, és ezt már kezdem unni.

-Nem érdekel. Te akartad, hogy maradjak. -Tch. Hajhatatlan, mint mindig.

-Jól van, jól van. -Nos, mit csináljunk? Randi? Nem. Valami filmezés? Ez sem jó. Menjünk el egy cukrázdába? Ahhoz sincs kedvem. Hmmmm.... Marad a séta.

-Szóval? -Türelmetlen. Pedig ő nem az a fajta.

-Hmm...elmenjünk sétálni? -Kérdeztem tőle.

-Tudok egy helyet. -Na. Ezek szerint nem foglyuk céltalanul róni az utcákat. Ami szertintem jó dolog.

-Akkor menjünk -Gyors csókot adtam a szájára, majd kiszálltam az ágyból. Iwa is ki szállt az ágyból, és el kezdett át öltözni.

-Ha lehet akkor olyan ruhát vegyél fel, ami nem baj ha koszos lesz. -Ha ő mondja. Bólíntottam, és úgy tettem ahogy kérte.

Mikor kész lettem, közelebb mentem Hajiméhez. -Én kész vagyok.

-Akkor menjünk. -Pironkodva felém nyújtotta az egyik kezét, amit én el fogadtam és össze kulcsoltam a kezünket. Le mentünk, és mind ketten fel vettük a cipőnket. El hagytuk az épületet, majd Iwa be zárta a bejárati ajtót. Ismét meg fogta a kezemet, és el indultunk egy irányba. Pontosabban a közeli erdő felé kezdtünk el sétálni. Kíváncsi vagyok, hogy hova visz. Remélem nem terverz élve el ásni. Régebben, mikor kezdtem agyára menni mindog ezzel fenyegetett.

Az erdőben le tért a ki taposott útról, és egy másik irányba kezdett el sétálni.

-Am... Hova is visszel? -Már kicsit idegesít ez a tudatlanság, ami az okozza hogy nem tudom, hova is tartunk éppenséggel.

-Egy helyre amit, csak én ismerek. -El hallgatott, majd folytatta. -Gyerek koromba, amikor egyedül akartam lenni mindig ide jöttem. -Hm? Mi ez a hang? Olyan mint ha víz csobogás lenne, vagy nem tudom. De víz csobogáshoz hasonló hangot hallottam meg, de mivel nem igen hallottam tisztán, így nem tudtam be azonosítani pontosan, hogy mi ez a hang.

-Értem. -Iwa válaszára cak ennyit feleltem.

-Megérkeztünk. -Jelentette ki.

Pár perc sétálás után, a szemem elé tárult a hang forrása. Nem tudtam mit mondani. Gyönyörű ez a hely. Egy vízesés volt, és egy kis tó. A tavacskából egy kis patak folyt. Tényleg szép ez a hely. Csak a vízesés csobogását, és a madarak csiripelését lehetett hallani. A fák lombjai kíváló hűs árnyékot adtak.

A gondolataimból, egy csobbanás szakított ki.  Rá néztem páromra, aki a vízben volt.

-Azt nem mondtad ,hogy fürdünk. -Ha szólt volna, hoztam volna fürdő nadrágot és nem üres kézzel jöttem volna.

Hanyagul meg vonta a vállát, és a víz alá merült.
Megadóan sóhajtottam, és én is le vettem a ruháimát (Kivéve az bixerem), majd szintén bele ugrottam a vízbe.

-Toru! -Iwára néztem. Na már megint mi a baja?

-Mi az?! -Kiabáltam vissza.

-Mutatok még valamit. -Kezével jelezte, hogy kövessem majd bement a vízesés mögé. Követtem, és én is be mentem a vízésés mögé. A látványtól, el tátottam a számat. A sziklák és a kis kavicsok úgy csillogtak, hogy könnyen össze lehetett volna keverni egy gyémánttal. Barátom le ült egy kisebb sziklára.

-Hogy tetszik? -Nem tudok nagyon mást mondani, csak egy dolgot. Na jó. Igazából két dolgot. Mist azt is mondhatnám, hogy nálad semmi sem szebb, de vagy meg kapnám a szokásos dumáját, hogy nyálas vagyok, vagy kapnék egy tockost, hogy ne legyek ilyen nyálas.

-Ez.... Gyönyörű. -Tényleg az. Szinte szóhoz sem jutok. -Hogyan találtad meg? -Viszont ez most mindennél jobban erdekel.

-Régen, amikor a szüleim sokat veszekedtek akkor, a szobámba ültem és halgattam.... Hetente többször is veszekedtek. De amikor már elegem lett ebből az egészből ki szöktem a szobámnak az ablakján. Csak egy kis plüss maci volt nálam, némi folyadék meg édesség.... Csak futottam és futottam, addig amíg az erdő szélén meg nem álltam. Aztán egy kis habozás után elindultam a ki taposott ösvényen.... nem figyeltem csak sétáltam és ide lyukadtam ki. -A végére el moslyodott. Szép kis történet.

-Értem. -Meg fogtam a kezét. -Köszönöm, hogy meg mutattad. -Hirtelen az ölébe rántott. -O-oi!

-Hm? -Derekamnál át ölelt.

-Semmi, csak hírtelen jött a mozdulatod. -Tényleg hirtelen jött. De nem is baj. Mármint engem nem zavar, jogy ilyen. Éreztem, ahogy a kezei lentebb vándorolnak.

Fel húztam a szemöldököm, és arcára emeltem tekinetem. -Mit csinálsz?

-Én semmit. -Kezeivel bele markolt a fenekembe.

-Aha, semmit mi? -Tudom mire megy ki a játszma. De nem szeretnén itt csinálni.

Iwa fel állt velem, és ki vitt a partra, majd bele dobott a vízbe. Szerencsére időben vettem levegőt. Fel úsztam a víz tetejére.

-TE NORMÁLIS VAGY?! -Akadtam ki, de őt egy cseppet sem hatotta meg.

-Csak vissza kaptad a mai húzásodat. -Tch. Attól még nem kell bele dobnia a vízbe. Vissza vette a ruháit. -Na gyere. -Fejével az otthona felé biccentett, de én meg makacsoltam magam, és fel húztam az orrom

-Nem. -Menjen, ha annyira akar.

Nos. A 13. rész is kint van😜 Nagyon nincs hozzá fűzni valóm, talán annyi, hogy sok siert a tanulással és ehhez hasonlókkal.

Luv ya van gyermekeim😜❤