Iwazumi

Mivel Mayumi el ment aludni, így kettesben maradtunk. Toru kérdőn nézett rám. -Majd el mondom. -Asítottam egyet. Fel álltam, és el indultam fel a szobámba. Ez az imádni való idiótám, meg követett.

-De Hajime~. -Nyívákoló gép. De valamikor nagyon édes. Hirtelen meg fordultam, így nekem jött. Ajkaira adtam egy leheletnyi könnyű csókot.

-Meg tennéd, hogy nem nyivákolsz? -Néha tényleg idegesítő, de néha meg nagyon édes. Kettős átok. Nem elég, hogy jó képű, a test alkata szinte maga a tökély, de még a nyívákolás is jól áll neki. Néha. Ki öltötte rám a nyelvét. -Vigyázz, mert a végén nem lesz.

-Bánnád is. -Na igen. Azt tényleg bánnám, de csak azért sem fogom neki be vallani.

-Talán. -Vissza fordultam menet irányba, és be mentem a szobámba.

-Akkor nem kapod meg többször. -Fel húzta az orrát. Te meg utána könyörögnél, hogy csókoljalak meg. Nem bírnád ki sokáig drágám. Én már csak tudom. Szaros korunk óta egymás mellett vagyunk. Ismerlek, mint a rossz pénzt.

Lassan le vettem a felsőmet, így az izmaim is meg feszültek. Toru tekintetét egész végig éreztem magamon, de még egy elégedett hümmögést hallottam.

-Csak nem tetszik? -Kérdeztem szórakozottan.

-Nem mondanám rossznak. -Aha~. Kezemmel érzékien végig simítottam a karomon.

-Ha szeretnéd, akkor megfoghatod. -Oké. Ez kicsit fura. Bár meg tudnám szokni. Két erős kart éreztem meg magam körül, amit egy halk kuncogással díjaztam.
Kezével végig simított a mellkasomon és a hasamon, mitől ki rázott a hideg. De ha sem lenne elég, még az arcom is forróbb lett egy fokkal. -Nem gondoltam volna, hogy komolyan meg csinálod.

-Úgy ismersz engem? -Kezét lejjebb vezette.

-O-oi. -Meg fogtam a csuklóját.

-Hm? -Hangjában lehetett hallani, ahogy vigyorog mint a tejbe tök.

-Hol tapogatózol? Ezt te sem gondoltad komolyan, ugye? -Legalábbis remélem. Nem lenne szerencsés, akkor szórakozni, mikor a nővérem is itt van.

-Szerinted? -Istenem.

-Rossz helyen. -Nem lenne szerencsés mot szórakozni, mikor a nővérem is itt van.

Fülembe súgott. -Szerintem meg pont jó helyen. Kár, hogy a nővéred megzavart minket. -Arcom fel forrosódott. Az egész arcomat forrónak éreztem. Olyan vörös lehetek, mint a főtt rák. Le hajtottam a fejem, és a padlót kezdtem el tanulmányozni.

-Na mivan? -Másik kezével végigsimított az egész fölső testemen, amitől kissé meg remegtek a lábaim.

-N-nincs hang szigetelve a szo-szobám. -Mondtam ki nagy nehezen. Most biztos úgy nézek ki, mint egy tinédzser -De hát eleve tinédzser vagyok- csaj, aki kurvára zavarban van. Mondjuk én is olyan helyzetben vagyok. Hadjuk. Csak hülyeségeket beszélnék.

-Akkor majd halknak kell lennünk. -Ennyire nem bírná, vagy mi? Nem azt mondom, hogy én nem szeretném, de nem csak mi ketten vagyunk a házban.

-H-holnap edzés. -Lassan kezdek ki fogyni a ki fogásokból. De miért is szeretnék ez alól ki bújni?

-És? Majd beteget jelentünk. -Francba. Ilyenkor bezzeg tudja használni az eszét. Ravasz az már biztos.  És több ki fogásom sincs.

-D-de nem akarom ak-akkor csinálni, mikor vendégem is van. -Meg fordultam az ölelésében, és pipacs vörös fejjel néztem rá. -Majd ha nem lesz senki a házamba.... akkor csinálhatjuk és... -El hallgattam. Biztos, hogy ki kéne mondanom?

Fel húzta a szemöldökét. -És?

Ha ennél jobban el tud valaki vörösödni, akkor én meg tettem. Nem egyszerű zavarba hozni, de Toru se perc alatt el intézi, hogy pipacs vörös legyen az arcom. -És akkor a.... te-teljes hangomat is ki.... engedhetem.

-Hn. Édes vagy ilyenkor. -Kössz a bókot, vagy mi. -Nem válaszoltam. Nem tudom miért vagyok ilyen, amikor a közelébe vagyok.... de nem bánom. Ha vele vagyok, és ő hoz zavarba, azt nem bánom. Szeretek vele lenni. Bármilyen értelemben.

Mivel ez az idióta magasabb volt nálam pár centivel, így "fel" néztem rá, vörös arcal. Ő csak el vigyorodott, és bele markolt a fenekembe. Egy jól eső halk nyögés készült ki jönni a torkomon, de el folytottam így csak egy jól eső sóhaj lett belőle. Nyakamhoz hajolt. -Csak nem tetszik? -Nem válaszoltam. Nyakába fúrtam a fejem. Finoman meg harapta a nyakam, amit egy halk jól eső sóhajjal díjaztam.

-N-nem vagy nor-normális. -Dadogtam el. El nevette magát. Istenem. Imádom a nevetését (is).

-Mikor voltam? -Tch. Bár igaza van. Egy hülyét szeretek. Egy oltári nagy hülyébe szerettem bele. De nem bánom. Amíg boldog lehetek vele, és ő is boldog velem, nem bánok meg semmit sem.

-H-hülye. -Erre már csak el mosolyodott. Egy mosoly, azon a pofátlanul csinos arcán. Aranyos.

-Ezt is sokszor mondtad. -Valóban. Rengetekszer mondtam. Hülyekawa. Gyengén mellkason ütöttem. Szorosabban ölelt magához. Akaratlanul is, ki tört belőlem egy sóhaj.

-Direkt....csinálod? -néztem rá.

-Micsodát? -Ártatlanul nézett rám, mint aki nem tudná, hogy miről beszélek. De velem aztán, nem fog baszakodni. Az is biztos.

-Hogy játszadozol velem. -Tuti, hogy tagadni fogja. Tuti.

-Én ugyan nem. -Na. Így legyen ötösöm a lottón. Lehet el megyek poénból.

Szúrósan néztem rá. Szerintem az arcom, még mindig piros, de egy cseppet sem érdekel.

-Ne nézz így rám. -El engedett, és fonoman rá csapott a hátsómra.

-El hiszem, hogy már alig bírod magad tartani, de ezt a pár napot ki kell bírnod. -Be feküdtem az ágyba, majd be bújtam a takaró alá.

-Majd kikerül. -Le vette a pólóját, és be feküdt mellém.

-Mi? -Mi fog ki derülni?

-Hogy meddig bírom. -Ja. Hogy ez. Már fáradt vagyok. Nekem ehhez már késő van.

Már csak az a kérdés, hogy a csapt mit fog hozzá szólni. Egyáltalán el kéne nekik mondani? Sóhajtottam, és Toruhoz bújtam.

-Mi a baj? -Kis aggodalmas. Mindog észre veszi, ha valami baj van, és ez fordítva is igaz.

-Gondolkodom. -Adtam egy tömör választ.

-Min? -Sok mindenen.

-Hogy a csapat mit szólna hozzánk. -Mondjuk, nem mint ha zavarna. Csak még is csak a csapatunk, és úgy mond a második családunkról van szó. Sok mindenen mentünk együtt keresztül. Meg érdemelnék, az igazságot. -Igazából egy kicsit félek. Nem a társadalom érdekel, hanem a barátaink. -Motyogtam el.

-Bízunk abban, hogy megértik. Bár... -Most félnem kéne, attól hogy hogyan fog végződni ez a mondat?

-Bár, mi? -Kérdeztem kíváncsian.

-Nem nagyon érdekelne. -Gondoltam. De mégis csak a csapatról van szó.

Át öleltem Torut. Fejemet a mellkasába fúrtam.

-Aludjunk. Holnap korán kell kelnünk. -Motyogtam mellkasába. Jó illata van. Olyan... Oikawás.

-Jól van. -Egy puszit adott a fejemre.

-Jó éjszakát.... Sze-szerelmem. -A végét, már dadogtam. Fura így hívni őt. Majd hozzá szokom.

Le hunytam a szemeimet. Pár perc múlva sikerült el aludnom.

Szép jó napot mindenkinek. El sem hiszem. Be lépek a wattpadra, és ez fogad:

Úristen. Nekem, és az asszisztenseimnek, nagyon sokat jelent🥺 Nagyon szépen köszönöm. Remélem, egész végig itt lesztek velem, és végig kíséritek a történetünket🤗❤ Tényleg nagyon szépen köszönjük❤🥺

Vigyázzatok magatokra. Luv ya van gyermekeim❤😜