Mayumi

-Aw... -Kezdtem el olvadozni, de ezt is halkan tettem. Iwa, adott egy puszit Toru-san arcára. Tényleg enni valóak együtt.

Toru-san fel nevetett. Szinte egyből rá jöttem, hogy min nevet. A beceneven, amit az öcsémre mondtam. -Szerintem ez tökéletes lenne. -Mondta kuncogva.

-Ügye Turo- san! -Mondtam viccelődve, mire Iwa kissé szúrósan nézett Toru-sanra.

-Neked csak kuss. Trashykawa. -Tarashy? Pff... Ez jó. Tudtam, hogy Iwa jó beceneveket tud ki találni, de hogy ennyire. Mondjuk ez a szó nagyon hasonlít egy másikra.

-Elég csak a Toru. És ez a szívembe hatolt. -Drámaian rá tette a szívére, az egyik kezét.

-Trashy? Ez úgy hangzik mint a tra... -Hu. Majdnem el ki csúszott a számon.

-Tra, mi? -Nézett rám kíváncsian az öcskös. Aztán csatlakozott Toru is.

-Hát öm... -Vajon el mondjam nekik? Nem szeretném.

-Hallgatunk. -Tudom, hogy mindketten figyeltek.

-Amerika, 2020... -Többet tényleg nem szeretnék mondani. Toru csak bólógatott, mint ha tudná miről van szó.

-Igen? -Továbbra is rám figyeltek. -Még mindig figyelünk. -Ha nem mondod hülyén halok meg. Azért nekem is van szemem.

-Inkább nem folytatom... -Öcsém megadóan sóhajtott, míg Toru továbbra is kíváncsian nézett rám.

-Úgy sem fogja elmondani. Ismerem már annyira. -Még szép, hogy ismersz. Hisz a nővéred vagyok, te hülye. Jó~. Mondjuk én pont így szeretem. Ha tehetném, akkor újra kis gyerek lennék, és ki élvezném az össze pillanatát annak, hogy az öccsémmel bújocskázunk, fogocskázunk vagy simán, csak ölelgetjük egymást. Vagy ha el esik, akkor én segítsek neki. Ha szomorú, én vidítsam fel. Ha bántják, akkor én verjem el azokat, akik őt bántottak. Régen is ez volt. Persze legtöbbszőr ez csak akkor fordul elő, mikor anya nem tudott vele mit kezdeni. De mikor dolga volt, én vigyáztam Iwára. Ténylek hiányoznak azok a békés idők. A békés családi pillanatok. Gondolataimból, Toru rántott vissza egy mondattal.

-Pedig kíváncsivá tettél. -Ki kíváncsi hamar meg örekszik. Anyu mindig ezt mondogatta, mikor kíváncsiak voltunk valamire. Aztán össze borzolta a hajunkat, és adott egy kisebb barackot.

-Tran... Ennyit mondok. -Iwa szemei fel csillantak, és úgy nézett rám, mint ha fel világosódott volna.

-Várj. -Szólt rám.

-De ebből nem értek semmit. -Mondta Toru kissé nyafogva

-Hm? -Néztem Iwára erdeklődve.

-Nem semmi. Azt hittem hogy rájöttem. -Ezekszerint, még mindig nem tudja, hogy mire szeretnék ki jukadni. Se baj. -De nem az amire gondoltam.

-Nos, öcsi sajt, mire gondoltál? -Ez most kajak érdekel. Kíváncsi vagyok, hogy ez a lökött, milyen baromságra gondolt. Rengeteg olyan baromság van, amit nekem mesélt el. Ezek közé bele tartozik az is, hogy édes anyánknak az egyik szülinapi buliján, az arcába nyomtuk a tortát. Előszőr nem mondott semmit sem, aztán el nevette magát, és mi is nevettünk vele. Természetesen volt egy másik torta, amit meg ettünk.

-Na~ Mayumi~ mond már el. -Nyávogott Toru-san, mire Iwa el mormolt egy "Ne nyívákolj már"-t. Tényleg remekül festenek együtt. Remekül ki egészítik egymást.

-Egy Amerikai elnökre. -Válaszolt öcsém, a fel tett kérdésemre. Komolyan? Jobb nem jutott az eszébe? De most tényleg. Kinek jut az eszébe erről Donalt Trump. Ja, meg van. Iwazumi Hajimének.

-Pff... Nope. Jobb ha nem jutottok el odáig. -Jó. Egy kivsit vicces. De csak egy kicsit.

Iwa hátra dőlt a kanapén. -Ha te mondod. -Még szép, hogy én mondom. Hisz én élek Amerikában, és én vagyok a nővéred.

-Öcsi, ebből, hogy tudtál el arra, hogy Donald Trump? -Kérdeztem, kissé értetlenül.

Toru-san közelebb jött hozzám, majd meg szólalt. -Na elmondod végre? -Ő sosem adja fel?

-Hasonlóan mondtad ki. -Adta meg az egyszerű választ az öcsém, majd vállat rántott. Na jó. Én ki égtem rajtuk. Az egyik hülyébb másiknál. Ha Iwának el mondanám, akkor egyből le vágná a dolgot. De Toru-san. Amilyen jó képű, olyan idióta is.

-Toru- san. Jobb ha nem mondok neked többet ennél... Trans. -Ha ebből nem fog rá jönni, én nem tudom mit csinálok. Öcsén el kezdett röhögni, amit csak értetlen pillantásokkal díjaztam.

-Te meg mit röhögsz? -Most vagy valami bolond gombát evett, vagy szimplán meg őrült. Valamelyik a kettő közül biztos, hogy igaz. Még akkor is, ha nem.

-Azon amit mondtál. -Röhögése közepette, alig bírt meg szólalni. Egy kis idő után sikeresen le nyugodott.

-Már mondtam, hogy elég a Toru. És engem viszont érdekel. -Ja. Rá jöttem.

-Öcsi vágja, ő el mondja neked. -Adtam meg a válaszom, mire Toru csak kérdőn nézett párjára.

Éreztem, hogy kezdtem el álmosodni, így meg kérdeztem hogy merre van, a vendég szoba. Az öcskösöm el mondta, én meg a szobába mentem. Ruhástul be zuhantam az ágyba, azt le szarva, hogy még nem tusoltam. Írtam a csapatomnak, hogy épségben meg érkeztem japánban, és az öcsémnél vagyok. Még egy kicsit beszélgettem velük, majd el tettem a telefonom és álomra hajtottam a fejem. Pillanatok alatt el aludtam.

Jó napot kívánok minden egyes, kedves és drága olvasómnak. Ha vannak hibák akkor elnézést. Én is emberből vagyok. A kövi rész Iwa szemszögéből lesz. Na de jóéjszakát.

puszi nektek❤