Oikawa

Fejét a nyakamba fúrta. Éreztem, ahogy illatomból szippantott. -Miért szimatolsz?

-Cs-csak túl j-jó az illa...tod. -Hoho~. Zavarban van. Olyan édes ilyenkor. Olyan, mint ha egy ártatlan kis gyerek lenne.

-Tetszik? -Tettem fel a kérdést, mire ő csak bólintott. El mosolyodtam. Hehe~. Erre vajon mit fog válaszolni? -Na és hogy? Ruhával, vagy ruha nélkül jobb az illatom? -Szegényke valószínűleg nem számított erreba kérdésre.

-N-nem tudom. Ru-ruha nélkül még n-nem láttalak. -Hmmm... Ha úgy vesszük, akkor de. Láttál már ruha nélkül.

-De láttál, hisz az öltözőben valahogy át kell öltöznöm. -De talán igaza van. De csak TALÁN.

-D-de az teljesen m-más szituálció. -Van benne valami. De akkor is, én fogok nyerni.

-Más? Hát jó. -El engedtem, majd le vettem a pólom és vissza fordultam Iwához. -És így?

Le hajtotta a fejét, majd meg szólalt. -Vedd... vissza. -Halk volt. Nem tudom mi lelte.

-Mert? -De miért vegyem vissza? Gondolom azért, mert eléggé zavarban van.

-Csak v-vedd vissza. -Nem láttam még ilyennek. Sosem. De... Tetszik, az amit látok.

-Szóval nem tetszem? -Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem élvezem. Mert nagyon is élvezem.

-De. -Hmmm...

-Akkor? -Derekánál fogva közelebb húztam magamhoz.

Oldalra fordította a fejét. -M-mit szeretnél? Mit cs-csináljak? -Teljesen el vörösödött. Az egész arca, még a füle is vörös volt.

Füléhez hajoltam. -Csókolj meg. -Suttogtam.

Kezeit a nyakam körül össze kulcsolta, és meg csókolt. Derekánál fogva közelebb húztam magamhoz, mire bele nyögött a csókunkba.
Kezdem elvetni a sulykot. Már érzem, hogy kezdek túlhevülni.
Nyelvemmel be jutást kértem, mit kézsségesen meg adott. Érzékszervemmel fel térképesztem a száját, míg ő két kezét a hajamba vezette és néha finoman meg húzta hajszálaimat. Tetszésemet egy morgással jeleztem.
Iwa el mosolyodott. Lábaival körbe ölelte a derekam. Mint mindig, a levegő nagy úr. Édes ajkaval el vált az én ajkaimtól, és homlokát az enyémnek döntötte.
Lassan el döntöttem az ágyon, és ajkaira tapadtam. Egyből viszonozta a csókot.
Tudom, hogy nem kéne, de nem tudok betelni vele. Annyira jó érzés csókolni, ölelni. Egyszerűen vele lenni. Olyan mint ha egy láom lenne... De nem az.
Egyik kezemmel végig simítottam az oldalán. Kicsit meg rezzent, de hamar el lazult. Gondolom hirtelen jött számára.
Kis szórakozásunkat a csengő hangja szakította meg. Ismét el vált ajkaimtól, s szinte egyből hiány érzetem lett. Ki pirosodott arcáról, alig bírtam le venni a szemem. Tényleg jól áll neki a piros. Olyan aranyos és... szívdöglesztő. Ránk telepedő kellemes csendet végül Iwa törte meg.

-Meg kéne néznem ki az. -Lábaival el engedett. Tch... Jókor. Pont akkor, mikor a legjobban szórakoztunk volna. Legszívesebben el sem engedném.

-Oké. -Morogva el engedtem, majd fel ültem és fel vettem a pólom.

-Hidd el nekem se esik jól. -Ki mászott az ágyból, és mrogolódva le ment.

El hiszem. Olyan jól szórakoztunk volna. Én biztos, hogy Iwának tetszett volna-e azt nem tudom. De valószínűleg neki is tetszett volna. Sőt biztos.

Mayumi

-Hm... -Miután csengettem, és nem nyitott senki sem ajtót, be kopogtam rajta. Pár másodperc után ki nyílt, a fából készült szerkezet így meg láthattam az öcsémet, aki az ajtóban ált.

-Na, végre! -Kiáltottam el magam, majd szorosan át öleltem őt, mire ő kis fázis késéssel vissza ölelt.

-Nem azt mondtad, hogy holnap jössz? -Fejét nyakamba fúrta. Hiányzott már ez. Hiányzott, ez az idóta "kis" öcsém.

-Kicsit gyorsabb volt az út. -Válaszoltam mosolyogva. Végül ő szakította meg az ölelkezésünket.

-Menjünk be. -Mindketten be mentünk. Bőröndőmet, le tettem a kanapé mellé.

-Meddig szeretnél maradni? -Tette fel a kérdést.

-Három napom van az edzésig, szóval, gondoltam 3 napot maradok. -Hát igen. Három nap. Ha tehetném, akkor tovább maradnék. Ha tehetném, akkor vissza költöznék japánba, de a csapatomat sem hagyhatom ott. Meg a szerelmem. Mindenkit meg szerettem a csapatban. Nehéz lenne őket ott hagynom, de az öcsémet sem szeretném el hagyni. Két irányba húz a szívem.

-Van egy kisebb vendég szoba, ha az meg felel. Ott majd tudsz aludni. -Mondta mosolyogva. Ritkán szokott mosolyogni, de ha egy rokonával, vagy velem van akkor nem rejti el.

-Meg teszi. -Továbbra is mosolyogtam, de a mosolyom át váltott egy, kissé perverzebb mosolyra.

-M-mi van? Van rajtam valami? -Oh. Dehogy. De van egy dolog ami nagyon is érdekel.

-Na és...? Az öcsikémnek van már barátnője? -Derék legény ő. Kiváló a sportban, az iskolában és a házi munkában. Segítő kész, jó poénjai vannak, és ha kell akkor el dobja a büszkeségét is. Egy szóval. Tökéletes pasi.

-Há~t ami azt illeti, hogy van... de... -Arcomról el tünt a mosoly, és komolyabb lettem.

-De, mi? -Kérdeztem kissé aggodalmasan. Remélem nem valami szihopatával van együtt, vagy ehhez hasonló. Nem szeretném ha baja esne.

-Kínjában tarkóját kezdte el vakargatni. -De~ nem barátnőm van... -O~. Szóval barátja van. Se baj.

-Ha! -Csillogó szemekkel, és egy nagy mosollyal néztem öcsémre. -Az öcsikém szivárvány! -Kiáltottam el magam boldogan.

-O-oi. -Pirult el. De éde~s. Ilyenkor zabálni való tud lenni, ez a fukar alak. Attól még, hogy a család nevünkben bemne van a szikla, nem kell annak lenned. Persze ezt régen már ezerszer el magyaráztam neki.

-Mi van hm...? -Néztem Iwára.

-Semmi. -Mondta.

-Ha te mondod... -Hanyagul válltat vontam. -Na és, anya, hogy van?

-Jól. -Hm. Tömör egy válasz mondhatom.

-Ezt jó hallani... -Régen láttam már. Lehet, hogy hozzá is be ugrom egy kicsit. Már nagyon hiányzik.

-Ja. Nem kérsz valamit? -O~h. Milyen házias lett hirtelen valaki. Egyem meg. Remélem, hogy a párjával nem szokott érzéketlen tuskó lenni.

-Hát ami azt...

Oi! Iwa!-Szakított félbe egy ismeretlen hang. A lépcső felé néztem, ahol egy barna hajú, és barna szemű srác állt. Talán egy fél, vagy negyed fejjel volt magasabb Iwánál. Vékony, de mégis izmos a test alkata. Kíváncsian néztem rá.

-Am... Hello? -Köszönt, de inkább kérdésnek hangzott.

-Hm? -Nézett öcsém, a számomra ismeretlen személyre.

-Bemutatnád? -Fejével felém biccentett.

-Ayumi ő a párom, Oikawa Toru. Toru ő a A nővérem. -Már megint Rosszul mondta a nevem. Na mindegy.

-Ayumi? Ne hívj már így öcskös... Ha azt mondom, hogy Mayumi. Úgy fel ismersz? -Szeretrm mikor rosszul mondja a nevem.

-Nem is Ayumit mondtam. -Hiába tagadod. Akkor is rosszul mondtad, de nem fogok le állni veled veszekedni. Felesleges lenne.

-Örvendek a találkozásnak. -Toru-san az egyik kezét felém nyújtotta.

-Mayumi, Amerika íjász királynője. -El fogadtam a kezét, és kezet ráztam vele. -Én is örvendek a találkozásnak Toru-san. -Hmmm... Meg kell, hogy dicsérjem az öcsémet. Jó képű srácot sikerült össze szednie.

-A két egoista együtt. Szuper, mondhatom. -A hangjában erősen csengett a szarkaztizmus.

-Öcsi... Nem is vagyok egoista... -Jó~. Talán egy kicsit az vagyok, de erről nem kell tudnia.

-Nem is mondtad, hogy van tesód. -Nézett iwára Toru. -És én nem is vagyok egoista. -Pff. Ilyen jó külsővel ezt mondani. Tuti, hogy hazudik.

-1. nem kérdezted. 2. Ezt szerintem azoknak magyarázd be, akik már láttak a fan clubboddal trécselni. -O~. Szóval fan clubbja van. Aha. Így már mindent értek. Akkor már biztos, hogy van egoja a srácnak.

-Ha már egoistát keresünk... Ott van az egyik csapat társam, Diamond. Na ő aztán egoista... -Tényleg az. De én így szeretem.

-Ennek a jó madárnak egy sereg Fan clubbja van. -Na. nekem meg szinte a világ, összes pontján vannak fanjaim.

-Mert aztán nekem nem Amerikában, és világszerte... -És néha elég idegesítőek. Na meg fárasztóak. De nincs velük különösebben nagyobb bajom.

-Oké. Akkor mit kérsz? -Oh tényleg. el is felejtettem, hogy szomjas vagyok.

-Ha egy kis csap vizet kaphatnék, azt meg köszönöm. -Mosolyogtam öcsémre, aki bólintott. A konyhába ment, és pár perc után egy pohár vízzel tért vissza, amit át is adott nekem.

-Tessék. -Mielőtt bele kortyoltam volna a vízbe, meg köszöntem.

-Ne hívj, már folyton így. -Mert? Akkor hogy hívjam?

-Nem tehettek róla, hogy imádnak. -Mondta Toru-san, majd le ült a kanapéra. Iwa Toru felé fordult.

-És kit imádsz a legjobban? -Szerintem így is tudja a választ. De~, én is hallani szeretném, hogy mit mond.

-Hm...ez nehéz kérdés. -Mosolyodott el, majd ugyan olyan mosollyal az arcán folytatta. -Természetesen téged. -Na, ezt már szeretem.

-De ha egyszer az öcsikém vagy? Akkor leszel Öcsi Sajt...? -Poénkodtam. Mondjuk sosem szerettem ha így hívom.

-Inkább nem. -Sóhajtott, majd le ült barátja mellé. -Én is szeretlek. -Aw... Olyan aranyosak együtt. Már most meg kedveltem Toru-sant.

Halihó~. Itt is van a rész. A helyes írásért, és ehhez hasonlókért elnézést kérek. Na de. Vigyázzatok magatokra, és további szép estét kívánok nektek.

Puszika~😘