Még mindig a szemeiben voltam eltévedve, és csak egy valamit szerettem volna. Megcsókolni őt! Most én kezdeményeztem, de kapott az alkalmon, így viszonozta csókomat. Teljesen más volt, mint az eddigiek. Azt tudtam, hogy nem csókol rosszul. De most érzelmet is vitt bele. Megnyugvást éreztem benne, és a rohamomnak már nyoma sem volt.

Ahogyan ajkaink elváltak, azonnal ráhajtottam a fejem mellkasára. Nem bírtam a szemébe nézni.

  - Sajnálom. -motyogtam.

  - Ugyan mit?

  - Elbasztam az estédet.

  - Dehogy basztad. -tolt el magától, hogy rám nézzen, de én kerültem a tekintetét. - Hé. -emelte meg mutató újával az állam. - Épp ellenkezőleg. Hálával tartozom neked, amiért eljöttél, és beszóltál Hood-nak. -mosolygott, mire felnevettem. - És már amúgy is elegem volt. Majd azt hiszik, ez csak egy kis rosszullét volt.

  - Ja, már terhes is vagyok. -forgattam a szemem.

  - Menjünk el valami jobb helyre. -kulcsolta újait az enyémre.

  - Ilyen ruhában?

  - Nem mindegy? Az este fénypontja úgyis az lesz, mikor majd leszakítom rólad. - Húzott maga után.

  - El ne mert szakítani!

Liam még visszament, és gyorsan elkérte Charlitól a kocsikulcsot. Autóba szálltunk és egésze este csak bolyongtunk a városban. Nem voltak emberek, sem kérdések, sem feszengés, csak mi ketten. Nagyon jól éreztem magam

Két héttel később.

Reggel fél hét. Mistyvel az étteremben vagyunk, ahol nyitásra készítjük fel a helyet Miguellel az élen, aki csak teng-leng itt, mert állítása szerint korán kelt, és nincs most dolga, tehát meglepett minket.

- Na, és mi a helyzet Liammal? -rendezgette a virágokat Misty a vázában.

- Minden rendben. -vontam vállat.

- Az látszik is rajtad. -bökött felém langyi haverom, mire csak szemem forgatva mosolyogtam. -Keféltek, mint állat, mi? -nevetett fel hangosan.

- Őhm...Joanna. Nálad van a raktár kulcsa? -lépett be Andrew, a szakácsunk. Tuti hallotta, amit Miguel mondott.

- Igen. -keresgéltem zavarodottan a vörös kötényemben, majd felé dobtam.

- Kösz. -kapta el, majd el is vonult. Ezek meg kiadták magukból az addig visszafojtott nevetést.

- Nagyon cuki. -sóvárgott utána Miguel.

- És hetero. -vigyorgott Misty.

- Mennyibe, hogy...

- Ne kezdjétek megint! -vágtam közbe, a fiú meg összefont karokkal puffogott az egyik széken.

- Na, de visszatérve. -fordult felém Misty.

- Mondtam már, minden oké.

- Elmondtad neki, hogy...

- Nem.

- Figyelj, pinásom. - fordult teljes testével felém Miguel a székén. - Látszik rajtad, hogy jobban érzed magad mellette. És ahogy elnéztem, ő is szeret téged. Ki tudja, talán ő a nagy ő! -lelkesedett.

- Ő is csak addig lesz, míg ki nem derülnek a dolgaim.

- A betegséged miatt sem ítélt el. -emlékeztetett barátnőm, aki napraforgós csatját igazgatta lila hajában, aminek alja már rózsaszín. - Plusz mióta vele vagy nem is volt rohamod.

- Az egy dolog... de arról nem igazán tehetek. -motyogtam. Mármint a betegségemről.

- Csak azt mondjuk, hogy talán a többi dolgodat is megértené.

- Mit? Hogy tizenkilenc évesen van egy fiam, és vetkőzésből tartom el őt meg a húgomat... Vagy hogy anyám miattam akasztotta fel magát?

- Pontosan. -csapta össze tenyerét Miguel. Nem bírtam, és már én is felnevettem. - Csak azt akarom, hogy boldog legyél.

- Én is. Tehát nem baszom el az igazsággal.

- Talán a farokcibálónak igaza van, és ha ő a nagy ő? Akkor el kell neki mondanod, mielőtt még magától jön rá. Te is tudod, hogy az igazság mindig kiderül.

- Jól van, mára elég volt a terápiából! - emeltem kezeim fejem fölé, mert már én bírtam ezt.

- Szerintem csak félsz. -hunyorított Miguel.

- Mégis mitől? -nevettem fel.

- Hogy elveszíted. És mért? Aham, mert szereted. Legalább magadnak valld be. - hunyorított szemeivel, miközben meg kapaszkodva az asztalba előrébb dőlt.

- Nem mondtam, hogy nem szeretem. - csóváltam meg fejem

- Úgy értem szerelem. -helyesbített.

- A szerelemnek nincs helye az életemben.

- Most is benne van, és ragyogsz. Talán csak ennyi ami kell neked, és hogy elfogadd. Ne legyél mindig ilyen pesszimista. -bontott meg egy csomag rágót Misty, amiből négy darabot vett be egyszerre, majd nekünk is adott belőle.

Műszak után egyenesen Nicole sulijához mentem, mert már nagyon rég óta kinézett magának egy cipőt, csak nem merte mondani. Migueltől tudom, mivel ők ketten jóban vannak. Ma pedig fizunap volt az étteremben, tehát elviszem, hogy válassza ki, persze neki nem szóltam.

- Hát te? -szált be a kocsiba Nicole összeráncolt szemöldökkel.

- Hű, ennyire ne őrülj! -túrtam hajamba nevetve.

- Bocsi...-rázta meg a fejét, majd a tipikus tekintetét vetette rám.

- Nem, nincs baj. -mosolyogtam rá. - Csak elmegyünk cipőt venni.

- Mi?

- Hallom kinéztél magadnak egyet.

- De már nem is tetszik! -vágta rá. Mindig ezt csinálja.

- Akkor majd keresünk olyat, ami igen. -bólintottam.

- De...

- Semmi de. Ma amúgy is fizetés volt. - lóbáltam meg a tárcámat, mire hálás mollyal nézett rám. - Ez ma a mi délutánunk lesz.

- Liam?

- Jimmel van valami motort akarnak venni, hogy feltuningolják. -legyintettem. - Mehetünk?

Nos, ez tényleg a mi napunk lett. Nicolall egész nap a várost jártuk. A fele fizum elment, de most nem érdekelt. Kurva jó nap volt. Rengeteget nevettünk, és beszélgettünk. Plusz leírhatatlan mennyire jó érzés volt azt az örömöt látni az arcán. A cipőhöz vettem neki még hozzá két farmert, meg egy pulcsit is. Magamnak most csak fehérneműt vettem. Scottnak is vettem néhány cuccot aztán végezetül beültünk enni. Hazafelé beugrottam Mistyhez, aki elhozta Scottit Robertától, mert nem tudtam mikor végzünk. Nos...majdnem este kilenc lett belőle.

Kivettük gyorsan Scottot, aki már aludt, és egész hazáig fel sem ébredt. Nicole elment fürödni, majd előkészült a holnapi napra, ezt követően ment is aludni. Miután megfürdettem Scottit, és elaltattam engedtem magamnak a kádba egy forró fürdőt, amit jó habosra csináltam. Megváltást éreztem, ahogyan testem a forró vízzel érintkezik az illatos habok közt, amiken elmerülhetek. Fejemet a peremnek támasztva hunytam le a szemem. Érzetem, hogy közel vagyok az álomhoz, de egyszerűen túl lusta voltam akár picit is megmozdulni. Mindjárt sokkal fittebb lettem, amikor zajokat hallottam kintről. Felültem, és füleltem picit. Igen, valaki határozottan van itt. Már épp a törölközőmért nyúltam, mikor nyílt az ajtó. Felsikítottam.

- Baszd meg, Liam! -csaptam a vízre, ami így az arcomon landolt.

- Megijesztettelek, Jona? -még mindig Jonának hív, de már lepereg rólam.

- Nem kicsit, faszfej! -puffogtam, mire nevetve odahajolt, és hosszasan megcsókolt.

- Hiányoztál. - tette kezét zsebre

- Az ablakon jöttél be?

- Aham. Zárva volt az ajtó.

- Miattad zártam be.

- Úhh, ez fájt! -tette szívére kezét, tettetett fájdalommal az arcán, majd vetkőzni kezdett. Ajkam beharapva figyeltem, majd vártam, míg ő is beszáll mellém. Mögém ült be, így hátam a mellkasának támasztottam. Kezét a hasamon pihentette, míg állát a vállamon. - És, milyen napod volt? -érdeklődött.

- Jó. Nicolall ma vásárolgattunk kicsit. Olyan jó volt azt a mosolyt látni az arcán. -gondoltam vissza rá. - És neked?

- Megvettük azt a motort. Ha kipofozzuk, kurva sokat fogunk rajta kaszálni.

- Gazdag lesz a pasim?

- Ki mondta, hogy a pasid vagyok? -kérdezte, mire felé fordultam. Ajkait szemtelen mosolyra húzta.

- Igen? -vontam fel a szemöldököm, mire csak megvonta a vállát amolyan "bocs" félében. - Akkor nyugodtan flörtölhetek más pasikkal is.

- Nem.

- Ó, dehogynem! -húztam az agyát. - Sőt, akár kefélhetek is mással.

- Fejezd be!

- Más alatt fogok nyögni, miközben a nevét kiáltom. -súgtam a fülébe, mire egy hirtelen mozdulattal teljes testemmel szembe fordított magával.

- Nem szeretem, mikor ilyen szemtelen vagy. -fogta keze közé arcom, hogy a szemébe nézhessek.

- Akkor nevelj meg. -mondtam kacéran, mire vadul kezdett csókolni.

Másnap reggel melóba menet hazadobtam Liamat, majd felvettem Mistyt, hogy nyissuk az éttermet. Ma sok meló lesz. Jönnek a turisták, de ez jattot is jelent. Valamit valamiért.

Mikor végre lett egy kis szünetem, nyomtam magamnak egy kávét, majd egy cigi társaságában kimentem rágyújtani. Mistyvel ilyenkor felváltva tartjuk a frontot, míg a másik elszív egy cigit.

Épp gyújtottam meg, mikor rezegni kezdett a telefonom.

  - Helyzet?

  - Végre van egy kis szünetem. Annyian vannak, hogy az nem igaz. Megszakadok. -panaszoltam.

  - Kárpótlásuk este elmegyünk valahová.

  - Megint egy puccos hely?

  -Mi? Neheem, nem! - éreztem a hangján valamit ami nem tetszett nekem

  - Liam! -szóltam rá.

  - Jó, vacsorázni megyünk. - sóhajtott

  - Te mész, én nem!

  - Ne már! Charli hívott meg minket. Be szeretné mutatni a menyasszonyát.

  - A menyasszonyát?

  - Ja, ne is mond. Egy hete ismeri... az üzleti úton találkoztak a hotelban.... -mesélte.

  - Nem gyors ez?

  - Szereti. -sóhajtotta, majd ahogyan elképzeltem az arcát, felnevettem magam. -Pár óra az egész. Eszünk egy jót.

  - De ne várd, hogy megint annyira kicsípjem magam.

  - Nem is kell. Ez csak egy vacsora. Nyolckor érted megyek.

  - Rendben. -és bontottam a vonalat.

Alig vártam, hogy vége legyen a műszakomnak, és végre hazamenjek. Ledobtam magamról a cipőmet, majd a konyhába igyekeztem, ahol megmelegítettem magamnak a kajámat, amit Andrew tett el nekem dugiba. Innen is köszi!0

  - Hali! -sétált le Nicole Scottal az ölében.

  - Sziasztok! -mosolyogtam, majd átvettem a kisfiamat, majd jól megpuszilgattam. Annyira hiányzott.

  - Figyelj, ma Lilinél alszok. Prezentációt kell csinálnunk, és rengeteg a meló. Későn végeznénk.

  - Bakker...

  - Mi az?

  - Ma Liammel vacsorázni megyünk. Charli hívott meg minket, hogy bemutassa  a menyasszonyát.

  - Robertáék meg elutaznak a hétvégére. Akkor mondta, mikor elhoztam Scottit.

  - Hát édesem, akkor te is jössz velünk vacsizni. -emeltem magammal szemben. Hatalmas kék szemeivel csak bambult, majd mosolyra húzta a száját.

  - Ha gondolod...

- Nem, nem viszed magaddal. Lehet, hogy Liam úgy hiszi a te fiad, de  akkor sem. Zavarna titeket a tanulásban.

  - Köszi. -nézett rám hálásan.

Nicole idő közben elment a barátnőjéhez, Scott mesét nézett én meg addig készülődtem. Nem vittem túlzásba. A hajammal nem sok mindent kezdtem, csak kivasaltam, így még hosszabbnak látszik, mint mikor kissé hullámos az alja. A ruhám egy egyszerű fekete koktélruha és fekete magassarkúval. Sminkem szokásos, és kész is vagyok. Majd Scotti jött. Rá egy sötét farmert adtam egy fehér pólóval, meg egy kis bőrdzsekivel, amiben kibaszott aranyosan néz ki. Mint egy kis motoros. Már csak a kendő kéne a fejére, de azt most inkább mellőztem. Ráadtam még a hamis Adidas cipőjét is (felesleges az eredeti, mert pillanatok alatt kinövi) és készen is voltunk. A táskámba még betettem pár fontos dolgot, és már csak Liamre vártunk.

  - Motorral jöttél?

  - Mért, van kocsim? -kérdezte vissza hülye fejjel. Igaz, akkor már leesett, de így nem vihetem Scottot. - A nagyfiú is jön?

  - Igen. Nincs kire hagyni. Robertáék elutaztak, Nicole meg prezentációt csinál az egyik barátnőjénél. Csak zavarná őket a tanulásban. - meséltem.  - Mindegy. Tedd be a mocit az udvarra, és megyünk kocsival. - sóhajtottam, majd megvártam, míg elvégzi ezt a tevékenységet, hogy autóba szállhassunk. Az étterem előtt már láttam a fekete Mercedest, így tudtam, Charli és újdonsült menyasszonya már a helyszínen vannak.

Liam már épp mondta volna a nevet a foglalásra, de Charliék pont akkor jöttek kifele, mivel gondolom megláttak minket. És akkor megláttam a menyasszonyát. Nem hittem a szememnek. Nem hittem el, hogy ezzel a nővel állok szemben, vagy hogy valaha újra is látni fogom. Ő tehet velem együtt mindenről!