2.rész
Szóval ott tartottam, hogy tudatosult bennem, hogy leendő otthonom kiskirálya nem más, mint az a fürtös hajú srác, akit néhány órája ismertem meg az utcán. Na most már csak egy kérdésem maradt: Mi a fenének dobta el ezt az életet azért, hogy hajléktalan utcazenészként tengesse a napjait? Hiszen itt mindent megkaphatott volna, amit csak akart volna.
- Monica, mond csak milyen volt a bátyád? - elfogott a kíváncsiság, szerettem volna minél többet megtudni róla.
- Nagyon önfejű és makacs, ha nem neki volt igaza, mindig kiverte a hisztit.
- Igen, azt én is észrevettem! - hoppá, ezt talán nem kellett volna elmondanom.
- Te találkoztál már a bátyámmal?
- Dehogyis! Csak ahogyan így meséltél róla, elképzeltem milyen lehet. Soha életemben nem láttam még őt, ebben biztos lehetsz!
- Ne haragudj, amiért így letámadtalak ezzel. Tudod, nagyon hiányzik már nekem. A balesete óta nem tudok róla semmit.
- Balesete volt?
- Igen és azóta a színét se láttam. Ha már elmondtam neked, ugye segítesz majd nekem előkeríteni őt?
- Persze, emiatt ne aggódj! - annyira kétségbeesettnek tűnt, hogy nem tudtam neki nemet mondani, viszont mielőtt a tékozló fiút hazaszállítom az aggódó húgnak, előtte alaposan leteremtem, amiért így kikészíti a testvérét.
- Egyébként Facundo és Alba, hamarosan itthon lesznek, szóval be tudlak mutatni téged nekik.
- Az remek lenne, de tudod nekem még el kell intéznem valamit, szóval ha megbocsátasz, én már léptem is! - igyekeztem egy vigyort erőltetni az arcomra, hogy ne sejtsen meg semmit. Szerencsére Monica tök jó fej volt és nem vett észre semmit sem, így elég könnyű volt a dolgom. Mivel tudtam, hogy hol találkoztam Benjamin - nal, ezért egyből odamentem. Mázlim volt, ú ugyanis ott ült az árnyékban és a gitárját pengette, ahogyan a délelőtt folyamán is.
- Te mekkora hazug vagy! - trappoltam oda hozzá dühösen.
- Nocsak Ariel, ennyire hiányoztam neked?
- Ne is álmodj róla fürtöcske! Mégis, hogy művelheted ezt a húgoddal? Ő otthon aggódik érted, amíg te játszod itt a nagymenőt!
- Nézd, a húgom épp iskolában van, szóval kisebb gondja is nagyobb annál, hogy értem aggódjon. Különben is Karol nem épp aggódós típus.
- Karol? A húgodat Monica - nak hívják!
- Ki az a Monica? Az egyik lökött barátnőd? - na jó, ez most vagy a bolondját akarja járatni velem, vagy tényleg nem emlékszik arra, hogy kicsoda Monica.
- Szóval fogalmad sincs arról, hogy kicsoda Monica?
- Ezt mondtam, vagy nem? Egyébként Karol nem vér szerint a húgom, csak ő fogadott be miután balesetem volt és a családomat pedig abszolút nem érdekeltem. De nem nagy dolog, már megszoktam, hogy egyedül vagyok, szóval nem kell aggódnod értem.
- Miért aggódjak érted?
- Egyébként is, tudom mire megy ki a játék Ariel. Te totál belem vagy zúgva! Persze megértelek, hiszen nekem nem lehet ellenállni, de ilyen hamar még senki se próbálkozott be nálam.
- Neked mikor mentek el otthonról? Természetesen nem vagyok beléd zúgva, még csak az hiányozna nekem, hogy egy ilyen egoista és hím soviniszta barátom legyen, mint te!
- Ugyan már, felesleges tagadnod! - felállt, majd az egyik ujját végig húzta az ajkamon. Bevallom igen kellemes érzés volt, de ilyen hamar sose mennék bele egy kapcsolatba sem.
- Most meg mi a fenét csinálsz?
- Mintha nem tudnád vöröske!
- Én tényleg nem tudom, de ha továbbra is ezt csinálod, akkor biztosan orrba foglak verni! - vigyorogtam rá, mire ő megrázta a fejét.
- Ez nem volt válasz!
- Megtennéd, hogy leveszed az ujjadat a számról?
- Ahogyan parancsolod! - erre levette az ujját és elkezdett a szájával közelíteni, miközben végig az ajkamat bámulta. Reménykedtem benne, hogy nem akar majd megcsókolni, én ugyanis nem szeretem, ha számomra vad idegen emberek csak úgy megcsókolnak, ráadásul az ő háttere pedig totál zavaros, szóval nem hiányzott közelebbi kapcsolatba bonyolódni vele.
- Benja, te meg mi a fenét művelsz? - erre mindketten hátrafordultunk és akkor megláttam, a világ talán legszebb szőke hajú lányát. Ott tipegett a magas sarkújában, egyik lábról a másikra, én pedig kezdtem kényelmetlenül érezni magamat.
- Ugye mond, hogy ő nem a barátnőd! - motyogtam, hogy a szőke csaj lehetőleg ne hallja meg.
- Talált süllyedt Ariel! - hát ezt most jól megcsináltam. Nem elég, hogy egy családi dráma kellős közepébe csöppentem bele, most még a fürtös barátnőjénél is sikerült kihúznom a gyufát. Most őszintén, lehet ennél is rosszabb ez az egész?
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro